„Nézd, ez itt az anyanyelvem”
Simon Márton 1984-ben született; költő, műfordító és slammer. 2013. április 11-én jelent meg második verseskötete „Polaroidok” címmel. A kötet valóban pillanatfelvételeket örökít meg mindennapjainkból, a minket körülvevő verbális világból.
Idén a költészet napján jelent meg Simon Márton Polaroidok című verseskötete. A könyv nagyon rövid, néhány szavas, egy-két soros számozott szövegeket tartalmaz; ezek közül az egyik, a 077-es számot viselő a címben is kiemelt mondat. A kötet címe alapján azt is mondhatnánk, hogy ezek verbális pillanatképek: magvas vagy teljesen hétköznapi bonmot-k, párbeszéd- vagy gondolattöredékek. Kicsit néha a jobb fajta facebookos bejegyzésekre vagy tweetekre is emlékeztetnek; annyiban is, hogy a mondatok között sok (jelöletlen) idézetet találunk, költőktől, íróktól és dalszövegekből is. Izgalmas mindezt kötetben összegyűjtve, papíron olvasni.
Az izgalmakat csak tetézi, hogy a minimálszövegek számozva vannak egy-egy háromjegyű számmal, de persze nem sorban (abban sok izgalom nem lenne), hanem össze-vissza: a 461-est a 060-as, azt a 195-ös követi és így tovább. A legritkább esetben fordul elő az, hogy két egymás utáni szám egymást követi. Még akkor sem, ha a két mondat látványosan összefügg egymással, mint például a következők:
316 Bármelyik mondatom leírhatnád. (56. o.)
486 Bármelyik mondatod leírhatnám. (56. o.)
A kutatói vagy filológiai vénával megáldott olvasó egy egészen másik kötetet állíthat össze magának, ha a mondatokat a számok emelkedő (vagy esetleg csökkenő) sorrendjébe állítja, hogy az egyéb számmisztikai eljárásokról most ne ejtsünk szót. Simon Márton blogján megtalálható a versek egy része növekvő számsorrendben. Lehet aztán értelmezgetni azt is, hogy melyik szövegek és miért vannak dőlt betűvel szedve. Nem egyszerűsítjük-e le túlzottan a képet, ha az első néhány példa alapján azt blöfföljük, hogy az idézetek, az intertextusok vannak dőlttel szedve, mint például ez:
182 Vártál ha magadról (32. o.)
A töredék Cseh Tamás és Bereményi Géza Csönded vagyok című dalából származik. Vagy az Apollinaire-parafrázis:
026 Letéptem ezt a
kínai hamuvirágot.
Vagy az egyik kedvenc Parti Nagy-idézetünk:
412 Nézd, bazmeg, őzikék.
Mivel biztosan nem ismertünk fel minden idézetet, a feltevést nem tudjuk megerősíteni. De az is biztos, hogy a kötet nem csak idézetekből, áthallásokból lett összeállítva:
311 Elmesélhetném csak idézetekkel.
Megúszhatnám, hogy beszélni kelljen róla. (54. o.)
Most arról nem is beszélve, hogy a kötet szövegeiben vannak japán írásjegyekkel szedett részek, YouTube-linkek és más furcsaságok is, amelyek további értelmezői kihívások elé állítanak minket. Igen bizarr érzés szövegként, szövegek között értelmezni a következő linket; még bizarrabb és izgalmasabb értelmezői lépés begépelni „szó szerint” az idézetet a böngészőnkbe vagy akár ide, idézetként.
365 http://www.
youtube.com/watch?
v=dtXYiKeVH88 (65. o.)
(Forrás: rapgenius.com)
A Polaroidok nagyon sokfélék, mint az idézetekből is láthattuk, de az összeköti őket, és egységessé teszi a kötetet, hogy a szövegek rövidek. Tényleg azonnali képet, benyomást adó pillanatfelvételek ezek, amelyek azonnal – részben a tömörségük miatt – előhívódnak, vagy előhívnak valamit az olvasójukban. Köztük találtunk egy, akár ars poeticának is felfogható darabot:
181 Ami 2 mondatnál hosszabb,
az hazugság. (10. o.)
A tömörség persze nem jelenti azt, hogy ne lennének sokféleképp értelmezhetők, talányosak ezek a szövegek. Az értelmezéshez is kapunk egy tömör, bonmot-szerű javaslatot:
489 Ha rosszul érted félre,
az egész nem jelent semmit. (8. o.)
Ezen kívül nagyon sok valóban képszerű képet kapunk, amelyek mind valahogy reflektálnak a saját verbalitásukra:
361 Öltözz valami sötétbe, elegánsba
és feszesbe. Mondjuk egy Bodor Ádám-mondatba. (9. o.)
A paródia és az önirónia sem áll távol Simon Márton szövegeitől:
168 [két tucatnyi érzelmes közhely helye] (31. o.)
340 A szív egy tropikárium,
a közepén ülve
halas szendvicset eszik egy szipogó gyerek. (49. o.)
(Forrás: libri.hu)
A Polaroidok szövegei a sokféleségükkel együtt egy nagyon egységes világot tárnak elénk. Sokszor épp annyira könnyedek és szórakoztatóak, mint egy jobban sikerült tweet, máskor viszont komolyak, tömörségükben ijesztőek, sőt néha nyomasztónak hatnak, új értelemmel telnek meg a leghétköznapibb mondatok is ebben a szövegkörnyezetben. A költőként és slammerként is ismert Simon Márton második kötete azoknak is tartogat élményt, akik inkább klasszikus költészetet, modern irodalmat szeretnének olvasni, de azoknak is jó szívvel ajánljuk, akik mindennapjaink szövegleleteit, töredékeit szeretnék egy, a megszokottól távoli formában és kontextusban olvasni.
Simon Márton: Polaroidok. Libri Kiadó, Budapest, 2013.