0:05
Főoldal | Rénhírek
18. Élőnyelvi Konferencia – Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem

Nem csak nálunk van baj az anyanyelvi neveléssel, Szlovákiában is

2014-ben a kétnyelvűség és a kisebbségi nyelv helyzete súlyos problémákat vet fel Szlovákiában. Komoly nehézségekkel küzd a magyar anyanyelvi nevelés az államnyelv dominanciája, a törvényi szabályozás és más egyéb tényezők miatt. Sztenderdizáció határon innen, de inkább túl: sztenderd és nem sztenderd nyelvváltozat, kétnyelvűség és kódváltás, törvényi szabályozás és a valóság.

Jánk István | 2014. október 7.

Előző cikkünkben a sztenderdizációt általánosságban, illetve a kárpátaljai magyar anyanyelvi nevelésre kihegyezve vizsgáltuk meg a 18. Élőnyelvi Konferencia néhány előadására támaszkodva. Ezúttal is maradunk határainkon túl: a szlovákiai magyar oktatás jelenlegi helyzetével, nehézségeivel foglalkozunk. Többek között szó esik a szlovák törvényi szabályozás oktatást érintő problémáiról, az itt élő tanulók nyelvtudással és kódváltással kapcsolatos nézeteiről és azok változásairól.

A szlovákiai helyzet

Köztudott, hogy Szlovákiában a nyelvhasználatot az 1995-ben elfogadott, majd 2009-ben módosított nyelvtörvény igyekszik szabályozni. A nyelvtörvény hatalmas felháborodást váltott ki az elmúlt évek során, ugyanis ellentétes az Európai Unió szabályozásával, sérti a közvetlen és közvetett megkülönböztetés tilalmát, megalázó, megbélyegző bánásmódra ad lehetőséget a kisebbségi helyzetben lévőkkel szemben. Vagyis diszkriminálja a kisebbségi nyelvet beszélők egy jelentős részét, többek között a szlovákiai magyarokat.

A szlovák nyelvtörvény támogatja a nyelvi megbélyegzést
A szlovák nyelvtörvény támogatja a nyelvi megbélyegzést
(Forrás: Wikimedia Commons)

Ehhez hozzáadódik az oktatásügyi helyzet, ami sokban hasonlít a magyarországi viszonyokhoz. Szlovákiában is komoly problémát jelent például a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatása vagy a cigányság perspektíváinak kérdése; és nem utolsósorban a nyelvi diszkrimináció problémaköre, amit a nyelvtörvény legitimál, az iskolák pedig megvalósítanak, elősegítenek az esetek egy jelentős részében.

Mindezek alapján a kisebbségi nyelvű oktatás és nevelés komoly nehézségekkel küzd. A kérdés az, hogy mi ennek az oka és a hatása, illetve hogy hogyan látják mindezt azok, akik ott élnek, akik számára ez mindennapos jelenség. A 18. Élőnyelvi Konferencia két előadásának köszönhetően betekintést nyerhettünk szlovákiai magyar anyanyelvi nevelés problémáiba.

Szlovákiai magyar nyelv alsó tagozaton

A magyar nyelvtan tanítása nem könnyű dolog sem alsó tagozaton, sem a felsőbb évfolyamokban, pláne ha nem is Magyarországon kell mindezt tenni. A nyelvtanórák általában unalmasak, nehezen érthető szabályok sokaságával bombázza a diákokat. Ha élvezetesebbé és gyerekbaráttá szeretnénk tenni, akkor elsősorban a kommunikáció kell, hogy középpontba kerüljön a szabályok helyett, a felcserélő és preskriptív szemléletet pedig a hozzáadó és leíró nézet kell, hogy felváltsa.

A nyelvtanóra unalmas?
A nyelvtanóra unalmas?
(Forrás: Wikimedia Commons / Juanedc / CC BY 2.0)

Ez utóbbi pedig azért fontos, mert ha nem így történik, akkor nyelvi alapú diszkrimináció ütheti fel a fejét, ami igen negatívan hat a tanulókra. Ám a szemléletváltáshoz egyrészt megfelelő tantervre, másrészt megfelelő nyelvtankönyvekre és módszertani segédanyagokra lenne szükség. Ám ezek hiányoznak itthon és Szlovákiában is.

Szlovákiában az általános és a középiskolai oktatást a magyar Nemzeti alaptantervnek megfeleltethető 2008-as Iskolaügyi törvény szabályozza. A nevelés és oktatás pedig az általános és középiskolákban az úgynevezett oktatási programok alapján történik. Ez egy kötelező dokumentum, amely meghatározza az oktatás általános céljait, illetve a megszerzendő kulcskompetenciák körét. Ez idáig még rendben van. Ám akárcsak nálunk, Szlovákiában sem valósítható meg mindez könnyen. Erről Vančo Ildikó tartott rendkívül szemléletes előadást.

Az ISCED 1 (The International Standard Classification of Education) alapján kidolgozott, az alsó tagozatos képzésre vonatkozó állami oktatási program meghatározza a magyar nyelv és irodalom tantárgy célját, valamint tartalmazza a standard tananyagtartalmakat és az elsajátítandó készségeket.  A program célja a kétciklusú oktatás: az írás és olvasás elsajátítása, majd erre épülve a szövegértés és a kommunikáció fejlesztése. Emellett az oktatás nyelvi céljai még a sztenderd elsajátíttatása is. Azon kívül, hogy mindez nem túl sokatmondó, már itt felsejlik a sztenderd dominanciája az egyéb nyelvváltozatokkal szemben...

Felsejlik a nyílt társadalmi diszkrimináció utolsó bástyája
Felsejlik a nyílt társadalmi diszkrimináció utolsó bástyája
(Forrás: Wikimedia Commons / Deutsche Fotothek‎ / CC BY-SA 3.0)

ISCED 1

Ahogy a nyelvtörvényben, az ISCED 1 magyar nyelv és irodalom tantárgyi programjában is a nyelvi alapú diszkrimináció elősegítése valósul meg.  Erre számtalan példát lehet olvasni a dokumentumban; ezek közül csak néhányat közlünk Vančo Ildikó előadását idézve. Nézzük először a kijelölt célokat:

„Nyelvi kommunikáció és a Kommunikáció és fogalmazás területén a tanulók megszerzik a magyar nyelv sztenderd változatának elsajátításához szükséges kompetenciákat”

„A tanulók beszélt és az írott nyelvi kifejező készségét, spontán megnyilvánulásaikat az irodalmi nyelv sztenderd változatának alapján kell alakítani”

A magyar nyelv sztenderd változatának elsajátításához szükséges kompetenciákkal valószínűleg rendelkeznek a tanulók. Tudnak magyarul, bár lehet, hogy nem a standard nyelvváltozatban. De ettől még annak elemeit könnyedén meg tudják tanulni a saját változatuk mellé. Mellé és nem helyett.

De még nagyobb baj van a második idézettel kapcsolatban. A tanulóknak még a spontán megnyilvánulásait is az irodalmi sztenderd nyelvváltozat alapján kell kialakítani. Ez egyrészt nonszensz, mivel még a sztenderdet sem tudjuk körülhatárolni, nemhogy az irodalmi sztenderdet. Másrészt a nyelvhasználat beszédhelyzettől függ. Nem túl sokan beszélnek a családi körben irodalmi sztenderd nyelvváltozatban.

Ez nem egy szlovákiai család. Nem irodalmi sztenderdet beszélnek egymás között
Ez nem egy szlovákiai család. Nem irodalmi sztenderdet beszélnek egymás között
(Forrás: Wikimedia Commons / David Ball)

A dokumentum további részében még rosszabbá válik a helyzet:

„A tanuló képes helyesen leírni és helyes hangsúllyal használni a kijelentő, kérdő, felszólító, óhajtó és felkiáltó mondatokat”

„A tanuló helyesen tudja kiejteni és leírni a hasonulást tartalmazó szavakat”

„A tanuló tudja helyesen fokozni a melléknevet.”

Me[n]jü[n]k!
Me[n]jü[n]k!
(Forrás: Wikimedia Commons / Guido Radig / CC BY 3.0)

Miután kellőképpen elcsodálkoztunk és megdöbbentünk, óhatatlanul felmerül bennünk a kérdés: mit jelent az, hogy helyes? Ez a Nyitrai Egyetem adjunktusában is megfogalmazódott, így hát utánajárt a dolognak. Ugyanarra az eredményre jutott, mint az, aki a nyelvhelyesség fogalmát kívánja megtudni a Nemzeti alaptantervünk alapján: nincs hozzárendelve meghatározás. Viszont a 74-szer szerepel különböző kontextusokban a szlovák nyelvű dokumentumban.

Magyar nyelv szlovákiai magyar gimnazistáknál

Az iskola szerepe – legyen az Magyarországon, Szlovákiában vagy bárhol a világban – a gyermekek nyelvelsajátításában kiemelkedő jelentőséggel bír. A gimnáziumok esetében ezt a jövő értelmiségének a saját és mások nyelvhasználatához, alapnyelvéhez való viszonyulásaként is értelmezhetjük. Ezért (is) nagyon fontos, hogy milyen a szlovákiai magyar gimnazisták nyelvi viselkedésmódja, nyelvválasztása, illetve a saját kétnyelvűségükhöz fűződő viszonya.

Bergendi Mónika vizsgálatából – amiben 1997-ben végzett kérdőíves felmérés eredményeit veti össze az 2013/2014-es tanévben ugyanezen kérdőív alapján mért eredményekkel – sok hasznos dolgot tudunk meg ezen tényezőkkel kapcsolatban. Az előadás tanúsága szerint a vizsgálatban a hangsúly az adatközlők saját nyelvtudására és a kódváltással kapcsolatos nézeteire esett. Talán a legfontosabb tanulság a kérdőívek alapján az, hogy a tanulók másképp értékelik a saját kétnyelvűségüket és annak vállalását. Maga a kétnyelvűség általuk történő meghatározása is érdekes, de a leglényegesebb az, hogy a kétnyelvűség számukra nem csupán egy kutatói absztrakció, egy nyelvi jelenség, hanem identitás kérdése, érzelmeket jelent számukra, vagyis jóval több annál, mint hogy két nyelvet ismernek és használnak.

A kétnyelvűség identitás kérdése, érzelmeket jelent, nem csupán a tudományos keretek között mozgó terminus
A kétnyelvűség identitás kérdése, érzelmeket jelent, nem csupán a tudományos keretek között mozgó terminus
(Forrás: Wikimedia Commons / allyaubry / CC BY 2.0)

A vizsgálatból még az is kiderült, hogy míg 1997-ben senki nem gondolta úgy a vizsgálatban résztvevő szlovákiai magyar gimnazisták közül, hogy szlovákul jobban tud, 2014-ben már többen is így vélekedtek. Ahogy jóval többen gondolták azt is a megkérdezettek közül 2014-ben, hogy a beszédéből meg tudná állapítani egy ismeretlen magyarországi beszélő, hogy ő nem magyarországi.

Összegezve tehát: ahogy azt sejteni lehetett, sajnos Szlovákiában sem jobb a helyzet a magyar anyanyelvi nevelésben, mint idehaza. A nyelvi alapú diszkriminációhoz még az itthoninál is termékenyebb talajt biztosít az állam, és még sajnálatosabb, hogy ennek épp olyan tanulók isszák meg a levét, akiknek egyébként is rengeteg nehézséggel kell szembenézniük. Nemcsak a nyelvük miatt, hanem a vállalt vagy vállalni vágyott identitásuk miatt is.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (2):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
5 éve 2014. december 6. 00:12
2 marczy

"Köztudott, hogy Szlovákiában a nyelvhasználatot az 1995-ben elfogadott, majd 2009-ben módosított nyelvtörvény igyekszik szabályozni. A nyelvtörvény hatalmas felháborodást váltott ki az elmúlt évek során, ugyanis ellentétes az Európai Unió szabályozásával, sérti a közvetlen és közvetett megkülönböztetés tilalmát, megalázó, megbélyegző bánásmódra ad lehetőséget a kisebbségi helyzetben lévőkkel szemben. Vagyis diszkriminálja a kisebbségi nyelvet beszélők egy jelentős részét, többek között a szlovákiai magyarokat."

Az Európai Unió süket, mint az ágyú, ha kisebbségügyekről van szó. Remélem, "A szlovák nyelvtörvény egyenlő a zaklatással" és hasonló cikkek le lettek fordítva angolra és a megfelelő fórumokon hangoztatva, de úgy, hogy Brüsszelig szóljon.

Nyugaton nem tudnak a Lajtán túli területekről szinte semmit, ha mégis, akkor is még mindig az ősrégi, vasfüggöny-kori sztereotípiák élnek bennük. Hogy Romániában csak románok élnek stb. stb.

Ha Angliába járnék töri szakra, biztos, hogy sok vitám lenne abból, hogy X ország történetéről az X ország forrásait használom, mert az angol nemzetiségű tanár a legritkább esetben olvas magyarul, márpedig ha Magyarországról is szól az, amiről írok, akkor evidens, hogy a forrásaim nem kizárólag "emberi"(?) nyelven vannak...

(Bár nem beszélek egy kukkot sem pl. horvátul, de a horvát nyelvű forrásból is értek annyit, hogy a lényeget felfogjam...)

Még egy német professzor(!!!) is kioktatott engem egyszer, amikor arról beszéltem, hogy az erdélyi magyarok nem románok, persze nem hagytam magam, mert azt, hogy ők erről mit gondolnak, figyelmen kívül hagyni halálos bűn... Hogy a Lajtától keletre nincs megoldva az őshonos kisebbségek problematikája, hogy éppen a magyarokat sújtja legjobban nemcsak Trianon, hanem az országok közötti ellentéteket még jobban elmélyítő kommunizmus ártó szelleme is. Szlovákiában, Romániában sovén nacionalizmus, Magyarországon meg kuss a nemzeti érzelmeknek... Ez ment 40 éven át.

5 éve 2014. október 7. 14:56
1 Nensis

A cikk nagyon érdekes. Tapasztalatom alapján viszont – 2005-ben végeztem szlovákiai magyar gimnáziumban – nem ennyire drasztikus a helyzet. Eleve a Magyarországon sztenderdnek tekintett magyar nyelvet még a magyartanárok sem beszélik teljes mértékben (tapasztalatból mondom, azt csak több évnyi magyarországi tartózkodással elsajátítható, ha egyáltalán elsajátítható határontúliként, lásd. adminisztratív kifejezések, irodai eszközök nevei stb.). Olyanról pedig még nem hallottam, valaki azért kapott volna rosszabb jegyet akár egy feleletnél, mert nyelvjárási formát használt, amely egy változata – mint talán a fentebb leírtakból is kiolvasható – gyakorlatilag a szlovákiai magyar beszélt sztenderdnek felel meg. (Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy egyfajta „valódi” sztenderd elsajátítása és használata nem valósulna meg az iskolákban, de az nagymértékben eltér a magyarországitól, és az attól való eltérésért nem jár rosszabb jegy, kiközösítés, nyaktiló; még akkor sem, ha ezt az irodalom tantárgyi program egyébként lehetővé is teszi.)