A szlovák nyelvtörvény egyenlő a zaklatással
„Az államnyelv védelme és támogatása érdekében módosított jogszabályával a szlovák törvényhozó számos alapjogot megsért, amelyek védelmére amúgy nemzetközi jogi kötelezettségeket vállalt” – zárul egy, az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének honlapján megjelent tanulmány.
Az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének honlapján első helyen szerepel egy tanulmány, amely jogi szempontból elemzi a szlovákiai államnyelv-törvény módosítását. A tanulmány szerint a szlovák nyelvtörvény-módosítás ellentétes az EU-joggal, valamint a bírságolási gyakorlat „lealacsonyító, megalázó bánásmódot is jelenthet”.
„A Szlovák Köztársaságot mint az Európai Unió tagállamát köti az uniós szabályozás” – áll a tanulmányban. Szlovákia részese a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai Chartájának és a Nemzeti kisebbségek védelméről szóló Keretegyezménynek, valamint a magyar–szlovák alapszerződésben is szerepel néhány, a magyar kisebbség nyelvhasználatában releváns nemzetközi vállalás.
A tanulmány megállapítja: „[a szlovák nyelvtörvény-módosítás] egyes rendelkezései sértik a faji irányelvbe (2000/43/EK) foglalt közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mivel azok nem mindig igazolhatóak jogszerűen egy objektív céllal. Sőt a törvény későbbi alkalmazása – azaz ha valóban elkezdődik a kisebbségi nyelvhasználatot visszaszorítani kívánó bírságolás – lealacsonyító, megalázó bánásmódot is jelenthet, s az akár az irányelv által tiltott zaklatásnak is minősülhet.”
Az elemzés ezután sorra megvizsgálja a törvénymódosítás jogi szempontból aggályos pontjait. A törvény 8. § (4) bekezdése például, amely szerint a húsz százalék alatti számarányú kisebbségi településen az egészségügyi és szociális intézményekben az államnyelven kell beszélni, megvalósítja a közvetlen diszkriminációt. „Az előírás [...] sérti az élethez és az emberi méltósághoz való jogot. Előbbi esetében elég arra gondolni, hogy a beteg, ha a nem megfelelő jogi szabályozás miatt nem kommunikálhat az orvosával, akkor azért életével fizethet.” A húsz százalékos határ is problémás: 2007 februárjában az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága ajánlást adott a Szlovák Köztársaságnak, amely szerint „Szlovákiának csökkentenie kellene a kisebbségi hivatali nyelvhasználathoz előírt lakossági arányt, nem pedig szankcionálni, ha arra a sor kerül.”
A közvetett diszkriminációra (ami nem mindig különböztethető meg világosan a közvetlentől) is van példa a törvényben. Ilyen rendelkezés a törvényben például az, hogy a fegyveres erők, rendvédelmi testületek és tűzoltó egységek tagjai is kötelesek szlovákul beszélni a hivatalos érintkezésben. Ezek a szabályozások látszólag semlegesek, ám egy védett (kisebbségi) csoport számára hátránnyal járnak. „Gondoljunk a következő esetre: egy tűzoltó a kimenekítendő nem szlovák nyelven segítséget kérő személynek is csak szlovákul válaszolhat, mivel köteles a szolgálati érintkezésben a szlovák nyelvet használni.”
A szlovák törvénymódosítás az ET Kisebbségvédelmi Keretegyezményével és az EBESZ keretében elfogadott kisebbségvédelmi ajánlásokkal sincs összhangban. Azok alapján ugyanis a húsz százalékos határ indokolatlanul magas, valamint a Keretegyezmény elismeri a kisebbségek által „hagyományosan lakott” területeken élő kisebbségek jogait is.
A tanulmány hangsúlyozza, hogy a törvény még ott is gyenge, ahol a kisebbség meghaladja a húsz százalékot, mert bár ezeken a helyeken engedélyezi a hivatali kisebbségi nyelvhasználatot, a hivatali személyzetnek nem köteles beszélnie azt, így a nyelvhasználathoz való jog gyakorlása nincs biztosítva.
Ezenkívül aggályosak a bírságokról szóló paragrafusok is, mert „indokolatlanul tág személyi hatálya és a nyilvánosság rendkívül tág értelmezése miatt” komoly visszaélésekre ad alkalmat.