A beteg nyelvén az orvossal: az USA minta lehet Szlovákia számára
Az Egyesült Államokban szövetségi és állami törvények sora biztosítja, hogy a beteg a saját nyelvén kommunikálhasson az orvosával. Az amerikai minta sokba kerül, de kifizetődő. Amerikai kitekintésünk konklúziója, hogy Szlovákiában az kerül majd sokba, ha tényleg ellehetetlenítik az eddig biztosított anyanyelvi kommunikációt.
Kevesen tudják: az Egyesült Államokban a nem angol anyanyelvűek széles körű nyelvi jogokat élveznek az egészségügyi ellátásban. E jogokat szövetségi és állami törvények sora bástyázza körül, a kulturálisan és nyelvileg elfogadható szolgáltatások biztosítási kötelezetsége pedig éppúgy vonatkozik a népesség 18 százalékát kitevő nem anyanyelvű amerikai állampolgárokra, mint az országot felkereső és ott egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő külföldiekre.
Nyelvi jogok az egészségügyben
A Medical Tourism Magazine összefoglalójában rámutat, hogy az Egyesült Államok kulturális sokszínűségének köszönhető, hogy már az 1964-ben elfogadott polgári jogokról szóló törvény is rendelkezett – egyebek mellett – a nyelvi alapú diszkrimináció tilalmáról. 2000-ben aztán a Clinton-kormányzat rendeletben határozott arról, hogy segíteni kell a korlátozott angol nyelvtudással bíró személyek hozzáférését a különböző szolgáltatásokhoz. Ennek érdekében a szövetségi pénzekkel támogatott valamennyi intézménytől elvárta azt, hogy hatékonyan támogassák az ilyen személyek hozzáférését.
A szövetségi Kisebbségi Egészségügyi Iroda ezt követően országos érvényű szabványokat tett közzé a kulturális és nyelvi szempontból elfogadható szolgáltatásokról. A szabványok részletesen meghatározzák a nyelvi szempontból elvárható szolgáltatások, kompetenciák körét. A szövetségi törvények mellett szinte minden állam külön rendelkezik a betegek nyelvi jogairól, míg Kalifornia, New Jersey, Új-Mexikó, Maryland és Washington orvosaik számára hangsúlyozottan javasolják vagy egyenesen előírják a kulturális kompetenciatréningnek nevezett ezirányú képzést.
Az amerikai kórházakban számtalan nyelvi szolgáltatást vezettek be, amelyek az angolul nem, vagy nem jól beszélőket segítik. Szinte valamennyi kórház biztosít helyszínen vagy telefonon tolmácsot, kötelezően alkalmaz idegen nyelvet beszélő személyzetet. Az angolul nem beszélő betegeknek kártyákat osztanak ki, amelyek egyrészt a személyzetet tájékoztatják arról, hogy a betegnek tolmácsra van szüksége, másrészt a beteget a saját nyelvén a saját nyelven történő információszerzésről szóló jogairól tájékoztatják. Több egészségügyi intézmény alkalmaz olyan szoftveres megoldásokat, amelyek segítségével tolmács nélkül tehetők fel kérdések az angolul nem beszélőknek is.
Megéri költeni rá
A széles körű nyelvi jogok biztosítása nem olcsó dolog. A Common Sense Advisory 2008-as vizsgálata szerint a kórházak korlátozott angol nyelvtudással nem rendelkező betegenként napi 56 dollárt költenek fordítási és tolmácsolási szolgáltatásokra. Több kórház nyelvi szolgáltatásokra fordított éves kiadása meghaladja az egymillió dollárt.
Úgy tűnik azonban mégis megéri elkölteni ezt az pénzt: tanulmányok szerint azokban az esetekben, amikor nyelvi szolgáltatásokat nem nyújtanak, az egészségügyi szolgáltatók diagnosztikai költségei látványosan megugranak. Azaz: olcsóbb lefordítani, amit az ügyfél mondani kíván, mint költséges vizsgálatokkal kinyomozni ugyanazt.
A módszert ráadásul nemcsak a tengerentúlon, hanem Európában is alkalmazzák. Nagy-Britanniában például, gyorsan alkalmazkodva a bevándorlási helyzethez, inkább felvesznek olyan tolmácsot, aki ért az adott területen nagy lészámban jelen lévő kisebbségek nyelvén.
Nem éri meg korlátozni
Az amerikai példa mintául szolgálhat térségünk bajaira is. A rövidesen hatályossá váló szlovák nyelvtörvény egyes értelmezései szerint a 20 százalékos magyar népességet el nem érő területeken a magyarul esetleg tudó orvos hivatalos érintkezés során magyar betegével nem használhatja a magyar nyelvet. A magyar orvos nyelvtudása eddig egy fillérjébe sem került a finanszírozónak. Ha a beteg nem tudja magát rendesen kifejezni a törvény által preferált államnyelven, minden valószínűség szerint északi szomszédunknál is megugranak majd a diagnosztikai költségek. Az amerikai tapasztalatok alapján valószínűsíthető tehát, hogy – legalábbis az egészségügyben – a szlovák állam teljesen konkrétan lesz kénytelen megfizetni a nyelvtörvény árát.