„Mindig jönnek az újabb kihívások, és ezek erőt adnak”
Nemcsak megálmodta, meg is valósította: Paulisz Boldizsár iskolaalapító ugyanis konok ember, amit a fejébe vesz, azt véghez is viszi. A közösség, a szlovákiai zoboralji magyarság érdekében. Így történhetett az is, hogy a szórványvidéknek számító zoboralji régióban – több mint 20 évvel az utolsó ilyen intézmény bezárása után – ismét magyar tannyelvű középiskolát nyithattak.
Az azóta sikeresen és nem utolsósorban tandíjmentesen működő intézményt saját – eredetileg családi háznak szánt – alsóbodoki ingatlanján működteti Paulisz Boldizsár immár 12 éve. Az iskola azóta fokozatosan épül, szépül, és időközben bentlakásos oktatási komplexummá nőtte ki magát. A cél az, hogy a diákok egyre otthonosabban érezzék magukat. Ötletekből nincs hiány, a legújabb fejlesztés az a néhány tanulófülke, melyeket idén szeptemberben vehettek használatba a kollégiumi diákok.
Egy iskola születése
Szlovákia nyolc megyéje közül a nyitraiban a legmagasabb a magyarság összlakossághoz viszonyított aránya, a 2011-es népszámlálás adatai szerint csaknem eléri a 25 százalékot. A Nyitra megyében lévő Zoboralja azonban szórványvidéknek számít. A régióban a huszadik század hetvenes éveiben zárták be az utolsó még itt működő magyar tannyelvű középiskolát. A kilencvenes évek közepén a Mécs László Alapítvány szervezésében megtartott nyitrai fórumon fogalmazódott meg egy új magyar középiskola megalapításának ötlete. Bár az igény és az akarat megvolt, akkor egy rövid ideig úgy tűnt, hogy az ötlet megvalósítása megfelelő hely híján megfeneklik. Hogy mégsem így történt, az Paulisz Boldizsár alsóbodoki építésznek köszönhető, aki saját épülőfélben lévő családi házát ajánlotta fel az iskola létrehozásának céljára.
„Azért alapítottuk az iskolát, hogy segítsük azokat a zoboraljiakat, akik anyanyelvükön szeretnének tovább tanulni. Persze tisztában vagyok azzal, hogy nem tudunk csodát tenni, de ha az iskola létezésének köszönhetően legalább az ide járó gyerekeket sikerül megmenteni a magyarságnak, akkor már elégedett leszek” – idézte fel Paulisz Boldizsár.
A kezdeti öröm után következett a hivataloknál való kilincselés. Az iskolaalapítási engedélyért magánszemélyként benyújtott folyamodványát sokáig válaszra sem méltatta az oktatásügyi minisztérium, majd értesítés jött az akkor a Szlovák Nemzeti Párt vezette tárcától: a kérvényt a dokumentáció hiányossága miatt elutasítják. A minisztérium ugyanis valahogy mindig addig késlekedett a válaszadással, amíg a kérvényhez csatolt dokumentumok – tűzvédelmi vagy munkabiztonsági engedély, tulajdonlap – valamelyikének 60 napos érvényessége le nem járt.
„A bolondját járatták velem, és kinevettek” – jegyezte meg az iskolaalapító. Közlése szerint olyan is előfordult, hogy az időközben már más néven szereplő tisztiorvosi szolgálat előző, tehát érvénytelen bélyegzőjével ellátott engedélyét kérték tőle számon, mert a közoktatási törvényben még a korábbi nevén szerepelt a közegészségügyi hatóság.
Később módosult az iskolalapításra vonatkozó jogszabály, és a kérvény elbírálásában már a Nyitrai Kerületi Tanügyi Hivatal számított illetékesnek. A tőlük érkező helyszínelő bizottság azonban megállapította, hogy az iskolának szánt épület nem felel meg az előírásoknak, holott a tisztiorvos engedélyével akkor már rendelkeztek.
Végül salamoni döntést hoztak az iskolaalapítók. Ha nem kapnak engedélyt új intézmény megalapítására – mondták – egy már működő intézmény kihelyezett tagozatát hozzák Alsóbodokra. Paulisz Boldizsár a magyarországi Apáczai Közalapítványhoz fordult, amely a helyszínelés után vállalta az iskolaalapítás támogatását. Az induláskor a felszerelés és a berendezés mintegy 70 százalékának a költségeit az alapítvány állta, amely megszűntéig partnere maradt az alsóbodoki iskolának.
Így aztán Zoboralján 2000 szeptemberében – huszonnégy esztendei kihagyást követően – újra magyar középiskola nyitotta meg kapuját. „Az első tanévben az Udvardi Mezőgazdasági Szakközépiskola részeként működtünk, jogalanyiságunkat csak a második tanévben, újabb sok-sok utánajárás után nyertük el – mesélte az MTI-Pressnek az alapító. – Ma a Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskola – Alsóbodok nevet viseli az intézmény. Jelenleg 76 diákja van.
Küzdelem a megmaradásért
„Kezdetben 18 gyerekkel indítottuk a képzést. Közülük 15-en szlovák intézményben tanultak volna tovább, ha nincs a mi iskolánk – szögezte le. – Tizenkettő előtt öt perccel, az utolsó pillanatban jött létre ez az iskola. Sokan máig nem tudatosítják a magyar nyelvű oktatás fontosságát, mert e nélkül beolvadunk.”
Az iskolaalapító és fenntartó büszkén húzta alá, hogy az utóbbi egy-két évben azok tesznek aktívan a magyar közösségért Zoboralján, akik a diákjai voltak, tehát már a közéletben is érezhető az intézmény kisugárzása. A volt diákok ott vannak a kultúrát szervező Csemadokban, a Via Nova ICS ifjúsági szervezetben és a Magyar Közösség Pártjában is. „Ha szakmai oldaláról is megvizsgáljuk az elmúlt tizenkét évet, akkor azt kell mondanom, hogy megérte. Az itt eltöltött évek alatt sokoldalúan képzett szakemberek váltak diákjainkból, képesek megtervezni vállalkozásaikat, és négy nyelven szólítják meg a világot: magyarul, szlovákul, angolul és németül” – sorolta Paulisz Boldizsár.
Alsóbodokon már az elsős diákok is EU-konform bizonyítványt kapnak, az iskola ugyanis nemzetközileg minősített oktatási intézmény. Az alsóbodoki intézmény tanulmányi programját, szakmai és felszereltségi színvonalát a közép- és felsőfokú oktatás európai minősítő szervezete – az International Education Society (IES), amely az egész világra kiterjedő érvényű szakminősítést hitelesíti Európában – is a nemzetközi normának megfelelőnek minősítette. „Ezt pedig kevés vállalkozói és idegenforgalmi irányultságú szlovákiai szakközépiskola mondhatja el magáról” – szögezte le az alapító. Mint hozzátetette: emellett az oktatás tandíjmentes.
Az intézmény persze nemcsak vízből főz, hiszen az állami, alapítványi és esetenkénti magántámogatások mellett minden egyéb lehetőséget is igyekeznek kihasználni a fejlesztések érdekében. „Rendszeresen bekapcsolódunk az európai programokba, a különböző fejlesztési programokba, különben nem tudnánk talpon maradni” – árulta el a fenntartó.
Nincs megállás
Paulisz Boldizsár – aki kétkezi munkával is kivette részét az iskola megteremtéséből – tizenkét év után is lankadatlanul fejleszti az intézményt, amely gyakorlatilag folyamatosan bővül. Ennek egyik eredménye, hogy a létesítmény ma már nem csupán tetszetős, korszerű iskola, hanem kollégium is.
„Mindig jönnek az újabb kihívások, és ezek erőt adnak. Így újra nekirugaszkodom, mert valami újat kell megoldani” – válaszolta arra a kérdésre, hogy nem fáradt-e még bele az évek óta tartó küzdelembe. Majd arról kezdett beszélni, hogy mennyire fontosnak tartja a tehetséggondozást. „Sokáig tájainkon is főleg átlagembereket neveltek, nekünk viszont nem a középszerűség a célunk, mert az elnyomja a tehetséget. A legfőbb cél azonban az, hogy az iskola diákjai helyben, Zoboralján találják meg boldogulásukat, a távolabbról beutazók pedig szintén a saját szülőföldjükön éltessék tovább falvaikat, a magyar közösséget.”
Az alsóbodoki vállalkozói és idegenforgalmi szakközépiskola alapítójának küldetéstudatát a Falvak Kultúrájáért Alapítvány pár éve a Magyar Kultúra Lovagja címmel jutalmazta, de elnyerte a Pro Cultura Hungarica díjat is.
Legújabb harcát azért indította, hogy az intézmény felvehesse a mártír gróf – szintén Nyitra vidékéről származó – Esterházy János nevét, aki – rehabilitáció híján – Szlovákiában még mindig háborús bűnösnek számít. Bár ezt egyelőre még nem sikerült megoldaniuk, azt viszont már igen, hogy bárki, aki meglátogatja az intézményt, egy szoborpark formájában szembetalálja magát az életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt magyar politikus üzenetével. Szeptembertől ugyanis az intézmény kollégiumának parkjában áll a Hűség keresztútja, amely 14 sziklába ágyazott akácfatörzsbe vésve örökíti meg Esterházy János életének utolsó 14 évét.
A cikk szerint Paulis Boldizsár, a középiskola és minden körülötte maga a tökély, aki nem ismeri Zoboralja 1,5-2 évtizedének történéseit, az egyszerűen elolvad a látottaktól-hallottaktól, csak a valóság egész máshogy néz ki.
Ami igaz ebből a terjedelmes cikkből, a középiskola alapítása, már sajnálom, hogy besegítettem nekik. Az 1999-es első kísérletük nem sikerült, ekkor állattenyésztési szakközépiskolával próbálkoztak, a Gödöllői kihelyezett osztálya lett volna, de nem volt elég gyerek. 2000-ben újra nekimentek, de az én segítségem nélkül biztosan nem nyílt volna meg az udvardi középiskola kihelyezett osztálya, és ki tudja harmadszor is próbálkoztak volna, mert az én beavatkozásom előtt csak 5 jelentkező volt a pogrányi és nagycétényi felsőtagozatos iskolákból, Gímesre pedig én vittem az egyedüli házaspárt, annak ellenére, hogy mint a Szülői Szövetség elnökét megkerültek engem, segítettem, akkor úgy éreztem, hogy a hengert nem lehet leállítani, mert Duray+MKP+Csemadok+Rákóczi Szövetség és további országos szervezetek tolták, hibáztam, hagyni kellett volna...
A középiskola alapítását Kárpát-medence legnagyobb szélhámosságának tartom, nem lopással vádolom az alapítókat, hanem azért, mert a zoboralji iskolák és magyarság megmentése ürügyén vállakozást hoztak létre, turizmust, ahogy gyarapszik a Paulis ranch, úgy mennek össze az iskoláink, a középiskola alapítása óta a beíratottak száma a felére csökkent, az alapiskolásaink száma pedig úgy 60%-al kevesebb!!!
A véleményem nem érinti a középiskola diákjait és pedagógusait, csakis a középiskola alapításáról és az alapítókról szól, az előzményekkel és következményekkel kapcsolatos.
Középiskolára nem volt igény, ezt az egyik alapító egy rádióriportban bevallotta, megegyezés sem volt a középiskola alapításáról és nem erre volt szükségünk, hanem hogy minél több magyar középiskolásunk legyen Kassától Pozsonyig, a kollégiumi, utazási és egyéb kiadásokat kellett volna támogatni, így biztosan több magyar középiskolásunk lenne!
Miért nincs feltüntetve statisztika a zoboraljai diákokról évfolyamonként?
-összes született gyerek évfolyamonként a magyarlakta falvakban,
-magyar végzős AI diákok,
-alsóbodoki középiskolások,
-más magyar középiskolák zoboralji diákjai
-magyar diákok szlovák középiskolákban
ez a statisztika IS bizonyítaná, hogy a középiskola nem segíti Zoboralját!
Az Esterházy keresztút pedig Zoboralja magyarságának másik átverése, turista látványosság a turizmus fejlesztésére, a Paulis ranchos vállakozás életben tartására!
S amit nagyon érdekesnek tartok, hogy nincs feltüntetve a cikk szerzője, vagy MTI-s csapatmunka lenne a glorifikálás?!
Akik szóban, írásban valótlanságot terjesztenek Zoboraljáról, az Esterházy szülőföldjén élő magyarság elveszejtésében, az asszimilációnk felturbózásában segédkeznek!
Balkó Gábor
www.zoboralja.sk