0:05
Főoldal | Rénhírek
Hibás dalszövegek?

Nem akarok többé mégsem várni azon a délután

Olvasónk Radics Gigi dalának néhány részletével kapcsolatosan tett föl nyelvi kérdéseket. Lehet-e hibás egy dalszöveg? Ha igen, hogyan?

nyest.hu | 2014. szeptember 23.

Krisztián két aktuális slágerrel kapcsolatban is küldött nekünk nyelvi jellegű kérdéseket. Elsőként Radics Gigi számát, az Úgy fájt vesszük közelebbről szemügyre. Krisztián a következőket kérdezi a dalszöveggel kapcsolatosan:

Radics Gigi leghíresebb dalában (Úgy fáj) ezek a mondatok szerepelnek:

„Lehet hogy túl korán,
De azon a délután,
Egészen máshogy vert a szívem.”

„Nem akarok többé mégsem várni,
Letagadnám százszor, de úgy is látni.”
Ezekről mit gondolnak Önök, helyesek-e így: „de azon a délután” és „nem akarok többé mégsem várni”...?

Hogy egy dalszöveggel kapcsolatosan mit jelent a helyesség, talán még kevésbé tudhatjuk megmondani, mint hétköznapi, prózai szövegek esetében. Egy dalszöveg akkor lehet „helyes”, azaz a kommunikációban megfelelő, ha a közönség számára közvetíti azt az érzelmet, azt a mondanivalót, azt a hangulatot, amit a dalszerző és/vagy az énekes ki akart vele fejezni. Tudjuk jól, hogy a lírai műfajokban – legyenek azok akár populárisak, akár az úgynevezett magasirodalomba tartozók – sokszor lazábban érvényesülnek a nyelvi konvenciók, illetve a szerzők tudatosan is eltérhetnek a nyelvi normától. (Ennek a gesztusnak is értelmet, funkciót szoktunk tulajdonítani művészi szövegek esetében.)

Bárd – Neki mindent szabad? (John Martin festéménye; 1817)
Bárd – Neki mindent szabad? (John Martin festéménye; 1817)
(Forrás: Wikimedia Commons)

Gondoljunk csak Arany János Walesi bárdok című balladájának szokatlan szórendű mondataira: „Ötszáz, bizony, dalolva ment / Lángsírba velszi bárd...” Nem szoktuk kifogásolni Arany mondatának a szintaxisát, miközben a szórendje nem éppen köznapi. Tudjuk, hogy a rím, a ritmus, a prozódia mind-mind befolyásoló tényező egy lírai szöveg megszerkesztésekor. Ha szépirodalommal van dolgunk, a helyesírási, ragozási kérdésekben is enyhébben ítélünk, mint egyébként...

Sokan gondolhatják most magukban, jó, de a szépirodalom az más, mint a sláger! Mi azonban úgy gondoljuk, ilyen szempontból nem más. Ha a nyelvtani furcsaságoknak értelmet, jelentést tudunk tulajdonítani, akkor azoknak ugyanúgy létjogosultságuk van. Nyelvészként legfeljebb annyit jegyezhetünk meg, hogy milyen érdekesen tér el a dalszöveg a köznyelvi normától. De valóban eltér-e Radics Gigi dala a normától?

A Krisztián által idézett egyik részlet így hangzik:

Lehet hogy túl korán,
De azon a délután,
Egészen máshogy vert a szívem.

Itt valószínűleg azt lehet kifogásolni, hogy ahelyett, hogy azon a délutánon helyett azon a délután szerepel. Bevalljuk, számunkra ez egyáltalán nem tűnik furcsának. Egyrészt azért, mert a délután határozószó, s mint ilyen ragozás nélkül tölti be a mondatokban a határozói szerepet. Ragok akkor járulnak az ilyen szófajú szavakhoz, amikor szófajváltáson mennek keresztül, és főnévvé válnak: Csak azt a délutánt éljem túl! Az idézett dalszövegben azonban a délután időhatározó, így mondattani szerepét mindenféle rag nélkül betölti. A zavart az okozhatja, hogy előtte egy úgynevezett mutató névmási kijelölő jelző szerepel (azon). Ezeket egyeztetni szoktuk az utánuk álló főnévi szerkezettel: azon a hajón, abban a kalapban, arra a fára stb. Jelentése, mondattani szerepe alapján tehát nincs szükség a ragra, a kijelölő jelzős szerkezet miatt azonban formailag mégis kitehető. Ez a két elv ütközik össze akkor, amikor választunk a két alternatíva között.

De előfordul-e máshol is ez a szerkezet? – A Magyar Nemzeti szövegtárban nyolc találatot kaptunk rá; a források között erdélyi és magyarországi szépirodalmi, magyarországi tudományos és sajtónyelvi szövegek szerepelnek; ilyen példákat találunk:

„Anyám is elkocogott azon a délután, aztán nagyon keserű arccal érkezett haza.” (Gobby Fehér Gyula: Ítélj meg engem)

„De Tibor azon a délután is velük volt, mikor Erzsi néni, az a hatalmas, kövér nő, aki ennivalót adott nekik és mindig csak kedvesen beszélt velük, hóna alá kapta Spitzeréket.” (Mándy Iván: Tibor)

A szerkezet tehát nem mondható elterjedtnek, de teljesen egyedinek sem.

Azon a délután
Azon a délután
(Forrás: Wikimedia Commons / Bernal Saborio / CC BY-SA 2.0)

Krisztián másik kérdése a refrénben szereplő „nem akarok többé mégsem várni” szerkezetre vonatkozott. Azt gyanítjuk, hogy itt a szórendet kifogásolja a levélíró. Tény, hogy lehetne más szórenddel mondani, hétköznapi nyelven például így:

Nem akarok többé várni.

Mégsem akarok többé várni.

Csakhogy a magyar nyelvben nem ritka ez a fajta „kettős tagadás”, amit É. Kiss Katalin nyelvész például negatív egyeztetésnek nevez – hangsúlyozva, hogy nem arról van szó ezeknek a szerkezeteknek az esetében, hogy kétszer / többször is tagadnánk, hanem arról, hogy a tagadó mondatban bizonyos szerkezeteken meg kell jelenjen a tagadás jelölője.

Senki nem jelent meg.

Semmi sem zavart.

Nem adta el sem az autóját, sem a házát.

Nem akarok sem várni, sem elmenni.

Láthatjuk tehát, hogy több tagadó elem megjelenése ugyanabban a mondatban nem okoz problémát. Radics Gigi dalszövegében másféle szerkezet szerepel, azt azonban a fentiek alapján nem tekinthetjük hibásnak. A dalszöveg értelmét tekintve úgy érezzük, hogy itt elsősorban a fokozás eszköze a két tagadás használata. A beszélő zaklatott, türelmetlen érzelmi állapotát van hivatva érzékeltetni. Azt sem mondhatjuk tehát, hogy pusztán a szótagszám vagy a prozódia miatt lenne szükség valamelyik „töltelékelemre”.

Legközelebb Wolf Kati egyik slágerét vesszük elő szintén Krisztián kérdése nyomán.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (22):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
2 hónapja 2019. július 5. 18:56
22 Sultanus Constantinus

@aphelion: Most, hogy mondod, a "me quisiera siempre quedar unidos", ha úgy elemezzük, hogy a "siempre quedar unidos" a tárgy, akkor még jó is lehet. De nyakatekert ez így mindenhogy.

Igen, a fui és a fue (fué) valóban nem ugyanaz (E/1. fui, E/2. fuiste, E/3. fue, T/1. fuimos, T/2. fuisteis, T/3. fueron).

2 hónapja 2019. július 5. 16:13
21 aphelion

@Sultanus Constantinus: Ezt én úgy értelmezem, hogy "azt szeretném magamnak, hogy együtt maradjunk". Így nyelvtanilag okés, csak a szórendje unortodox kissé 😄

Viszont közben rájöttem, hogy az un día fui meg az un día fue az nem ugyanaz (ezt a kettőt mindig keverem...) Viszont ha fui van abban mondatban, akkor nem a nap volt, hanem én voltam...és akkor a qué-vel majdnem értelme is lenne, csak akkor meg minek van ott az a si...áááh feladom megyek haza jóhétvégét 😂

2 hónapja 2019. július 5. 15:10
20 Sultanus Constantinus

@aphelion: Nálam az örök "kedvenc" az "Unidos siempre me quisiera quedar", ami totálisan helytelen nyelvtanilag, a spanyol anyanyelvűeket valahogy mégsem zavarja. Az "unidos" ugyanis többes, a "me" és a "quisiera" viszont egyes szám, tehát ez a mondat olyan, mintha magyarul azt mondanád, hogy "Együtt szeretNÉK maradnUNK" (sőt, kb. szó szerint ezt jelenti).

2 hónapja 2019. július 5. 14:41
19 aphelion

@Sultanus Constantinus: Én először arra gondoltam, hogy qué akar ott állni, csak nem "mi" hanem "valami" jelentésben (mint ahogy más nyelvekben, mint pl a német vagy az ógörög, ez gyakran előfordul, bár a spanyolra pont nem jellemző). De meghallgatva a számot én is inkább arra hajlok hogy elliptikus mondat: si un día fui que [estuvimos juntos / me amabas / ... / vmi ilyesmi]

2 hónapja 2019. július 5. 13:16
18 Sultanus Constantinus

@Sultanus Constantinus: Azon gondolkozom, és így talán még igazad is lehet, hogy ez egy befejezetlen mondat (ellipszis), és az lenne, hogy "o si un día fui que [fui]" -- ’vagy az voltam-e egy nap, ami [voltam]’; ugyanis több helyen a "que" helyett "quien" van (de az énekben egyértelműen "que" és nem "quien"). Mert utána meg ez következik:

"No pienses en nada que quizá nunca fue"

’Ne gondolj semmire, ami talán sosem volt az’

és így együtt már több értelme van talán.

2 hónapja 2019. július 5. 13:02
17 Sultanus Constantinus

@aphelion: (Most veszem csak észre, hogy elírtam "recuerdes"-t...)

"Szerintem itt a qué nem kérdőszó hanem határozatlan névmás szerepében figyel ott, szóval köznyelvre lefordítva "si un día fui algo" lenne. Szóval nem helycsere hanem szerepcsere ;)"

De ilyen nincs, az teljesen agrammatikus lenne. A "que" hangsúlytalan és kötőszóként viselkedik, vagyis előtte és utána is kell valaminek lennie. Tehát ebből következik igazából, hogy egyedül csak a qué állhat. Megjegyzem, sok értelme így sincs, de a spanyol dalszövegeknél néha eléggé tágan értelmezik a "költői szabadságot".

2 hónapja 2019. július 5. 12:38
16 aphelion

@Sultanus Constantinus: "No ruerdes mi nombre / o si un día fui qué 'Ne emlékezz a nevemre / vagy ha egy nap voltam-e valami' (itt épp a kérdőszó cserélt helyet az igével, mintha magyarul azt mondanánk, hogy "Vagy ki?")."

Szerintem itt a qué nem kérdőszó hanem határozatlan névmás szerepében figyel ott, szóval köznyelvre lefordítva "si un día fui algo" lenne. Szóval nem helycsere hanem szerepcsere ;)

4 éve 2014. október 3. 04:21
15 Krizsa

@szigetva: Az itteni 13. hozzászólásomat a szintén tegnapi: www.nyest.hu/hirek/szerelem-miert-mulsz

- ott a 4. hozzászólásomból lehet megérteni.

Amikor az IND-FN nyelvészet utólagosan megállapítja, hogy egy angol, vagy akármilyen szó több szófaji funkciót is elláthat, az már csak a mai nyelvállapotnak, a felszínnek - az archaikus nyelvtanok ismerete nélküli - vakargatása.

A csillagos: "kikövetkeztetett" alakokat olyan érvek alapján álmodták meg az IND nyelvészek, amelyek amatőr (oknyomozás nélküli) érvek - ezért teljességükben elfogadhatatlanok.

Már énelőttem is elfogadhatatlanok voltak, kritika alá estek a csillagos alakok. Sőt a FN nyelvészet is védekezik, hogy nem is muszáj figyelembe venni őket, mert a FN nyelvészet nélkülük is megállna a lábán.

Például fogalmuk sincs a hangváltozások KRONOLÓGIAI sorrendjéről. Arról, hogy a később megjelenő hangváltozások, pl. D (vagy S, Sz) az életben nem változhatnak vissza pl. az ősi T-re, csak fordítva.

Hogy a (finn) T-S-D hangsor, bár az időrend helyes volna, mégsem változhatott a magyarban "csak úgy" Z-re. Mert a sorrend T-D-S/Sz (C, Cs is lehet), ugyanennyi értelem változás lehetősegét rejti magában. Amiket, az archaikus nyelvtanok ismerete nélkül, nem tudtak, eszükbe se jutott, végigkövetni...

...mielőtt azt a gyerekes megállapítást tették, hogy a finn veSI (vette / vede), mint egy hozzánk átrepült kisangyal, a magyarban VÍZ-re változott. Pláne, hogy a finn ves-i nem is főnév, hanem egy "ige" értelmű archaikus MELLÉKNÉV volt. Mivel minderről nincs tudomásuk, a melléknév alakú ige Í magánhangzójával trükkösködtek, hogy ha I van a szó végén, akkor az S hang Z-re változhat. (A kéz szó esetében is.)

A finn vesi tehát ott és akkor? egy veszi / vevő - viszi / vivő értelmű szó volt - s ez MA már tényleg a víz főnevüket jelenti.

A magyar VÍZ eredeti értelme azonban már régen "elmászott" és vezet volt. Már akkor is az a vízfolyás volt, ami vezet? ezt nem tudjuk biztosan, csak azt, hogy ma valóban a VÍZ főnevet jelenti.

4 éve 2014. október 2. 22:41
14 szigetva

@Krizsa: „Az IND és FN nyelvészet nem foglalkozik a szófajok váltásaival.” Ismét szalmabábut csépelsz: en.wikipedia.org/wiki/Conversion_%28word_formation%29

grammar.about.com/od/c/g/conversterm.htm

„S ha a hivatalos nyelvészet mindössze párezer évre következtet vissza - azon az alapon, hogy ők csak a LEÍRT szövegeket veszik komolyan” Már egyszer kiderült, hogy fogalmad sincs, mit jelent egy nyelvtörténeti adat előtt a csillag. Elárulom: azt, hogy kikövetkeztetett alak, aminek nincsen írásos nyoma.

4 éve 2014. október 2. 18:07
13 Krizsa

@bm: Az IND és FN nyelvészet nem foglalkozik a szófajok váltásaival. "Művészi szabadság" nélkül sem.

S ha a hivatalos nyelvészet mindössze párezer évre következtet vissza - azon az alapon, hogy ők csak a LEÍRT szövegeket veszik komolyan - már ahol léteznek ilyesmik - és azok max. 6ooo évre visszamenőleg léteznek.

LEGALÁBB azt vennék komolyan - DE még annyit SEM),

akkor mit várunk tőlük...

Pedig a legrégibb nyelvek mind tanúskodnak...

A francba - hogy nem ismerik el többnek, mint bizonyítottan 1ooo évesnek, feltételezetten 3ooo évesnek a magyart. HAGYNÁK OTT!

És vizsgálnák csak a biztosan még sokkal régebbi finnt (írásuk még 4oo éve sem volt? az se végzetes baj! Vizsgálnák a finn MAI NYELVÉT! A finn gyönyörűen archaikus maradt, s a mai napig az is.

Meg mjég a "csak" 4ooo éves hébert kutatnák! (Ahol irás és minden, ami szem-szájnak ingere - fennmaradt.)

E két nyelv (még a valóban ősi magyar nélkül is) - mindent elárul.

De a finnt (sem) ismerik el gyöknyelvnek és tudományos szinten nem is vizsgálják.

A bármelyik sémi nyelvet, még a legújabb arab gyöknyelvet is hermetikusan kizárták az IND-FN nyelvészetből.

Olyan, hogy GYÖKNYELVÉSZET - nem is létezik nekik.

HUSZON-nemtudom hány arab országnak szerintük nincsenek egyetemei? - nincsenek önálló (engem, Krizsát megelőző) gyöknyelvészetük sem?

Tehát a sémi nyelvek, a 28o millió "fenti" (Közel-Kelet) és ki tudja hány további millió afro-sémi beszélője az IND nyelvészet számára nem létezők ... az ész megáll.

Mikor pont az AFRO-sémi nyelvek alkották olyanra "fenti"-sémieket is, az EU proto-előző-szubsztrátnyelvet is,

a KM eredetű szláv-magyart is),

a görög-latin - és újlatinokat is - olyannak, amilyenek lettek.

Az IND-finnugor történeti nyelvészet - teljességében amatőrizmus. Tudománytalan dolog.

4 éve 2014. október 2. 11:53
12 bm

"Ragok akkor járulnak az ilyen szófajú szavakhoz, amikor szófajváltáson mennek keresztül, és főnévvé válnak: Csak azt a délutánt éljem túl! Az idézett dalszövegben azonban a délután időhatározó, így mondattani szerepét mindenféle rag nélkül betölti. A zavart az okozhatja, hogy előtte egy úgynevezett mutató névmási kijelölő jelző szerepel (azon). Ezeket egyeztetni szoktuk az utánuk álló főnévi szerkezettel: azon a hajón, abban a kalapban, arra a fára stb. Jelentése, mondattani szerepe alapján tehát nincs szükség a ragra, a kijelölő jelzős szerkezet miatt azonban formailag mégis kitehető."

Na de: ha "előtte egy úgynevezett mutató névmási kijelölő jelző szerepel", akkor nem az-e a helyzet, hogy már "keresztül ment a szófajváltáson", így tehát egyeztetni kéne mégiscsak? "Mondattani szerepe alapján tehát szükség van a ragra", nemcsak "formailag", hanem a megtörtént szófajváltás miatt is? Nemde?

Ha határozószó maradt volna, akkor nem "azon" lenne előtte, hanem mondjuk "akkor délután".

Nem szeretném a titokzatos „Jánosi” nevű dalszövegíró vérét venni :-) – meg azt is értem én, hogy MNSZ, meg hogy ha műalkotás akkor pláne bármit lehet –, csak annyit szeretnék, hogy ha már ennyire elemezzük, akkor ne magyarázzuk ki a megmagyarázhatatlant, hanem mondjuk rá nyugodtan, hogy ez tényleg nem kóser így, de művészi szabadság van, és a kedves szövegíró úgy döntött, hogy bár bántani fogja a szerkezet a hallgatók jelentős részének a fülét, ő csakazértis így hagyja, mert így jött ki rím meg a szótagszám, és nem hajlandó "szebbre" fogalmazni, akkor lelke rajta, joga van hozzá.

Amennyiben tévedtem a szófajváltós fejtegetésemben, akkor elnézést.

4 éve 2014. október 2. 11:39
11 bm

@hgyi: De, feltűnt az is. Egyébként van benne "úgy sem" is: :-)

"Mit akartál tőlem, már úgy sem értem"

www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/82178/radics...-faj-zeneszoveg.html

4 éve 2014. október 2. 11:33
10 bm

@ViktorK: "Ma inkább" – na épp ez az: itt az egész rendszer egy régebbi állopotot tükröz (és most ilyen szempontból mindegy, hogy a shakespeare-i szövegek vajon már a megírás korában is archaizálóak voltak-e). Tehát arra gondolok a példáid kapcsán (bár ez csak laikusi megérzés), hogy egy olyan nyelvállapotban, amikor még jobban hasonlított egymásra az angol és a német (ld. thou, E/2 -st végződés), akkor bizonyára még a szórend is "németesebb" volt, így könnyen el tudom képzelni, hogy az ilyen "korú" szövegben éppen az a normális nyelvtanilag, ha a segédigés (tag)mondat végére kerül az ige.

(De nem ismerem a teljes angol szövegeket: ha azokban általában nem így van, és valóban ezek lógnak ki a sorból, akkor némileg "visszaszívom", bár akkor is igaz lehet belőle az, hogy az adott normától való eltérés nem a nyakatekertség irányába megy, hanem egy kicsit még jobban illeszkedik abba a bizonyos korábbi állapotba. Magyar példával: ha "innék egy pohár vizet" helyet isznék-et találnék írni, az a nyakatekertség felé menne, ha innám-ot, akkor meg a korábbi nyelvállapot felé – mindkettő ugyanolyan mértékben lehet furcsa egy mai olvasónak.)

4 éve 2014. szeptember 24. 16:38
9 Sultanus Constantinus

@ViktorK: Köszönöm! Ezek is érdekesek!

4 éve 2014. szeptember 24. 16:33
8 ViktorK

@Sultanus Constantinus: Köszönöm! Cserébe néhány angol példa, Shakespeare-től:

"Would thou hadst less deserved" - Bárcsak kevesebbet érdemeltél volna. Ma inkább így lenne: If only you had deserved less.

"Black and portentous must this humour prove,

Unless good counsel may the cause remove." -

Hangulata biztosan sötétnek és veszélyesnek számít, hacsak jó tanáccsal meg nem szüntethető az oka.

Mai angol verzió:

His humour must prove to be black and prtentous,

Unless good counsel (advice) removes the cause.