A gigerli kakas és a HS7
Egy meglehetősen ódivatú szó egy 2011-es dal refrénjében új életre kelt. Tudjuk-e pontosan, mit jelent? Honnan ered a kifejezés?
A gigerli szó valószínűleg sokunknak nem a hétköznapi nyelvből, hanem egy közös irodalmi élményből ismerős. Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényében szerepel többször is ez a szó az egyik szereplő jellemzőjeként. A Csele nevű szereplő különcségét és a többiekéhez képest furcsa, előkelő tulajdonságait magyarázza ezzel a jelzővel az elbeszélő. Lássuk, miért is volt a Csele gigerli!
Egyrészt azért, mert csak lapokat vitt az iskolába, ahelyett, hogy cipelte volna az összes könyvet:
Csele összeszedte a lapokat, amelyek nála a könyveket helyettesítették, mert Csele gigerli volt, és nem pakolta a hóna alá az egész könyvtárát, mint a többi, hanem csak a szükséges lapokat szokta volt elhozni, ezeket is gondosan elosztva összes külső és belső zsebeiben; [... ] (I. rész)
Másrészt azért, mert amikor a törökmézes tisztességtelenül magas áron ajánlotta portékáját, Csele – Geréb csábító szavai ellenére – sajnálta a szép kalapját belecsapni a a cukorkák közé, és csak ennyit mondott:
– Ezt a szép kalapot? (I. rész)
Harmadrészt azt is megtudjuk, hogy a gigerliség nemcsak külsődleges tulajdonság, bizonyos tartást is ad az embernek. Amikor Csele követségben jár a vörösingeseknél, nem hajlandó elárulni Gerébet, amit az elbeszélő így magyaráz meg:
Nemhiába mondták Cseléről, hogy gigerli, nemhiába volt elegáns fiú Csele, meg kell neki adni, hogy ezt katonásan csinálta. (VIII. rész)
Végül azt is megtudjuk, hogy aki gigerli, az nem mászik fára, mert fél, hogy összepiszkolja magát. Ez Nemecsek lázas visszaemlékezéséből válik világossá:
Most eszébe jutott a gépház, a kocsiszín, a két nagy eperfa, amelyről levelet szokott szedni Cselének, mert Cselének nagy selyemhernyó-tenyészete volt otthon, és azoknak kellett az eperfalevél, és Csele gigerli volt, és Csele sajnálta a finom ruháját fáramászással tönkretenni, és Csele ezért őt küldte fel a fára, mert ő volt a közlegény.
Az idézetek alapján elég jól körvonalazódik, hogy milyen is lehetett Csele, aki gigerli volt.
Mostantól viszont nem valószínű, hogy a gigerlinek a fenti kép alapján fogjuk megadni a jelentését. Hiszen 2011 végén a Heaven Street Seven zenekar új dallal állt elő, amelynek a címe: Gigerli. Ebben a dalban azonban mintha kicsit más kép bontakozna ki a gigerliről.
A dal persze megadja az I. világháború előtti időszak, a századelő hangulatát – utalva ezzel arra a korszakra, amikor ez a szó használatos volt. Ezt a világot idézik a bárcás tavasz, a macskaköves város, az, hogy elkártyázol a szalonban, vagy a refrén felvezetője: a tükör előtt biflázzák, Hogy Klárika, Márika, Sárika, maga az egyetlen. És végül maga a refrén adja meg a gigerli jellemzését:
Micsoda gigerli, nem lehet nevelni,
Részegen táncol a fák között,
Régi asszonyokkal, akik sohase voltak,
Olyanok, amilyennek látta őket
A kocsmában, a város mocskában
Meséket mond egy úrról,
Aki a metropoliszra hányja a szikrát
Poklon innen, a ködökön túlról
Ebből a refrénből azonban kicsit más kép rajzolódik ki, mint amit Molnár-regény szövegéből kialakíthattunk. A gigerli az, akit nem lehet nevelni, aki öntörvényű? (Vagy ez netán csak a rím miatt alakult így?) Aztán a gigerli részeges, kocsmába jár, nőcsábász, egy kissé lecsúszott alak – legalábbis a dalszöveg szerint. Egy igazi bohém. Ez a kép teljesen ellentmond annak, amit Cseléről megtudtunk. Csele nem menne a város mocskába, és a gigerlisége bizonyos erkölcsi tartást is ad neki, tehát nem lenne nőcsábász, inkább halna hősi halált egyetlen nőért. (Erről természetesen nincs szó a regényben.) De akkor mi az igazság? Milyen ember a gigerli?
(Forrás: Wikimedia Commons / Susulyka / GNU-FDL 1.2)
A szó (ausztriai) német eredetű, mint a legtöbb -li végű magyar szó (kifli, bóvli, hokedli, nudli stb.). Az ausztriai német Gigerl szó azt jelenti, hogy ’divatmajom, piperkőc’. Ez pedig eredtét tekintve összefügg а ’kakas’ jelentésű ausztriai (Traun–Enns vidéki) német gigerl főnévvel. A szót a köznyelvben emberre megbélyegző szándékkal használták. Első előfordulása magyar szövegben – a Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESZ.) szerint – 1892-ből származik. A szótárak tanúsága szerint tehát a gigerli jelentése közelebb áll ahhoz, ahogy Molnár Ferenc Cselét jellemezte, mint a rejtélyes HS7-dal bohém alakja. De lehet, hogy az utóbbi fogja elterjeszteni a gigerli szó használatát – immár egy módosított jelentésben.
@Sigmoid: Ha már Móricz is előkerült: Gyéres tanár úr is gígerli volt.
Schneider Fáni elő se került?
De amúgy ha figyelmesen hallgatja (olvassa) az ember a dalszöveget, akkor bizony az sem mond ellent a hagyományos jelentésnek.
Afféle iróniával teli, móriczos párosítása ez a képzelt ésvagy elmúlt nagyvilági lovaglét és a beborult, kocsmában fetrengő valóság ésvagy jelen közt, kicsit Budapestről és az egész országról szólva, kicsit pedig annak bizonyos lakóiról. :)
Olyasmi ez mint a "dzsentri" vagy a "nagyvilági"... Ezek a szavak a magyar nyelvben előbb-utóbb mind derogatív jelleget kapnak. :)
@Fejes László (nyest.hu): No, úgy emlékszem azért szokták jelölni, ahhoz túl erôs a német helyesírási hagyomány, de majd alkalomadtán utánanézak a WBÖ-ben (Wörterbuch der bairischen Mundarten in Österreich).
@scasc: Ezt a TESZ. is így hozza, bizonyára azért, mert nyelvjárási alakról van szó, amire ugyebár nem érvényesek a helyesírás szabályai...
"Ez pedig eredtét tekintve összefügg а ’kakas’ jelentésű ausztriai (Traun–Enns vidéki) német gigerl főnévvel."
--- Kérjük a német fônevet itt is, mint már elsô elôfordulásánál, nagy betûvel írni!