Mint nyíl, s zuhogó patak
Horatius és Berzsenyi mosolyog, vagy épp forognak a sírjaikban? – Kevesen vesszük észre, hogy a mai könnyűzene néha milyen régi kulturális hagyományokhoz nyúlik vissza.
A „buli van – sunshine – happiness”-vonalat a magyar könnyűzene legalább annyira kedveli, mint a nemzetközi. Ezek a slágerek általában pörgősek, dallamosak, fülbemászó, egyszerű a refrénjük. Nincs nagy baj velük, azon túl, hogy tartalmatlanok, néha ostobák, mert még a vidámságot is bugyuta képekkel festik le, például ez:
Napfény járja át a szívem újra,
Csak egy szál bikinit hoztam el az útra.
Ha a Punnany Massif zenekar Élvezd című dala is ebbe a vonalba illeszkedne, nem lenne érdemes vele foglalkozni. Hallgathatnánk egész nyáron a strandon, és próbálhatnánk kiverni a fejünkből a nyár elmúltával. Ennél azonban jóval többről van szó: ez a dal ugyanis nemcsak a popslágerek fent említett hagyományához kötődik, hanem egy olyan irodalmi hagyományhoz is, amely többször is megéledt már a magyar irodalomban. Ez pedig nem más, mint a horatiusi hagyomány, amelynek követője volt a magyar irodalomban Berzsenyi Dániel, de akinek a versei olyan alkotókat is megihlettek, mint például Petri György. Az alábbiakban azt fogjuk bemutatni, hogyan kapcsolódik ehhez a hagyományhoz ez a popsláger.
Először is az tűnhet fel a dallal kapcsolatban, hogy annak ellenére, hogy a cím az igen figyelemfelhívó: Élvezd, és a dal szövege is (amit alább közöltünk) első hallgatásra meglehetősen biztató és vidám, a dallam mégis szomorú. Nem egy ugrálós, vidámkodós, bulizós dal ez, hanem inkább lassúbb, bölcselkedősebb a tempó. Nem úgy hirdeti az önfeledt bulizást, hogy maga is önfeledten buliztatna, hanem úgy, hogy elmagyarázza, miért érdemes, miért racionális önfeledten bulizni. Ha nem lenne túlzás, azt mondhatnánk, hogy egy gondolati költeménnyel állunk szemben.
Már a kezdősoroknál feltűnő lehet, hogy a szöveg meglehetősen költői: Bánatos balladáktól tajtékzik a tenger. Az alliteráció, azaz a kezdőhangok azonossága, összecsengése zeneivé teszi, a szóválasztás pedig (bánatos balladák, tajtékzik) kifejezetten az irodalmi regiszterbe „emeli” a szöveget. Ugyanakkor a kezdősorok rögtön meg is idéznek más szövegeket, azokat a bizonyos bánatos balladákat, amelyekkel a szöveg szembeállítja magát. Ugyanakkor a természeti képpel való kezdés számunkra más verskezdeteket is felidézhet. Berzsenyi Horác című verse például így kezdődik:
Zúg immár Boreas a Kemenes fölött,
Zordon fergetegek rejtik el a napot,
Nézd, a Ság tetejét hófuvatok fedik,
S minden bús telelésre dőlt.
Az Osztályrészem pedig így:
Partra szállottam. Levonom vitorlám.
A szelek mérgét nemesen kiálltam.
Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben
Izzada orcám.
A dal alaphelyzete ezek után elbizonytalanítja a hallgatóságot: Szemhéj csukódik, pupilla tág. És mivel tudjuk, hogy reggel van, arra számítunk, hogy valaki kinyitja a szemét, és meglátja az élet szépségeit, rácsodálkozik a világra, ehelyett azonban zavarba jövünk. Nem tudjuk ugyanis pontosan, hogy most kinyílik, vagy éppen hogy becsukódik az a bizonyos szem. (Esetleg csak pislog egyet?) Minden esetre ha ki is nyílik, a tág pupillák miatt sok mindent biztos nem láthat reálisan a világból. (Azt most ne firtassuk, hogy mitől is olyan tág reggel az a pupilla, ezt a dal is jótékony homályban hagyja.)
(Forrás: Wikimedia Commons / Tangopaso)
Minden esetre abból kiindulva, hogy az a bizonyos szem nem vagy nem csak kifelé néz, nem lepődünk meg azon, hogy nem a világ megejtő szépségének a leírását kapjuk, hanem sokkal inkább bölcselkedést, életfilozófiát – méghozzá felszólító módban. A dal megszólít minket, hallgatókat, élvezőket, és elmondja nekünk felszólító módban, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy az életet élvezzük. Ez a beszédmód például Horatius Thaliarchushoz című versét idézi meg:
Ne bánd, a holnap mit hoz; akármire
ébreszt a sors, vedd tiszta haszonnak; és
ne vesd meg, ne kerüld, barátom,
a szerelem gyönyörét s a táncot,
míg rá nem őszül ifju fejedre a
mogorva vénség! [...](Szabó Lőrinc fordítása)
Illetve ismét eszünkbe juthat Berzsenyi – egyébként Horatiust idéző – Horáca is:
Halljad, Flaccus arany lantja mit énekel:
Gerjeszd a szenelőt, tölts poharadba bort,
Villogjon fejeden balzsamomos kenet,
Mellyet Bengala napja főz.
Így már nem lepődünk meg azon, hogy a megidézett bölcsesség is azonos. A horatiusi Carpe diem! (’Ragadd meg a napot!’) életfilozófia ez, amely arra tanít minket, hogy addig kell élvezni az életet, amíg lehet, mert a halál bármelyik pillanatban véget vethet ennek az egész bulinak. Ez a filozófia arra biztat, hogy kevesebbet gondolkodjunk, kevesebbet elemezzünk, többet cselekedjünk olyasmit, ami jó nekünk. Nem int óva természetesen az élvezeti vagy akár a tudatmódosító szerek használatától sem:
Gerjeszd a szenelőt, tölts poharadba bort (Horác)
Fűts hát, hadd oldja vad szigorát a tél,
fűts jó keményen! s hozd ide kétfülű
kancsódat és tölts bőkezűbben,
óh Thaliarchus, a legjavából! (Thaliarchushoz)Élvezd, hogy valamihez tisztán jutsz hozzá, [...]
Ha beborul az ég, és jön a jégeső,
Mosolyogva dobjál be te is velünk egy jäger-sört. (Élvezd)
Az élet élvezésének persze egyik alapvonala a szeretet és a szerelem. Ez a motívum is megjelenik mind Berzsenyinél, mind Horatiusnál (lásd a fenti idézetet):
Használd a napokat, s ami jelen vagyon,
Forró szívvel öleld, s a szerelem szelíd
Érzésit ki ne zárd, míg fiatal korod
Boldog csillaga tündököl. (Berzsenyi: Levéltöredék barátnémhoz)
A jelenben élés, az utólagos és a jövőre vonatkozó okoskodás elutasítása is olyan motívum, amely igen gyakori ezekben a versekben. Például a Levéltöredék...-ben így jelenik meg:
Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz,
Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj s örülj.
Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,
Mint a nyíl s zuhogó patak.
A Punnany Massifnál így fogalmazódik meg:
Élvezd, hisz ugyanúgy mindenki téveszt,
Tapasztalatod majd később pont ezért lesz,
Ne vedd magad komolyan, okosítás hiába van,
Az én világomban vakot vezet a világtalan.
Ebből az idézetből is látszik, hogy a látás metaforája ebben a szövegben is nagyon fontos. Már említettük a verskezdetet elemezve, hogy nem pontosan lehet eldönteni, hogy kifelé vagy befelé nézéssel kezdődik-e a szöveg. A dal további részei viszont arra engednek következtetni, hogy ez inkább egy befelé nézés, illetve, hogy a kifelé nézésnek nem sok értelme van (vö. Az én világomban vakot vezet a világtalan). Ez szintén egy olyan motívum, ami szoronsan kapcsolja a Punnany Massif dalát az itt emlegetett szöveghagyományhoz. Berzsenyinél ezt olvassuk a Levéltöredék...-ben:
Leplembe burkolva könyökemre dűlök,
Kanócom pislogó lángjait szemlélem,
A képzelet égi álmába merűlök,
S egy szebb lelki világ szent óráit élem.
Petrinél a – nem meglepő módon szintén Horatius által ihletett – Horatiusi című versben pedig ezt:
Merő értelemmé omolva baj nem érhet.
A Punnany Massifnál az egyik kulcsmondat pedig így hangzik:
A külvilág csak színfalak, szívedben a bázis.
A dalszöveg által megidézett kulturális hagyományt feltérképezve most már értjük, miért nem áll be ez a dal a vidám, szánsájn-hepinesz vonalba, hogy miért olyan szomorú – annak ellenére is, hogy az élet szépségeit emeli ki, és az élet élvezetére biztat. Ez a filozófia a földi élet rövidségét és mulandóságát, a halál közelségét állítja a középpontba. Nem olyan nagy csoda tehát, hogy a féktelen bulizás elkezdése előtt azért nyelünk egyet, és elszomorodunk.
(Forrás: Wikimedia Commons / Bowmanga1278 / CC-BY SA 3.0)
Punnany Massif: Évezd
Bánatos balladáktól tajtékzik a tenger,
Szomorú éjszakák után örömteli a reggel.
Szemhéj csukódik, pupilla tág,
Fel a fejjel Magyarország: Guten Tag!
Élvezd, amíg van még mit, mintha ez a perc lenne az utolsó,
Nem attól haladsz előre, ha össze-vissza futkosol.
Palota vagy piszkos ól,
Az biztos: minden úr szereti a nőket,
Hát szeress te is Biztos Úr!
Tiszta sor: Az élet téged igazol,
Senki nem bánt, ha járod utad öröm-ittasul.
Élvezd, hogyha rád tör a lámpaláz,
Semmi sem bonyolult annyira, hogy ráparázz.
Nyáron-télen a népem szolgálom és védem,
Neked én vagyok, nekem te vagy a testvérem.
Élvezd, még ha fáj is minden egyes frázis,
A külvilág csak színfalak, szívedben a bázis.
Refr.: (2X)
Nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom,
Úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom.
Élvezd...
Ha nekem jó, jó neked...
Ha üres a fejed lesz mivel megtöltened.
Élvezd...
Ha nap süti szemedet,
Mindegy a szereped,
A lényeg a szeretet.
Élvezd...
Hogy minden rosszban van valami,
Ha egymagad maradsz is lehetsz még valaki.
Élvezd...
Ha újnak látszik, ami maradi,
De ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz wanna be.
Élvezd...
Hisz ugyanúgy mindenki téveszt,
Tapasztalatod majd később pont ezért lesz,
Ne vedd magad komolyan, okosítás hiába van,
Az én világomban vakot vezet a világtalan.
Élvezd...
Hogyha rontottál tanulhatsz belőle,
Ilyenkor nincs más hátra, mint előre.
A rosszat jó követ, nem lesz folyton nehézség,
Nem baj, ha nem sportolsz, lehet fél egészség,
Élvezd az életnek minden egyes percét,
Megérdemled az időt, hogy tartalmasan teljék.
Élvezd a napsütést, hogy éppen nem esik,
Élvezd a munkát, hisz tudod, hogy az nemesít,
Élvezd, hogy valamihez tisztán jutsz hozzá,
Így nem kell aggódnod, hogy jön a jakobinus-puttonyszáj.
Ha beborul az ég, és jön a jégeső,
Mosolyogva dobjál be te is velünk egy jäger-sört.
Refr.: (2X + még 2X)
Élvezd, hogy látsz, szagolsz, érzel, kelsz, fekszel,
Hogy a szeretted rád mosolyog ezerszer,
Élvezd az illatot, ez a szabadság,
Tárd ki a szárnyad, repülj el rab madár.