„Minden percben új balek születik”
Ma már nem lenne olyan könnyű áltudományos fölfedezéseket tenni, mint korábban. A 19. században azonban nagyban termelték az ilyesmiket, és meg is gazdagodtak rajta. A 20. században azonban az is előfordult, hogy egy áprilisi tréfa indította el a lavinát...
A 19. században az archeológiai felfedezések voltak a csalás legjobb terepei. Az emberek hiszékenységén és kíváncsiságán aztán többen meggazdagodtak. Voltak pillanatok, amikor sokan elhitték, hogy megvan a hiányzó kapcsolat dinoszauruszok és madarak, előemberek és majmok között. És van olyan tudományos tévhit is, ami egy áprilisi tréfának indult... A The Week magazin összeállítása alapján minden idők leghihetetlenebb tudományos kamuit adjuk közre két részben.
1. Megvan a hiányzó kapcsolat?
Minden idők talán egyik leghíresebb áltudományos híre az emberszabású majmok és az emberek közötti hiányzó kapcsolatot biztostó úgynevezett piltdowni ember fölfedezéséről szólt. Piltdown Nagy-Britanniában, Kelet-Sussex tartományban található; az álhír szerint itt találták meg 1911-ben és 1912-ben azokat a koponyamaradványokat, amelyek az emberszabású majmok és az előember közötti élőlénytől származnak. A régészek azonban mind több és több előemberi maradványt találtak Afrikában, de Angliában egyet sem... – ez gyanússá tette a piltdowni embert.
Végül 1953-ban a Time magazin hivatalosan is csalássá nyilvánította a piltdowni ember fölfedezését. A maradványok különböző vizsgálatai után kiderült, hogy a koponyák jóval későbbiek, a középkorból származnak, a fogak azonban körülbelül 50000 évesek és csimpánzoktól származnak, az alsó állkapocs pedig egy orangutáné. Ezeket valaki vagy valakik a megtévesztés szándékával hozták össze, és próbálták tudományos fölfedezésként eladni.
Az azonban a mai napig sem teljesen világos, hogy kik követték el a csalást. Az elsődleges gyanúsított egy amatőr régész, Charles Dawson; ő vagy az ő csapatának tagjai készíthették a piltdowni ember maradványait. Mások Sherlock Holmes szülőatyját, Arthur Conan Doyle-t gyanúsítják, mondván, hogy ő ott lakott nem messze a pitdowni ember lelőhelyétől, és ha valakinek, neki biztosan megvoltak az anatómiai ismeretei egy ilyen munka elvégzéséhez.
(Forrás: Wikimedia Commons / Mike Peel / CC BY-SA 4 0)
2. A kis (és rettentő csúnya) hableány
A hamis fosszíliák talán a leggyakoribb típusát adják a tudományos kamuknak. Több mint fél évszázaddal a piltdowni ember előtt „fedezték föl” az úgynevezett fidzsi sellőt. 1842-ben egy angol úr, Dr. J. Griffin mutatta be a New York-i sajtó előtt egy sellő maradványait, amelyeket a feltevések szerint a Csendes-óceán déli részén találtak. Griffin a fölfedezés kapcsán előadásokat is tartott arról, hogy az embereknek is meg kell legyen a tengeri megfelelőjük – ahogyan vannak tengeri csigák, tehenek stb.
Persze a közönség és a sajtó felült a csalásnak. Később kiderült, hogy Dr. Griffin valódi neve Levi Lyman, P. T. Barnum cirkuszi porondmester társa – ő toborozta a közönséget „Dr. Griffin” előadásira. A kis hableányról pedig kiderült, hogy egy japán halász alkotása, aki egy majmot és egy halat varrt össze.
(Forrás: Wikimedia Commons)
3. A kővé vált óriás
P. T. Barnumnak nemcsak a kis hableány történetében volt szerepe, hanem egy másik híres 19. századi tudományos kamuban is, a cardiffi óriás esetében. Ennek a főhőse azonban George Hull, egy binghamtoni dohánykereskedő, aki egyszer kihallgatta néhány pap beszélgetését, akik a Földön élő óriásokról társalogtak. Aztán belebotlott egy gipszgyárba, ahol egy olyan követ állítottak elő, amelyben olyan kék erezet volt, mintha emberi vénák lennének.
A kőtömböt megvette, és titokban elvitte egy chicagói kőfaragóhoz, aki egy óriást formázott belőle. A kész szobrot ezután Hull unokatestvérének a birtokán temették el, és otthagyták fél éven át. Amikor a szomszédos birtokon ásatásokat kezdtek végezni, Hull rávette az unokatestvérét, hogy ő is fogadjon munkásokat hasonló kutatásokhoz. Azok kisvártatva megtalálták egy hatalmas, kővé dermedt óriás holttestét.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A dologból persze hatalmas szenzáció lett; az emberek tolongtak, hogy láthassák a cardiffi óriást. Ismerősünk, P. T. Barnum ebben is meglátta az üzletet, és meg akarta vásárolni az óriást, de elutasították. Így egyszerűen fölbérelt néhány munkásat, hogy csináljanak a szoborról egy másolatot. A korbeli lapok idéztek egy Barnumnak tulajdonított mondást abban az időben: „minden percben új balek születik”.
4. Tyúkagyú csalás
Az evolúció hiányzó láncszemei – úgy tűnik – nagyon megihletik a tudományos kamuk kitalálóit. Az úgynevezett archaeoraptor 1990-es évekbeli fölfedezésével például a szárnyas dinoszauroszok és madarak közötti hiányzó láncszemet vélték megtalálni. A Kínában talált fosszília fölfedezése ugyan egyetlen hiteles tudományos folyóiratban sem jelent meg, de a National Geographic magazin 1999-ben hírt adott róla, és onnan nem volt megállás.
A felfedezés hitelessége azonban hamar megkérdőjeleződött. A tudományos vizsgálatok kiderítették, hogy az „archaeoraptor” valójában különböző fajok igazi fosszíliáinak átrendezésével készült. Kiderült, hogy a fej és a test felső része valójában egy kezdetleges madárfaj egy példányához tartozik. Egy 2002-es tanulmány szerint a farok egy 2000-ben elnevezett kis szárnyas dinoszaurusz, az úgynevezett microraptor része. A lábszárak és a lábfejek pedig egy még ismeretlen állattól származnak. A csalás elkövetésével egy kínai gazdát vádoltak meg, aki azért ragasztgatta össze a fosszíliákat, hogy pénzt keressen a „fölfedezéssel”.
(Forrás: Wikipédia)
5. A nap, amikor a gravitáció bedobja a törülközőt
Néhány hiszékeny twitterező azt várta 2014. április 4-én, hogy a bolygók különleges együttállásának köszönhetően időlegesen megszűnik a Földön a gravitáció. Nem tudjuk, olvasóink emlékszenek április 4-ére; mi nem tapasztaltunk semmi hasonlót...
A dolog persze egy áprilisi tréfának indult még 1976. április 1-jén. Ekkor egy brit űrhajós a BCC-n arra hívta föl a közönség figyelmét, hogy pár nappal később, április 4-én a Jupiter és a Plutó különleges együttállásának köszönhetően a Földön időleges megszűnik majd a gravitáció. Akik tehát reggel pontban 9 óra 47 perckor ugranak egyet, különleges, lebegő élményben lehet részük. A dolog persze csak vicc volt, de a BCC-hez máig telefonálnak be hallgatók, hogy ők valóban érezték a lebegést.
Forrás