Minden második héten kihal egy nyelv
Kevesen tudják, hogy milyen rohamosan csökken a nyelvek változatossága. Száz év múlva a ma beszélt nyelvek fele eltűnhet. A National Geographic projektje ezt a folyamatot kívánja megállítani.
Jó eséllyel kevesen hallottak eddig a csamakokó, a remó vagy a tuvai nyelvről. Ez nem csoda, hiszen ezeknek a nyelveknek nagyon kevés beszélőjük van, és mind a mai napig nem voltak dokumentálva. Szerencsére a National Geographic veszélyeztetett nyelveket leíró, digitalizáló projektje keretében most egyre szélesebb közönség ismerkedhet meg ezekkel a nyelvekkel az interneten.
Kevesen tudják, hogy a Földön élők 80 százaléka beszéli a világon létező nyelvek alig 1 százalékát. Ez azt jelenti, hogy a világ nyelveinek a többségének nagyon kevés beszélője van, míg néhány nyelvnek van nagyon sok beszélője. Ma a számítások szerint minden második héten kihal egy nyelv. És ha ez a folyamat nem gyorsul, hanem így marad, akkor 100 év múlva a ma létező, körülbelül 7000 nyelv több mint fele el fog tűnni.
A veszélyeztetett, kihalófélben lévő állat- és növényfajokról rendszeresen értesülünk. A nyelvek változatosságának csökkenéséről azonban keveset lehet hallani. Éppen ezért indult el a National Geographic Halhatatlan Hangok (Enduring Voices) elnevezésű projektje. A kutatók a veszélyeztetett nyelveket írják le és digitalizálják az anyagokat szabadon hozzáférhető hangosszótárak formájában az interneten. Ezeknek segítségével pedig a közösség tagjai képesek lehetnek újratanulni őseik nyelvét. Így akár lassulhat is a nyelvek számának drasztikus csökkenése. Mivel az egyéb tényezőkön – például a kulturális változásokon, a kormányzati elnyomáson –, amelyek egy beszélőszámának csökkenéséhez, így a nyelv kihalásához vezethetnek, igen nehéz lenne változtatni.
(Forrás: Wikimedia Commons / 自游自在 / CC-SA 2.0)
A projekt keretében a National Geogrephic a Veszélyeztetett Nyelvek Intézetével (Living Tongues Institute for Endangered Languages) együttműködve eddig összesen tizenöt olyan térséget azonosított világszerte, ahol a leginkább veszélyeztetett nyelveket beszélő közösségek élnek. Ezeket a nyelveket kezdték el sorban dokumentálni. A legtöbb ilyen nyelv esetében ez az első próbálkozás is egyben a lejegyzésre, ugyanis ezeknek a nyelveknek nincs írásbeliségük. A National Geographic nyelvész szakértői gyakorlatilag az elsők, akik leírják ezeket a nyelveket.
A projekt keretében eddig nyolc hangosszótár készült el; ezek összesen több mint 32000 szótári tételt (szót), 24000 hangzó anyagot és számos képet tartalmaznak. Így ezek az online szótárak nemcsak kihalófélben lévő nyelveket ismertetik meg, de bepillantást engednek a beszélőik mindennapi életébe és kultúrájába is.
(Forrás: Wikimedia Commons / Bill Loewy / CC-BY SA 2.5)
A veszélyeztetett nyelveknek általában nagyon kevés, körülbelül 600 beszélőjük van. Például a matukar panau nyelv 600 beszélője két kis faluban él Pápua Új-Guineában, és a nyelvük ezelőtt sohasem lett dokumentálva, semmilyen anyag nem került fel nyelvükön az internetre. Mostanra – a projektnek köszönhetően – 3000-nél is több szó és audiofájl, valamint jó néhány kép is bekerült az online szótárba.
Paraguayban a csamakokót, Indiában a remó, a sora és a ho törzsi nyelveket dokumentálják. A tuvait, amit Szibériában és Mongóliában beszélnek a legjobban dokumentált nyelvnek tartják a mintegy 7000 tételes szótárával, 3000 audiófájljával és 49 képével. További nyolc szótár van készülőben a kelta nyelvekről is.
Forrás
National Geographic brings endangered languages into the digital age, one dictionary at a time
@tkis: Ne is haragudj, de ez hülyeség. Ha egyszer kihal egy nyelv(járás), azért hal ki, mert eltűnik az utolsó beszélője... azaz soha nem lesz helyette másik. Egyetértek a két előttem szólóval...
@tkis: Ezt én is vitatnám:sztem nagyságrendekkel több nyelv tűnik el,mint amennyi esetleg keletkezik. Gondoljunk bele,h. milyen nagy hatása van az államnyelvnek vagy a standard nyelvváltozatnak - pl. Magyarországon sajnos többnyire lenézik vagy kigúnyolják azt,aki tájszólással beszél - ,vagy hogy egyes államokban milyen asszimilációs nyomás érvényesül / érvényesült.
Az meg a másik érdekes kérdés,h. a mostani körülmények között milyen feltételeknek kell adódniuk ahhoz,h. egy teljesen új nyelv keletkezzen ? A különböző kommunikációs eszközök ma már eléggé elterjedtnek mondhatók ( telefon,internet,rádió,tv,stb),az emberek könnyebben tudják egymással tartani a kapcsolatot,így nyelvileg sem különülnek el annyira ( mondhatni,h. asszimilációs hatásuk lehet hosszabb távon ezeknek az eszközöknek).Még a különféle törzsi életmódot folytató népeknél is előfordul mondjuk a tv ,a rádió vagy a telefon használata (ezt némelyik ismeretterjesztő- vagy természetfilmben is lehet látni).,és már közülük is sokan feladják őseik életmódját vagy kiszorulnak régi életterükből.Most már nem olyan nagyok a kommunikációs akadályok,mint évszázadokkal vagy akár 100 évvel ezelőtt.Sztem a mai világban már sokkal kevesebb feltétel áll elő ahhoz,h. új nyelvek keletkezzenek (legalábbis kevesebb,mint ahány kihal ).
@tkis: Szerintem ezen kicsit elgondolkodhatnál. Szerinted hány új finnugor nyelvjárás keletkezik mostanában a kipusztuló nyelvjárásokat/nyelveket pótolva? Hány új magyar nyelvjárás születik mostanában az eltűnőben lévő magyar nyelvjárások helyett? Hány új nyelvcsalád keletkezik a naponta kihaló indián nyelvcsaládok helyett? És hány ausztrál nyelv/nyelvjárás lépett a többszáz eltűnt ausztrál nyelvjárás/nyelv helyébe? Hány tasmán nyelv keletkezett a kihalt tasmán nyelv helyett? Egyszerűen félrevezetés a nyelvek nem pusztulásán rugózni csak azért, hogy minden nyelvművelőt eltüntessünk a Föld színéről. Úgy látszik titeket nagyon megnyugtat az internacionális látszatgazdagodása a nyelveknek. A NatGeo meg biztos egy szemét nyelvművelő, azért digitalizál.
"Minden második héten kihal egy nyelv" -- és valószínűleg ennek sokszorosa keletkezik pont ennyi idő alatt. Pusztán azt az alapvető tényt kéne egyszer figyelembe venni, hogy a nyelvek és a dialektusok nem megkülönböztethetők, és nem (amúgysem létező) nyelveket, hanem (a valódi beszélők által valóban beszélt, azaz valóban létező) dialektusokat, nyelvváltozatokat kéne számolgatni. Egyből kiderülne,l hogy az emberiség lélekszámának növekedésével együtt nő ezek száma is. -- Egyszerűen félrevezetés a nyelvek pusztulásán rugózni.
A tuvai nem egészen világos, hogy kerül olyan csoportba, ahol kb. 600 fő által beszélt, illetve még nem dokumentált nyelvek vannak. A tuvai a maga több mint 200 ezer anyanyelvi beszélőjével és sok évtizedre visszatekintő nyelvtankönyveivel, szótáraival, könyvkiadásával, irodalmával valahogy nem ez a kategória (hacsak nem valamelyik kisebb nyelvjárására gondolt a szerző). Természetesen nem baj, ha a tuvait minél jobban dokumentálják, csak jobb lett volna kevésbé sarkosan megfogalmazni a veszélyeztetettség kritériumait.