Mit tanulhatunk a héber nyelvtől?
A héber nyelvet sikeresen „támasztottak fel holtából”, de mit tanulhatnak más veszélyeztetett nyelvek a modern héber történetéből?
Holt nyelvből is válhat még élő nyelv, erre példa a modern héber története. A már kihalt vagy erősen veszélyeztetett nyelvek feltámasztásán fáradozó emberek előtt éppen ezért gyakran a héber példája lebeg. A nyelv modern történelmének egyik szakértője, Ghilad Zuckermann most 6 pontban szedte össze, miért nem szabad például az ausztrál nyelvekért küzdőknek hasonló sikerben reménykedniük – írja a Galus Australis.
Zuckermann szerint a héber helyzete nagyban különbözik más veszélyeztetett nyelvekétől, ezért a siker receptjét nehéz lenne más nyelvek esetében is megvalósítani. 6 pontjában arra világít rá, pontosan mik voltak azok a tényezők, amik elősegítették, hogy a héberből alig egy fél évszázad alatt ismét élő, beszélt nyelv váljon:
1, A hébernek sok évszázadra visszamenő bőséges írásos hagyománya van, ami lehetővé tette,, hogy a kutatók pontosan képet kapjanak a nyelv korábbi használatáról.
2, A héber vallási vonatkozása miatt magas presztízsű nyelv volt még „holtában” is.
3, A héber a zsidó nép számára messze a legfontosabb közös kapcsolódási pont volt. Az ausztrál bennszülöttek ezzel szemben nem kötődnek egyetlen közös nyelvhez sem.
4, A héber feltámasztása a kezdetektől szorosan kapcsolódott ahhoz a gondolathoz, hogy valamikor egy önálló állam nemzetállam nyelve lehet majd, ahogy az is lett 1949-ben.
5, A héber nyelv újítói nyitottak voltak más nyelvekre. Nem zárkóztak el attól, hogy az új hébernek szükségszerűen más élő nyelvekből is kell átvennie szavakat, fogalmakat, ha fel akar éledni.
6, A héber megújulása a zsidó diaszpórának köszönhetően egy globális folyamat volt, amely nem kötődött egyetlen helyhez.
Zuckermann következtetése, hogy ha a héber példája lebeg is más nyelvmentők szeme előtt, nem reális hasonló mértékű sikerben bízniuk. Szerinte a legfontosabb a veszélyeztetett nyelvek megújításának folyamata, mert már ez önmagában visszaadhatja a kis népek és törzsek önbecslését, ami gyakran éppen a nyelvvesztésük miatt szenvedett csorbát.
A héber valójában egyetlen percre sem halt ki, mert mindig olvasták a héber Ószövetséget, s az imákat nemcsak olvasni, hanem kívülről is tudták. Az ókori (többezer oldalnyi) az élet minden területére vonatkozó útmutató, jogi, gazdasági... és vitaszövegeket pedig minden nemzedékben tanulta egy réteg a jesivákban (vallási tanintézet). Tehát csak az önálló állam hiányzott 2000 évig, de a nyelv ismerete nem. Felújításakor pedig a legnagyobb gondossággal igyekeztek az eredeti nyelvet állítani vissza.