Miért lettünk törékenyek?
A modern ember szivacsos, vagyis csöves csontjai (a végtagcsontok) sokat veszítettek sűrűségükből, különösen alsó végtagjukra és annak ízületeire, a csípőre, a térdre és a bokára jellemző a törékenyebbé válás.
A modern ember elvesztette végtagjai csontsűrűségének 20 százalékát, mióta áttért a földművelésre és letelepedett körülbelül 12 ezer éve – állapították meg kutatók, akik leginkább a kevesebb mozgást igénylő életmóddal magyarázzák a csontritkulást. A mezőgazdaság kezdetei előtt az ember és elődei évmilliókon át vadászattal és gyűjtögetéssel tartották fenn magukat, ez sokkal intenzívebb mozgással járt – írták az Amerikai Természettudományi Múzeum, a Pennsylvaniai Egyetem és a brit Cambridge-i Egyetem kutatói az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS).
Azok a vadászok-gyűjtögetők, akik 7000 évvel ezelőtt éltek, ugyanolyan sűrű csontokkal és ízületekkel rendelkeztek, mint a mai ember 28 ezer évvel ezelőtt kihalt „unokatestvére”, a Neander-völgyi ember vagy az emberfélék távoli rokona, a csimpánz – állapították meg a tudósok. Hozzájuk képest a 6000 évvel ezelőtt, ugyanazon a területen élő földművesek csontjai egyértelműen ritkábbak és törékenyebbek voltak – írták a tanulmányban.
A kutatók 59 modern ember, 229 főemlős – köztük csimpánzok – szivacsos csontjainak, valamint az ember elődei közé tartozó kihalt fajok, az Australopithecus africanus (3,3 millió-2,1 millió évvel ezelőtt), a Paranthropus robustus (1,2 millió évvel ezelőtt) és a Neander-völgyi ember (250 000-28 000 évvel ezelőtt) csontkövületeinek sűrűségét mérte meg. Az eredmények azt mutatták, hogy a modern ember szivacsos, vagyis csöves csontjai (a végtagcsontok) sokat veszítettek sűrűségükből, különösen alsó végtagjukra és annak ízületeire, a csípőre, a térdre és a bokára jellemző a törékenyebbé válás.
„Az ember evolúciójának ez a késői anatómiai változása valószínűleg annak az életmódváltásnak lehet a következménye, amelyben nomádból földművelő lett, és ez sokkal kevesebb testmozgással járt” – mutatott rá Timothy Ryan, a Pennsylvaniai Egyetem antropológusa, a tanulmány egyik szerzője. „Más tényezők is hozzájárulhattak az első földműves népcsoportok csontjainak ritkulásához, többek közt az étrendjükben megnövekedett gabonamennyiség és az esetleges kalciumhiány, ám a legnagyobb szerepet mégis a vadászat és a gyűjtögetés abbahagyása, vagyis a fizikai aktivitás csökkenése játszotta” – tette hozzá.
Üdv!
Az evolúció (ismereteim szerint) nem úgy működik, ahogy néhány korábbi hozzászóló leegyszerűsíti. Amikor pl. az adott korban élt emberek csontjainak átlagos(!) sűrűsége a korábbi korokhoz képest csökken, az annyit jelent, hogy a ritkább csontozatot eredményező genetikai változatok is életben tudtak maradni, tudtak hatékonyan szaporodni, így génállományukat terjeszteni. Földművelő - tehát letelepedett - életmód mellett egy törékenyebb csontozatú ember számára sokkal kisebb hátrányt jelent egy törött kar vagy láb, mint korábban a nomád vándorlások során. Így tehát teljesen érthető a változás, illetve annak az életmódhoz való kötődése.
Hogy az eredeti forrás valóban egy, a fentihez hasonlóan árnyaltabb magyarázatot tartalmaz, vagy az MTI/NYEST által közölt "primitív" verziót, ezt nem tudom megmondani, de látatlanban nem minősíteném a kutatást készítő tudósokat :)
Érdekes egyébként ez a nagy felhördülés, jó lenne hallani valaki olyannak a véleményét, aki nem csak a földművelést próbálta, hanem a nomád életmódot is ;) Önmagában azon rugózni, hogy debezzeg a földművelés is elég kemény, számomra meglehetősen hiteltelen.
@Dvojcse: Ja ki kéne zavarni őket, aztán szántsanak fel pár hektárt két ökör után kullogva kilométereket (de előtte bemelegítésként hogy pakoljanak meg egy kocsit trágyával, azt szórják szét). Ja és persze fogasolják is el, vessenek,majd arassanak kaszával, meg csépeljenek, majd miután megpakolták gabonászsákokkal a kocsit, irány a malom. Sztem nem lesz mozgáshiányuk.:-) Brit tudósok állnak megint a hülye tanulmány hátterében.
@Dvojcse: Én sem. Csontsűrűséget még sose mértek nekem (mert nem akartam), de tény, hogy mindenem működik és sehol semmi nem fáj. Volt, amikor fájt a hátam, térdem egy ideig, de mindig elmúlt magától. Viszont az is tény, hogy még sose voltam túlsúlyos. Még sose éltem fizikai munka és rendszeres napon levés nélkül, akkor sem, amikor tanár, majd kutató vegyész voltam. Most vagyok 7O éves. Jövedelem kiegészítésül már 15 éve kertészkedek is - ebben a dögmelegben. A kertészkedés kb. analóg a földműveléssel, bár inkább könnyebb - de semmi esetre nem nehéz fizikai munka. A csontsűrűség mérése nem érdekel. Mindaddig, amíg semmi bajom nincs, az "orvostudomány" se. Normál testsúly (nagyon kevés, fele növényi kaja), fizikai munka, rendszeres, sok órás napozás. Ennyi.
Amúgy nem tudom, hogy a tanulmány készítői műveltek-e már földet. Nem vagyok biztos abban, hogy a földművelőknek egyszerűbb dolguk volt.
és mi a helyzet a küzdősportok művelőinek csontjaival?
azok éhenhaltak.
Pfff és akik sohasem tértek át a földművelésre?