A csupasz vakondpatkány titka
Egy olyan állat tanulmányozása, amely nem érez fájdalmat elsavasodott környezetben, új utakat nyithat meg az emberi fájdalomcsillapítás területén.
A csupasz vakondpatkány [más néven csupasz turkáló vagy csupasz földikutya – a szerk.] sikeresen alkalmazkodik olyan savas környezethez is, amely az ember számára elviselhetetlen lenne: amerikai kutatók szerint az állat tanulmányozása az emberi fájdalomcsillapításban eredményezhet új utakat. A chicagói Illinois-i Egyetem kutatói azért választották a csupasz vakondpatkányt vizsgálódásuk alanyának, mert az állat odújában a zsúfoltság miatt olyan magas a levegő szén-dioxid-tartalma, amely más emlősállat vagy az ember számára már mérgező lenne. A savas környezetet azonban a csupasz vakondpatkány jól viseli, ami Thomas Park kutatásvezető szerint érdekes információkkal szolgálhat az emberi fájdalomcsillapításra vonatkozóan.
„Sérüléskor például a fájdalom zömét a megsérült szövet savasodása okozza” – mutatott rá Park, hozzátéve, hogy egy olyan állat tanulmányozása, amely nem érez fájdalmat elsavasodott környezetben, új utakat nyithat meg az emberi fájdalomcsillapítás területén.
Az emlősök orrában meghatározott idegeket aktivál a savas pára, amelyek jelet küldenek az agytörzs erre szakosodott idegeihez, azok pedig válaszként olyan fiziológiai és viselkedési választ váltanak ki, amely védi az állatot vagy embert. Ilyen például, hogy az orr váladékot kezd termelni, illetve az érintett dörzsölni kezdi az orrát; a cél a veszélyesnek ítélt pára elkerülése.
A kísérletekben a ketrecek egy részében savasabb volt a levegő, más részében kevésbé savas, az állatok pedig szabadon mozoghattak az egyes területek között. A csupasz vakondpatkányokon kívül más laboratóriumi kisemlősök, így patkányok és egerek viselkedését is tanulmányozták, megfigyelték, hogy melyik állat mennyi időt tölt a különböző savasságú környezetben. A csupasz vakondpatkányon kívül valamennyi állat kerülte a savas levegőjű részt.
(Forrás: Wikimedia Commons / Trisha M Shears)
A kutatók mérték az állatok fiziológiai paramétereit is, köztük egy olyan fehérje szintjét, amely az idegi aktivitás indirekt jelzője – idézte a tanulmányt a ScienceDaily című ismeretterjesztő portál. Kiderült, hogy míg a patkányoknál és az egereknél erőteljes aktivitás jelentkezett a háromosztatú ideghez tartozó magban, ha magas volt a levegő savassága, addig a csupasz vakondpatkányoknál nem tapasztaltak aktivitást, ami annak jelzője, hogy ezek az állatok adaptálódtak föld alatti életük során a folyamatosan savasabb környezethez.