0:05
Főoldal | Rénhírek
A biodiverzitás napja

Miért jó nekünk a sokféleség?

A biológiai sokféleség hiánya emberi életekbe is kerülhet. Akár milliókéba is. Ezért cikkünkben kiderítjük, mit takar a "biodiverzitás" fogalma. Majd erdőkön és mezőkön át az állatkerti fehér tigrisekhez és a kertünkben szuszogó sünökhöz jutunk. Lesz borzongás és kvízjáték is.

Wenszky Nóra | 2015. május 22.

Manapság sokat halljuk a biodiverzitás vagy biológiai sokféleség kifejezéseket. Ha nem is tudjuk, pontosan mit fednek ezek a fogalmak, arra biztosan rájövünk, hogy az élőlények változatosságáról van szó. De miért jó nekünk, ha változatos az élővilág? A biodiverzitás napja alkalmából ezt a kérdést járjuk körül, cikkünk végén pedig egy kis játékra invitáljuk olvasóinkat.

A biological diversity ’biológiai sokféleség’ fogalmat feltehetőleg Raymond F. Dasmann biológus használta először 1968-ban megjelent A Different Kind of Country (Egy másféle ország) című könyvében. A kifejezés gyorsan terjedt, és néhány évtizeden belül kialakult az összevont szóalak is, a biodiversity. A magyarban mind a biodiverzitás, mind a biológiai sokféleség alakot használják.

A riói Biológiai Sokféleség Egyezményt hazánk is aláírta, és az ebben foglaltakat törvénybe is iktatta (1995. évi LXXXI. törvény). Az egyezmény hivatalos nevét a törvényben a fentiek szerint nagy betűvel írják. Az Osiris-féle Helyesírás azonban kisbetűvel kezdi az egyezmények nevét: genfi egyezmény, washingtoni egyezmény. A továbbiakban mi riói egyezményként fogunk erre a szerződésre hivatkozni.

A biodiverzitás napját 1990-es évek óta ünneplik. Eredetileg december 29-én tartották a rendezvényeket, de 2000 óta május 22. a biológiai sokféleség nemzetközi napja. 1992-ben ugyanis május 22-én fogadták el Nairobiban a később röviden riói egyezmény néven emlegetett biológiai sokféleségről szóló nemzetközi egyezmény végleges szövegét. A szerződést a Rio de Janeiróban tartott csúcstalálkozón írták alá 1992 júniusában.

Sokféleség Rióban
Sokféleség Rióban
(Forrás: Wikimedia Commons / sfmission.com / CC BY 2.0)

Mi az a biológiai sokféleség?

A fent említett riói egyezmény a biológiai sokféleség fogalmát a következőképpen definiálja.

Biológiai sokféleség a bármilyen eredetű élőlények közötti változatosságot jelenti, beleértve többek között a szárazföldi, tengeri és más vízi-ökológiai rendszereket, valamint az e rendszereket magukban foglaló ökológiai komplexumokat; ez magában foglalja a fajokon belüli, a fajok közötti sokféleséget és maguknak az ökológiai rendszereknek a sokféleségét.

Vajon mit jelent az „élőlények közötti változatosság” a gyakorlatban? Ezt a változatosságot sokféleképpen értelmezhetjük. A lehetőségeket Bajomi Bálint biológus cikke alapján ismertetjük.

1. Egy adott területen élő fajok, populációk stb. száma

Ha kijelölünk mondjuk egy 10×10 méteres területet egy búzaföldön és megszámoljuk ott a növényfajokat, nem kapunk túl nagy számot. A búza mellett legfeljebb néhány gyomfajjal találkozhatunk. Egy háztáji zöldségesben ugyanekkora területen várhatóan már magasabb lesz a növényfajok száma, hisz számos zöldségnövény mellett néhány gyümölcsfát és bokrot is találunk, és valószínűleg többféle gyomnövény is él a kertben. Ha egy dús aljnövényzetű ártéri erdőben kerítünk el egy ugyanekkora területet, akkor pedig igen magas lesz a fajok száma. A biodiverzitás értéke tehát a fenti három példa közül a természetesen kialakult növénytársulásban lesz a legmagasabb.

Hol a búza úgy ring mint a tenger, ott kicsi a biológiai sokféleség
Hol a búza úgy ring mint a tenger, ott kicsi a biológiai sokféleség
(Forrás: Wikimedia Commons / Michael Parry / CC BY-SA 2.0)

Az ilyen típusú változatosságot nem csak fajok vagy populációk szintjén értelmezhetjük, hanem a genetikai változatok szintjén is. Egy olyan, hegyek közé zárt faluban, ahol mindenki mindenkinek a rokona, sokkal kisebb a genetikai sokféleség, mint egy multikulturális nagyvárosban.

2. A fajok egyedeinek számaránya (egyenletesség)

Ha egy sűrű fenyőerdőben a lucfenyők között elvétve találunk egy-két vörösfenyőt, ott kisebb a biológiai sokféleség, mintha a két fafaj egyedeinek száma közel azonos.

3. A fajok különbözősége

Az egyenletesnek tűnő sportpálya füvét nem csak egyféle fű alkotja: többféle perjét és csenkeszt találunk benne. Ám ezek a fajok meglehetősen hasonlóak egymáshoz, mindannyian a perjefélék (Poaceae) családjába tartoznak. Ezzel szemben egy, a természetben található réten nem csak fűfélék, hanem különböző virágok, esetleg bokrok is megjelennek. Egy orchidea és egy perjeféle jobban különbözik egymástól, mint két perjeféle. Így ha egy adott területen a fajok száma ugyan megegyezik, de ezek különböző családokba tartoznak, ott nagyobb a sokféleség, mintha azonos családba tartozó fajok népesítik be a területet.

Rét az Alpokban: itt nagyobb a változatosság, mint egy focipályán
Rét az Alpokban: itt nagyobb a változatosság, mint egy focipályán
(Forrás: Wikimedia Commons / Nikater / PD)

4. Térbeli elrendeződés

Minél jobban keverednek egy adott területen a különböző fajok, annál nagyobb a sokféleség. Ha van két ágyásunk a kiskertben, és mindkettőbe paradicsomot és paprikát ültetünk, abban az ágyásban lesz nagyobb a biodiverzitás, amelyikbe a növényeket felváltva ültetjük. És ott kisebb, ahová az ágyás egyik felébe paradicsomot, a másikba paprikát rakunk.

5. Időbeli változatosság

Ha egy adott területet egy éven át vizsgálunk, kideríthetjük azt is, hogy az évszakok változása hogy befolyásolja a növényvilágot. Egy sűrű fenyőerdőben például nem változik lényegesen az év során a fajok száma. Egy lombhullató erdőben viszont tavasszal, a lomblevelek megjelenése előtt az erdő alját különböző lágy szárú növények borítják. Tehát a lombos erdőben nagyobb a változatosság.

Tavaszi virágpompa az erdőben
Tavaszi virágpompa az erdőben
(Forrás: Wikimedia Commons / Лобачев Владимир / CC BY-SA 3.0)

Miért jó, ha sokféle?

Képzeljük el azt a helyzetet, amikor egy területen csak egyféle növény él. Érkezik egy kórokozó, gyorsan elszaporodik a rengeteg tápláléknak köszönhetően, és megsemmisíti az egész állományt. Ha viszont a területen többféle növény él, a kórokozó nem tud olyan gyorsan szaporodni és terjedni. Emellett ha az egyik fajt ki is pusztítja vagy nagyon meggyéríti, más növények még megmaradnak a területen.

Krumpliföld: az írek veszte
Krumpliföld: az írek veszte
(Forrás: Wikimedia Commons / Armineaghayan / CC BY-SA 4.0)

A fentiekben leírt tömeges növénypusztulás nem csupán a fantázia szüleménye. Az írországi burgonyavész 1845 és 1848 között mintegy egymillió ember halálát okozta. A földeken ugyanis szinte kizárólag burgonyát termeltek: ez volt az alapvető táplálék és takarmánynövény. A legújabb kutatások szerint a krumpli rothadását és pusztulását egy mára kipusztult gombafajta okozta. Az alapvető élelmiszer eltűnése viszont hatalmas éhínséget generált, és így tulajdonképpen a kórokozó megjelenése és az alacsony biodiverzitás együttesen rengeteg ember vesztét okozta.

A fentiekhez hasonló folyamat játszódik le kicsiben akkor is, ha például egy területről kiirtjuk a csalánt. A csalán ugyanis számos lepkefaj hernyójának a tápnövénye. Ha nincs csalán, nincs lepke sem. Ha a tápláléklánc egyik eleme kiesik, az az egész rendszerre kihatással van.

Atalanta-lepke: a hernyója a csalánt szereti
Atalanta-lepke: a hernyója a csalánt szereti
(Forrás: Wikimedia Commons / Andreas Eichler / CC BY-SA 4.0)

A biológiai sokféleség emellett azért is fontos, mert egyes kutatók szerint a nagyobb diverzitású területeken nagyobb mennyiségű szerves anyag képződik, mint a monokultúrákban, azaz az egyetlen fajt termelő ültetvényeken.

Azt pedig, hogy a genetikai változatosság fontos, már elődeink is tudták, anélkül, hogy a gén fogalmát ismerték volna – ezért tiltották közeli rokonok házasságát. Hiszen a túlságosan hasonló genetikai állományú emberek házasságából nagyobb eséllyel születnek beteg gyerekek.

Emellett a természetes kiválasztódás szempontjából is kulcsfontosságú a genetikai sokféleség. Ha a körülmények változnak, a faj azon egyedei maradnak fenn, amelyek sikeresen alkalmazkodnak a változáshoz. Ha kicsi a génváltozatok száma, kisebb az esély arra, hogy lesz közöttük olyan, amelyik jól veszi a megpróbáltatásokat.

Az állatkertekben tenyésztett fehér tigrisek gyakran betegek a kis genetikai változatosság miatt
Az állatkertekben tenyésztett fehér tigrisek gyakran betegek a kis genetikai változatosság miatt
(Forrás: Wikimedia Commons / LaWanna Mitchell / CC BY-SA 3.0)

Mit tehetünk a biológiai sokféleség fenntartásáért?

A biodiverzitás napja alkalmából gondolkozzunk el azon, mit tehetünk közvetlen környezetünkben a fajok sokféleségének fennmaradásáért. A legtöbbet talán az élőhelyek meghagyásával és a monokultúrák felszámolásával érhetjük el.

Számos növény- és állatfajnak ad otthont az út széli gyepsáv vagy a kert végében levő bolygatatlan „dzsungel.” Ha kertünkbe sokféle növényt ültetünk, akkor sokféle állatnak is búvó- és táplálkozóhelyet biztosítunk. Egy évekig meghagyott farakásban is megtelepednek a különböző rovarok vagy a sündisznók. Ha a szántóföldön a különböző növényekkel bevetett parcellák között meghagyunk bokorsorokat vagy fasorokat, azzal a madaraknak és a nagyobb testű állatoknak is menedéket nyújtunk. Mielőtt pedig eltaposnánk egy hangyát vagy egy pókot, gondolkodjunk el, mi értelme lenne cselekedetünknek.

Emellett ha ellátogatunk a legközelebbi nemzeti parkba vagy máshonnan tájékozódunk a környék vagy a világ veszélyeztetett fajairól, felelősebben fogunk tudni dönteni, ha éppen egy fa kidöntéséről vagy egy csalántő elpusztításáról vagy meghagyásáról kell határoznunk.

Változatosság egy cornwalli botanikus kertben
Változatosság egy cornwalli botanikus kertben
(Forrás: Wikimedia Commons / Edwinb / PD)

Az angolban létezik egy szólás is a dodóról: Dead as a dodo ’már nem népszerű/fontos’. A szólás szó szerint így fordítható: Döglött, mint egy dodó.

És nem fogunk úgy járni mint a britek. Egy közelmúltban végzett közvélemény-kutatás szerint ugyanis a britek viszonylag tájékozatlanok a védett és veszélyeztetett állatok kérdésében. A 2000 megkérdezett közül 500-an vélték úgy, hogy a dodó madárfaj nem halt ki. Holott a valaha Mauritius szigetén élő röpképtelen madárfaj már az 1600-as évek végére kihalt – az ember hathatós közreműködésének következtében. E madárfaj tekinthető az ember által kipusztított állatfajok jelképének.

Visszatérve a közvélemény-kutatáshoz, a megkérdezettek ötöde vélte úgy, hogy a Holstein-fríz szarvasmarha és a szürkemókus veszélyeztetett fajok. Holott a Holsten-fríz a leggyakoribb tejhasznú szarvasmarha a Brit-szigeteken. Az Amerikából behozott keleti szürkemókusok pedig Britanniában kártevőnek minősülnek, mivel kiszorítják az őshonos mókusokat. A távolabbi fajok megítélésében is tévedett a megkérdezettek negyede. A hegyi gorillákról és az orangutánokról sem tudták, hogy veszélyeztetett fajok.

A gorillák veszélyben vannak
A gorillák veszélyben vannak
(Forrás: Wikimedia Commons / Cai Tjeenk Willink / CC BY-SA 3.0)

Ha viszont a másik oldalról nézzük, a megkérdezett britek háromnegyede helyesen ítélte meg a majomfajok veszélyeztetettségét, és 80%-uk tájékozott volt a lakóhelye körül látható állatokról.

Cikkünk befejezéséül álljon itt néhány kérdés, melyek hasonlóak a briteknek feltett kérdésekhez. Vajon olvasóink közül hányan tudnak helyesen válaszolni rájuk? A megoldásokat a kép alatt találják.

1. Védett állat-e a sün Magyarországon?

2. Mely itt élő kétéltűfajok nem védettek hazánkban?

3. Vadászható-e a medve Magyarországon?

4. Le szabad-e lőni egy aranysakált, ami 1990-es évek elejéig kihalt fajnak számított Magyarországon?

Vajon védett vagyok?
Vajon védett vagyok?
(Forrás: Wikimedia Commons / Tomaž Demšar / CC BY-SA 3.0)

Válaszok a hatályos természetvédelmi rendelkezések alapján:

1. Igen, védett. Természetvédelmi értéke 25.000,- Ft.

2. Hazánkban minden kétéltű védett, ez összesen 18 fajt jelent.

3. Nem. A medve védett állat, természetvédelmi értéke 250.000,- Ft.

4. Igen. A napjainkra jelentősen elszaporodott aranysakál egész évben vadászható a 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet 58. § bekezdése alapján.

A helyes megfejtést adó olvasóknak gratulálunk!

Források

Bajomi Bálint: A biológiai sokféleség és jelentősége

13/2001. (V.9.) KöM rendelet – 2. melléklet: Védett és fokozottan védett állatok

Dead as a dodo, but not according to one in four of you

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (1):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
9 éve 2015. május 24. 09:25
1 kalamajka1

Elgondolkodtam, hogy vajon a sokféleséget jónak kell-e minősíteni a nyelvek sokféleségére is?

Az előny az, hogy minden nyelv egy külön világ: más-más módon közelíti meg a világ leírását.

A nyelvi sokféleség hátránya viszont az, hogy nehezíti az emberek közti kapcsolatfelvételt.