0:05
Főoldal | Rénhírek

Mi lesz az angollal a Brexit után?

Elfelejti-e az angol nyelvet Európa a Brexit után? Az Egyesült Királyság kiválása az Európai Unióból komoly és aktuális kérdéseket is felvet – hiszen az angol az Unió legfontosabb munkanyelve – no és valódi európai lingua franca-ként is működik.

Illés Éva | 2019. január 3.

Az Európai Unióban az Egyesült Királysággal együtt jelenleg 28 tagország és 24 hivatalos nyelv van. A különbség a tagországok és a hivatalos nyelvek száma között abból adódik, hogy például a német három, a görög két tagországban is hivatalos nyelv. Hasonlóan, az angol is hivatalos nyelv három országban, az Egyesült Királyságban, Írországban és Máltán. Az EU-ban az angol mellett megtalálható az ír és a sémi eredetű máltai nyelv is. Az előbbit Írország, az utóbbi Málta jelölte hivatalos nyelvként az EU-ban, az angolt viszont csak az Egyesült Királyság. Ha tehát az Egyesült Királyság megszűnik az EU tagja lenni, elméletileg az angol nyelvnek is vele együtt kell távoznia az európai szervezetből.

2018 júniusa: felvonulás egy újabb brexitügyi népszavazásért Londonban
2018 júniusa: felvonulás egy újabb brexitügyi népszavazásért Londonban
(Forrás: David Holt / Flickr – (CC BY 2.0))

Korai öröm

Erre a lehetőségre a franciák nem titkolt örömmel reagáltak, azzal érvelve, hogy amennyiben nem köthető egy tagállamhoz sem egy hivatalos nyelv, úgy annak nincs helye az EU-ban. Ezeket a találgatásokat az Európai Bizottság egy hivatalos nyilatkozatában zárta rövidre, amelyben kijelentették, hogy bármilyen változás az uniós intézmények nyelvi szabályozásában csak az Európai Tanács tagjainak egyhangú szavazatával lehetséges. Ez azt jelenti, hogy az angol megszüntetéséhez nem csak a franciáknak, de az angol nyelvet támogató íreknek vagy a hollandoknak is hozzá kellene járulniuk.

A kérdés ugyan még most is nyitva áll, annyi azonban valószínűsíthető, hogy a tagországok nem szavaznának meg egy olyan rendelkezést, amely szerint például a francia venné át az angol szerepét. Az viszont előfordulhat, hogy egy új szabályozásnak megfelelően egy tagállam egynél több hivatalos nyelvet is megjelölhet, így az írek az ír és az angol nyelvet egyszerre.   

A World Englishes (igen, így többesszámban, mint ahogyan a szakirodalomban is egyre gyakrabban használják az angolt megszámlálható főnévként) folyóirat 2017-es őszi számában a fenti címben feltett kérdésre egy cikksorozatban válaszolt a folyóirat által felkért több ismert nyelvész. Az angol nyelv jövőjét érintő kérdéssel kapcsolatban a válaszok két témakört érintettek: vajon a Brexit után csökken-e az angol dominanciája az EU-n belül; illetve, hogy milyen típusú angol lesz az, amelyet a britek távozása után az EU-ban a nem brit angol anyanyelvű beszélők használni fognak.

Marad-e az angol?

Az első kérdésre a megkérdezett nyelvészek mindegyike azt válaszolta, hogy az angol nyelv nem fogja elveszteni vezető szerepét és dominanciáját a Brexit után sem. Ennek egyik oka, hogy az angol a legnépszerűbb és leggyakrabban beszélt nyelv az EU-n belül. Egy 2012-es European Commission felmérés szerint (Special Eurobarometer 386), az EU lakosainak átlagosan 38%-a tud angolul legalább társalsági szinten. Érdemes megjegyezni, hogy ez Magyarország esetében csak 20 százalékot ért el, ami 2012-ben a legalacsonyabb volt az EU-ban. A második helyen álló franciát 12%, míg a harmadik helyen álló németet 11% beszélte.

Az arányokat, illetve az angol nyelv megtanulásába fektetett időt és energiát tekintve tehát nem valószínűsíthető, hogy az EU-s tagállamok lakosai hirtelen át tudnának vagy akarnának állni egy másik idegen nyelv használatára. Az angolhoz való jövőbeni ragaszkodást megerősíti az a tény is, hogy egy másik felmérés szerint az általános és középiskolában a diákok többsége idegen nyelvként elsősorban angolt tanul az EU-ban. Az általános iskolában a tanulók 79,4%-a, míg a középiskola alsóbb osztályaiban a diákoknak már majdnem 100%-a (97,3) tanul angolul az EU-ban (Key Data on Teaching Languages at School in Europe, Eurydice Report, 2017, 13. old.). Ezen kívül az angol nyelv az EU-s és egyéb európai intézmények illetve vállalatok esetében is mélyen beágyazott.

Bár elvileg mind a 24 hivatalos nyelv egyenrangú és az EU-n belül működik a világ legnagyobb fordítóirodája  (a Directorate-General for Translation több mint 1700 fordítót alkalmazva 2017-ben 2 millió oldalnyi fordítást/szerkesztést végzett), a gyakorlat mégis az, hogy a házon belüli kommunikációban az angol dominál. Ugyanez mondható el az EU intézményein kívüli nyelvhasználatról is. A német Volkswagen autógyártó cégnél például a vállalati kommunikáció nyelve – 17 évvel a Renault hasonló lépése után – 2016-ban az angol lett.

Végül, de nem utolsósorban, az angol a globalizáció nyelve, és mint globális lingua franca lehetővé teszi, hogy az angolul tudók az EU-n kívül is tudjanak kommunikálni, angol és más anyanyelvet beszélőkkel is.

Milyen angol?

A cikksorozatban felvetett másik kérdésére adott válaszok már kevéssé egységes képet mutatnak.

A vitát elindító svéd Marko Modiano szerint az angol anyanyelvű britek kiválásával a feltételek adottak lesznek egy euro-angol kialakulására, amely egy olyan elfogadott és a későbbiekben kodifikálható nyelvváltozat lenne, amilyen például az indiai, dél-afrikai vagy szingapúri angol. Ezt a feltételezését Modiano az elmúlt évtizedekben több publikációjában is ismertette. Véleménye szerint egy második nyelvként használt euro-angol létrejöttét a britek kiválása inkább elősegítené, mint akadályozná. Ennek egyik oka, hogy a Brexit után nem lesznek olyan brit angolt beszélő anyanyelvűek az EU-ban, akik az angol mintegy birtokosaiként jogot formál(hat)nak arra, hogy nyelvhelyességi illetve nyelvhasználati kérdésekben döntsenek. A britek távozásával majd nem kell az ő normáiknak megfelelni, és az angolt nem anyanyelvként beszélők, a volt gyarmatosított országok lakosainak mintájára, szabadon tudják majd kialakítani saját angol nyelvváltozatukat. Ezt elősegítené a közös európai intézményrendszer és a közös európai identitás. Modiano már látni véli egy ilyen kibontakozó euro-angol jeleit, mind a kiejtés, mind pedig a nyelvtan és szókincs területén (lásd korábbi idevonatkozó cikkünket). A Brexit után Modiano szerint valószínűleg kialakuló euro-angol standardizálása és leírása után ez a nyelvváltozat válthatná fel a jelenleg tanított sztenderd brit angolt és a nagy presztizsű RP-t (Received Pronunciation). 

Modianonak azzal a felvetésével, hogy a Brexit lehetőséget teremt egy önálló európai nyelvváltozat, az euro-angol megteremtéséhez, a hozzászólók többsége nem ért egyet. Az egyik ismert nyelvész egyenesen vágyálomnak nevezi a Modiano által felvázolt lehetőséget. A kétségek egyik oka, hogy az Európában beszélt nyelvek különbözősége miatt például az egyik szerző nem tartja valószínűnek egyetlen euro-angol nyelvváltozat kialakulását. Ilyen értelemben inkább szerinte euro-angolokról (Euro-Englishes) lehet talán szó.

Egy európai nyelvváltozat kialakulásához és elfogadásához azonban nem elég a nyelvi egységesség. Az esetlegesen megvalósuló euro-angol leírásához és annak eldöntéséhez, hogy mi számít helyes nyelvhasználatnak az ezzel foglalkozó szakmai köröknek is egyet kellene értenie. David Crystal, az egyik legismertebb brit nyelvész (aki mindig hangsúlyozza, hogy velszi) azonban az Európai Parlament fordítóinak és tolmácsainak összejövetelén azt tapasztalta, hogy mindenki a saját gyakorlatát követi, és hogy az intézmény különböző egységei között több a különbség mint az egyetértés az EU-n belüli angol nyelvhasználattal kapcsolatos javaslatokat illetően.

Olyan hozzászóló is volt, aki úgy látta, hogy Modiano saját skandináv tapasztalataiból indul ki, amikor az angol már most is meglehetős európai térhódításáról, illetve második és nem idegen nyelvként való használatáról beszél. Ezt bizonyítandó, az egyik hozzászóló összehasonlította az angolt sokat használó tagországok beszélőinek arányát más, angolul kevésbé tudó országokéval. A statisztikák szerint, míg a hollandok 90%-a tud társalgási szinten angolul, ez az arány mindössze 20% Magyarországon. Érdekes, de egyben sajnálatos is, hogy a másik három tényező (TV és rádió műsorainak megértése, újságok olvasása, online kommunikáció) összevetésekor ismét Magyarország szerepelt, mint az a tagország, ahol kirívóan alacsony az angolul tudók aránya. A nyelvtudásban jelentkező különségek így további gátjai lehetnek egy egységes euro-angol kialakulásának, melyhez mi magyarok sajnos hiányos nyelvtudásunkkal jelentősen hozzájárulhatunk. Az egység hiányához kapcsolódóan több hozzászóló úgy véli, hogy a nacionalizmus és az EU-ellenes jobboldali pártok felerősödése miatt a jelenlegi tendenciák inkább a széthúzás, semmint egy egységes európai identitás felé mutatnak. David Crystal még azt is megkérdőjelezi, hogy beszélhetünk-e egy egységes társadalmi csoportról, amikor az EU-ról van szó.

Az olasz Saraceni szerint egy másik ok, amiért az angol nem fog második nyelvként funkcionálni az EU-ban az, hogy a posztkoloniális országokban beszélt és sztenderdizált angol nyelvváltozatok az EU-tól eltérő környezetben alakultak ki. Bár a britek ezt nehezen vallják be, országuk messze nem olyan jelentős és meghatározó tényező az EU-ban, mint amilyen a gyarmatokon volt. Ezenkívül, az angol EU-s dominanciája valójában inkább az USA második világháború utáni politikai és gazdasági befolyásának, és az angol nyelv globális lingua franca-szerepének köszönhető. Saraceni nem ért egyet Modianoval abban sem, hogy az angolok nélkül az európaiak szabadabbnak fogják érezni magukat, amikor az angol nyelv saját igényeik szerinti átformálásáról van szó. Az olasz nyelvész szerint az angolt beszélő európaiakat vajmi kevéssé érdekli, amikor ezt a nyelvet használják, az a tény, hogy van egy olyan európai ország, ahol az angolt mint anyanyelvet, és gyakran mint egyetlen nyelvet beszélik.

Egy sajátos euro-angol kialakulásának további akadálya, hogy az angolt az EU-ban egy nemzetközi lingua franca-ként, és nem egy nemzethez, tagállamhoz kötött nyelvként használják a – többségben nem angol anyanyelvű – beszélők. Az angollal mint lingua francá-val foglalkozó és az azt jól ismerő cikkírók ismételten kiemelik, hogy a kutatások eredményei azt mutatják, az angol mint lingua franca egy olyan jelenség, amely nem írható le hagyományos értelemben vett nyelvváltozatként. A lingua franca-ként használt angol inkább egy olyan kommunikációs kontextusként fogható fel, amelyet a beszélők nyelvi és kulturális sokszínűsége miatt variabilitás, dinamizmus, és a beszélők részéről az egymás iránti nagyobb figyelem és flexibilitás jellemez (lásd korábbi idevonatkozó cikket). Az angol mint lingua franca további sajátossága a jelenség természetéből adódó multilingualizmus, amiért az egyik legismertebb kutató az angolt mint multilingua francá-t definiálja.   

Összességében a cikkírók úgy vélik, hogy nem lesz gyökeres változás az angol népszerűségében, dominanciájában és egyre növekvő használatában sem az EU intézményein belül, sem azokon kívül. Az EU intézményei és lakosai továbbra is az angolt fogják használni egymás közötti kommunikációjukban. Ez az angol azonban nem egy adott nemzet nyelveként, hanem – ahogyan már mostanság is – globális lingua franca-ként fog funkcionálni, valószínűleg még nagyobb mértékben, mint a Brexit előtt. Az angol kizárólagos, lingua franca-jellegű használata az EU-n belül továbbra is lehetővé teszi majd, hogy Európa megőrizze nyitottságát a világ felé, és hogy – többek között – az angol nyelv közvetítésével aktív szereplő maradjon a nemzetközi színtéren. Hogy mi, magyarok mennyire fogjuk tudni kihasználni az angol mint nemzetközi lingua francában rejlő lehetőségeket – a statisztikák szerint kevéssé sikeres – nyelvtanításunk hatékonyabbá tételétől is függ. De ez már egy másik cikk témája.

Források

World Englishes, 36. év, 3.szám, 302-366 oldal.

Hivatkozott cikkek:

Berns, M. Breaking away and building new;

Crystal, D. The future of new Euro-Englishes;

Deneire, M. The British leave, but European Englishes remain;

Gerritsen, M. English in the EU: Unity through diversity;

Jenkins, J. An ELF perspective on English in the post-Brexit EU;

Modiano, M. English in a post-Brexit European Union;

Modiano, M. Responses to comments; Phillipson,

R. Myths and realities of European Union language policy;

Saraceni, M. Post-Brexit English: a post-national perspective;

Schenider, E. W. The linguistic consequence of Brexit? No reason to get excited!;

Seargeant, P. The symbolism of English on the Brexit battleground;

Seidlhofer, B. & Widdowson, H. Thoughts on independent English.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (35):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
4 napja 2019. január 19. 18:53
35 Székej Atilla

Az angol nem tűnik el, de lehetne mondjuk brit hejett amerikai angolt használni. Annak több értelme van.

4 napja 2019. január 19. 13:28
34 Sultanus Constantinus

@aphelion: Egyszer megkérdeztem egy spanyol filológus ismerősömtől, hogy szerinte milyen lesz a spanyol 500 év múlva. Erre azt felelte, hogy szerinte 500 év múlva már nem lesz ilyen nyelv, mert az egész világ vagy angolul, vagy arabul fog beszélni. :) Persze a túlzásoktól és a vicctől eltekintve az már most biztos, hogy nagyon sok nyelv ki fog halni, vagy legalábbis háttérbe fog szorulni, és sokkal nagyobb lesz a kétnyelvűség.

@aphelion: "Hasonlítsd csak össze a brit-szigeteki angol dialektusok számát az amerikaiakkal, vagy Spanyolország nyelvi térképét Mexikóéval."

És ha mindezt összehasonlítod Olaszország nyelv(járás)i sokféleségével, akkor ahhoz képest az Ibériai-félszigetre nyugodtan lehetne azt is mondani, hogy csak egyetlen nyelvet beszélnek. :) Olaszországban már magának a tulajdonképpeni toszkán olasznak a változatai között vannak akkora különbségek, mint mondjuk a spanyol és a galiciai között. Az északi és a déli olaszországi nyelvváltozatok között pedig már nagyobb különbségek vannak, mint az irodalmi olasz és az irodalmi spanyol között. (Nem is értenék meg egymást, ha nem létezne az irodalmi olasz mint közvetítőnyelv.)

5 napja 2019. január 18. 08:37
33 aphelion

@blogen: A lélekszám egy dolog (bár jelenleg az is tetőzni tűnik a 8 milliárd körül), viszont ami inkább számít, az az, hogy mennyire elkülönülten élnek egymástól az emberek. A középkori Európában a szomszéd faluba is macerás volt átmenni, ma viszont pár kattintás és másnap máris Szingapúrban vagy. Illetve nem is kell fizikailag odamenni, bárhol előkapod a telódat és akár élőben kommunikálhatsz a világ bármelyik részén élő emberekkel. Hasonlítsd csak össze a brit-szigeteki angol dialektusok számát az amerikaiakkal, vagy Spanyolország nyelvi térképét Mexikóéval. Én a mai földgömbön nem igazán látok hegyvidékeket...

Persze különféle szlengek meg zsargonok meg lingók továbbra is lesznek, és ezekből több lesz mint régen volt, de ezek inkább regiszterek mint dialektusok vagy nyelvek. Generációs különbségek azaz időbeli változás is nyilván lesz, de pont ez fog az egységesedés felé hatni.

6 napja 2019. január 17. 18:25
32 blogen

Ugyan mitől csökkenne a nyelvek száma, egy lassan nyolcmilliárdos emberiségben? Éppenhogy nőni fog, a mai nagy birodalmi és nemzeti nyelvek fragmentálódásával, amit semmi és senki nem tud megakadályozni! Ráadásul egy-egy több tízmillió lakosú megapolisz földrajzi és szociális strukturáltsága akár olyan nyelvfejlődési helyzetet is előidészhet, amit jelenleg hegyvidéknek nyelvföldrajzi értelemben, ahol a sok-sok völgyben izolálódni tudnak tucatnyi számban helyi változatok! Nem látok semmi olyan jelet, ami a nyelvek számát csökkentené. Hogy van egy természetes folyamat, ami a régebbi nyelvek számának csökkenésével jár, az nem jelent semmit, mert az uralkodó nyelvek fragmentálódásával párhuzamos!

6 napja 2019. január 17. 13:13
31 aphelion

@hhgygy: A távoli jövőben talán – bár én inkább azt jósolnám helyette, hogy 2-3 nyelv lesz, angol spanyol kínai ilyesmi. Bár ettől még minimum évszázadokra vagyunk. Az viszont vitathatatlan, hogy mivel úgymond sokkal kisebb lett a világ, mint mondjuk 200 éve volt, jelenleg a nyelvi egységesedés a trend, és az is fog maradni, amíg egy naprendszeren belül él az egész emberiség. Ha majd fényévek választanak el egymástól beszélőket, nah akkor viszont újra különfelé fognak fejlődni a nyelvek.

@Kormos: "Nem fogok túl sok spanyolul beszélő románt [...] találni"

Romániában feltehetően tényleg nem, de itt az Ibériai-félszigeten a románok az egyik (ha nem *a*) legnagyobb bevándorló csoport, gondolom leginkább a nyelvrokonság miatt, és hát mivel a spanyolok abszolút nem nagyon tudogatnak angolul, kizárásos alapon a románok tanulgatnak spanyolul.

1 hete 2019. január 10. 21:21
30 hhgygy

Kicsit tekintsünk előre. Ha az emberiség nem pusztul bele a globális felmelegedésbe vagy egy atomháborúba vagy más természeti katasztrófába, nem elképzelhető, hogy a globalizáció miatt egyetlen nyelv marad, valamiféle globál-angol?

2 hete 2019. január 7. 10:00
29 Untermensch4

@blogen: Az a sztori megvan amikor a magyar '70-es évekbeli disszidens néhány év asszimilálódás után Cleveland táján az autójával megállva útbaigazítást kér és a tornácon ülő öreg néni bekiabál a házba "Jóska! Gyere már ki, itt valaki angolul beszél!!!" :) ? A néni a két világháború között vándorolt ki... :)

Nagyapám meg a 8hónapos terhes nagyanyámmal nulla nyelvtudással érkezett ausztriába '56-ban... arra a jelenségre hogy a német gazdaság perifériája/csatolmánya vagyunk nem az a megoldás hogy néhány tolmáccsal, szipolyokkal és maharadzsákkal egy jól elkerített területen kényelmesen kezelhetővé és tárolhatóvá teszed a populációt.

2 hete 2019. január 6. 19:30
28 Sultanus Constantinus

@Roland2: [A második bekezdésedhez]

Az sem biztos sajnos, hogy a magas(abb) (legalább középfokú vagy társalgási, de akár felsőfokú) nyelvtudási szint segít. Ahhoz ugyanis, hogy hivatali ügyeket is tudjon az ember intézni, ismernie kell a hivatali bikkfanyelvet is, amit tekinthetünk a művelt írott nyelven belül is egy teljesen külön nyelvnek. Elég csak arra gondolni, hogy még egy átlagos műveltségű magyar anyanyelvű sem érti sokszor a jogszabályok nyelvét vagy a hivatali bürokratanyelvet, amelyben teljesen mást jelenthetnek azok az egyébként a hétköznapi nyelvben is használt szavak, mint amit a köznyelvben jelentenek. (Egyszerű példa: a köznyelvben sokszor szinonimaként használjuk, hogy valaki "irányít" vagy "vezet" valamit, ezzel szemben jogi értelemben tök mást jelent a kettő.)

Pl. én a középfoknál talán kissé magasabb spanyol nyelvtudásommal ugyanúgy bajban lennék, ha Spanyolországban akarnék letelepedni, munkát vállalni stb., mert ugyanúgy fogalmam sem volna, hogy egy hivatali formanyomtatványt hogy kell kitölteni vagy mi mit jelent rajta, mintha egy szót sem tudnék spanyolul (jó, persze annyi túlzás van benne, hogy nyilván azt érteném, hogy név, lakcím és hasonlók).

2 hete 2019. január 6. 18:51
27 Roland2

@blogen: Aki csak angolul beszél, az is simán ki tud menni Ausztriába vagy Németországba dolgozni,pont azért, mert ott szinte mindenki tud ( minimum alapszinten ) angolul, pl. egyik kollégám testvére Ausztriában dolgozik a húsfeldolgozó iparban évek óta , szinte 0 német tudással ment ki, azóta valamennyire megtanult, de elég sokáig elboldogult az angollal is.

Egyébként Nagy-Britanniában sok magyar cég,munkáltató is van, akik a magyar munkavállalóik helyett intézik a jogi és egyéb ottartózkodással kapcsolatos dolgaikat, és mivel magyarok környezetében dolgoznak és laknak ( ha szállást is biztosítanak nekik ), az alapszintnél nagyobb angoltudásra nincs is szükségük. Tehát többeket az alacsony nyelvtudási szintjük sem tart vissza a külföldi munkavállalástól.

2 hete 2019. január 6. 16:37
26 Kormos

*v (ha értitek, mire célzok)

2 hete 2019. január 6. 16:20
25 Kormos

Tök jó, hogy nem lehet belejabítani a hozzászólásba, így ha másképp fejezem be a mondatot, mint ahogy elkezdem, az már úgy is marad.

2 hete 2019. január 6. 16:18
24 Kormos

@Sultanus Constantinus: "pontosan ezt próbáltad megmagyarázni" -- Nem. Abban a kommentben csak arra reagáltam, amikor valaki már megint kiokoskodta, hogy egy nyelvet van értelme tanítani, az angolt, aztán még egyefene alapon a spanyolt, de a többi mind úgy hülyeség, ahogy van.

"én meg azt nem tudom elképzelni, hogy az urdura, a pastura vagy a darira mi szükség lenne Magyarországon" -- Azzal nincs is semmi baj. Te elég ha azt tudod, hogy a spanyollal mit akarsz, nyilván megvan rá az okod. Aki urduval, pastuval, darival foglalkozik, az éppen ugyanúgy pontosan tudja, hogy mit akar ezekkel. Én például pontosan azt, amit írtál, csak meg kéne tanulni őket. Objektíve ez abszolút nem állja meg a helyét, de olyat én nem állítottam. Objektíve az állja meg legkevésbé a helyét, hogy majd blogen jól betilt mindent az angolon kívül, mert minden más minek, főleg a német. Mindezt olyan kontextusban sikerül leírnia, amikor amúgy is éppen elég siralmas a magyar nyelvoktatás, meg különben sem nagyon van miből választani. Teljesen mindegy, mi lenne az az egy-két nyelv, amit egy olyan okostóni megengedne állami pénzen oktatni, mert a saját agyával értelmesnek találja, hanem hogy ruhadtul nem az számít, hogy Jóskapista mit gondol a saját agyával értelmesnek. Így is alig van miből választani, ha már itt tartunk, spanyolt sem sok középiskolában tanítanak nálunk, oroszt sem, olaszt sem, franciát sem, egyebek felsorolásába meg inkább bele sem kezdek.

2 hete 2019. január 6. 15:34
23 Sultanus Constantinus

@Kormos: "nekem nem a spanyollal van bajom, hanem azzal, ha valaki megpróbálja megmagyarázni, hogy valamelyik nyelvet tudni objektíve jobb vagy rosszabb, több vagy kevesebb, hasznosabb vagy haszontalanabb mint valamelyik másikat."

Kicsit vicces ez az álláspontod, ugyanis az alább idézett korábbi kommentedben pontosan ezt próbáltad megmagyarázni:

"Az oroszt még meg tudnám érteni, de a spanyoloktól se földgázt nem fogunk venni, se vonatot, se politikailag nem csinálunk velük az ég adta világon semmit. A kínait is értem, meg a japánt is. Az urdut, pastut és darit is. A spanyolt nem."

Azon kívül persze, hogy senki sem tudhatja előre, fogunk-e valamikor üzletelni spanyolokkal vagy sem, tehát ez ismét csak negatív előítélet (amúgy emlékeztetlek, hogy pl. villamost már vettünk tőlük), én meg azt nem tudom elképzelni, hogy az urdura, a pastura vagy a darira mi szükség lenne Magyarországon, hacsak nem olyan menekültekkel akarsz beszélgetni, akiknek éppen ezeket az indoiráni nyelveket beszélik. De "objektíve" ez éppen úgy nem állja meg a helyét.

Szerintem a legnagyobb baj az, hogy mindenki magából indul ki. Sajnos tisztában vagyok vele, hogy a spanyol itt senkit sem érdekel, így nem meglepő, ha téged sem (mivel sokszor még azokat sem, akik tanulják vagy tanítják), ahhoz is hozzászoktam már, hogy általában az sem érdekel senkit, hogy engem mi érdekel vagy mit írok, de éppen ezért próbálom több-kevesebb (inkább az utóbbi) sikerrel terjeszteni egy kicsit a spanyollal kapcsolatos dolgokat, hogy észrevegyék, hogy az angolmajmoláson és az USA-n kívül is van élet a világon.

2 hete 2019. január 6. 13:46
22 Kormos

@Sultanus Constantinus: De ha még mindig nem érthető: nekem nem a spanyollal van bajom, hanem azzal, ha valaki megpróbálja megmagyarázni, hogy valamelyik nyelvet tudni objektíve jobb vagy rosszabb, több vagy kevesebb, hasznosabb vagy haszontalanabb mint valamelyik másikat. Hiába sorolod a spanyol mindenféle előnyeit, ha abból engem bármelyik érintene, már roskadozna az asztalom és a merevlemezem a spanyol tananyagtól. Ha egyik sem, csak annyira megtetszik, akkor is. Én ezzel szemben urduul szeretnék megtanulni, mert annak az előnyeit sokkal inkább ki tudnám aknázni, és ezek eldöntése nem blogen és nem valós tényeken alapuló kutatások feladata.

2 hete 2019. január 6. 13:39
21 Kormos

@Sultanus Constantinus: Nem nézem meg, mert nem érdekel, ugyanis, ha így is van, csak annyit tudok rá mondani, hogy: "és?". Nem megyek az USÁ-ba sem mostanság, és ha mennék is angolt használnék. Nem fogok túl sok spanyolul beszélő románt, szlovákot, szerbet, albánt, németet, kínait, japánt vagy törököt találni, de olyat, akivel angolul vagy törökül szót tudok érteni, jó eséllyel igen. A valós kutatásokon alapuló tények pontosan addig tartanak, amíg ki nem megyek Röszkére.