Mi az az áfium?

Olvasónk azt kérdezi, mi az az „áfium”. A válasz könnyű: „ópium”. De mi közük volt az ópiumhoz a törököknek?

nyest.hu | 2014. augusztus 22.

Ilonától kaptuk a következő kérdést:

Az török áfiumról... című cikkük kapcsán jutott eszembe ez a kérdés. Mit jelent/jelentett az áfium szó? Tudom, hogy Zrínyi Miklóstól származik a kifejezés, de a pontos jelentését nem tudom. Tudnának segíteni?

Cikkünk címe valóban Zrínyi 1663-ban keletkezett és 1705-ben megjelent röpiratát idézi, amelynek teljes címe: Ne bántsd a magyart. Az török áfium ellen való orvosság, avagy: Az töröknek magyarral való békessége ellen való antidotum. Ebben a címben két olyan, latin eredetű kifejezés is található, amelyek ma már nem használatosak. Az áfium azt jelenti, hogy ’ópium’, az antidotum pedig azt, hogy ’orvosság, ellenszer’. De mi közük a törököknek az ópiumhoz? És hogyan lett – ha egyáltalán – az áfium-ból ópium?

A Magyar Elektronikus Könyvtár internetes kiadásából ez a rész éppen hiányzik, de az interneten más forrásban megtalálható.

A török áfium kifejezés jelentését Zrínyi Szigeti veszedelem című eposzából érthetjük meg közelebbről. Az eposz második énekének 21. strófája így kezdődik:

Mindennap afiumot ü eszik vala,
Hogy keresztény vérre ü kegyetlenb volna.

Ez magyarázatot ad arra, miért használja Zrínyi a címben a török áfium kifejezést, amely egyébként nyilvánvalóan metaforikusan értelmezhető.

Afganisztáni áfium
(Forrás: Wikimedia Commons)

Az áfium szó első írásos nyoma Zrínyinek a fönt idézett versében található a Szigeti veszedelemből, 1651-ből. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) szerint a szó oszmán-török eredetű: Zrínyi az afyon ’ópium’ oszmán szót valószínűleg tudatosan módosította az -iom/-ium latinos hangzású végződéssel. Az oszmán-törökbe a szó perzsa közvetítéssel kerülhetett az arabból. A szó végső forrása a görög οπίον [opion] ’ópium’ szó. Az áfium szó a magyarban csak rövid ideig, és főleg az irodalomban élt, a 19. században kiszorította az ópium szó.

Az ópium szó a latinból került a magyarba, első írásos nyoma korábbi Zrínyi eposzánál: egy 1577 körül keletkezett szövegben már megtalálható. Természetesen ez a latin szó is a görögre megy vissza; ott eredetileg ’növénynedv’ jelentésű volt, ebből alakult ki a ’máknedv’ jelentés.