Amikor hiányzik az iskola
Melyik az a latin szó, amelyet minden magyar iskolás kívülről tud visszafelé betűzni? Ez nem más, mint a VAKÁCIÓ. De mit jelent ez a szó, és pontosan hogyan került be a magyarba?
! – !! – !!! – Ó!!! – IÓ!!! – CIÓ!!! – ÁCIÓ!!! – KÁCIÓ!!! – AKÁCIÓ!!! – VAKÁCIÓ!!! Június 15-ével végleg vége a 2011/2012-es tanévnek, ma egy időre kicsöngettek minden általános és középiskolában. Kitört a vakáció, azaz a korlátlan szabadság korszaka, a nyári szünet.
Azt talán kevesebben tudják, hogy honnan is ered ez a szó, és mit jelentett eredetileg. A vakáció, ahogyan az alakjából sejthető, latin eredetű. A latin vacatio kifejezés azonban önmagában nem jelent sem nyári szünetet, sem boldogságot, sem szabadságot. A vacatio a latinban mentességet, hiányt, ürességet jelent. A magyarban a szintén latin vacatio a scholis ’iskolai szünet’ értelemben honosodott meg; első magyar szövegbeli írásos említése 1787-ből maradt fenn. (Ekkor az oktatás nyelve még jórészt a latin volt.)
A vacatio a latinban a vaco, vacare ’hiányzik, üres, nem elfoglalt’ jelentésű igének a származéka. Ugyanebből a latin kifejezésből ered a vákuum szó is, aminek jelentése ’légüres tér, üresség’.
De ugyanerre a latin kifejezésre vezethető vissza a facér melléknév is. Az azonban egy kicsit bonyolultabb úton került a magyarba. A latin vaco, vacare származéka a felsőnémet vazieren ’alkalmazás nélkül van, nincs igénybe véve, nincs elfoglalva’; ebből az igéből került a magyarba vacir (1818), majd faczir (1851) alakban. A jelentése ekkor még az volt, hogy ’nincs munkája, nincs alkalmazásban sehol’, ma már inkább azt jelenti, hogy ’nincs partnere, egyedülálló’.
Ezen kívül a ma már nem használatos vákáncsos szónak is ugyanide vezet az eredete. A vákáncs (kaszáló, föld) ’betelepítendő erdőparcella’ értelemben a latin vaco, vacare igével összefüggő vacans ’gazdátlan, elhagyott’ kifejezésből ered.
Vakáció tehát az, amikor hiányt szenvedünk, amikor hiányzik az iskola, amikor hirtelen ürességben találjuk magunkat. De szerencsére nem kell sokáig elhagyatottan, facéran és gazdátlanul lézengenünk, mert szeptemberben úgyis újra becsengetnek.
Forrás
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.)