Mélységesen mély
Kosztolányi Dezső szerint sekély a mélység. De vajon mély-e a sekélység? Ezúttal könnyűzenei dalokban jártunk utána a mélységnek. Kispál és Kistehén: két dal, két megközelítés.
Kosztolányi Dezső mind versben, mind pedig prózában kicikizte a mélységet, illetve azokat, akik magukról vagy művükről azt állítják, hogy mély. E heti dalelemzésünkben annak eredünk nyomába, hogy ehhez a bizonyos mélységhez hogyan viszonyul a mai könnyűzene. Két dalt választottunk találomra: egy régebbit és egy újabbat. (Hiába, a mélység örök téma!)
A Kispál és a Borz 1994-es Sika, kasza, léc című albumának címadó dala egyfajta ars poetica, akárcsak Kosztolányi előzőleg felidézett Esti Kornél éneke című verse. Ebben a dalban egy strófa erejéig igen hangsúlyos szerepet kap a mélység. Hallgassuk meg! (A dalszöveget kivételesen a videó alatt olvashatják.)
Kispál és a Borz: Sika, kasza, léc
Kinézek egy házat,
A hegyek között, mondjuk,
Van mellette egy tó,
Ahol majd kibontjuk
A vitorlát, ha megveszem
Szép pénzért a házat.
Csak hatot kell aludni,
Addig félreteszek párat.
Abból a sok forintból,
Amit éneklésért kapok,
Nem kell sokat tudni,
Csak bemondok pár nagyot.
Mert az élet szolgája
A kimondott szónak,
Megijesztem kicsit,
Nem kapsz jó szót holnap.
Nem járok meg mélységeket,
A mélység nekem nem mámor,
A mélység nekem nem is űr,
A mélység gyanús szekértábor,
Ahol ott áll az ellenség,
Hogy ne tessék bemenni,
A mélység fölött nem illik lebegni.
Bujkálva közelebb megyek
Most a házhoz,
Látom a melegét,
Orrom ablakához
Nyomom, hogy érezzem
Is, és ne csak lássam,
Ennyi kis orrnyomot
Már régen nem találtam,
Mint ezen az ablakon
A magamé mellett.
Látszik, hogy ez a ház
Másoknak is kellett,
Abból a sok forintból,
Amit éneklésért kapnak,
Boldogan énekelnek,
Míg csak meg nem halnak.
A Kispál-féle „ars poetica” egy kortárs zenészi hitvallást tár elénk – meglehetősen ironikus módon. A zenélésért kapott rengeteg pénzből a zenész a saját álmát akarja megvalósítani („kinézek egy házat a hegyek között mondjuk...”), de ez valamiért nem jön össze, csak kívülről, az ablakból lesi a házat. Ráadásul az is kiderül, hogy nem egyedül, mert rengeteg más zenész is pont ugyanezzel az álommal vágott neki a showbiznisznek.
A tragikomikus kis történet, amely elég komoly kritikát fogalmaz meg (szimpatikus módon egyes szám első személyben!) a könnyűzenei szcéna szereplőinek motivációiról és ezek közhelyességéről, a központi strófájában a mélységről beszél. A mélység ebben az esetben – értelmezésünk szerint – a dalszövegek tartalmára vonatkozik. A beszélő elzárkózik a gondolattól, hogy szövege a mélységet kerülgesse: könnyű zene, könnyű tartalom. Csakhogy a poén éppen az, hogy a Kispál-szöveget – ha Kosztolányi felől olvassuk – éppen azt mondja magáról, ami az igazi, a Kosztolányi által nagyra értékelt művészetet jellemzi.
(Forrás: Wikimedia Commons / Billy Hathorn / CC BY-SA 3.0)
A hegyek között azonban nemcsak kis ház van, hanem egy mély tó is, a következő dalban ennek a fenekére érkezünk, ahol a Kistehén Melankolikusok segítségével megleljük a Mélybúvárt. Hallgassuk meg (vigyázat, hosszú, lassú dal)!
Kistehén Melankolikusok: Mélybúvár
Távol egy kertben
a hegyek között,
egy fekete tóban
a víz alatt,
él a mélybúvár
szárazon nem áll meg a lábán,
ha elengeded
rádől a gyepre.
Nappal az erdő szélén
vár az estre,
csikorgás- és
neszmentesre,
aztán lemerül a mélybe,
ahol csend van és sötét,
és egyszer majd meglátod…,
konzervnyitóval bontja ki
a világ köldökét.
A Kistehén-szöveg egy furcsa alakról beszél: ő a mélybúvár, aki a hegyek között egy kerti tóban él. Ha valaki kiveszi onnan, akkor nem áll meg a lábán („ha elengeded, rádől a gyepre”). Azt tudjuk még meg róla, hogy nappal a parton, az erdő szélén várja, hogy beesteledjék, és amikor már sötét van, lemegy a sötét víz fenekére. Hogy ki ez az alak?
Ez elég titokzatos: olyasvalaki, aki semmi láthatót, hallhatót, kézzelfoghatót és felszínit nem szeret és nem is akar. A mélyben van otthon, ahol csend van és sötét. És hogy mit csinál a mélybúvár ebben a csendes sötétben? – Nyilván a dolgok mélyét, lényegét kutatja. A dalszöveg ezt meglehetős iróniával fejezi ki:
konzervnyitóval bontja ki
a világ köldökét.
(Forrás: Wikimedia Commons / Jayaseerlourdhuraj / CC BY-SA 3.0)
A mélybúvár eszköze nem valami magasztos: egy konzervnyitóval dolgozik. Ha Kosztolányi nyomán értelmezzük ezt a dalt, akkor sajnos muszáj kacagnunk a mélybúváron...