0:05
Főoldal | Rénhírek
Sharenting

Megoszt és felnevel

A szülői örömöket nehéz magunkban tartani: a gyerekünk még meg sem született, de már fent van a Facebookon.

nyest.hu | 2015. március 24.

Önnek hány olyan ismerőse van, aki heti vagy akár napi szinten posztol valamit a gyerekével kapcsolatban? És Ön, hány képet osztott meg eddig a csemetéjéről? Szereti? Nem szereti? – Ez is érdekes persze, de az talán még ennél is fontosabb, hogy milyen hatása van mindennek a gyerekekre. Mit fognak ők szólni óvodás, kamasz- majd felnőttkorukban, hogy az interneten kínos videók és képek tömkelege található meg róluk – a szüleiknek köszönhetően?

A Facebook és a hozzá hasonló közösségi oldalak hozzátartoznak az életünkhöz; megosztani örömeinket és bánatainkat mindennapi tevékenységgé vált. Az angolban pedig már külön kifejezés is van arra a szokásra, amikor egy szülő a közösségi média felületein (Facebookon, YouTube-on stb.) megosztja a gyermekeiről készült fotókat, videókat. A sharenting az angolban oly gyakori szóösszevonással keletkezett kifejezés: két része a share ’megoszt’ és a parenting ’(szülőként) felnevel’. Van még egy alakja, az oversharenting, ami azt hangsúlyozza, hogy a szülő túlzásba viszi a gyerekekről készült képek megosztását. A kifejezést állítólag a The Wall Street Journal használta először; mára viszonylag elterjedtnek mondható; még Wikipédia-lapja is van.

Kit ne osztana meg a gyermekről megosztott kép?
Kit ne osztana meg a gyermekről megosztott kép?
(Forrás: Wikimedia Commons / Carin Araujo )

Van-e bármi veszélye a sharentingnek? – A michigani egyetem és a C. S. Mott Children's Hospital közös felmérése azt mutatta ki, hogy van. Ismeretes például a „digitális gyermekrablás” (digital kidnapping) jelensége, ami azt jelenti, hogy egy-egy gyermekről az interneten található információkat ismeretlenek „ellopnak”, és a gyermeket a digitális univerzumban a sajátjukként tüntetik fel. Ez gyakran nem pusztán a fényképek, illetve a videók ellopásával és közzétételével jár, hanem a gyerekről szóló, teljesen fiktív történetek kitalálásával is, amelyek alapján a kisgyereknek már az előtt kettős élete van, hogy akár beszélni tudna, nemhogy írni-olvasni. Másik lehetséges veszélyforrás az úgynevezett cyberbullying, az internetes fórumokon zajló gúnyolódás, rosszabb esetben rágalmazás, bántalmazás. 2013-ban például a Facebookon lefüleltek egy olyan csoportot, amelynek a tagjai „csúnya” kisbabákon gúnyolódtak.

Etikai és jogi problémát okozhat az is, hogy a gyerekek anélkül kerülnek föl az internetre (általában szüleik jóvoltából), hogy beleegyezésüket adnák. Internetes profiljukat szüleik alakítják ki, és ők kezelik a gyerekről szóló tartalmakat – úgy, hogy ő erről mit sem tud.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (1):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
9 éve 2015. március 26. 06:41
1 korhely

Ketten a neten

Fenn vagyunk a netten,

nem is mindig netten

éldegélünk ketten.

Hogyha neaggyisten,

gyerekünk lesz itten,

hálából a netnek,

nevezzük Anettnek!

Lájkolhassák retten-

tőn, akik szeretnek!

/korhely/