Megállapítható a mentális betegség diagnózisa MR-felvételek alapján?
Lehet diagnosztizálni mentális betegségeket MR-vizsgálat segítségével? – A képalkotó eljárás valóban eredményes lehet, ha egy jól körülírható betegségről van szó, de a bonyolultabb esetekben nem használható.
A pszichiátriával kapcsolatosan a leggyakrabban megfogalmazott kritika az, hogy a diagnózisok egy része szubjektív. Jó néhány mentális betegségeknek nincsenek definitív tesztjei. Többek között ezért lenne nagy eredmény, ha agyi képalkotó eljárások segítségével – például MR-vizsgálattal – fel lehetne állítani diagnózisokat. A PLOS ONE című online tudományos lapban nemrégiben meg is jelent egy tanulmány, amelyben az erre irányuló kutatások kezdeti lépéseit tárgyalják.
Míg a média a tanulmány alapján már „objektív pszichiátriai diagnózisokról” beszél, azért erről még koránt sincs szó. A kutatásban korábbi vizsgálatok alkalmával készült agyi MR-felvételeket használtak fel – olyan betegekét, akiket bipoláris depresszióval, figyelemzavarral (ADHD) vagy skizofréniával kezeltek, illetve olyan személyekét, akiknél felmerült a depresszió gyanúja. Ezeket vetették össze egészséges emberek agyi képeivel.
A vizsgálatban a kutatók ezeket az MR-felvételeket véletlenszerűen két csoportra osztották. Az egyik csoport képei alapján végezték a diagnosztizálást, a másik csoportba tartozó képeket pedig kontrollként használták. A kísérletben használt szoftver az első csoportba tartozó képeket csoportosította az agyi régiók képe alapján, és ezeket a csoportokat megfeleltették a legvalószínűbb diagnózisnak.
Az ellenőrzés során a szoftver a második csoportba tartozó agyi képeket hasonlította össze az előző lépésben megállapított csoportokkal, és oda sorolta be az egyes MR-felvételeket, amely csoportra a legjobban hasonlított az agyi kép. Végül a gép által adott „diagnózisokat” összevetették az eredeti diagnózisokkal. És ezt az eljárást aztán több véletlenszerűen generált csoportosításon is megismételték. Az elemzésekből az derült ki, hogy amikor a gépnek két betegség közül, vagy egy hajlam és a tökéletesen egészséges állapot közül kellett választania, akkor majdnem tökéletesen diagnosztizált. Azonban amikor három lehetőség közül kellett választania, akkor sokkal rosszabbul teljesített.
(Forrás: Wikimedia Commons / GNU-FDL 1.2)
Mindebből az következik, hogy ez a diagnosztizáló rendszer nem használható azoknál a betegeknél, akiknek több különböző problémájuk is van. Olyan krónikus betegeknél lehet tehát eredményes, akiknek egy egyértelmű, körülhatárolható problémájuk van. A valóságban azonban ezek az esetek elég ritkák; a betegek többsége többféle problémával küzd, különböző diagnózisokat kap. Így a rendszer klinikai hasznosíthatósága megkérdőjelezhető.
Másik probléma, hogy az agyi képek alapján nem ismerhetőek fel a betegségek korai stádiumaikban. Így a korai stádiumokban történő félrekezelések száma ezzel az eljárással sem lesz csökkenthető. A vizsgálatban részt vevő betegek mindannyian már több mint 10 éve szenvedtek az adott betegségben, amikor az agyukról az MR-felvételek készültek.
Végül problémás az is, hogy a rendszer által használt diagnosztikai kategóriák biológiailag elavulhatnak. Az agykutatás a genetika fejlődésével együtt egyre pontosabb leírásokat képes adni a különböző mentális problémák hátteréről, a betegségek összefüggéseiről, együttes előfordulásaik valószínűségéről stb.
Egy biztos, a mentális betegségben szenvedőket egyelőre nem fogják tudni diagnosztizálni MR-felvételeik alapján. Az agyszerkezet eltéréseit mutató betegségek diagnosztizálására azonban továbbra is alkalmasak, és használatosak ezek a képalkotó eljárások (ilyenek a daganatok, a vérzések, vérrögök, illetve az Alzheimer-kór okozta bizonyos eltérések).
Forrás