Macskaszámba vesznek minket!
A macskák a gazdájukat inkább tekintik egy hatalmas méretű másik macskának, semmint gazdának vagy szülőnek. Képzelhetjük másképp, de csalódni fogunk...
Ha Ön macskatulajdonos, saját magát nyilván szívesen azonosítja a kis kedvenc anyukájaként vagy apukájaként. Hiszen a gazda az, aki ellátja, ha kell, tisztába teszi, és egyébként meg szórakoztatja a kis lényt, aki nyilvánvalóan rá van szorulva erre... Úgy tűnik azonban, hogy ez csak a mi egónknak kell, a macskák nem így látnak minket. Egy brit biológus, Dr. John Bradshaw szerint a macskák sokkal inkább egy hatalmas, de nem ellenséges másik macskának tekintenek minket. Cat Sense (’Macskatudat’) című könyve, amelyben a macskák gondolkodásával foglalkozik, nem régiben jelent meg – számolt be a Time magazin.
Bradshaw kutatásaiban 30 éve foglalkozik a háziállatok viselkedésével; a macskákkal kapcsolatosan is érdekes tényeket tár fel új könyvében. Az egyik ok, amivel a macskák viselkedése magyarázható, hogy ezek állatok sohasem valamilyen kimondott cél érdekében lettek háziasítva és tenyésztve. A macska egyetlen „dolga”, funkciója, hogy cuki legyen. (Mondjuk ezt tökéletesen teljesíti is!) Ebből következően a macskák sokkal kevésbé domesztikálódtak, mint például a kutyák, akiket az ember azért kezdett el házasítani, hogy segítsen a vadászatban vagy épp a ház körül. A macskák tehát viszonylag vadállatok maradtak; így a viselkedésük sokkal kisebb része tanult, sokkal inkább az ösztöneik vezérlik őket.
(Forrás: Wikimedia Commons / DrL / CC BY-SA 2.5)
Amikor a macskák a mi lábunkhoz nyomulva „dagasztanak”, az nem más, mint az a mozdulatsor, amit kölyökkorukban az anyjuk hasán végeznek – azért, hogy az anyatej jobban áramoljon. A dörgölőzés szintén azt jelzi, hogy macskának néznek minket: ez a legegyertélműbb módja annak, hogy kifejezzék irántunk érzett pozitív érzelmeiket. Amikor a macska döglött egeret helyez a lábtörlőre, az nem azt jelenti, hogy el akarja látni a gazdáját élelemmel, hanem inkább azt jelzi, hogy biztonságos helyen akarja elfogyasztani a zsákmányát. Viszont az általunk felkínált macskakaja sokkal finomabb, mint az egér, úgyhogy az egeret otthagyják...
Szóval, aki legközelebb „kis drágám”-nak vagy „édes kis babá”-nak szólítja a macskáját, tartsa észben, hogy a „kis drága” sokkal inkább tekinti őt egy jófej lakótársnak, egy megmagyarázhatatlanul nagyra nőtt másik mácskának, mint az anyjának vagy az apjának.
Forrás
Actually, Your Cat Thinks You’re a Giant Cat
What Your Cat Is Thinking. ’Cat Sense’ Unravels Some Mysteries
"nem régiben jelent meg"... nem-e?
A mindennel való ellátás, "az életbe elindítás" csak a középszintűeket dobja fel (-jebb, mint amire alkalmasak:-). A vaódi tehetség csak akkor vész el, ha még ennie sem volt, fedél sem volt és naponta összeverték. Ha a miniális életlehetőségei azért megvoltak, akkor kiugrik. És megelőzi az "életbe jól elindítottakat".
Az élet szerete pedig általában állatszeretet is jelent. Tehát elsősorban az ilyeneknek vannak gyerekeik is és (inkább csak idősebb korban) állat kedvenceik is.
@El Vaquero: „ Sajnos sok szülő csak azért vállal gyereket, hogy legyen mivel babázni, vagy még inkább, hogy járjon a családi pótlék, meg igénybe tudják venni a szociális kedvezményeket, ellátásokat, különösen kisebbségi körökben.”
Hány ilyen esetet ismersz személyesen?
@Sigmoid: hát, szerintem meg sokan inkább tartsanak háziállatot gyerekpótléknak, mint szaporítsák magukat. Teljesen felesleges úgy egy gyerek, ha a szülő sem eltartani, sem normálisan életbe indítani, életesélyt adni neki, sem nevelni, kezelni nem tudja, mert alkalmatlan rá. Annak meg nincs értelme, hogy csak úgy pótcselekvésből csináljanak gyereket, aztán egy újabb hülye vagy szerencsétlen legyen a világon, hogy legyen kinek átadni a genetikai bajokat és a szerencsétlenséget, és plusz egy fő vegetáljon, tipródjon a többi sok milliárd között. Vállaljon az gyereket, akinek tényleg minden adottsága megvan hozzá, és minden szempontból tud mit kezdeni egy gyerekkel. Sajnos sok szülő csak azért vállal gyereket, hogy legyen mivel babázni, vagy még inkább, hogy járjon a családi pótlék, meg igénybe tudják venni a szociális kedvezményeket, ellátásokat, különösen kisebbségi körökben. Esetleg legyen, aki később eltartsa és gondoskodjon róla. Így világra jönni egy gyereknek sem jó. Akkor inkább róka, kutya, macska, hörcsög, aranyhal, tamagocsi, virtuális kedvencnevelés a neten. Az örökbefogadást azért nem említem itt, mert itt most alkalmatlan szülőkről van szó, és egy szülő nem csak a képességei miatt lehet alkalmatlan, hanem a körülményei miatt is, amiről adott esetben pedig nem is biztosan tehet.
Hát lol, én sosem bírtam azokat akik gyerekpótléknak tekintik a háziállatot. Elég beteges hozzáállás mit ne mondjak.
Amúgy a macskákban nekem épp az szimpatikus nagyon, hogy egyenrangú félnek, macskának tekintenek. Akik nem szeretik a macskákat, azok általában kontrollmániás alakok, akik az embereket is akkor bírják csak elviselni, ha azok mindig azt csinálják amit ők mondanak nekik. XD A macska a kutyával ellentétben egyedül vadászik, így a társas élete nem érdekek és rangok szerint, hanem személyes szimpátia alapján szerveződik... :)
A macska háziasításával kapcsolatban meg én azt olvastam másutt, hogy a macska úgymond magát háziasította. Míg a kutya az ember számára vadásztárs, később pásztor és házőrző, azaz aktívan irányított társ a munkában, "reguláris haderő", addig a macska szabadcsapat, akinek csak az a dolga hogy a kártevőket megölje a ház körül.
Eleinte valószínű az ember csak megtűrte a macskát, épp a kártevők ellen kifejtett tevékenysége miatt. A macska "cukisága" pedig akár természetes evolúciós jelenségként is értelmezhető, azaz a macska alkalmazkodott az ember pszichológiájához. Azokat a macskákat, amelyeknek fejformája és hangja jobban hasonlított az ember gyerekekére, az ember szívesebben megtűrte a ház körül... :D
A cikk 100%-ban igaz. Mert a kertvárosban levő, még itteni vonatkozásban is nagy kertemben kb. 12 éve, egy csomó macska van. 4-5 ált. az "enyém" (nálam született, ismerem, védem, stb.). A többi meg megtanulta, hogy itt esetleg lehet plusz kaját találni - ha időben jönnek.
Minden igaz, amit a cikk ír.
@Roland2: Igen, de ahhoz elég lett volna csak a házhoz szoktatni (mint amit az egyéb egerészőkkel - nyestek, görény, petymeg stb. - már korábban/a macskákkal párhuzamosan már ugyanígy megtettek.) Ui.: csak a korai középkor végére lett egyértelmű (legalábbis Európában), hogy egerésző háziállatunk végül a macska lesz döntően (amiben nagy szerepet játszott, hogy "cuki" - magyarul nem annyira "büdös", mint a többi lehetséges jelölt). Ezért nincs is olyan sok alakváltozata (a 18-19. sz.-ig), mint a kutyának (csak az egymástól nagyon távoli földrajzi területeken - Kelet-Ázsia, Európa - különböznek egymástól valamennyire), amikor mégis, akkor is inkább "kinézetre" válogattak közülük (mennyire cuki), mint speciális feladatokra.
@blogen: A háziasításra valszeg azért volt szükség, hogy elfogadja az ember jelenlétét. Sokkal biztosabb módszer így a háznál tartani, mintha néha-néha bejárna a raktárba egerészni ( mert egyébként a vadon élő macskák igyekszenek elkerülni az embert ). Az egér pedig a lakótérben is problémát jelent ( főleg az élelemre és a kisgyerekekre ).
@Roland2: Ehhez nem volt szükségük háziasításra.
"sohasem valamilyen kimondott cél érdekében lettek háziasítva és tenyésztve" Dehogynem, az elsődleges funkciójuk az volt, h. távol tartsák/ megegyék az egereket, rágcsálókat a mezőgazdasági terményektől, gabonától.