Közneveljük a nemzetet – 2,3 milliárd forintért
Pár hete útjára indult a várva-várt Nemzeti Köznevelési Portál, amelyet az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet a Microsoft Magyarországgal közösen fejlesztett 2,3 milliárd forintért. Kíváncsiak voltunk, hogy mit tud egy honlap ennyi pénzért, így hát regisztráltunk, és megnéztük az oldal tartalmát. Igencsak megdöbbentünk.
2015. október 21-én elindult a Nemzeti Köznevelési Portál, amelynek fejlesztéséhez (a digitális tankönyvekkel, taneszközökkel együtt) 2,367 milliárd forintot hagyott jóvá a kormány. A mindenki számára ingyenesen elérhető honlap célja elméletileg, hogy a tanulási-tanítási folyamat szereplőinek (a diákoknak, a szülőknek és a tanároknak) nyújtson segítséget, illetve hogy összehangolja az ő tevékenységüket. Ennek megfelelően a portál megtekinthető diákként, szülőként és pedagógusként, de egyelőre semmiféle különbség nincs a három szerepkör között. Akkor sem, ha regisztrálunk, legfeljebb tanárként nem a narancssárga (mert az a diákoké), hanem a lila lesz a domináns szín a menüben. De ne szaladjunk így előre, lássuk szépen sorban, mit is tud a Nemzeti Köznevelési Portál!
Regisztráció nélkül
Aki szeretne némi ízelítőt kapni az oldal tananyagkínálatából, annak nem szükséges regisztrálnia, ugyanis ezek regisztráció nélkül is elérhetőek. Mielőtt rákattintanák a Tartalom menüpontra, az oldal ugyan felkínálja, hogy válasszunk szerepkört (tanár, diák, szülő), de ez ne tévesszen meg senkit. Ugyanaz történik mindhárom esetben, annyi különbséggel, hogy megtudhatjuk, kinek miért jó a portál.
Lévén, hogy a nyest főképp nyelvi portál, elsősorban a magyar nyelv és irodalom tantárgyon belül nézelődtünk. Első körben azzal próbálkoztunk, hogy a különböző, oldalon felajánlott szűrési feltételeknek megfelelő tartalmakat keresünk. Ennek során meg kellett állapítanunk, hogy sok kategória teljesen üres.
Jó ötletnek tűnt a „játék” típusú tartalmak átnézése, ám itt csupán egy feladat árválkodik, ami a Jelenet a Pilvax-ban címet viseli, és egy négy oldalas párbeszédet takar (valamint egy helyesírási hibát is tartalmaz: Pilvaxban lenne ugyanis a helyes írásmód). Utasítás, használati útmatató, magyarázat nélkül természetesen. De nem baj, van itt még sok érdekesség, például az OFI saját videói (a külső honlapokról átvett, nem az OFI által készített videókkal most nem foglalkozunk). Ezek között akadnak filmrészletek (pl. A Gyűrűk Urából vagy a Bakancslistából), ismert szakértőkkel, tudósokkal és írókkal készített reflektáló videók (itt érdemes külön megemlíteni Nádasdy Ádám a Pokol köreiről szóló zseniális magyarázatát), valamint tökéletesen értelmetlen és/vagy felesleges videók. Ez utóbbiakból ki kell emelnünk egyet, a LinkedIn nevű honlapon való profilkészítéshez segítséget nyújtó anyagot, melynek különlegessége, hogy több mint 1 percen keresztül egy LinkedInről írt folyószöveget olvashatunk, instrumentális zene kíséretében. Aztán pedig a profilkészítés lépéseit feliratozva tekinthetik meg az érdeklődők ugyanerre a zenére.
Tovább szemezgetve a Nemzeti Köznevelési Portál anyagaiból, találunk még úgynevezett tudáspróbákat is. Ezek egy-egy évfolyam tananyagából összeállított feladatgyűjtemények. A néha szórakoztató, néha unalmas feladatok kvízjátékszerűen kerülnek a diákok elé, ami alapvetően egy jó ötlet. Ám a kivitelezés hagy némi kívánnivalót maga után. A kiértékelés összegezve történik, nem az egyes feladatokra lebontva, így a tanuló nem tudhatja pontosan, hogy hol hibázott, mi nem megy neki olyan jól.
Nemcsak a tudáspróba típusú anyagok tartalmaznak feladatokat, vannak feladatsorok és önálló feladatok is, amik mélyen alulmúlják várakozásainkat. Egyrészt azért, mert egy jelentős részük a már egy korábbi cikkünkben tárgyalt „digitális” tananyagokhoz hasonló feladatokat jelent, azaz PDF formátumot, „másold le a füzetedbe az ábrát” jelleggel. Másrészt azért, mert egy részük vagy nem működik vagy nem tudja a felhasználó, hogy mit kell csinálni, mivel a feladatleírás, utasítás hiányzik. Harmadrészt sok esetben nem a kijelölt évfolyam korosztályának való, vagy nem sokkal szórakoztatóbb, mint bármely klasszikus munkafüzetekben található feladat, tehát tökéletesen érdektelen a diák számára.
Mindezeken kívül letölthetünk úgynevezett eszközcsomagokat is, amik tanmeneteket, tanulmányokat vagy útmutatókat tartalmaznak a tanárok számára, de nem igazán nevezhetőek hasznosnak. Ugyanez mondható el a fogalomtárakról (mivel ezek a tankönyvek fogalomtáraival megegyeznek), illetve a galériákról, amik teljesen indokolatlan képeket tartalmaznak (pl. a barnamedvéről vagy a fürdésről). Nyilván a „ha már van ilyenünk is, akkor csak feltöltjük” elvet alkalmazták a készítők.
Végül pedig sok-sok típus átnézése után rábukkanhatunk a fejlesztők által oktatóprogramoknak keresztelt digitális feladatokra, amik igazi felüdülést jelentenek – de csak a többi tananyaghoz képest. Az igaz ugyan, hogy ezek egy része ötletesnek mondható (pl. a Betűleves, Betűépítés vagy Ami a szavaink mögött rejtőzik című játék), de ismerve a mai technológiai eszközöket és az azokhoz tartozó programokat, kétséges, hogy egy-egy ilyen feladat valóban figyelemfelkeltő, szórakoztató a digitális nemzedék számára.
Mi történik, ha regisztrálunk?
Az eddigi tananyagokban közös, hogy regisztráció nélkül is elérhetőek bárki számára, no de lássuk, mi történik, ha regisztrálunk! A regisztráció már igen izgalmasnak tűnő lehetőségekkel kecsegtet a tanulás minden résztvevője számára. A tanárok (és a diákok is) saját tartalmakat (pl. feladatlap, tudásszintmérő, prezentáció) készíthetnek és oszthatnak meg, elvileg akárkivel, bár ezek portálon történő létrehozása nem túl egyszerű (pláne nem az idősebb tanárgeneráció számára).
A másik hasznos funkció a regisztrálás után, hogy a tanuló teljesítménye, eredményei (jó esetben fejlődése) nyomon követhető a kitöltött tesztek és megoldott feladatok alapján. Ezeket tantárgyakra és témakörökre lebontva tárolja a rendszer, egyelőre csak elvileg, mert ez a funkció nem működik (a nyomon követés alapjául szolgáló tesztek nem elérhetőek). Továbbá van még az oldalon egy olyan lehetőség is, hogy kiválaszthatunk számunkra releváns évfolyamokat és tantárgyakat, de hogy ez pontosan mire és miért jó, arra nem sikerült rájönnünk.
Összességében tehát elmondható, hogy a Nemzeti Köznevelési Portál tartalmaz néhány remek anyagot, de ez így összességében vajmi kevés. Ugyanis ezekhez hasonló anyagokat a tanárok eddig is össze tudtak szedni más forrásokból, a többi anyag meg már-már a vicc kategória határát súrolja.
Az oldalra történő regisztráció sem ad egyelőre túl sok pluszt, de ha az előbb említett funkciókat jól megcsinálnák a fejlesztők, akkor talán lehetne a portálnak némi értelme. De csak talán. Ahhoz ugyanis, hogy az az utópisztikus elképzelés teljesüljön, hogy a tanár, a diák és a szülő közösen, összehangoltan vesz részt az iskolai életben, sokkal több kell, mintsem egy ilyen portál. Például a pedagógusok jelenlegi helyzetének javítása (pl. óraszámban), az ismeretalapú oktatási rendszer kompetencialapúvá tétele vagy a diákok tanulási szokásainak figyelembevétele. Hogy a pedagógusok informatikai kompetenciáinak fejlesztéséről ne is beszéljünk, ami mindenképp meg kell(ett volna) előzzön egy ilyen projektet.
A projektre 2,367 milliárdot hagyott jóvá a kormány. Hogy ebből az összegből mire mennyit költöttek a készítők, nem tudjuk, ám azt igen, hogy ez igencsak soknak tűnik. Pláne a létrehozott produktumok (a tankönyveket is beleértve) függvényében, amiket ha összevetünk a korábbi, színvonalasabb hazai taneszközökkel, akkor azt látjuk, hogy az új anyagok minősége semmivel sem haladja meg a régiekét, sőt sok esetben még romlott is.
Fontos, hogy a portál még fejlesztés alatt áll, a fejlesztők várjak az észrevételeket, amit regisztráció nélkül is elküldhetünk az oldallal kapcsolatos kérdőív kitöltése után. Reméljük, a tanulási-tanítási folyamat különböző szereplőinek a véleményét fel is használják majd a készítők az oldal további alakítása, fejlesztése során.
Na, akkor most millió vagy milliárd? (Sajnos tudom a választ, de azért javíthatnátok.)