Ki az ángyom?
Ma már kevésbé tartjuk számon távolabbi családtagjainkat, rokonainkat – nem csoda, ha a családi viszonyokat jelölő szavaink közül is lassan feledésbe merül néhány.
Olvasóink nagyon jókat tudnak kérdezni, de időnként nem is a kérdés tanulságos igazán, hanem az, ahogy felteszik. Judit nevű olvasónk kérdezi:
Szeretném megtudni,honnan ered az ángyom szó,és milyen rokoni kapcsolatban állok ezzel az úgy tudom nő rokonommal?
Természetesen a szó, amely Juditot érdekli, az ángy – nem véletlen azonban, hogy az ángyom alakot kérdezi, ami a birtokos személyragos alak. Egészen természetes, hogy vannak szavak, amelyeket legtöbbször birtokos személyragokkal használunk – időnként el is bizonytalanodunk abban, hogy mi az alapalak: öcs vagy öccs, báty, bátty vagy bátya. Még az is elképzelhető, hogy birtokos személyrag nélkül nem is érezzük őket jónak, hiszen így alig találkozunk velük. Bizonyára Judit is így van az ángy szóval.
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) szerint az ángy szó három jelentésben fordul elő: ’a férj nővére’, ’a bátya felesége’, illetve ’idősebb rokon felesége’. Mivel az ember bátyja egyben idősebb rokona is, az utóbbi két jelentés összevonható; sőt, a maradék kettőt is összevonhatjuk a ’felmenő ági nem vérrokon’ jelentésbe. Hasonló tehát az ángy a sógornőhöz, mely szintén jelentheti a férj nőtestvérét vagy a fivér feleségét. Mondhatni, az ángy az ’idősebb sógornő’ – idősebb a férjnél, ha annak nővére; vagy „idősebb” a családfa szerint, azaz idősebb nőrokonhoz tartozik.
A mai magyar rokonságnevek rendszerében szokatlan az efféle aszimmetria, de a világ nyelveiben nem olyan ritka. Az udmurtban például van ’öcs’ és ’húg’ jelentésű szó, ám nincs olyan, amelyik pontosan megfelelne a magyar báty és nővér (vagy korábban néne) jelentésének: ezek megfelelői ugyanis egyben mindenféle idősebb férfi- illetve nőrokont is jelölnek. Ez a magyar szemmel sem egészen szokatlan, gondoljunk arra, hogy bátyámnak nem csak idősebb férfirokont, hanem akár idősebb ismerőst (pl. kollégát, szomszédot) is szólíthatunk, sőt ez a szó van meg a nagybácsi alakjai között (paradigmájában) is: nagybátyám, nagybátyja (és csak ritkábban nagybácsim, nagybácsija) stb. Hasonlóképpen sok nyelvben – így a mordvinban is – a magyar sógornőnek két különböző jelentésű szó felel meg: ’a fiútestvér felesége’ és ’a férj húga’.
Az ángy szó uráli eredetű, eredeti jelentése ’idősebb férfirokon (báty, nagybáty) felesége’ (azaz ’sógornő’ vagy ’nagynéni’) lehetett, a legtöbb rokon nyelvben ebben a jelentésben van megfelelője. A magyarban ennek közvetlenebb leszármazottja az anya; az ángy gy-je vagy kicsinyítő képző lehet, vagy az *ánnyom, *ánnyod stb. alakokban keletkezett elhasonulással. Ez a szó van meg – ’nő’ jelentésben – a leány végében is: a szó eleje feltehetőleg egy ’kicsi, fiatal’ jelentésű szó, mely a magyarban önállóan nem maradt meg.
"sőt, a maradék kettőt is összevonhatjuk a ’felmenő ági nem vérrokon’ jelentésbe." - pontosabban így ’felmenő ági nem vérszerinti és női rokon’ jelentést kapunk.
nálunk, délbékési nyelvhasználatban 'nagynénj' jelentésben hallottam és használtam. és meg mertem volna esküdni, hogy tót eredetű. habár attól, hogy nem szlovák eredetű szó, még lehet, hogy az asszimilálódó tótok saját szavuknak tekintettek egy magyarból átvett szót. mint amikor egyik tót bácsika kijavította a másikat, amikor az első "hozz orvosságot" mondott egy gyereknek, a másik azt mondta hogy "ez nem ért tótul! azt mondd neki, hogy »hozz gyógyszert«".
@Fejes László (nyest.hu): Értem. Arra lennék kíváncsi, hogy az ilyen és ehhez hasonló kifejezések hogyan terjedtek el az egész magyar nyelvterületen? Miért nem csak egy tájegységre jellemzőek, és más tájegységen miért nem pl. "nagyanyád füle cimpája" vagy más eufemizmus használatos? Valahol nyilván valaki kitalálta, a kisebb közösségnek megtetszett és elkezdte használni, de utána miért és hogyan vette át pont ezt az összes magyar beszélő?
@lcsaszar: A térde kalácsa elsősorban az öreganyádé: www.google.hu/search?q=%22t%C3%A9rde+kal%C3%A1csa%22 – de kétségtelen, hogy van ánggyal is. Nyilván mindkettő az anyád picsája, apád fasza stb. kifejezések finomított változatai.
"Ez a szó van meg – ’nő’ jelentésben – a leány végében is: a szó eleje feltehetőleg egy ’kicsi, fiatal’ jelentésű szó, mely a magyarban önállóan nem maradt meg."
Ez a magyarázat új kapcsolatot teremt két kifejezés között, amit két szubkultúra a fiatalabb nő megszólítására használ:
Lyányom! vs. Kisanyám!
:)
@lcsaszar: Kiegészítésképpen: Ez mifelénk más nőági rokonnal szerepel, konkrétan a "nagyanyád térgye kaláccsa". Szerintem olyan ez, mint a "kutya füle", stb. valakinek a valamije, de nagyanyám azt is használta, hogy "Beszész te ződeket!". :)
Akkor megkérdezem, hogy honnan ered az "ángyod térde kalácsa!" szólás? Hátha tudja valaki.