Kérdés és tagadás jelnyelven

Ki gondolta volna, hogy a tagadást a magyar jelnyelvben is fejrázással fejezhetjük ki a legegyszerűbben? Az sem meglepő, hogy a kiegészítendő kérdéseket a kérdőszóról ismerjük fel. De mi a helyzet az eldöntendő kérdéssel? A cikk végére közelebb kerülünk ahhoz, hogy a Hufnágel Pistiről szóló klasszikus kérdést is jelnyelvre fordíthassuk.

Szabó M. Helga | 2013. augusztus 8.

A cikkben használt átírást egy korábbi cikkben ismertettük.

Legutóbb azt mutattuk be, milyen lehet a magyar jelnyelv állító kijelentő mondatainak szórendje. Az alábbiakban azzal foglalkozunk, hogy hogyan tehetünk fel jelnyelven kérdést, illetve hogyan tagadhatunk jelnyelven.

Kérdő szerkezetek

Egy magyar jelnyelvi kérdésben alapvetően kétféle stratégiát figyelhetünk meg. A legáltalánosabb, hogy valakivel/valamivel kapcsolatban tesszük fel a kérdésünket: MARI MIT AKAR _kérdés.

Egy lehetséges szórend kérdésnél: ’Mit akar(t) Mari?’
(Forrás: Romanek Péter Zalán – Szabó M. Helga)

Ha konkrét eseményt követően kérdezünk vissza, például az imént itt járt Mari, láttuk, hogy akart valamit, majd megkérdezzük beszélgetőpartnerünket, hogy mit is akart tulajdonképpen, akkor a kérdőszó jellemzően a mondat végén szerepel – hiszen itt a kérdés csak annyi, hogy mit is akart az illető: MARI (névjel) AKAR MIT _kérdés.

A kérdés szórendjének másik változata: ’Mit is akar(t) Mari?’
(Forrás: Romanek Péter Zalán – Szabó M. Helga)

A hangzó magyar nyelv mintájára a kérdőszó olykor elöl is felbukkanhat, illetve néha a mondat végén, egy rövid szünet után megismétlődik:

TÜKÖR 2-NÉZ-1 (’te nézel rám’) / KI _kérdés SZÉP _intenzív (’legszebb’) FALU/VIDÉK TERÜLET // KI _kérdés

’Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?’

Eldöntendő kérdés esetén IGEN/NEM választ várunk a kérdésre. Ennél a típusnál a fej és a váll is picit előremozdul és általában felemelt szemöldök, tágra nyitott szem fejezi ki a kérdést.

TE SZEMÜVEG ÚJ (MEG)VESZ _{kérdés és csodálkozva}

’ Új szemüveget vettél?’

Igenlő válasz esetén egy egyszerű bólintás is elegendő, illetve a teljes mondat megismétlése is megfelelő. Nemleges válasz esetén erőteljes a mimikai komponens: jellegzetes az összehúzott szemöldök, száj csücske lefelé görbül, és időnként kézrázással is kísérjük a tagadást.

A kiegészítendő kérdés mindig valamilyen kérdőszót tartalmaz (ki?, mi?, melyik?, hová?, hol?, miért? stb.). Ilyen kérdéseket jelelése esetén az áll megemelkedik; a szemöldök viszont nem emelkedik meg, hanem inkább összevont; és a szem sem kerekedik ki, hanem hunyorítás (vagy akár félig lehunyt szem) jellemző.

1-TALÁLKOZIK-2 (’te és én találkozunk’) 1-KETTEN-2 (’mi ketten’) / MIKOR _kérdés

’Mikor találkozunk?’

A kiegészítendő kérdés másfajta mimikával jön létre, mint az eldöntendő kérdés, a kérdőszó pedig jellemzően a mondat végére kerül
(Forrás: Mongyi Péter – Juhász Ferenc)

Az alternatív kérdés olyan, amelyben a válasz is benne van. Ezeknél a választó tagmondathoz hasonlóan a mondat végén gyakran megjelenik a MELYIK jel, vagy pedig az ujjakon sorra vesszük a lehetőségeket és kérdő mimikával zárjuk a mondatot.

REPÜLŐ VAGY HELIKOPTER / MELYIK–KETTŐBŐL xx _kérdés / MÁR KÉSZ VESZ index-2 (’te’) _kérdés

’Mit vettél: repülőt vagy helikoptert?’

Szónoki kérdésekre nem várunk választ. A mimika sem egyezik a fenti kérdő mimikákkal, és a jelek sorrendje is mutatja, hogy nem valódi kérdésről van szó.

MIÉRT PONT/ÉPPEN CSABA („cs” fonomimika) FÉRJ/FELESÉG (itt: ’feleségül’) 1-HALAD-3 (’hozzámegy’) _értetlenül

’Hogy miért pont Csabához mentem feleségül?!’

A tagadás formái

Az eldöntendő kérdésre adható válasz kapcsán már szóba került a tagadás. Ennek jelnyelvi kifejezésére is többféle megoldás létezik. A fejrázás (’nem’) önmagában is alkalmazható a teljes mondat tagadására, de – ha van jelelt válasz is – a tagadást mindig kötelezően kíséri a fejrázás, illetve a negatív mimika, ezek ilyenkor mindig úgy „ülnek rá” a tagadott jelsorra, mint a hangzó nyelvben a hangsúly és a hanglejtés.

A fejrázás a legegyszerűbb tagadás
(Forrás: Romanek Péter Zalán – Szabó M. Helga)

A manuális jelzés, a NEM helye a jelsorozatban megmutatja, mire vonatkozik, mivel – a hangzó magyarhoz hasonlóan – megelőzi a tagadott jelet, ha pedig az állítmány előtt helyezkedik el, illetve önmagában szerepel válaszként, akkor mondattagadó szerepet tölt be.

A kézrázás hallóknál is ismert tagadási forma
(Forrás: Romanek Péter Zalán – Szabó M. Helga)

Léteznek olyan önálló tagadó formák, mint például a NEM-TUD(OM), NEM-LEHET, NEM-HISZ(EM), amelyek , lexikalizálódtak, azaz az alapjeltől (TUD, LEHET, HISZ) sajátosan eltérő formájuk alakult ki. De ebbe a sorba tartozik az ALAPTALAN jel is, aminek a jelentése: ’nem igaz’.

Néhány sajátos tagadójel
(Forrás: Romanek Péter Zalán – Szabó M. Helga)

Fosztóképzőként gyakran szerepelnek különféle lexikai elemek. A KOPASZ jelet főként valamilyen hely üres voltának kifejezésére szokták használni.

’Nincs étel a hűtőben’
(Forrás: Romanek Péter Zalán – Szabó M. Helga)

A NULLA kifejezés jellemzően arra utal, hogy valamiből nincs egy darab sem. Az ÜRES jel szintén valaminek a hiányát jelzi – ez lehet tárgy, de akár elvont dolog is, pl. BESZÉL index-G-3 [’ő’] ÜRES (’Tartalmatlan dolgokról beszél’).

’Tartalmatlan dolgokról beszél’
(Forrás: Romanek Péter Zalán – Szabó M. Helga)

A következő részben azt mutatjuk be, hogy hogyan kapcsolhatjuk össze a jelnyelvi tagmondatokat összetett mondatokká, illetve hogyan építhetünk a mondatokból szöveget.