Így kérnek bocsánatot az amerikaiak
Míg a kínaiak tisztelettudóan, formálisan kérnek bocsánatot, az amerikaiak lazábbak. Sőt gyakran inkább nem is vacakolnak az egésszel – legalábbis ami a Bush-adminisztrációt illeti.
Lewis Glinert, a Dartmouth Magánegyetem professzora az Egyesült Államok hivatalos diplomáciai bocsánatkérő gesztusait vizsgálta meg nyelvészeti szempontból kollegáival – adta hírül a thedartmouth.com.
Glinert Bocsánatkérés Kínának: Rugalmas bocsánatkérések és metadiskurzus az amerikai diplomáciában című készülő tanulmányához hívta össze a szemináriumot.
Véleménye szerint „a bocsánatkérés a politikai világ egyik »iparága«.”
Két konkrét esetet vizsgált meg. Az egyik ezek közül az, amikor 1999-ben egy USA bombázó egy NATO hadművelet közben véletlenül lebombázta a kínai nagykövetséget Belgrádban, a másik pedig amikor 2001-ben összeütközött egy amerikai kémrepülőgép egy kínai vadászgéppel.
Mindkét esetben szembetűnő volt a különbség a tekintetben, ahogy a két ország a diplomáciai bocsánatkéréshez hozzáállt.
„Egy kínai bocsánatkérés formális és tisztelettudó” – mondta Gilbert. Az amerikaiak ezzel szemben könnyedebbek. A 2001-es incidens után az akkori elnök, George W. Bush adminisztrációja úgy nyilatkozott: „nagyon sajnáljuk” az ütközést, amiben meghalt két kínai pilóta, illetve azt, hogy 11 napig fogva tartották az amerikai gép legénységét. Ez a fajta bocsánatkérés Gilbert szerint kicsit gyerekesnek és a kínaihoz képest megkésettnek hat.
Gilbert meginterjúvolt néhány alanyt a külügy- és védelmi minisztériumból arról, milyen a hivatalos bocsánatkérések megformálásának a mechanizmusa. Kiderült, hogy nincs hivatalos út, így minden bocsánatkérő gesztus nüanszokon múlik.
Ez a 2001-es esetnél a kínai válaszon is látszódott, abban ugyanis a kínaiak a hivatalos amerikai bocsánatkérést némileg újraértelmezték/-fogalmazták, hogy a kínai félnek is megfelelő legyen.
Gilbert arról is beszélt az összejövetelen, hogy a hivatalos bocsánatkérés gyakran tükrözi a belföldi általános véleményt. A résztvevők úgy látták, hogy a kormányzat gyakran nem is érzi szükségét annak, hogy tisztességesen bocsánatot kérjen. Erre jó példa az, hogy az 1999-es bombázást „balesetnek” nevezték. (A magyarok részéről pedig hozzátehetjük adalékként még Bush 2006-os látogatását. Az 1956-os forradalom évfordulója alkalmából a Citadellán elmondott beszéde után sokan csalódtak, hogy az elnök semmilyen bocsánatkérő gesztust nem tett a magyaroknak.)