Igen: a magyar helyeslés eredete
Egy nyelvész elmagyarázza, mit is lehet tudni az „igen” szavunkról, a helyeslést kifejező magyar szóról.
Az uráli nyelvekkel foglalkozó Rénhírek nevű blogon Fejes László nyelvész elmagyarázza, hogy mit is lehet tudni az „igen” szavunkról, a helyeslést kifejező magyar szóról.
Olvasó: „... egy kérdésem lenne: a helyeslést, pozitívitást kifejező „igen” szavunk milyen eredetű?
A finnek és észtek egy germán átvételt (jaa) használnak, ha jól tudom (a többi finnugor nyelv nem tudom, milyen szót használ).
Ha az „igen” szavunk nem finnugor eredetű, akkor hogyan jöhetett létre?
Milyen pozitívitást, helyeslést kifejező szót tudnak rekonstruálni az alapnyelvre?
Rénhírek: Mielőtt a kérdésre válaszolnék, meg kell jegyeznem, hogy a magyar szavak eredetének könnyű utánanézni A magyar nyelv történeti–etimológiai szótára című kiadványban (rövidítve TESz), mely (sajnos igen borsos áron) beszerezhető az antikváriumokban, ill. minden közepesnél jobb könyvtárban szabad polcon elérhető. (Sajnos internetes adatbázis nincs. E sorok szerzője nagyon nem ajánlja a Tinta Kiadó által forgalmazott és etimológiai szótárnak nevezett kiadványokat.) Több évtizedes mivolta ellenére jól használható, korszerűnek tekinthető (azaz kiadása óta csak kevés szó esetében született meggyőzőbb etimológia).
Az említett szótár az igen szót ismeretlen eredetűnek mondja. Ami biztos, hogy eredeti jelentése 'nagyon' lehetett, ebben a jelentésében ma is használjuk. A pozitív válaszként használt igen az igenis-ből rövidült, és eredetileg teljes mondatban állt, pl. Igenis megírtam 'nagyon is megírtam'.
Bár azt hihetnénk, hogy 'igen' jelentésű szó minden nyelvben van, ez tévedés. Maga a magyar is csak időnként használja, az igen helyett általában válaszolhatunk a mondat azon összetevőjével, amelyre rákérdezünk:
– Moziba mész?
– Moziba.
– Jössz a buliba?
– Jövök.
– A piros pulóvered vetted fel?
– A pirosat. stb.
Sőt, a magyar az igekötőt is használhatja igenlő válaszként:
– Megetted a vacsorát?
– Meg.
Ez általában még azokban a nyelvekben sem lehetséges, ahol elváló igekötő van (pl. német, észt). Használatosak még a mondat tartalmára vonatkozó állítások is, pl. 'így/úgy (van)' jelentésű szerkezetek, határozószók (pontosan). A pozitív választ kifejezhetik különböző módosítószók (természetesen, persze) vagy nyomatékosító elemek, mint a bizony. A finnről például azt szokás mondani, hogy nincs benne 'igen' jelentésű szó, bár a kyllä 'bizony' szót gyakran használják úgy, hogy azt bátran fordíthatjuk magyarra igennel. Inkább a beszélt nyelvre jellemző a germán (svéd) eredetű jah használata, bár ez nem minősül annyira slendrián válasznak, mint a német eredetű magyar ja. Az igenlést kifejezhetik még verbálisnak csak fenntartásokkal minősíthető elemek is, mint pl. az udmurt o-o, amely magyar füllel inkább a magyar 'nem, szó sincs róla' jelentésű a-a-ra emlékeztet.
Az uráli nyelvekről általában is hasonlókat mondhatunk, vagy mondatösszetevőket használnak igenlésre, vagy más jelentéssel is bíró kifejezéseket, vagy ha van 'igen' jelentésű szó, akkor az vagy ezekből származik, vagy idegen eredetű. Az uráli/finnugor alapnyelvre, ill. más köztes alapnyelvekre nem tudunk 'igen' jelentésű szót rekonstruálni. Könnyen elképzelhető, hogy ilyen nem is volt, de semmi nem zárja ki, hogy mégis. Az 'igen' jelentésű szó ugyanis általában igen ingatag része a szókincsnek, gyakran különbözik közeli rokon nyelvekben vagy nyelvjárásokban is. Az ide vonható udmurt és újlatin példákról már korábbi posztunkban esett szó.
Talán nem a finnugor nyelvekhez kellene hasonlítgatni a magyart, lehet előbbre jutnánk. Én nem vagyok nyelvész, de mondok egy érdekes dolgot. A héberben az igenre azt mondják: kén - az é betű itt nem egy erős é, mint a magyar kén vegyület szóban, hanem inkább, mintha eé keveréke lenne. Hasonlítsuk csak össze: magyar: i - gen, héber: ké(e)n - csak az i betű hiányzik nekik. Ebből arra lehetne következtetni, hogy ezek a népek valamikor nagyon közel éltek egymáshoz. Itt lenne az ideje komolyan venni azoknak a véleményét akik a mezopotámiai területrő eredeztetik a magyarokat. Persze azt lehetne mondani, hogy ez véletlen, de van még egy két szó ami nagyon hasonló, akit érdekel írjon és mesélek. Mégegyszer mondom nem vagyok nyelvész, csak okoskodom :) üdvözlettel Hegedüs Csaba
@Hegedus: A héber ken eredete nem olyan nagy rejtély, elég a "hebrew ken etymology"-ra ráguglizni, és hamarosan megtaláljuk: www.balashon.com/2008/04/ken.html
Ön talál egy szópárt, mely felületes hasonlóságot mutat, és rögtön odáig jut, hogy a magyar nyelv Mezopotámiából származik, éppen hogy csak ki nem mondja, hogy magyar = sumér.
Én csak azon csodálkozom, hogy miért nem jön senki azzal, hogy Budapest az majdnem olyan, mint Bukarest, tehát a magyarok a románokkal rokonok...
A Czuczor-Fogarasi szótár az 'így' kifejezés változatával, az 'ígyen' v. 'igyen' kifejezéssel kapcsolja össze az 'igen' szavunkat.
@Olman: A Czuczor-Fogarasi finoman szólva elavult...
A latinban sem volt pontosan 'igen'-t jelentő szó. Az olasz sì, spanyol és katalán sí, valamint a portugál sim a latin sīc [est] 'így van!' kifejezésre, a francia oui pedig a hoc [est] illud 'ez az!' mondásra vezethető vissza. (Az eredeti 'így' jelentés pedig a mai újlatin nyelvekben általában a latin sīc szó valamilyen nyomatékosító összetételéből származik – pl. spanyol así < ad sīc, olasz così < lat. eccu(m)-sīc 'imígy').
@Fejes László (nyest.hu): lehet, hogy elavultnak tekintik, de az legalább egy ésszerű feltevéssel szolgál, nem csak annyit közöl, hogy "ismeretlen eredetű".
@Olman: Számomra inkább az az ésszerű, hogy ha valamiről nem tudunk biztosat, akkor nem találgatunk. Persze lehetséges, hogy van közük egymáshoz, de egy gy > g változás igen nehezen magyarázható. A TESz szerkesztői nyilván ismerték a Cz-F-t, és nem véletlenül nem vették át a magyarázatát.
@Olman: Visszakerestem a TESz-ben, ott kifejezetten ezt írja: "Az így határozószó módhatározó-ragos ígyen alakjának elkülönült változataként való magyarázata mind hangtani, mind jelentéstani szempontból kevéssé valószínű. A feltett alapszó finnugor egyeztetései
részben kevéssé valószínűek, részben tévesek."
Én személy szerint nem értem, hogy jelentéstanilag miért tartják kevésbé valószínűnek, de hangtanilag egyértelműen problémás.
@Olman: Az etimológiával óvatosan kell ám bánni, a hasonlóság és a hasonló vagy netán azonos jelentés még semmire sem bizonyíték. Én pl. nagyon sokáig úgy tudtam – mivel nekem ezt tanították anno –, hogy a magyar -andó, -endő beállómelléknéviigenév-képző a latin gerundivum (= jövő idejű be nem fejezett szenvedő melléknévi igenév) -andus/-(i)endus, -a, -um alak átvétele, aztán kiderült, hogy mégsem... a hasonlóság és a szinte azonos jelentés is csak véletlen egybeesés.
Azért ez érdekes. A cikk úgy írja le, mintha voltaképpen a legtöbb nyelvben az "igen" szó meglehetősen fiatal, új képződmény lenne. Amit nehéz megérteni. Elvégre, ha előtte nem volt ilyesmire szükség, akkor később miért alakult ki mégis?
@Fejes László (nyest.hu):
Ajánlom figyelmébe Győrffy István írását a kunok megtéréséről. A fent említett munkában írja a szerző, hogy a mai Moldva területén volt sokáig a pogány kunok szállásterülete, még a mongol támadás előli -azaz Magyarországra történő- menekülésük előtt. A mai Moldova területét azonban nem minden kun hagyta el, illetve később sokan közülük visszaköltöztek oda és beolvadtak a területet a Balkán felől elözönlő (akkor még szláv nyelvű) vlachok közé. Tehát a ma románnak ismert etnikum jelentős része kun felmenőkkel rendelkezik -akárcsak a magyarok. E tényt nem figyelmen kívül hagyva nyugodtan állíthatjuk, hogy a magyar és a román nép rokon (egy bizonyos szempont szerint). Persze ebből kiindulva minden nép minden néppel rokon -és ez így is van!
Még egy érdekes adalék: Győrffy név szerint említ egy "Buchur" nevű kunt a könyvében. Bukarest (románul Bucuresti) városát a román néphagyomány szerint egy "Bucur" nevű pásztor alapította.
Talán mégiscsak van összefüggés a két dolog között.
"a ma románnak ismert etnikum jelentős része kun felmenőkkel rendelkezik -akárcsak a magyarok. E tényt nem figyelmen kívül hagyva nyugodtan állíthatjuk, hogy a magyar és a román nép rokon"
Ez durva volt. Genetikai kicsit sem vagyunk azonosak a balkáni népekkel és a törökökkel sem. Mondjuk úgy a genetika mai állása szerint a lengyelekkel és a szlovákokkal vagyunk a legközelebbi rokonságban.
És ebből a kun-román-magyar levezetésből mintha kimaradt volna, hogy pl. a kunok soha nem alkották Magyarország lakosságának a jelentősebb részét. Továbbá a török pusztítás is őket érte teljes egészében. És sokan mondhatják, hogy véletlenül beszélünk még magyarul, (és lám paradox módon egy magyar (?) nyelvész is) de nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát. Azért még a magyarok ősei többségében magyar volt.
@kemet:
Dunának, Oltnak egy a hangja,
Morajos, halk, halotti hang.
(Azért a kun név és Bukarest összefüggését csak a hangzás alapján megállapítani igen erős. Ennyi erővel a magyar bokor régies alakjára is tippelhetnénk, a Bokor ráadásul vezetéknévként is előfordul. Kiss Lajos a Földrajzi nevek etimológiai szótárában valóban azt írja, hogy a Bukarest jelentése lényegében 'Bukurék', de ő a személynevet az albán bukur 'szép, gyönyörű' szóval hozza összefüggésbe.)
@halado:
Miért lett volna durva? Nem azt írtam, hogy azonosak vagyunk, hanem azt, hogy egy bizonyos szempont szerint rokonok. Sajnálatos módon úgy idézte a szavaimat, hogy ezt lehagyta belőle.
A genetika mai állása szerint a mai magyar populációban a leggyakoribb rassz a turanid és a pamíri, majd ezután a dinári (balkáni) rassz. Szóval nem vagyunk azonosak a balkáni népekkel, de genetikai rokonság kimutatható. Valószínűleg a balkáni népeknél is kimutatható lenne a turanid rassz, csak sokkal kisebb lenne az aránya. A Kárpát-medence a történelem folyamán a népek olvasztótégelye volt, de ez végül is egész Európára igaz.
A kunok Magyarországra költözésük idején az ország területének egyharmadát lakták. A tatárjárás előtt a Balkán irányában elhagyták az országot (miközben pusztították a magyar lakosságot), majd a tatárjárás után visszatértek, tehát a tatárjárásból teljesen kimaradtak. Ez egyben azt is jelenti, hogy számarányuk az akkori lecsökkent népesség miatt megnövekedett. Az az állítás sem állja meg a helyét, hogy a török pusztítás is őket érte teljes egészében, hiszen Bocskai is a török által elpusztított tiszántúli és Észak-Magyarországon lévő birtokaira telepíti katonáit (akiknek egyébként jelentős része akkorra már elmagyarosodott kun volt) nem pedig a Duna-Tisza közébe.
Az utolsó mondatával egyetértek, de azért ne gondolja senki sem, hogy a családfájában csak Árpáddal bejöttek leszármazottai szerepelnek. Tessék csak a felmenőket 8-10 nemzedékre visszakeresni (már amennyiben lehetséges), érdekes dolgokra fog fény derülni...
@Fejes László (nyest.hu):
Nem állítottam, hogy van összefüggés, mindössze mint érdekességet vetettem fel a dolgot. De ettől még LEHET közöttük összefüggés, meg kellene vizsgálni.
Talán ha tudnánk, hogy a kun nyelvben hogyan hangzik a magyar "bokor" szó, az segítene. Kazahsztán egyes vidékein tudomásom szerint még beszélik a kun (vagy egy ahhoz nagyon hasonló) nyelvet. Persze ez a "kun" nyelv már nem az, mint amit ezelőtt évszázadokkal beszéltek. De talán a "mai kun" KÖK szó mintájára, ami megfelel a magyar "KÉK" szónak, a "bucur" és a "bokor" között is van összefüggés. Ez persze megint csak egy feltételezés a részemről.
@kemet:
1. Azt a bizonyos mondatrészt te raktad zárójelbe.
2. A turáni az európai rassz egyik fajtája és semmi köze a genetikához. Továbbá többféle kutatócsoport többféleképen osztályozza a rasszokat. Valahol kifelyezetten megkülönböztetik a magyart másoktól valakik pedig többet is hozzátesznek.
3. Bocskai a hajdúkat telepítette át és a hajdú nem egyenlő a kunnal. Itt jön be az, hogy egyesek szerint csak a magyarok keverettek más népcsoportokkal azok a bizonyos nemzetek viszont még véletlenűl sem lehettek kevertek -félmagyarok.
Csak annyit még, hogy a vlachok nem szlávok. A szlávok neveztek minden nem szláv népcsoportot vlach(oláh)-nak -tehát maga a szó szláv eredetű.
@halado: 1. Attól, hogy zárójelbe tettem, még ott van és nem lehet úgy tekinteni, mintha nem létezne.
2. Ha az egyes rasszoknak nincs köze a genetikához, akkor hogyan kellene értelmezzem a következő mondatodat: "Genetikai kicsit sem vagyunk azonosak a balkáni népekkel és a törökökkel sem." ? Mit értesz genetikai azonosság (vagy nem azonosság) alatt?
3. Én nem írtam olyat, hogy a hajdú egyenlő a kunnal. Én azt írtam, hogy a hajdúk egy része elmagyarosodott kun volt és ez bizonyított tény.
Európában minden nép kevert, kivétel nélkül. Ahogyan mi magyarok is keveredtünk a szomszédainkkal, ugyanúgy a mi szomszédaink is keveredtek velünk és másokkal.
Ahogyan nincs keveredés nélküli magyar, ugyanúgy nincs keveredés nélküli osztrák, szlovák, ruszin, román, szerb, horvát, stb. sem. Elég csak beleolvasni egy telefonkönyvbe a fentebb felsorolt népek esetében (vagy kimenni a temetőbe és megnézni a neveket a sírköveken), mindenhol találni lehet idegen hangzású (tehát idegen eredetű) neveket.
A vlachok alatt a mai románok egyes őseit értettem, akik bizonyítottan szláv eredetűek (más őseik meg nem, pl. a kunok). A mai román nyelv is tartalmaz szláv elemeket, még az alapszókincsben is, pl.: "da"=igen, "sute"=100 (vö. "szto"=100 (orosz), vagy a román nevek gyakori -escu végződése (vö. -ski (lengyel, szlovák) vagy -szkij (orosz) név-végződések). A példákat még lehetne sorolni, a román nyelv frankofón jellege mesterségesen lett kialakítva.
Igen svédül=Ja vagy a-a.
Schütz István szerint, Bukarest neve nem vezethetö le sem az albánból,sem a románból.Jelentése:a Bucur nemzetség szállása.
mek.oszk.hu/03500/03577/html/index.htm#4
(1.2. Az albán és a román szókincs közös elemei)
Véleményem szerint a Bukur/Bokor török eredetü:
s155239215.onlinehome.us/turkic/40_Language/Toponymy/KamoliddinPart1
Minden lehetséges változata (Bukur,Bokor,Bakir,Bekir,Buchar,Bugur stb) megtalálható a Kaukázusban é Közép-Ázsiában.
www.getamap.net/maps/georgia/georgia_(general)/_bokor_gora/
Bokor nevü hegy Tbiliszitöl északra.
Magyarország,1265-ben már említik a települést:
www.bokor.hu/wp/?page_id=6
Szeretném ha egy szakértö hozzászólna.
@istentudja: Talán majd ez...
s155239215.onlinehome.us/turkic/40_Language/Toponymy/KamoliddinPart3
@istentudja:
Nem könnyü...
itouchmap.com/?c=gg&UF=116066&UN=142936&DG=MT
Írhat bármit a TESz., szerintem ebben a kérdésben a Czuczor-Fogarasinak van igaza, azaz az igen az ígyen-ből származik. Érdemes lenne kicsit utánamászni, de a g > gy változásra vannak példák, egyéb hangtani probléma pedig nem látszik. A jelentéssel sincs gond, plusz tudunk analógiákról (pl. szláv nyelvekből ("tak", de talán a "da" is), amelyeknek még hatása is lehetett a magyarra - vagy fordítva - vagy kölcsönösen, sőt a latin "sic" is belejátszhat), ahol az így/úgy jelentésű szó lett az 'igen'.
Érdekességképpen: users.elite.net/runner/jennifers/yes.htm, www.freelang.net/expressions/yes.php
@tkis: "Írhat bármit a TESz., szerintem ebben a kérdésben a Czuczor-Fogarasinak van igaza, azaz az igen az ígyen-ből származik. Érdemes lenne kicsit utánamászni, de a g > gy változásra vannak példák, egyéb hangtani probléma pedig nem látszik."
Hát, ugye a g > gy változásra lehetnek példák (pl.?), de itt gy > g változás lenne, nem? Ráadásul palatális környezetben. És akkor mi magyarázná a 'nagyon' jelentést? (Persze ‘olyan’ > ’nagyon’ változásra van példa, l. angol so.)
Helyből nem zárnám ki ezt a fejlődést, de hát ahhoz nagyon kevés támpontunk van, hogy komolyan számolhassunk vele...
@Fejes László (nyest.hu):
Érdemes Kiss Lajos véleményét összevetni Schütz Istvánával.Schütz szerint talán egy harmadik nyelvböl lehetne megmagyarázni Bukarest nevét.A román föváros története ködös.A néphagyomány úgy tartja,hogy kezdetben egy catun=katun volt,ami törökül kis település-félét jelent.Egy csobán alapította;a csobán szó is török eredetü lehet a románban.Románul az öröm=bucurie,a szép=frumos.A Bukur/Bokor helynévként,személynévként,népnévként nemzetségnévként egyaránt elöfordul Magyarországon,a Kaukázusban és Közép-Ázsiában is.
Turkesztán:Bukur eröd
Magyarország:Bukur/Bokor település
Kaukázus:Bokor hegy
Azerbajdzsán:Bugur helység
A név számos változatban jelen van Magyarországtól Mandzsúriáig.Mesrob örmény történetíró négyszáz körül ezt írta:"Sapores...segítségül hívta észak különbözö népeit,úgy mint lipanokat,chusokat,kaspiakat,buchurokat,kazarokat és masszagétákat."
(Szent Nerses élete)
Csongrád vidékén,1266-ban volt egy Buchur nevü település(Iuxta ticiam terram Buchur).(XVI.században Bokur a falu neve.).
Dilettáns véleményem szerint,ez a terület nincs kellöképpen felkutatva.
Kinek mi a véleménye erröl?
Szerintem az "igen" nem elsősorban beleegyezés, hanem eredetileg azt jelenti, hogy "ez az!, ezt akarom, pont ezt. Vagyis ez az igénim (igényem). S a "nagyon" értelem csak járulékos: nagyon akarja.
A héber og = köröz, igef = bekerítette, ógen = karima, edényfül,
és lehorgonyoz - megragadta: IGEN.
@DJS:
Engem mindig kijavítottak gyerekként, ha azt válaszoltam "igen" helyett, hogy "jó", "jól van", amiért magamban nagyon bosszankodtam..:)
Lehet abban valami, hogy megkérdezted: "ha előtte nem volt ilyesmire szükség, akkor később miért alakult ki mégis?"
-Szerintem a
/"ja! (hosszú a-val), jé!" felismerések, bizonyítások ha elfogadást nyertek, akkor volt és ma is a válasz "jó"
/a "helyes!" megerősítés ("világos!" jelentéssel) szintén a felismerés, a bizonyítás, bizonygatás elfogadása, amit követhet, hogy "jó, értem!")
-Az "igen"-nel kapcsolatban más jellegű eredetet látok:
Az "-ig" képzőt szótőnek tekintve, az "ig-en" válasz bizonyos korlátokat feltételez.
-Szerintem, az igazán/ igazából, igaziból/ igázzon/ igézzen/ igérjen kifejezések "kibontva":
ig-az-já-n==igazán (az ő meggyőződése mentén)
ig-áz-jó-n==igázzon (le), győzzön meg értelemben
ig-éz-je-n== igézzen (meg), bűvöljön el (pl. az érveivel)
ig-(ér)-(j)e-n== igérjen (sokat, átvitt értelemben is, érjen el a tudatomig, úgy magyarázza el), és akkor IGEN-t mondok..:)
Ezek a "ja, jó/ já/ je/ jé" tartalmak ilyen módon a gyermekkori "igazamat" gondolom alátámasztják.:)
(A magyar mentalitáshoz a csűrés, csavarás, a meggyőzés igénye amúgy is közel áll...:):)
Szerintem a magyar "jó" eredjen mindjárt az AAVE-ből: yo' homie :D
Inkább a nemleges a-a kifejezés eredetére lennék kíváncsi, főleg, mert az angolban is létezik ah-uh. Érdekesség, hogy mindkét nyelvben hangszálzárhanggal ejtik. Szerintem ez valami gyökösszefüggés lesz, ahogy a krizsasztáni mondaná.
Érdemes lenne azon elgondolkozni, miért van az, hogy tagadószó minden nyelvben van, igenlő viszont nincs. Szerintem azért, mert a tagadás mindig jelölt, ti. az, hogy valami nem történik, máshogy nem lehet kifejezni. Ezzel szemben az igenlésre nincs szükség, ha helyette a cselekvésre utaló szót/igét használjuk.
Érdemes megnézni a Biblia fordításokat, mikor kezdik használni az "igen" szót, és azelőtt mit használtak helyette. pl Mt 5.37 latinul:
"sit autem sermo vester est est non non"
Ezt a modern fordítások "igen igen"-ként, míg a koraiak "úgy-úgy", illetve "vagyon-vagyon"-ként írták.
Igaz-nagyon jelentéskapcsolat van az angolban: a very szó a latin veritas (igazság) szóval rokon.
"miért van az, hogy tagadószó minden nyelvben van, igenlő viszont nincs"
A gyerekek is sokkal hamarabb tanulják meg a "nem" szót, mint az igent.
@El Vaquero:
A "vá"kimondási "tükörpárja" "ávv" vagy "ááv" (az abc szerinti "vé"-jé "évv vagy éév") volna szerintem az alábbiak alapján..:)
Az "agg" szó ismeretlen eredete kapcsán jutott eszembe, hogy amikor a magyar abc-t elmondom, alapvetően két csoportra oszthatók a kimondott mássalhangzók, amik utalnak a magánhangzók "jellegére" is:
-mássalhangzó+(hosszú magánhangzó) á vagy é-vel, és
-e+ kettős (hosszú)mássalhangzó.
Mivel "szabadon, játékosan" is megpróbáltam az abc-t "meg/ ki-forgatni", arra jutottam, hogy az adott példában az agg "hangtani ellenpárja" éppen az ág volna, ha analóg az abc "szabályaival"..
Hasonlóak az egg (égi tojás) ellenpárja az "ég", az "ell" ellenpárja "le", persze ezek véletlenül "találó" jelentéseknek látszanak, de van közük egymáshoz..
(Kezdetben még mai értelemben vett nyelvek, vagy pláne nemzetek nem voltak, ezért szerintem megtehettem a "szabad játékot"..
A nyelveket szerintem játékos emberek alkották a "hőskorban", ahogyan a PC ősét is boldog boldogtalan maga akarta elkészíteni..):)
-A fentiek alapján az eddig számomra nem éppen "eredeztethető" kettős mássalhangzóra végződő, kéttagúnak (egy magán és egy mássalhangzó, "ellentétes hosszúsággal") tekinthető szavak (pl. agg/ ág, egg/ ég) teljesen egyértelművé váltak, mert hangtani alapja van az egész "szemben állásnak" úgy gondolom..:)
Ha további hang, vagy szótagok is kapcsolódnak az un. "kéttagú" hangokhoz (esetenkén önálló szavak, ma is jelentéssel), úgy tűnik nem borul a "hangtani szabály", de persze mondható "szabálytalanul" is, tetszés szerint..:)
@Sultanus Constantinus: @pind:
A tagadást többnyire egy rövid, határozott tiltás (ne!, nem szabad!) előzi meg, ami felszólító (érzelmileg feszült) módban történik, bizonyításra, magyarázkodásra nincs is mindig idő.
Rövid, határozott a várt válasz is (jó esetben meg is kapja a tiltó)..
A tiltást jóváhagyással ismétli meg a tiltott, ha pl. azt mondja:
"Jó, nem teszem!"
Régen, de sokszor ma is élet-halál kérdése, vagy legalább negatív érzelmi töltetű a rövid tiltás (ne!), és a "magyarázó tagadás" (nem -szabad/ -szokás/ -szükséges/ -engedem! stb.), talán ez az oka annak, hogy gondolom nagyon régen létező, rövid kifejezés..
(Szerintem talán azért lehet "igen" nélkül meglenni, mert "bizonygatni" a velünk szemben állónak szükséges. A hallottak megismétlése, összefoglalása számunkra sokszor szükséges, hogy egyértelművé váljon az, hogy értjük-e amiről szó van, és kaphassunk visszajelzést, ami rövid válaszunkból nem mindig derülne ki..)
@pind: Ez annyiból elég furcsa, hogy az újlatin nyelvek 'igen' szava pont nem a latin "est'-ből származik, hanem vagy a "sic"-ből, vagy az "hoc"-ból. A román "da" kivételével, ami szláv átvétel. (A szárd "eja" meg csak egy egyszerű indulatszóból, ami különösebben nem jelentett semmit.)
@Sultanus Constantinus: Valahol olvastam, hogy a rumén 'da' < ITA.
@Fejes László (nyest.hu): "Ön talál egy szópárt, mely felületes hasonlóságot mutat, és rögtön odáig jut, hogy a magyar nyelv Mezopotámiából származik, éppen hogy csak ki nem mondja, hogy magyar = sumér."
Akkor hát itt vagyok én is.
A felületes hasonlóságról: a héber ken valóban felületes hasonlóságot mutat a sumér IGEN szóval, csakúgy, mint a magyar IGEN szó. Értelmük némi különbségét, s annak okát kell már csak jól magyarázni.
- igen [BUT NO] (4x: Old Babylonian) wr. i3-ge-en; i3-ge4-en ""but no""
- i3-ge-en = really
forrás: psd.museum.upenn.edu/epsd/nepsd-frame.html
És nem ez az első "véletlen".
Egyetértek Hegedüs Csabával, nem szabad szemellenzős lóként baktatni, és nem nézni semerre, mert a szakmai vakság is feltűnő betegség.
Hegedüs Úr, kíváncsi lennék arra, miket tudna mesélni...
7 Fejes László (nyest.hu): "Számomra inkább az az ésszerű, hogy ha valamiről nem tudunk biztosat, akkor nem találgatunk."
A struccpolitika sokkal rosszabb megoldás, de a csípőből tüzelés és rögtön feketére mázolás is. A találgatás, kutakodás, elemzés, adatgyűjtés mind hozzájárul ahhoz, hogy bővüljenek ismereteink. Sajnálom, hogy ebben nem jó partner a finnugrista nyelvészek egy része.
@pind: "jelentéskapcsolat van az angolban: a very szó a latin veritas (igazság) "
veretes igazság.
.
magyarul még az igen:
hja, hajaj, háhogyne
az igen jelentései:
1. helyeslés
2. nagyon
1:igenis 2:igazán
.
a nemigen az nem.
@baloch: meglepő, hogy megvan, de amit bizonyít az nem is annyira. a magyar a babiloni 4 nyelv egyike volt, és azt h a valószínűleg akkád szó átvétel a hunmagyarból, vagy elég közeli a két értelmezett jelentés.
égi 'szem' értelmű, a Napra utal, naplusu 'nézni'. (náluk az igi szem és nézni)
az akkádok istene Ahura Mazda, a szárnyas Nap.
az igen-hez kapcsolódó másik szó a
igešgen [FOREMOST] 'nagyonis, igenis' wr. igi-še3-gin "foremost"
.
igid [DIVINATION?] wr. i3-gid2 "divination?" igézés?
.
igila [BIRD] wr. igi-la2mušen "a bird" : EZÉRT ÉGi
.
igištu [FOREMOST] wr. igištu "first and foremost, pre-eminent" Akk. ašarēdu
.
iĝar [ORACLE] wr. i5-ĝar "oracular utterance" Akk. egirrû 'jóslat', igazság
A 24. hozzászólásomat, mint lehetségest fenntartva: "A héber og = köröz, igef = bekerítette, ógen = karima, edényfül, és lehorgonyoz - megragadta: IGEN".
Természetes, hogy a KÉN (nagyon rövid É, inkább E) is versenyez. Nem is tudnám az og-igef-ógen-t előnyben részesíteni - miért? lásd lejjebb. A "ken"-nek, mint a 2.-ből (Fejes L. linkje)l láthatjuk, számtalan derivátuma van a héberben, erőteljes használatban. Tehát a "ken" szintén lehet a magyar "igen" elődje... akár utóda is. Annál is inkább, mert bármely nyelvben bukkanjon fel a G - ami a zöngétlen K-nak kifejezetten kései zöngés párja, a G-s szó csak "újkori" lehet. (Mikor jutott be a latinba a G? - s a finnbe soha.)
Hogyan lehetnek egyáltalán rokonszavai a magyarnak az akkád-utód héberben? Mivel van belőlük (a magyar-héber rokonszavakból) kb. 4000, ez tény, és nem vitakérdés. (A jégkorszakokban és azóta is számtalanszor - "mindenki" volt délen.)
A sumér "köröket" én azért hagyom ki mindig, mert a sumér megfejtések a mai napig hiteltelenek - hiszen még a HANGKÉSZLETE sincs megbízhatóan megfejtve. (S amíg nem fogják az összehasonlító gyöknyelvészet alapján vizsgálni, addig nem is lesz.)
@El Vaquero: "Inkább a nemleges a-a kifejezés eredetére lennék kíváncsi, főleg, mert az angolban is létezik ah-uh. Érdekesség, hogy mindkét nyelvben hangszálzárhanggal ejtik. Szerintem ez valami gyökösszefüggés lesz, ahogy a krizsasztáni mondaná."
Az eredetét nem tudom megmondani, de nem csak az angolban és a magyarban van meg, az igenlő párjával (ahol /h/ van a magánhangzók között) együtt Európa-szerte elterjedt jelenség: www.reddit.com/r/linguistics/comments/aa...of_uhuh_negation_or/
A tagadó verzió egyébként gyakran nazalizálódik, emiatt az angolban az "unh-unh" írásmód is él.