0:05
Főoldal | Rénhírek

Igen: a magyar helyeslés eredete

Egy nyelvész elmagyarázza, mit is lehet tudni az „igen” szavunkról, a helyeslést kifejező magyar szóról.

Rénhírek / Fejes László | 2010. augusztus 11.

Az uráli nyelvekkel foglalkozó Rénhírek nevű blogon Fejes László nyelvész elmagyarázza, hogy mit is lehet tudni az „igen” szavunkról, a helyeslést kifejező magyar szóról.

 

Olvasó: „... egy kérdésem lenne: a helyeslést, pozitívitást kifejező „igen” szavunk milyen eredetű?

A finnek és észtek egy germán átvételt (jaa) használnak, ha jól tudom (a többi finnugor nyelv nem tudom, milyen szót használ).

Ha az „igen” szavunk nem finnugor eredetű, akkor hogyan jöhetett létre?

Milyen pozitívitást, helyeslést kifejező szót tudnak rekonstruálni az alapnyelvre?

 

Rénhírek: Mielőtt a kérdésre válaszolnék, meg kell jegyeznem, hogy a magyar szavak eredetének könnyű utánanézni A magyar nyelv történeti–etimológiai szótára című kiadványban (rövidítve TESz), mely (sajnos igen borsos áron) beszerezhető az antikváriumokban, ill. minden közepesnél jobb könyvtárban szabad polcon elérhető. (Sajnos internetes adatbázis nincs. E sorok szerzője nagyon nem ajánlja a Tinta Kiadó által forgalmazott és etimológiai szótárnak nevezett kiadványokat.) Több évtizedes mivolta ellenére jól használható, korszerűnek tekinthető (azaz kiadása óta csak kevés szó esetében született meggyőzőbb etimológia).

Az említett szótár az igen szót ismeretlen eredetűnek mondja. Ami biztos, hogy eredeti jelentése 'nagyon' lehetett, ebben a jelentésében ma is használjuk. A pozitív válaszként használt igen az igenis-ből rövidült, és eredetileg teljes mondatban állt, pl. Igenis megírtam 'nagyon is megírtam'.

Bár azt hihetnénk, hogy 'igen' jelentésű szó minden nyelvben van, ez tévedés. Maga a magyar is csak időnként használja, az igen helyett általában válaszolhatunk a mondat azon összetevőjével, amelyre rákérdezünk:

– Moziba mész?
– Moziba.

– Jössz a buliba?
– Jövök.

– A piros pulóvered vetted fel?
– A pirosat. stb.

Sőt, a magyar az igekötőt is használhatja igenlő válaszként:

– Megetted a vacsorát?
– Meg.


Ez általában még azokban a nyelvekben sem lehetséges, ahol elváló igekötő van (pl. német, észt). Használatosak még a mondat tartalmára vonatkozó állítások is, pl. 'így/úgy (van)' jelentésű szerkezetek, határozószók (pontosan). A pozitív választ kifejezhetik különböző módosítószók (természetesen, persze) vagy nyomatékosító elemek, mint a bizony. A finnről például azt szokás mondani, hogy nincs benne 'igen' jelentésű szó, bár a kyllä 'bizony' szót gyakran használják úgy, hogy azt bátran fordíthatjuk magyarra igennel. Inkább a beszélt nyelvre jellemző a germán (svéd) eredetű jah használata, bár ez nem minősül annyira slendrián válasznak, mint a német eredetű magyar ja. Az igenlést kifejezhetik még verbálisnak csak fenntartásokkal minősíthető elemek is, mint pl. az udmurt o-o, amely magyar füllel inkább a magyar 'nem, szó sincs róla' jelentésű a-a-ra emlékeztet.

Az uráli nyelvekről általában is hasonlókat mondhatunk, vagy mondatösszetevőket használnak igenlésre, vagy más jelentéssel is bíró kifejezéseket, vagy ha van 'igen' jelentésű szó, akkor az vagy ezekből származik, vagy idegen eredetű. Az uráli/finnugor alapnyelvre, ill. más köztes alapnyelvekre nem tudunk 'igen' jelentésű szót rekonstruálni. Könnyen elképzelhető, hogy ilyen nem is volt, de semmi nem zárja ki, hogy mégis. Az 'igen' jelentésű szó ugyanis általában igen ingatag része a szókincsnek, gyakran különbözik közeli rokon nyelvekben vagy nyelvjárásokban is. Az ide vonható udmurt és újlatin példákról már korábbi posztunkban esett szó.

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (36):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
1 hónapja 2019. augusztus 29. 11:10
36 aphelion

@El Vaquero: "Inkább a nemleges a-a kifejezés eredetére lennék kíváncsi, főleg, mert az angolban is létezik ah-uh. Érdekesség, hogy mindkét nyelvben hangszálzárhanggal ejtik. Szerintem ez valami gyökösszefüggés lesz, ahogy a krizsasztáni mondaná."

Az eredetét nem tudom megmondani, de nem csak az angolban és a magyarban van meg, az igenlő párjával (ahol /h/ van a magánhangzók között) együtt Európa-szerte elterjedt jelenség: www.reddit.com/r/linguistics/comments/aa...of_uhuh_negation_or/

A tagadó verzió egyébként gyakran nazalizálódik, emiatt az angolban az "unh-unh" írásmód is él.

4 éve 2015. május 19. 05:11
35 Krizsa

A 24. hozzászólásomat, mint lehetségest fenntartva: "A héber og = köröz, igef = bekerítette, ógen = karima, edényfül, és lehorgonyoz - megragadta: IGEN".

Természetes, hogy a KÉN (nagyon rövid É, inkább E) is versenyez. Nem is tudnám az og-igef-ógen-t előnyben részesíteni - miért? lásd lejjebb. A "ken"-nek, mint a 2.-ből (Fejes L. linkje)l láthatjuk, számtalan derivátuma van a héberben, erőteljes használatban. Tehát a "ken" szintén lehet a magyar "igen" elődje... akár utóda is. Annál is inkább, mert bármely nyelvben bukkanjon fel a G - ami a zöngétlen K-nak kifejezetten kései zöngés párja, a G-s szó csak "újkori" lehet. (Mikor jutott be a latinba a G? - s a finnbe soha.)

Hogyan lehetnek egyáltalán rokonszavai a magyarnak az akkád-utód héberben? Mivel van belőlük (a magyar-héber rokonszavakból) kb. 4000, ez tény, és nem vitakérdés. (A jégkorszakokban és azóta is számtalanszor - "mindenki" volt délen.)

A sumér "köröket" én azért hagyom ki mindig, mert a sumér megfejtések a mai napig hiteltelenek - hiszen még a HANGKÉSZLETE sincs megbízhatóan megfejtve. (S amíg nem fogják az összehasonlító gyöknyelvészet alapján vizsgálni, addig nem is lesz.)

4 éve 2015. május 19. 01:02
34 huncsambocsange

@pind: "jelentéskapcsolat van az angolban: a very szó a latin veritas (igazság) "

veretes igazság.

.

magyarul még az igen:

hja, hajaj, háhogyne

az igen jelentései:

1. helyeslés

2. nagyon

1:igenis 2:igazán

.

a nemigen az nem.

@baloch: meglepő, hogy megvan, de amit bizonyít az nem is annyira. a magyar a babiloni 4 nyelv egyike volt, és azt h a valószínűleg akkád szó átvétel a hunmagyarból, vagy elég közeli a két értelmezett jelentés.

égi 'szem' értelmű, a Napra utal, naplusu 'nézni'. (náluk az igi szem és nézni)

az akkádok istene Ahura Mazda, a szárnyas Nap.

az igen-hez kapcsolódó másik szó a

igešgen [FOREMOST] 'nagyonis, igenis' wr. igi-še3-gin "foremost"

.

igid [DIVINATION?] wr. i3-gid2 "divination?" igézés?

.

igila [BIRD] wr. igi-la2mušen "a bird" : EZÉRT ÉGi

.

igištu [FOREMOST] wr. igištu "first and foremost, pre-eminent" Akk. ašarēdu

.

iĝar [ORACLE] wr. i5-ĝar "oracular utterance" Akk. egirrû 'jóslat', igazság

4 éve 2015. május 18. 23:49
33 baloch

@Fejes László (nyest.hu): "Ön talál egy szópárt, mely felületes hasonlóságot mutat, és rögtön odáig jut, hogy a magyar nyelv Mezopotámiából származik, éppen hogy csak ki nem mondja, hogy magyar = sumér."

Akkor hát itt vagyok én is.

A felületes hasonlóságról: a héber ken valóban felületes hasonlóságot mutat a sumér IGEN szóval, csakúgy, mint a magyar IGEN szó. Értelmük némi különbségét, s annak okát kell már csak jól magyarázni.

- igen [BUT NO] (4x: Old Babylonian) wr. i3-ge-en; i3-ge4-en ""but no""

- i3-ge-en = really

forrás: psd.museum.upenn.edu/epsd/nepsd-frame.html

És nem ez az első "véletlen".

Egyetértek Hegedüs Csabával, nem szabad szemellenzős lóként baktatni, és nem nézni semerre, mert a szakmai vakság is feltűnő betegség.

Hegedüs Úr, kíváncsi lennék arra, miket tudna mesélni...

7 Fejes László (nyest.hu): "Számomra inkább az az ésszerű, hogy ha valamiről nem tudunk biztosat, akkor nem találgatunk."

A struccpolitika sokkal rosszabb megoldás, de a csípőből tüzelés és rögtön feketére mázolás is. A találgatás, kutakodás, elemzés, adatgyűjtés mind hozzájárul ahhoz, hogy bővüljenek ismereteink. Sajnálom, hogy ebben nem jó partner a finnugrista nyelvészek egy része.

5 éve 2014. február 26. 19:11
32 szigetva

@Sultanus Constantinus: Valahol olvastam, hogy a rumén 'da' < ITA.

5 éve 2014. február 26. 18:19
31 Sultanus Constantinus

@pind: Ez annyiból elég furcsa, hogy az újlatin nyelvek 'igen' szava pont nem a latin "est'-ből származik, hanem vagy a "sic"-ből, vagy az "hoc"-ból. A román "da" kivételével, ami szláv átvétel. (A szárd "eja" meg csak egy egyszerű indulatszóból, ami különösebben nem jelentett semmit.)

5 éve 2014. február 26. 17:15
30 mederi

@Sultanus Constantinus: @pind:

A tagadást többnyire egy rövid, határozott tiltás (ne!, nem szabad!) előzi meg, ami felszólító (érzelmileg feszült) módban történik, bizonyításra, magyarázkodásra nincs is mindig idő.

Rövid, határozott a várt válasz is (jó esetben meg is kapja a tiltó)..

A tiltást jóváhagyással ismétli meg a tiltott, ha pl. azt mondja:

"Jó, nem teszem!"

Régen, de sokszor ma is élet-halál kérdése, vagy legalább negatív érzelmi töltetű a rövid tiltás (ne!), és a "magyarázó tagadás" (nem -szabad/ -szokás/ -szükséges/ -engedem! stb.), talán ez az oka annak, hogy gondolom nagyon régen létező, rövid kifejezés..

(Szerintem talán azért lehet "igen" nélkül meglenni, mert "bizonygatni" a velünk szemben állónak szükséges. A hallottak megismétlése, összefoglalása számunkra sokszor szükséges, hogy egyértelművé váljon az, hogy értjük-e amiről szó van, és kaphassunk visszajelzést, ami rövid válaszunkból nem mindig derülne ki..)

5 éve 2014. február 26. 16:35
29 mederi

@El Vaquero:

A "vá"kimondási "tükörpárja" "ávv" vagy "ááv" (az abc szerinti "vé"-jé "évv vagy éév") volna szerintem az alábbiak alapján..:)

Az "agg" szó ismeretlen eredete kapcsán jutott eszembe, hogy amikor a magyar abc-t elmondom, alapvetően két csoportra oszthatók a kimondott mássalhangzók, amik utalnak a magánhangzók "jellegére" is:

-mássalhangzó+(hosszú magánhangzó) á vagy é-vel, és

-e+ kettős (hosszú)mássalhangzó.

Mivel "szabadon, játékosan" is megpróbáltam az abc-t "meg/ ki-forgatni", arra jutottam, hogy az adott példában az agg "hangtani ellenpárja" éppen az ág volna, ha analóg az abc "szabályaival"..

Hasonlóak az egg (égi tojás) ellenpárja az "ég", az "ell" ellenpárja "le", persze ezek véletlenül "találó" jelentéseknek látszanak, de van közük egymáshoz..

(Kezdetben még mai értelemben vett nyelvek, vagy pláne nemzetek nem voltak, ezért szerintem megtehettem a "szabad játékot"..

A nyelveket szerintem játékos emberek alkották a "hőskorban", ahogyan a PC ősét is boldog boldogtalan maga akarta elkészíteni..):)

-A fentiek alapján az eddig számomra nem éppen "eredeztethető" kettős mássalhangzóra végződő, kéttagúnak (egy magán és egy mássalhangzó, "ellentétes hosszúsággal") tekinthető szavak (pl. agg/ ág, egg/ ég) teljesen egyértelművé váltak, mert hangtani alapja van az egész "szemben állásnak" úgy gondolom..:)

Ha további hang, vagy szótagok is kapcsolódnak az un. "kéttagú" hangokhoz (esetenkén önálló szavak, ma is jelentéssel), úgy tűnik nem borul a "hangtani szabály", de persze mondható "szabálytalanul" is, tetszés szerint..:)

5 éve 2014. február 26. 16:30
28 pind

Érdemes megnézni a Biblia fordításokat, mikor kezdik használni az "igen" szót, és azelőtt mit használtak helyette. pl Mt 5.37 latinul:

"sit autem sermo vester est est non non"

Ezt a modern fordítások "igen igen"-ként, míg a koraiak "úgy-úgy", illetve "vagyon-vagyon"-ként írták.

Igaz-nagyon jelentéskapcsolat van az angolban: a very szó a latin veritas (igazság) szóval rokon.

"miért van az, hogy tagadószó minden nyelvben van, igenlő viszont nincs"

A gyerekek is sokkal hamarabb tanulják meg a "nem" szót, mint az igent.

5 éve 2014. február 26. 13:00
27 Sultanus Constantinus

Érdemes lenne azon elgondolkozni, miért van az, hogy tagadószó minden nyelvben van, igenlő viszont nincs. Szerintem azért, mert a tagadás mindig jelölt, ti. az, hogy valami nem történik, máshogy nem lehet kifejezni. Ezzel szemben az igenlésre nincs szükség, ha helyette a cselekvésre utaló szót/igét használjuk.

5 éve 2014. február 26. 12:35
26 El Vaquero

Szerintem a magyar "jó" eredjen mindjárt az AAVE-ből: yo' homie :D

 

Inkább a nemleges a-a kifejezés eredetére lennék kíváncsi, főleg, mert az angolban is létezik ah-uh. Érdekesség, hogy mindkét nyelvben hangszálzárhanggal ejtik. Szerintem ez valami gyökösszefüggés lesz, ahogy a krizsasztáni mondaná.

5 éve 2014. február 26. 10:23
25 mederi

@DJS:

Engem mindig kijavítottak gyerekként, ha azt válaszoltam "igen" helyett, hogy "jó", "jól van", amiért magamban nagyon bosszankodtam..:)

Lehet abban valami, hogy megkérdezted: "ha előtte nem volt ilyesmire szükség, akkor később miért alakult ki mégis?"

-Szerintem a

/"ja! (hosszú a-val), jé!" felismerések, bizonyítások ha elfogadást nyertek, akkor volt és ma is a válasz "jó"

/a "helyes!" megerősítés ("világos!" jelentéssel) szintén a felismerés, a bizonyítás, bizonygatás elfogadása, amit követhet, hogy "jó, értem!")

-Az "igen"-nel kapcsolatban más jellegű eredetet látok:

Az "-ig" képzőt szótőnek tekintve, az "ig-en" válasz bizonyos korlátokat feltételez.

-Szerintem, az igazán/ igazából, igaziból/ igázzon/ igézzen/ igérjen kifejezések "kibontva":

ig-az-já-n==igazán (az ő meggyőződése mentén)

ig-áz-jó-n==igázzon (le), győzzön meg értelemben

ig-éz-je-n== igézzen (meg), bűvöljön el (pl. az érveivel)

ig-(ér)-(j)e-n== igérjen (sokat, átvitt értelemben is, érjen el a tudatomig, úgy magyarázza el), és akkor IGEN-t mondok..:)

Ezek a "ja, jó/ já/ je/ jé" tartalmak ilyen módon a gyermekkori "igazamat" gondolom alátámasztják.:)

(A magyar mentalitáshoz a csűrés, csavarás, a meggyőzés igénye amúgy is közel áll...:):)

7 éve 2012. április 19. 22:25
24 Krizsa

Szerintem az "igen" nem elsősorban beleegyezés, hanem eredetileg azt jelenti, hogy "ez az!, ezt akarom, pont ezt. Vagyis ez az igénim (igényem). S a "nagyon" értelem csak járulékos: nagyon akarja.

A héber og = köröz, igef = bekerítette, ógen = karima, edényfül,

és lehorgonyoz - megragadta: IGEN.

8 éve 2011. szeptember 27. 09:13
23 istentudja

@Fejes László (nyest.hu):

Érdemes Kiss Lajos véleményét összevetni Schütz Istvánával.Schütz szerint talán egy harmadik nyelvböl lehetne megmagyarázni Bukarest nevét.A román föváros története ködös.A néphagyomány úgy tartja,hogy kezdetben egy catun=katun volt,ami törökül kis település-félét jelent.Egy csobán alapította;a csobán szó is török eredetü lehet a románban.Románul az öröm=bucurie,a szép=frumos.A Bukur/Bokor helynévként,személynévként,népnévként nemzetségnévként egyaránt elöfordul Magyarországon,a Kaukázusban és Közép-Ázsiában is.

Turkesztán:Bukur eröd

Magyarország:Bukur/Bokor település

Kaukázus:Bokor hegy

Azerbajdzsán:Bugur helység

A név számos változatban jelen van Magyarországtól Mandzsúriáig.Mesrob örmény történetíró négyszáz körül ezt írta:"Sapores...segítségül hívta észak különbözö népeit,úgy mint lipanokat,chusokat,kaspiakat,buchurokat,kazarokat és masszagétákat."

(Szent Nerses élete)

Csongrád vidékén,1266-ban volt egy Buchur nevü település(Iuxta ticiam terram Buchur).(XVI.században Bokur a falu neve.).

Dilettáns véleményem szerint,ez a terület nincs kellöképpen felkutatva.

Kinek mi a véleménye erröl?

8 éve 2011. szeptember 26. 22:22
22 Fejes László (nyest.hu)

@tkis: "Írhat bármit a TESz., szerintem ebben a kérdésben a Czuczor-Fogarasinak van igaza, azaz az igen az ígyen-ből származik. Érdemes lenne kicsit utánamászni, de a g > gy változásra vannak példák, egyéb hangtani probléma pedig nem látszik."

Hát, ugye a g > gy változásra lehetnek példák (pl.?), de itt gy > g változás lenne, nem? Ráadásul palatális környezetben. És akkor mi magyarázná a 'nagyon' jelentést? (Persze ‘olyan’ > ’nagyon’ változásra van példa, l. angol so.)

Helyből nem zárnám ki ezt a fejlődést, de hát ahhoz nagyon kevés támpontunk van, hogy komolyan számolhassunk vele...