Idegen nevek magyar kiejtése
Gyakran vált ki vitát, hogy egy-egy idegen nevet hogyan kell helyesen ejteni. Szakértőnk az általános szabályokat vázolja – de vannak-e egyáltalán ilyenek?
Valószínűleg lehetetlen minden nyelvre érvényes, általános receptet adni arra, hogyan érdemes az idegen neveket kiejteni. Persze mondhatjuk azt, hogy helyettesítsünk minden hangot a hozzá legjobban hasonlító magyar hanggal, de ezt nagyon gyakran nehéz alkalmazni, meg a szokásoknak is sokszor ellentmond. Például az angolban r-rel jelölt hang szinte sosem emlékeztet a magyar r-re. Attól függően, hogy milyen helyzetben szerepel (szó elején, két magánhangzó között, szótag végén, esetleg t vagy d után), és hogy milyen tájszólásban ejtik, vagy egyáltalán nem hallatszik, esetleg a j-hez hasonlít a legjobban, vagy semmilyen magyar hangra nem emlékeztet. A hagyomány azonban az írásmód szerinti, magyar r-rel való kiejtésnek kedvez. Hasonlóképpen a hagyomány, nem pedig az eredeti kiejtés utánzása nyilvánul meg abban, hogy idegen nevekben is az első szótagot hangsúlyozzuk, függetlenül attól, hogy az eredeti nyelvben hol van a hangsúly helye (például Obama nevében az o-t hangsúlyozzuk, pedig Amerikában úgy ejtik, hogy a második szótagra esik a hangsúly).
(Forrás: Wikimedia commons)
DrVuics még ezeknél a problémáknál is kacifántosabbakra hívja fel a figyelmünket:
Wozniacki lengyel származású, de dán állampolgár nevét az angol és dán nyelvterületen voznyaki-nak ejtik...
Ilyenkor mi a teendő? Nyomozza ki a sportközvetítést vezető riporter, hogy Wozniacki a saját nevét hogy ejti ki? Talán ez lenne a legkörültekintőbb, de nem biztos, hogy el lehet várni ezt egy újságírótól. Tehát ejtse úgy, ahogy a dánok, vozniaki-nak, vagy lengyel módra, voznyacki-nak, majdnem mindegy. Szerintem erre nincs recept, és nem hiszem, hogy az egyetlen jó megoldás a lengyeles kiejtés lenne, ahogy DrVuics írja. Hiszen akkor például Erkel Ferenc vezetéknevét erkl-nek, Frankel Leóét frankl-nak kellene ejtenünk.
Kicsit más probléma Zvonarjova vagy Koroljov nevének példája, hiszen ők nemcsak orosz származásúak, hanem valóban oroszok. Sajnos ezeket a neveket az angol nyelvű átírásban – az ottani hagyományoknak megfelelően – Zvonarev-nek és Korolev-nek írják (és e-vel is ejtik), ilyenkor valóban utána kell nézni, hogyan hangzanak az eredeti orosz nevek.
(Forrás: Wikimedia commons)
Végül DrVuicsnak teljesen igaza van a kínai nevek kiejtésével kapcsolatban, a zh-vel átírt hang valóban a magyar cs-hez vagy dzs-hez hasonlít a legjobban, a zs-hez semmi köze. De az eredeti kínai kiejtés megközelítése magyar hangokkal a legtöbb esetben leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Ennek legfőbb oka az, hogy a zöngés mássalhangzókat jelölő betűkkel jelölt hangok nem mindig zöngések (a b-t néha b-szerűen, néha p-szerűen ejtik), és jól kell ismerni a nyelvet ahhoz, hogy tudjuk, mikor melyikhez áll közelebb a kiejtésük.
A legtöbb európai kultúrában nem tartják különösebben fontosnak, hogy az idegen neveket az eredeti kiejtéshez hasonlóan ejtsék. Sokszor szemet szúr a magyaroknak, hogy angolul vagy franciául nem sokat haboznak mondjuk a Nagy nevet nagi-nak ejteni. DrVuicsnak igaza van:
Elképzelem: hogyan ejtenék a világnyelveken az én Vuics nevemet: az angolok valami vaiksz-nek vagy vjúksz-nak,a franciák vüik-nek,a németek fujszk-nak ejtenék, úgy, hogy senki nem ismerne rám...!
Mégis lehet, hogy inkább ezt a „lazaságot” kellene nálunk is meghonosítani, egyszerűbb lenne, mint azon bosszankodni, hogy a sajtóban egyes neveket senki se tud „helyesen” (értsd: az eredeti kifejezéshez a lehető leghasonlóbban) kiejteni.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (48):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Csúnyán ne beszéljenek. Moderálják ki magukat akkor.
A minap szembesültem azzal, hogy a keleti névsorrendet tökéletes természetességgel használják az angol Tini Nindzsa Teknőcök sorozatokban (Oroku Saki, Oroku Nagi, Hamato Yoshi). És hát itt eredeti amerikai cuccról van szó, még csak nem is japán az eredeti. Ez is azt támasztja alá, hogy a felhasználó egyedi döntése az egyetlen befolyásoló tényező, nincs itt semmi külső elvárás.
@mondoga: Pl. Bartók Béla legtöbbször "magyarul" írta alá a nevét:
lásd Google - "Bartók Béla signature"
viszont itt is van ilyen is:
www.goldenageautographs.com/opera/belabartok.html
@mondoga: Szemmel láthatóan még azt se vetted észre, hogy mindkét (ha úgy tetszik, mindhárom OVM) név keresztnév is. :D
@Roland2: Szerintem az én álláspontomat ismered ebben a kérdésben. ;)
De nagyjából az, hogy a 21. században nincs mentség arra, hogy latin betűs neveket latin betűs szövegkörnyezetben ne írjanak le ékezet- és mellékjelhelyesen. Számomra ez egyértelmű igénytelenség és lustaság, de olykor felmerül bennem a rosszhiszemű szándékosság is. ;)
Más kérdés, hogy sajnos az angol nyelvű sajtó is általában igénytelen (mivel az angolban nem használnak mellékjeles betűket), és mivel a magyar források is többnyire angol nyelvű szövegekből emelik át a neveket és természetesen magasról tesznek a helyesírásuk hiteles forrásból történő ellenőrzésére, ugyanúgy benne maradnak a hibák.
Viszont szerintem nemcsak igénytelenség és lustaság, hanem még tiszteletlenség is az, amikor pl. egy elnök vagy magas rangú vezető nevét nem hajlandóak normálisan leírni az online sajtóban (ld. Index és társai).
@blogen: Oszt mi közöd hozzá? Mindenki úgy bánik a saját nevével, ahogy akar. Az övé
@blogen: A kárpát-medencei német helynevekkel szoktam csak kivételt tenni gyakran, abban az esetben, ha jellegzetesen -egykor- német kultúrájú települséről van szó, akkor a külföldieknek Hermannstadtot mondok adott esetben.
@szigetva: Bécs nevét csak magyar közegben használom, egyébként Wien/Vienna, a kárpát-medencei magyar helyneveket mindig magyarul használom, függetlenül a beszélgetőpartner kilététől, ahogy a magyar neveket is magyarul ejtem a használt nyelvtől függetlenül.
@El Vaquero: Annyiban értesz félre, hogy itt Roland2 angoltanárának a kiejtéséről volt szó.
Úgy is lehet ezt nézni, hogy az angolok azért ejtenek pl [jüw]-t a Budapestben, mert a franciáktól hallották, akik viszont azért [büda]-nak ejtik, mert már ők is régen ismerik ezt a várost. Ha mi most a [budapeʃt]-et erőltetjük, akkor úgy járunk, hogy a név valami újdonsült, ismeretlen elemnek fog kinézni az angolban is (meg a franciában is), mintha az imént hallottak volna róla először.
Olyan ez, mintha a szegediek azon rugóznának, hogy bizony [szöged]-nek kellene ejteni az ő városuk nevét (igen, tudom, nem mindenki ejti ott se így, de talán érthető az analógia).
@Roland2: „Egyébként ha külföldön írásban rögzítjük a nevünket, akkor a nevünkben található, csak a magyarra jellemző ékezetes betűket is leírjuk vagy ékezetes betűk nélkül írjuk a nevünket ?”
Szerintem ez a dilemma még az Unicode előtti időkre állt. Akkor valóban lehetett aggódni azon, hogy ezek netán a másik fél gépén nem jól lesznek megjelenítve, a Unicode ezt szerencsére megoldotta.
Ha ékezettel írja valaki a nevét, akkor lehet, hogy a partner ékezet nélkül fogja használni a megszólítást (lehagyja az ékezetet), ami teljesen normális; de ha akarja, akkor copy+paste-tel abban a formában is reprodukálhatja, ahogy kapta.
Az ékezet annyiban nem egyedi magyar probléma, hogy ilyen bőven van a németben, a lengyekben, a csehszlovákban stb. – így ezen nem nagyon akadhatnak fenn. Az egyetlen kivétel, ahol nem biztos, hogy használnám, azok a webes űrlapok (form), mert ott nem tudhatom, hogy valóban unicode-ot használnak-e vagy valami fura izémizé (&#XXXX) lesz az ő-kből.
@Roland2: nem asszociálnak a pestisre.
@szigetva: lehet én értem félre, amit írsz, de a Budapest ejtése Amerikában lehet /ʊ/-val, igaz ritkán, általában ott /uː/-val ejtik (de legalább nem /juː/-val, mint a brit-vonalon). Sőt, a Merriam-Webster szerint még a -pest részében is lehetséges a /-pɛʃt/, de az is elég ritka. Plusz az amerikai angolban még a helyes hangsúlyozását is eltalálják a városnévnek (szó eleji főhangsúly). Persze ez nem azért van, mert arrafelé műveltebbek lennének vagy nekünk magyaroknak akarnak imponálni vele, hanem szokás az idegen eredetű szavak és nevek eredeti ejtésmódját megtartani (igaz csak fonémaszinten plusz a hangsúlyozásnál), nem úgy mint a britek a /ˌdɒn ˈkwɪks ət/-özéssel, amit csak ők értenek meg, más anyanyelvű nem.
Az US /ˈbʊdəˌpɛʃt/ sem tökéletes magyarságú, a /d/-ből flap lesz, a svá nem felel megy a magyar a-nak, meg a /p/ is hehezett. Plusz az /ʊ/ is sokszor félig vagy egészben kerekítetlen lehet fonetikailag. A maximum, amennyire amennyire néhány amerikai meg tudná közelíteni a magyar kiejtést, az [ˈbʊdʌˌpɛʃt] lenne [ʊd]-vel, és némileg vagy teljesen kerekítéses /ʌ/-val, de a mellékhangsúlytól akkor sem tudnának eltekinteni ritmikai okból, ami magával hozza a hehezést.
@Roland2: És rövid [u]-val? Pedig akkor meg a Buddhára asszociálhatnak.
Szerintem a cél az, hogy Budapestről ne a pest jusson az emberek eszébe, de ezt nem a kiejtéssel kell elérni.
@Roland2: jav: '*angoltanárom
@szigetva: Anno az angol tanárom azt mondta, hogy ő külföldieknek is { budapest }-et ejt ( s-ssel ). mert szerinte a { bjudapeszt } hallatán a pestis vagy a kártevő szóra asszociálhatnak.
Egyébként ha külföldön írásban rögzítjük a nevünket, akkor a nevünkben található, csak a magyarra jellemző ékezetes betűket is leírjuk vagy ékezetes betűk nélkül írjuk a nevünket ? Mert egyrészt nem biztos, hogy a külföldiek megfelelően ki tudják ejteni, másrészt ha digitalizálásra kerül a nevünk,nekik eleve nincs ilyen betű a billentyűzetükön ( bár igaz, át tudják állítani ). Az én vezetéknevemben á van, ami változik, hogy á-nak vagy csak a-nak írok mondjuk szálláshely becsekkolásánál vagy más irat, igazolás készítésénél külföldön.
@blogen: Tehát ha a külföldi kolléga engem "Péter Szigetvári"-ként ismer, azért szerinted én csak ragaszkodjak a "Szigetvári Péter"-hez? Nálam ezt a szöveg nyelve válogatja, ugyanúgy, ahogy Bécs nevét is.