Idegen nevek magyar kiejtése
Gyakran vált ki vitát, hogy egy-egy idegen nevet hogyan kell helyesen ejteni. Szakértőnk az általános szabályokat vázolja – de vannak-e egyáltalán ilyenek?
Valószínűleg lehetetlen minden nyelvre érvényes, általános receptet adni arra, hogyan érdemes az idegen neveket kiejteni. Persze mondhatjuk azt, hogy helyettesítsünk minden hangot a hozzá legjobban hasonlító magyar hanggal, de ezt nagyon gyakran nehéz alkalmazni, meg a szokásoknak is sokszor ellentmond. Például az angolban r-rel jelölt hang szinte sosem emlékeztet a magyar r-re. Attól függően, hogy milyen helyzetben szerepel (szó elején, két magánhangzó között, szótag végén, esetleg t vagy d után), és hogy milyen tájszólásban ejtik, vagy egyáltalán nem hallatszik, esetleg a j-hez hasonlít a legjobban, vagy semmilyen magyar hangra nem emlékeztet. A hagyomány azonban az írásmód szerinti, magyar r-rel való kiejtésnek kedvez. Hasonlóképpen a hagyomány, nem pedig az eredeti kiejtés utánzása nyilvánul meg abban, hogy idegen nevekben is az első szótagot hangsúlyozzuk, függetlenül attól, hogy az eredeti nyelvben hol van a hangsúly helye (például Obama nevében az o-t hangsúlyozzuk, pedig Amerikában úgy ejtik, hogy a második szótagra esik a hangsúly).
(Forrás: Wikimedia commons)
DrVuics még ezeknél a problémáknál is kacifántosabbakra hívja fel a figyelmünket:
Wozniacki lengyel származású, de dán állampolgár nevét az angol és dán nyelvterületen voznyaki-nak ejtik...
Ilyenkor mi a teendő? Nyomozza ki a sportközvetítést vezető riporter, hogy Wozniacki a saját nevét hogy ejti ki? Talán ez lenne a legkörültekintőbb, de nem biztos, hogy el lehet várni ezt egy újságírótól. Tehát ejtse úgy, ahogy a dánok, vozniaki-nak, vagy lengyel módra, voznyacki-nak, majdnem mindegy. Szerintem erre nincs recept, és nem hiszem, hogy az egyetlen jó megoldás a lengyeles kiejtés lenne, ahogy DrVuics írja. Hiszen akkor például Erkel Ferenc vezetéknevét erkl-nek, Frankel Leóét frankl-nak kellene ejtenünk.
Kicsit más probléma Zvonarjova vagy Koroljov nevének példája, hiszen ők nemcsak orosz származásúak, hanem valóban oroszok. Sajnos ezeket a neveket az angol nyelvű átírásban – az ottani hagyományoknak megfelelően – Zvonarev-nek és Korolev-nek írják (és e-vel is ejtik), ilyenkor valóban utána kell nézni, hogyan hangzanak az eredeti orosz nevek.
(Forrás: Wikimedia commons)
Végül DrVuicsnak teljesen igaza van a kínai nevek kiejtésével kapcsolatban, a zh-vel átírt hang valóban a magyar cs-hez vagy dzs-hez hasonlít a legjobban, a zs-hez semmi köze. De az eredeti kínai kiejtés megközelítése magyar hangokkal a legtöbb esetben leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Ennek legfőbb oka az, hogy a zöngés mássalhangzókat jelölő betűkkel jelölt hangok nem mindig zöngések (a b-t néha b-szerűen, néha p-szerűen ejtik), és jól kell ismerni a nyelvet ahhoz, hogy tudjuk, mikor melyikhez áll közelebb a kiejtésük.
A legtöbb európai kultúrában nem tartják különösebben fontosnak, hogy az idegen neveket az eredeti kiejtéshez hasonlóan ejtsék. Sokszor szemet szúr a magyaroknak, hogy angolul vagy franciául nem sokat haboznak mondjuk a Nagy nevet nagi-nak ejteni. DrVuicsnak igaza van:
Elképzelem: hogyan ejtenék a világnyelveken az én Vuics nevemet: az angolok valami vaiksz-nek vagy vjúksz-nak,a franciák vüik-nek,a németek fujszk-nak ejtenék, úgy, hogy senki nem ismerne rám...!
Mégis lehet, hogy inkább ezt a „lazaságot” kellene nálunk is meghonosítani, egyszerűbb lenne, mint azon bosszankodni, hogy a sajtóban egyes neveket senki se tud „helyesen” (értsd: az eredeti kifejezéshez a lehető leghasonlóbban) kiejteni.
Tisztelt Kálmán László úr!
Nagyon köszönöm profi tájékoztatását: felvetéseire a következő kiegészítéseket teszem:
1.Az Eurosport riportere megkérdeztette javaslatomra Wozniackit,én megkerestem a titkárságát,a válasz:ott Dániában "voznyakinak" ejtik,a család változatlanul lengyelül beszél egymás között,sőt az apuka,mint edző a pályákon is a lányával...
2. Érdekes módon az mr1,mr2 teletextjei hibátlanul írják a kínai neveket,miért nem lehet ezt a gyakorlatot a médiának egységesíteni?
3.Azt hiszem,hogy sznob dolog lenne az Erkelt "erkl"-nek ejteni,stb.,ennek én sem vagyok a híve,de kéne valamiféle alapvetés az egyes idegen nevek kiejtésénél(lásd Magay-féle Idegen nevek...vagy a Tótfalussy-féle Kiejtési szótárt,amelyek jó útbaigazítást adhatnak.Léteznek német,angol és orosz nyelvű források is,holott ezek világnyelvek és de mégsem szégyellik feltüntetni a nyelvük logikájának megfelelő kiejtéseket! Persze,ha egy szerkesztőség ezt nem tartja fontosnak és anglomániától szenved,az egészen más...
Üdvözlettel:Dr.Vuics Tibor
Kedves carey200, itt az idegen nevek kiejtéséről, nem pedig írásmódjáról volt szó. Arról, hogy a különböző médiumok milyen szabványokat követnek ebben (ha egyáltalán követnek), arról őket kell megkérdezni. Azzal, hogy "kéne valamiféle alapvetés", egyetértek, de ezt szerintem nem a nyest.hu-n kellene számonkérnie.
Ha kérdés a kiejtés: hu.forvo.com/search/wozniacki/
Regisztrálás után lehet új szót hozzáadni (vagy meglévő szó más nyelvű kiejtését kérni), általában egy napon belül kiejti valaki -- elvileg anyanyelvi beszélő. Jelenleg dán kiejtés van csak, de hozzáadtam lengyelül, biztos, hogy nemsokára az is meglesz.
Én attól tudok nagyon kiakadni, amikor a spanyol nevekben a magánhangzók közötti s-t [z]-nek ejtik, amikor [z] hang a spanyolban egyáltalán nem létezik (ki sem tudják ejteni), még a Z betűt sem ejtik zöngésen (eredetileg magyar c [ts] volt, most pedig – nyelvjárástól függően – vagy sz [s] vagy pedig egy th-szerű hang, az utóbbit csak Spanyolország európai részén ejtik).
Milyen szép is amikor a televízió nagy riporterei (nem mondok neveket, szerintem biztosan beugrik a vájt fülű olvasótársaknak) Helsinkit [helzinki]-nek ejtik.
Miért van az, hogy a döntő többség megfordítja a magyar nevek sorrendjét, ha mondjuk angolul beszél, de nem fordítja meg az angol nevek sorrendjét a magyarban!
Tehát Viktor Orbán lesz Orbán Viktorból, ha angolul beszélünk, de sose beszélünk magyarul Trump Donaldról, hanem csak Donald Trump-ról!
A neveket nem lenne szabad lefordítani, mert csak eredeti formájukban funkcionálnak névként, egy "Viktor Orbán" már nem név, hanem csak megnevezés, hiszen nem így hívják.
Amúgy ez az értelmetlen szokás nem a vernegyulázás egy kései öröksége a magyar nyelvben?
@blogen: Azért, mert a nem magyarok többnyire nem tudják, hogy a magyarok a családnév-keresztnév sorrendet használják, ezért ha el akarjuk kerülni, hogy "Mr János" vagy "Ms Andrea" legyen a megszólításunk, jobb, ha az általuk megszokott sorrendben mondjuk. A magyarok viszont többnyire tudják, hogy a nem magyarok fordítva csinálják.
Egyébként hagyományosan a mai napig lefordítjuk az uralkodók és családtagjaik családnév nélküli nevét: II. Erzsébet, Károly herceg, Ferenc pápa stb.
@szigetva: Naés? Miért lenne probléma, ha véletlenül a keresztnevet uraznák? De elég gyorsan fel fog tűnni a külföldinek, hogy a keresztnevek nálunk hátul vannak, ki fogja sakkozni, mi a helyzet! Legalábbis soha nem vettem még észre, hogy az angol szövegben magyarul (tehát helyesen) használt neveknél ezt ne értették volna meg. A legtöbb magyar névben olyan keresztnevek szerepelnek, amik a külföldi előtt is ismert nevek, az ő nyelvében is létezik változat rájuk.
Teljesen szükésgtelen az név megsemmisítése és megnevezéssel pótlása egy magyarul anyanyelvű, idegen nyelvű kommunikációjában!
@szigetva: Á, nincsen ennek semmi gyakorlati oka, csak egyszerűen így alakult ki a hagyomány egyrészt, amúgy meg egyéni szokás kérdése. A koreaiak jellemzőe nem fordítják meg a neveiket, talán a kínaiak sem, amennyire tudom, a japánok viszont ige, és a magyarok is zömmel. De mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy a vezetéknevét csupa nagybetűvel írja, én például minden nyelven KORMOS Krisztián vagyok, ezt az utat a távolkeletiek már kijárták nekünk. Szóban meg "My name is Kormos Krisztián, Kormos is my surname." Ennyi, csak nem ez a szokás. Bajoroknak amúgy tök természetes egy magyar sorrend, még használn is hajlamosak, de szerintem egy amerikainak is.
@blogen: Engem zavar, amikor Mr/Dr Péternek neveznek, úgyhogy a megfelelő kontextusban fordítva használom a nevem. Amikor nagyon fontos, akkor úgyis két rovatba kérik (first name, surname). De tehetsz utána vesszőt: "Kovács, József", vagy szedheted a családneved naggyal is "KOVÁCS József", úgy is fogják tudni. És persze nevelheted is a világot, a legtöbb esetben semmi nem korlátoz téged, hogy úgy használd a neved, ahogy akarod. (Van, aki például csupa kisbetűvel írja/íratja, de az ilyesmit csak akkor kezdik elfogadni a többiek, ha elég híres/fontos ember vagy.)
Egyébként a „magyar” sorrend máshol is előfordul, pl. a bajoroknál meg olasz temetőkben láttam ilyesmit, de olyan nagyon nem értek hozzá.
Örülhetsz pl. annak, hogy a Wikipédia minden magyarnál felhívja a fordított névsorrendre a figyelmet: en.wikipedia.org/wiki/John_von_Neumann
(Kicsit hasonló a kérdés ahhoz, mint amikor valaki azon rugózik, hogy Budapestet csak és kizárólag [budapest]-nek szabad ejteni, akármilyen nyelven is beszélsz. Tehát az angolok csak ne [b(j)údöpEszt]-ezzenek, a franciák meg hagyják már a [büdapEszt]-jüket. Lehet ezt is csinálni, de szerintem kicsinyes és semmi haszna nincs.)
@Kormos: Na tessék, beelőztél.
Még azt is csinálhatod, hogy "I'm Kormos, Krisztián Kormos", annak is van hagyománya ☺
@blogen: A törökök a keresztnevet urazzák. :D
@Kormos: Ha nagy úr vagy — sir — akkor az angolok is.
@szigetva: @Kormos: A spanyolban meg két külön szó van az 'úr'-ra aszerint, hogy a vezeték- (señor, Sr.) vagy a keresztnév (don, D.) előtt használod. Sőt, hivatalos/udvarias megszólításnál, ahol a kereszt- és a vezetéknév is szerepel, ott mindkettőt használják (pl. Sr. D. [señor don] José Fernández).
www.elmexicano.hu/2014/09/senor-senora-d...a-megszolitasok.html
@szigetva: My name na Osas. Uvuvwevwevwe Onyetenyevwe Ungwemubwem Osas.
@Sultanus Constantinus: Igazából a törökben is így van. Lehetek "bay Kormos" vagy "Krisztián bey". De az előbbit nem nagyon használják. Így viszont Bye Alex törökül vagy Alex bey vagy Bye Bye XD.
@Kormos: A magyarban nincs jelentősége melyiket urazzuk.
@szigetva: Nem nevelés, csak értelmetlen. Egy fordított vernegyulázás. Ez utóbbiról leszoktunk, az idegen nevek már változatlan formában maradnak és ellentétes irányban is teljesen fölösleges. A sajátjainkat sincs értelme átfordítanunk.
@blogen: A "Kovács úr"-nak egészen más a stílusértéke, mint a "János úr"-nak, furcsa, hogy nem érzed. Az előbbi semleges, az utóbbit inkább egy szolga mondja az uraságnak.
@blogen: Nem fölösleges, mert az átlag nem magyartól nem várhatod el, hogy (1) tisztában legyen azzal, hogy egy adott név magyar, (2) tisztában legyen azzal, hogy a magyar névsorrend fordítva van, mint a (neki) megszokott. A kínaiak sokszor még fel is vesznek valamilyen „európai” nevet, hogy a nem kínaiak könnyebben boldoguljanak vele. Ha tetszik, ez ilyen udvariassági gesztusnak is felfogható.
@szigetva: A feudalizmus utáni magyar nyelvet beszélem, most leszek csak negyvenes, szóval nekem már semmit nem mond ez a vezeték-keresztnév közti különbségtétel urazás esetén.
Érdekes, az átlag magyar tudja, hogy nem Donald a vezetéknév az amerikai elnök nevében! Miért néznénk mi hülyének a külföldit! Nem fogyatékosok azok hozzánk képest, nem kell a szájukba adni semmit!
@blogen: „Nem fogyatékosok azok hozzánk képest, nem kell a szájukba adni semmit!”
Nem fogyatékosok, de van különbség egy kb. egymilliárd beszélős lingua franca és egy tizennéhány milliós közepes nyelv között; akàr a turizmusban.
A külföldi turista elvárja a magyar szállásadótól, étteremszemélyzettől, hogy tudjon angolul; míg ha te mész Angliába, az USA-ba, akkor az egyetlen reményed a magyarul beszélő személyzetre, ha kitántorgott hazánkfiába futsz bele.
Egyszerűen ennyivel többen vannak ők – akik angolul beszélnek, és akik a keresztnevüket viselik első helyen; az az alapértelmezett, külföldiekkel szemben még nekünk is. (Az átlagmagyar távolkeleti neveknél gyakran bizonytalankodhat, hogy melyik a vezetéknév.)
Az persze segíthet, ha valakinek „nemzetközi” keresztneve van (Márk, Anna, Mária), de mondjuk az Ajtony vagy a Balázs nem ilyen.
@Irgun Baklav: Kit érdekel, hogy mennyien vannak, ennek semmi köze a névhasználathoz a nyelvben. Semmi. Ahogy mi is világosan értjük, hogy ők más sorrendben írják a nevüket, úgy ők is nagyon gyorsan levágják ezt, ha találkoznak a magyar nevekkel! Lehetetlen nem felfedezni, hogy az általuk ismert keresztnevekre majdnem teljesen hasonlító magyar keresztnevek hátul állnak, vagy éppen az általuk is ismert vezetéknevek, amik közé sok magyar is tartozik, mint a Kovács például pedig elöl. Pár perc kell csak magyar környezetben egy külföldinek ahhoz, hogy ezzel tisztába jöjjön.
Ezért értelmetlen nekünk fordítgatnunk. Viszont a te esetedben előkerült egy eddig nem tárgyalt szempont, a gyarmatlakó gazsuálása, amikor valamilyen kissebbrendűségi komplexustól vezérelve akarod lefordítani a nevedet, hogy a nagyobb és erősebb vendég útját egyengesd. Sajnos ilyen is van köztünk, de ezt ne tekintsük szempontnak, nem is erről szól a felvetésem, hanem a névhasználat anomáliájáról, ami alapvetően nem ezért alakulhatott ki, hanem az egykori vernegyulázás egy kései, ellentétes irányú következménye lehet. Hasonlóan a média szó körüli polémiához, ahol egyesek azzal utasították el a magyar ragozását, hogy külföldiül már ragozva lett, tehát olyan szempontot hoztak be aminek a mi szempontunkból nem volt értelme, ahogy a névhasználat esetében is a magyar sorrendiség jelenti a nevet nekünk, így az idegen nyelvű szövegünkben is az lesz a név, míg a megfordítás csak okoskodás, ami a mi szempontunkbó értelmetlen eredményre vezet (név helyett csak megnevezést kapunk).
@blogen: Érdekes, én pont abban látom a leereszkedő, gyarmatosítói attitüdöt, ha a külföldi a bennszülötteket igyekszik utánozni.
Egyébként azt mondod, magyar környezetben pár perc alatt rájön a külföldi, hogy a második a keresztnév. Csakhogy a legtöbb külföldi nem kerül magyar környezetbe, mégis találkozik magyar nevekkel. Nameg van Sándor Klára, Sára Sándor, szegényeknél mi lesz?
De azt ne felejtsük el, hogy nemhogy a nevek sorrendjével kapcsolatos „helyes” eljárásról nem fogunk megegyezni, még a mögötte levő indítékokainkat sem biztos, hogy megértjük.
(Engem speciel még az is tud zavarni, amikor angolul beszélő ismerőseim — akik főleg nyelvészek — [pejtɛr]-nek próbálnak mondani. Akihez közelebb vagyok, annak meg is mondom, hogy ne bohóckodjon, [pijtə(r)] lesz az, a másik magyar szövegbe való. Sőt — és ezzel szerintem legtöbben így vagyunk — máshogy nevez a feleségem, mint a szüleim, máshogy a gyerekeim és különféle baráti körökben is más-más neveim vannak forgalomban.)
Azt hiszem, talán az köztünk itt a különbség, hogy a nevet te hivatalos címkének tekinted, én meg valami nyelvi-kulturális konvenciónak.
@szigetva: Így van, én a nevet egy egésznek tekintem: [Kovács János] ez így alkot egy nevet. Ha megfordítjuk a sorrendet, akkor a név akárhogy is nézzük, megszűnik létezi, egy megneveés váltja fel, mintha azt mondanák: "kicsi Jani". A János Kovács nem név többé. Nem értem, hogy mások miért semmisítik meg a magyar neveket könnyedén, különösen, ha az idegen nevekkel nem teszik ezt, helyesen érezvén, hogy azok úgy alkotnak értemes egészet: nevet.
Neve csak egy van valakinek, megnevezése végtelen lehet elvben. Alapvető udvariasságnak tűnik nekem, hogy nem bántom a nevét, hanem úgy hagyom, ahogy van.
@blogen: „Nem értem, hogy mások miért semmisítik meg a magyar neveket könnyedén,” hát nyilván mert mások nem tekintik a sorrendet a név integráns részének. Ez már kiderülhetett volna számodra.
Itt van például Ausztria fővárosa. Annak mi az „igazi” neve?
@blogen: „Ahogy mi is világosan értjük, hogy ők más sorrendben írják a nevüket, úgy ők is nagyon gyorsan levágják ezt, ha találkoznak a magyar nevekkel!”
Nemrég erről sikerült személyes tapasztalatokat szereznem egy nemzetközi, főként levelezőlistán aktív munkacsoportban egy olyan magyar kolléga kapcsán, aki magyaros sorrendben használta aláíráskor a nevét és nagybetűs kiemeléssel sem jelezte, hogy melyik neve a vezetéknév.
A külföldieknek következetesen nem esett le a dolog: az angol levélformákban szokásos 'Dear <keresztnév>' megszólításba mindenkinél a vezetékneve került (előtag – Mr nélkül).
@Irgun Baklav: Meg ne feledjük azt sem, hogy ahogy az átlagmagyarok (beleértve az újságírókat, bemondókat is) igénytelenek a külföldi nevek vonatkozásában (nem tudják normálisan leírni, kiejteni stb. őket), miért is kellene elvárunk, hogy egy világnyelvet beszélő külföldi tudjon a magyar névszokásokról.
@szigetva: Olaszoknál nem tudom, hogy van, de élő bajorok is simán használják a keleti névsorrendet a hétköznapokban, tehát nekik például biztos nem okoz problémát egy magyar név.
Megértik, ha van miből megérteniük, azt meg lehet jelölni vagy közölni. Ha már mást nem csinálsz, csak vesszőt teszel a vezetéknév után, abból is világos, hiszen azt a nyugati névsorrendet használó helyeken is úgy oldják meg, de a vezetéknév nagybetűs kiemelése is egyértelmű. Az teljesen más kérdés, hogy ha valaki semmilyen támpontot nem kap, akkor ugyan honnan tudná, hogy micsoda melyik része a névnek. Például Uvuvwevwevwe Onyetenyevwe Ungwemubwem Osas nevében mi micsoda? :D
@Kormos: Uvuvwevwevwe Onyetenyevwe Ungwemubwem Osas úr lesz a megszólítás hivatalosabb és Osas úr közvetlenebb formában. Ugyanis magyarban mind a vezeték, mind a keresztnév urazása (Kovács úr, János úr) egyformán egy szivélyesebb forma, Kovács János úr a hivatalosabb! Ez legföljebb akkor fog problémát okozni, ha az adott nyelv érzékeny arra, amire a magyar nem, viszont éppen ezért angolul Mr. Osas-t mondanák, mert a sok -we/wem végződésű névről az orosz vlagyimir vlagyimirovicsozásra asszociálnék és ebből adódóan az Osas-t tekinteném a név legfontosabb részének.
@szigetva: Érdekeltség okán saját nevünk is van Viennára, de például Brazzaville-re már nincs és nem is lenne értelme kitalálni szerintem!
@blogen: Tehát akkor ha egy magyart nagyon ismernek külföldön, akkor oké, ha a személynév-családnév sorrendet használja?
@szigetva: Nekem teljesen mindegy, hogy a külföldiek hogy használják a neveinket. A saját névhasználatunkon akadtam fenn!
@blogen: Tehát ha a külföldi kolléga engem "Péter Szigetvári"-ként ismer, azért szerinted én csak ragaszkodjak a "Szigetvári Péter"-hez? Nálam ezt a szöveg nyelve válogatja, ugyanúgy, ahogy Bécs nevét is.
@szigetva: Anno az angol tanárom azt mondta, hogy ő külföldieknek is { budapest }-et ejt ( s-ssel ). mert szerinte a { bjudapeszt } hallatán a pestis vagy a kártevő szóra asszociálhatnak.
Egyébként ha külföldön írásban rögzítjük a nevünket, akkor a nevünkben található, csak a magyarra jellemző ékezetes betűket is leírjuk vagy ékezetes betűk nélkül írjuk a nevünket ? Mert egyrészt nem biztos, hogy a külföldiek megfelelően ki tudják ejteni, másrészt ha digitalizálásra kerül a nevünk,nekik eleve nincs ilyen betű a billentyűzetükön ( bár igaz, át tudják állítani ). Az én vezetéknevemben á van, ami változik, hogy á-nak vagy csak a-nak írok mondjuk szálláshely becsekkolásánál vagy más irat, igazolás készítésénél külföldön.
@Roland2: jav: '*angoltanárom
@Roland2: És rövid [u]-val? Pedig akkor meg a Buddhára asszociálhatnak.
Szerintem a cél az, hogy Budapestről ne a pest jusson az emberek eszébe, de ezt nem a kiejtéssel kell elérni.
@Roland2: nem asszociálnak a pestisre.
@szigetva: lehet én értem félre, amit írsz, de a Budapest ejtése Amerikában lehet /ʊ/-val, igaz ritkán, általában ott /uː/-val ejtik (de legalább nem /juː/-val, mint a brit-vonalon). Sőt, a Merriam-Webster szerint még a -pest részében is lehetséges a /-pɛʃt/, de az is elég ritka. Plusz az amerikai angolban még a helyes hangsúlyozását is eltalálják a városnévnek (szó eleji főhangsúly). Persze ez nem azért van, mert arrafelé műveltebbek lennének vagy nekünk magyaroknak akarnak imponálni vele, hanem szokás az idegen eredetű szavak és nevek eredeti ejtésmódját megtartani (igaz csak fonémaszinten plusz a hangsúlyozásnál), nem úgy mint a britek a /ˌdɒn ˈkwɪks ət/-özéssel, amit csak ők értenek meg, más anyanyelvű nem.
Az US /ˈbʊdəˌpɛʃt/ sem tökéletes magyarságú, a /d/-ből flap lesz, a svá nem felel megy a magyar a-nak, meg a /p/ is hehezett. Plusz az /ʊ/ is sokszor félig vagy egészben kerekítetlen lehet fonetikailag. A maximum, amennyire amennyire néhány amerikai meg tudná közelíteni a magyar kiejtést, az [ˈbʊdʌˌpɛʃt] lenne [ʊd]-vel, és némileg vagy teljesen kerekítéses /ʌ/-val, de a mellékhangsúlytól akkor sem tudnának eltekinteni ritmikai okból, ami magával hozza a hehezést.
@Roland2: „Egyébként ha külföldön írásban rögzítjük a nevünket, akkor a nevünkben található, csak a magyarra jellemző ékezetes betűket is leírjuk vagy ékezetes betűk nélkül írjuk a nevünket ?”
Szerintem ez a dilemma még az Unicode előtti időkre állt. Akkor valóban lehetett aggódni azon, hogy ezek netán a másik fél gépén nem jól lesznek megjelenítve, a Unicode ezt szerencsére megoldotta.
Ha ékezettel írja valaki a nevét, akkor lehet, hogy a partner ékezet nélkül fogja használni a megszólítást (lehagyja az ékezetet), ami teljesen normális; de ha akarja, akkor copy+paste-tel abban a formában is reprodukálhatja, ahogy kapta.
Az ékezet annyiban nem egyedi magyar probléma, hogy ilyen bőven van a németben, a lengyekben, a csehszlovákban stb. – így ezen nem nagyon akadhatnak fenn. Az egyetlen kivétel, ahol nem biztos, hogy használnám, azok a webes űrlapok (form), mert ott nem tudhatom, hogy valóban unicode-ot használnak-e vagy valami fura izémizé (XXX) lesz az ő-kből.
@El Vaquero: Annyiban értesz félre, hogy itt Roland2 angoltanárának a kiejtéséről volt szó.
Úgy is lehet ezt nézni, hogy az angolok azért ejtenek pl [jüw]-t a Budapestben, mert a franciáktól hallották, akik viszont azért [büda]-nak ejtik, mert már ők is régen ismerik ezt a várost. Ha mi most a [budapeʃt]-et erőltetjük, akkor úgy járunk, hogy a név valami újdonsült, ismeretlen elemnek fog kinézni az angolban is (meg a franciában is), mintha az imént hallottak volna róla először.
Olyan ez, mintha a szegediek azon rugóznának, hogy bizony [szöged]-nek kellene ejteni az ő városuk nevét (igen, tudom, nem mindenki ejti ott se így, de talán érthető az analógia).
@szigetva: Bécs nevét csak magyar közegben használom, egyébként Wien/Vienna, a kárpát-medencei magyar helyneveket mindig magyarul használom, függetlenül a beszélgetőpartner kilététől, ahogy a magyar neveket is magyarul ejtem a használt nyelvtől függetlenül.
@blogen: A kárpát-medencei német helynevekkel szoktam csak kivételt tenni gyakran, abban az esetben, ha jellegzetesen -egykor- német kultúrájú települséről van szó, akkor a külföldieknek Hermannstadtot mondok adott esetben.
@blogen: Oszt mi közöd hozzá? Mindenki úgy bánik a saját nevével, ahogy akar. Az övé
@Roland2: Szerintem az én álláspontomat ismered ebben a kérdésben. ;)
De nagyjából az, hogy a 21. században nincs mentség arra, hogy latin betűs neveket latin betűs szövegkörnyezetben ne írjanak le ékezet- és mellékjelhelyesen. Számomra ez egyértelmű igénytelenség és lustaság, de olykor felmerül bennem a rosszhiszemű szándékosság is. ;)
Más kérdés, hogy sajnos az angol nyelvű sajtó is általában igénytelen (mivel az angolban nem használnak mellékjeles betűket), és mivel a magyar források is többnyire angol nyelvű szövegekből emelik át a neveket és természetesen magasról tesznek a helyesírásuk hiteles forrásból történő ellenőrzésére, ugyanúgy benne maradnak a hibák.
Viszont szerintem nemcsak igénytelenség és lustaság, hanem még tiszteletlenség is az, amikor pl. egy elnök vagy magas rangú vezető nevét nem hajlandóak normálisan leírni az online sajtóban (ld. Index és társai).
@mondoga: Szemmel láthatóan még azt se vetted észre, hogy mindkét (ha úgy tetszik, mindhárom OVM) név keresztnév is. :D
@mondoga: Pl. Bartók Béla legtöbbször "magyarul" írta alá a nevét:
lásd Google - "Bartók Béla signature"
viszont itt is van ilyen is:
www.goldenageautographs.com/opera/belabartok.html
A minap szembesültem azzal, hogy a keleti névsorrendet tökéletes természetességgel használják az angol Tini Nindzsa Teknőcök sorozatokban (Oroku Saki, Oroku Nagi, Hamato Yoshi). És hát itt eredeti amerikai cuccról van szó, még csak nem is japán az eredeti. Ez is azt támasztja alá, hogy a felhasználó egyedi döntése az egyetlen befolyásoló tényező, nincs itt semmi külső elvárás.
Csúnyán ne beszéljenek. Moderálják ki magukat akkor.