Föllépés vagy fellépés?
Ha valakinek az tetszik, másnak meg az, akkor sosem fogunk mindenkinek tetszeni. De ez nem baj, különösen, ha a többséget nem érdekli az egész.
A nyelvi elemek teljesen szabad váltakozására szeretem a fel ~ föl példáját hozni. Abban a tévhitben éltem, hogy ez az a (két?) szó, melynek esetében senkinek eszébe sem jutna megkérdezni, hogy melyik a helyes. Ekkor azonban megérkezett Márk nevű olvasónk levele:
A föllépés vagy a fellépés a helyes? (Koncert, Előadás szinonimájaként) Esetleg mindkettő?
Melyik az elvárt, melyik a kívánt?
Melyik való wikipédia cikkbe.
Kedves Márk, csak arra tudjuk biztatni, hogy használja azt, amelyik Önnek tetszik. Ha mindkettő tetszik, akkor pedig váltogassa őket. Egyet ne tegyen: ne aggodalmaskodjon emiatt. Teljesen felesleges.
Márk kérdése persze nem teljesen alaptalan. Ahol ingadozás van, ott előbb-utóbb mindenképpen fellép az igény, hogy a két alakváltozat között valamilyen különbség legyen. Vagy jelentésbeli, vagy stílusbeli, regiszterbeli. Az előbbire példa, hogy míg a felett és a fölött ugyanazt jelenti, a felé és a fölé már mást; a felől mellett pedig nincs *fölől – legalábbis a sztenderdben. A stílusbeli különbségre pedig jó példa a sör és a ser viszonya.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Nekem is meg kell vallanom, hogy valójában számomra sem mindig egyenrangú a fel és a föl. Például meglepődtem, amikor az iskolai történelemkönyvben fölkelésről olvastam. A fölkelés számomra ugyanis az, amikor reggel kimászunk az ágyból – a felkelésnek viszont e mellett van ’lázadás’ jelentése is. Úgy látszik, a tankönyv szerzői ezt vagy másként érzik, vagy vakon követnek egy nyelvművelői tanácsot.
A nyelvművelők egy része ugyanis azt javasolja, hogy – legalábbis e-ket tartalmazó igék mellett – részesítsük előnyben a föl változatot. Ezt azzal indokolják, hogy a sok e csúnya, monotonná teszi a nyelvet. Persze ez a kijelentés a magyar nyelvvel kapcsolatban eléggé meglepő, hiszen a magyar kifejezetten szeret monoton, sokszor csak ugyanazt a magánhangzót használó szavakat építeni: kellemetlenkedhetnek, alkalmatlanabbakat. Az érvelés alapján arra kell gondolnunk, hogy a nyelvművelők alapjában véve csúnyának tartják a magyar nyelvet – talán ezért is érzik annyira fontosnak, hogy állandóan a csinosítgatásával foglalkozzanak. Márk kérdése szempontjából azonban elengedhetetlen (!) kiemelnünk, hogy a nyelvművelők sem állítják, hogy a fel használata – mondjuk akár a feltekeredhettek alakban – helytelen volna.
Vannak azonban más vélemények is. Személyesen találkoztam már olyan érveléssel is, hogy a föl mindenképpen tájnyelvi ízű forma – az illető azt vallotta, hogy szerkesztőként a fölt mindig kötelességének érzi felre cserélni. A magam részéről a fölkelést is meg szoktam hagyni, ha a szerző úgy írja.
Végezetül még egyszer azt tanácsoljuk Márknak, hogy írja úgy, ahogy neki tetszik – de készüljön fel rá, hogy bármikor jöhet valaki, akinek másképp fog tetszeni. Egy dolog a fontos: hogy ha másnak másképp jó, ne kössön bele.
Gondolom, a szögedi zárt e helyettesítője az ö a föllép és más hasonló szavakban. Én kicsivel szebbnek, ízesebbnek hallom, de esetenként régiesebbnek is.
Egy apró különbséget én is érzek a kettő között: az előadóművész fellép, én pedig a lépcsőre föllépek. Mindkettőt használnám viszont abban az értelemben, hogy 'fellép/föllép valami ellen'.