És mégis...

Ha legalább a keményvonalas nyelvművelők szavait visszhangozná! Bár igaza akkor sem lenne... De legalább értenénk, miért olyan biztos magában. Ám még ezt sem mondhatjuk el a védelmében.

Egy korábbi cikkünknek azt a címet adtuk, hogy Amikor a vezér legyőzte a vezírt, ráadásul azt a hibát vétettük, hogy így vezettük fel a cikket:

Mert a vezér és a vezír nem ugyanaz. De legalábbis nem úgy, ahogy gondolnánk.

Az, hogy hibáztunk, csak akkor merült fel, mikor a Facebookon egy olvasónk odakommentelte:

Legalább Ti írnátok helyesen! Kötőszóval nem kezdünk mondatot.

Azt nem tudjuk, hogy jön ide a helyesírás. Ha nem helyes kötőszóval mondatot kezdeni, akkor az szóban sem helyes, az a hiba pedig, amit szóban is el lehet követni, nem lehet helyesírási.

Olvasónk szerint kötőszóval nem kezdünk mondatot – nem tudjuk, kire gondol „mi” alatt, hiszen mi a nyestnél jól láthatóan kezdünk. Hogy ők (?) nem kezdenek, az szívük joga. A magyar irodalomban (ide értve az idegen művek fordításait is) mindenesetre szokás kötőszóval mondatot kezdeni, melyre bizonyítékok jól ismert címek is:

Akiért a harang szól

Ha férfi vagy, légy férfi...

Ha a világ rigó lenne...

Vagy megölni valakit

Sőt, kötőszóhalmozással kezdődő mondat is előfordul:

És mégis mozog a föld!

De ha mégis?

Forrás: Wikimedia Commons / Magyar Posta

Az eset tipikus példája annak, amikor az olvasó nyelvművelőbb akar lenni a nyelvművelőknél. Maga Nyelvművelő kézikönyv ugyanis csak egy helyen szól a „kötőszóval nem kezdünk mondatot” elvéről: a nyelvművelő babonáknál (II. 369). Igaz, általában arról szólnak, hogy előzmény nélkül nem kezdünk kötőszóval mondatot – azaz a szabály finomítva úgy hangzana, hogy kötőszóval nem kezdünk szöveget. Azonban szöveget vagy címet is kezdhetünk kötőszóval, méghozzá éppen azt kihasználva, hogy ilyenkor az olvasó (hallgató) valamilyen előzményt feltételez. Ennek köszönhetően például azt az érzetet kelthetjük, hogy az olvasó (hallgató) egyenesen a történet közepébe csöppen.

A kötőszók sorrendi helyéről szóló alszócikkben (I. 1260) a Nyelvművelő kézikönyv éppen azt állapítja meg, hogy a kötőszó tipikus helye a (tag)mondat élén van. Sőt, van egy kötőszó mint önálló mondat című alszócikk is – fel sem merülne, hogy egy mondat állhat egyetlen kötőszóból is, ha a mondat elején kötőszó nem állhatna.

Egyes kötőszók, mint pl. a ha, tipikusan nem csupán a tagmondat elején állnak, hanem mondat elején is. Más kötőszók, mint az és vagy a vagy, inkább egy másik tagmondatok követő tagmondatot szoktak kezdeni. De a vagy előfordulhat mindkét tagmondat elején: Vagy megszoksz, vagy megszöksz.

De akkor legyeni itt is egy képrejtvény. Vagy mi.
(Forrás: Wikimedia Commons / Arne List / GNU-FDL 1.2)

A kötőszóval való mondatkezdés tilalmára vonatkozó babona talán az éssel kapcsolatban a legerősebb. Az éssel való mondatkezdés legfeljebb akkor furcsa, ha rendszeres. Az ilyen mondatok használata sajátos stílushatást vált ki. Ha ez a stílus nem illik a szöveg tartalmához, akkor stílushibáról beszélhetünk – nyelvtani vagy helyesírási hibáról azonban semmiképpen sem.

Kapcsolódó tartalmak:

• Milyen hibákat vétünk?
• Mi végett kell beszólni?
• Mindenki szálljon le a bicigliről!
• Feltétlen jegyezd meg!
• Értelmetlen az újjáélesztés?
• Az ördögi kőr
• Mivel nem kezdünk mondatot?
• Éssel kezdjük a mondatot?

Hasonló tartalmak:

• A bal lábas cipő esete a nyelvtannal
• A fogadalom, pedig fogadalom
• A gondolat természetes lélegzetvétele
• A hivatalos írásmodor
  nem ma romlott el
• A káromkodás mondattana

Hozzászólások (13):