Dugdosás
a (folyamatos) múltban
Egy két és fél ezer éve kőbe vésett feliratnak eredünk nyomába: két férfi nevét egy „kötőszó” köti össze. Ki kivel mit csinált és mikor azon a kies szigeten?
A minap a The Guardian cikke nyomán körbejárta az internetet egy tavaly nyári felfedezés híre. 2013. július 16-án Asztipalea (ókori kiejtéssel Asztüpalaia) szigetén találta Andreasz Vlachopulosz azt a sziklát (nem pedig falat, ahogy a 444 cikke mondja) egy dombtetőn, amin a netes hírek szerint a következő felirat volt: Νικασίτιμος οἶφε Τιμίονα [nikaszitimosz ojfe timiona].
(Forrás: greekepigraphicsociety.org.gr)
A felirat nyilván nem szerepelhetett így, több okból sem. A felirat a felfedező professzor kollégája, Angelosz Mattheu epigráfus (feliratszakértő) szerint az i. e. 6. század közepéről származik. Ekkor még csak a ma nagybetűnek ismert betűket használták, a kisbetűk csak másfél évezreddel később alakultak ki. A hangsúlyokat jelölő ékezetekre is még több száz évet kell várnunk. A kövön tehát inkább a következő állhat: ΝΙΚΑΣΙΤΙΜΟΣ ΟΙΦΕ ΤΙΜΙΟΝΑ [nikaszitimosz ojfe timiona]. De ahogy Mattheu beszámolójából tudjuk, a sziklán nem ΟΙΦΕ, csak ΙΦΕ áll, amit ő ezzel a mellékjeles alakkal értelmez: ᾦφε. Sajnos nem találtunk képet a feliratról, így csak feltételezhetjük, hogy az Ο betű nem (jól) látszik a sziklán, az filológusi betoldás (másképp nincs a szövegnek értelme). Korábban volt már arról szó, hogy a görögök egy része írásban nem különböztette meg a rövid és hosszú [o]-t, mindkettőre az Ο betűt használták, az Ω-t Athénban csak az i. e. 5. század végén vezették be. Ezért a sziklára vésett ΟΙΦΕ (amiből ma csak ΙΦΕ látszik), érthető ΩΙΦΕ-nek is. Ezt írjuk ma ᾦφε-nek. A mai helyesírással írt οἶφε tehát hibás, anakronisztikus átirata az ΟΙΦΕ-nek.
Az ige ősi örökség, indoeurópai alakjából származik az ősszláv jebati, aminek folyománya sok mai szláv nyelvben is megtalálható, pl. szlovák jebať [jebaty] ’baszik’.
Az ᾦφε [ófe] (korábbi ejtése [ójfe]) az οἴφω [ojfó] ’közösül’ ige múlt idejű egyes szám harmadik személyű alakja. Elég ritka ige, a Perseus Digital Library például nem hozza se a Mattheu-féle ᾦφε [ófe], se a neten elterjedt οἶφε [ojfe] alakot, de még a szótári címszóként szolgáló egyes szám első személyű οἴφω-t sem. A Liddel–Scott-féle görög–angol szótár középméretű változatában sincs benne ez az ige, viszont a Györkösy–Kapitánffy–Tegyey-féle Ógörög–magyar nagyszótárban szerepel ennyi: „οἴφω közösül vkivel τινά Plut.” vagyis a vonzata tárgyeset (τινά ’valakit’) – mint sok magyar szinonimájának – és Plutarkhosznál (i. sz. 1–2. század) fordul elő. A továbbiakban fordításaként a megdug igét használjuk, egy talán katonák által sziklába vésett üzenethez a közösül stílusában nem illik. (A Guardian-cikkben a mount, a 444-es magyar verzióban az ennek megfelelő meghág szerepel, de ezek sem felelnek meg egy grafitti stílusának. Talán még a megdug se…)
A feliraton az ige előtt és után két név szerepel, az első, Νικασίτιμος [nikasztimosz] alanyesetben, a második, Τιμίονα [timiona] tárgyesetben. Mindkettő férfinév, az utóbbi alanyesetű alakja Τιμίων [timión]. A hírekben szereplő οἶφε felszólító módú: ’dugd meg’. Arra gondolhatnánk tehát, hogy Nikaszitimoszt a felirat készítője arra szólítja fel, hogy dugja meg Timiónt. Ebben az esetben azonban Nikaszitimosz neve megszólító esetben (latinosan vokatívuszban) lenne: Νικασίτιμε οἶφε Τιμίονα, tehát nem felszólításról van szó.
(Forrás: Wikimedia Commons / ismeretlen Jacopo Caraglio nyomán)
A Guardian-cikk és a 444 cikke is beleveszi a fordításba, hogy here. illetve itt. Ilyesminek azonban a görög szövegben nincs nyoma. Az is érthetetlen, hogy mindkét forrás Timionát emleget, ami akár női név is lehetne, amint arra mindkét helyen felhívják a figyelmet a kommentelők.
A Mattheu-féle értelmezés – ᾦφε – jobban illik a nevek esetéhez: ’Nikaszitimosz dugta Timiónt’. A felfedezőt, Vlachopulosz professzort idézve a Guardian-cikk – és nyomában a 444 cikke is – felhívja a figyelmet, hogy a folyamatos múlt időt használja a felirat. A görögben van még az aorisztosznak nevezett igeidő, ami a történés pillanatnyiságát emeli ki. Ha azt használta volna az üzenet kőbevésője, akkor így fordíthatnánk a mondatot: ’Nikaszitimosz megdugta Timiónt’. A professzor szerint
By using the verb in the past continuous [tense], it clearly says that these two men were making love over a long period of time, emphasising the sexual act in a way that is highly unusual in erotic artwork
– azaz a folyamatos múlt idő használatával a felirat azt üzeni, hogy ez a két férfi hosszabb időszakon át szeretkezett, ami az erotikus művek körében merőben szokatlan módon emeli ki a szexuális aktust. E sorok szerzőjének be kell vallania, egyáltalán nem érzi ezt a hatalmas különbséget a ’N. dugta T.-t’ és a ’N. megdugta T.-t’ mondatok között. Mi abban a merőben szokatlan, hogy a felirat nem egy egyéjszakás kalandról, hanem hosszabb kapcsolatról számol be? Érdekes, hogy a Guardian szövege kétértelmű, de inkább arra utal, hogy a két férfi sokszor szeretkezett, a 444 látszólag korrekt fordítása (a két férfi hosszú időn át szeretkezett) arra utal, hogy sokáig tették ezt. Ebből a feliratból sose fogjuk megtudni, még az is lehet, hogy sokszor és minden alkalommal sokáig.
Az már valóban figyelemre méltó, hogy a távoli helyőrség tagjai (a felfedezők szerint katonák vésték a sziklába a szöveget) az i. e. 6. században írástudó emberek voltak, akik ilyen feliratot tudtak készíteni. „Whoever wrote the erotic inscription referring to Timiona was very well trained in writing” – mondja Mattheu, azaz bárki is írta ezt a Timiónról szóló erotikus feliratot nagyon jól képzett író volt. Csak remélhetjük, hogy nem Vlachopulosz professzor egy vicces kedvű asszisztense véste oda egy éjszaka.
Nycherate, vana succula que amas Felicione et at porta deduces, illuc tantu in mente abeto! :D
Na, ehhez nem sok mindent tudok hozzászólni, meg a homokos témákért sem vagyok oda :D Görögből csak a betűket ismerem, addig terjed a nagy tudományom, meg az újgörög kiejtésről tudok ezt-azt, de az ókorihoz egy az egyben tudatlan vagyok. Mondjuk megtanulni sem szándékozom, nem tudnám mire használni. Gondoltam már rá, hogy az El Phedro címet görögösíteni kéne, de ahhoz tudni kéne görögül.
Én viszont magyarul is érzem a cikkben leírt különbséget a dugta/megdugta között. Jó, nem azt állítom, hogy hatalmas a különbség, főleg nem köznyelvileg, de az igeidő-használatban tényleg van egy ilyen különbség, az angolban és még a magyarban is (főleg a magyar igekötő miatt, ami pl. angolul is erős gyanú a perfectes igeidőre).