Csalni jó?

Egy kutatás azt mutatja, hogy a csalás örömet okoz – feltéve persze, hogy senkinek nem esik bántódása...

nyest.hu | 2013. szeptember 16.

Azt gondolnánk, hogy a legtöbben nem vesszük számításba a csalás lehetőségét, főleg a komolyabb helyzetekben. A lelkiismeret-furdalás nem hagyna nyugodni minket. Vagy mégis hagyna? – Egy új kutatás azt mutatja, hogy a kis csalások nemhogy kétségebe nem ejtenek minket, de sokkal inkább feldobnak.

A washingtoni és a pennsylvaniai egyetem, a Harvard Egyetem és a London Business School közös kutatásában azt vizsgálták, hogy egy etikátlan cselekedet után milyen érzelmeik vannak a résztvevőknek. A kísérletben több mint ezer brit és amerikai fiatal vett részt; négyszázan a későhúszas-koraharmincas éveikben jártak, a többiek pedig huszonéves egyetemisták voltak.

A résztvevőknek egy sor kísérleten kellett végigmenniük, amelyekben többféle teszt és logikai feladvány szerepelt. Minden kísérlet előtt és után az alanyoknak ki kellett tölteniük egy, az érzelmeikre vonatkozó kérdőívet. Az eredményekből az derült ki, hogy akik csaltak a feladatok megoldása közben, inkább boldogságot, mint lelkiismeret-furdalást éreztek.

Az egyik kísérletben például két csoportra osztották a résztvevőket, akiknek egy számítógépen kellett matematikai-logikai feladatokat megoldaniuk. Az egyik csoportnak azt mondták, hogy meg kell oldaniuk a feladatokat, és ha kész vannak, akkor mehetnek tovább a következő kérdésre. A másik csoportnak szintén azt a feladatot adták, hogy adják meg a kérdésekre a válaszokat. Náluk azonban volt a képernyőn egy gomb, amelynek megnyomásával megnézhették a jó választ a kérdésre. Az eredmények szerint az utóbbi csoport résztvevőinek 68 százaléka használta a gombot, azaz a részt vevők több mint kétharmada csalt. Ezek a résztvevők azonban a feladat után nem lelkiismeret-furdalást, hanem örömöt éreztek – az utána kitöltött kérdőívek tanúsága szerint.

A hamiskártyások boldogsága
(Forrás: Wikimedia Commons / Jacob van Oost (I) (1603–1671))

Nicole Ruedy, a washingtoni egyetem kutatója így kommentálta az eredményeket: „Az eddigi kutatások azt mutatták, hogy amikor az emberek valami rosszat cselekednek, főleg ha fájdalmat okoznak valakinek (például egy elektromos sokkolóval), rosszul érzik magukat a tettük után. A mi kísérletünk azt igazolta, hogy a csalók örömöt éreznek az etikátlan tettük után – feltéve, hogy senki nem sérült meg miattuk.”

Egy másik kísérletben a kutatók két csoport viselkedését figyelték meg, akiknek szintén az volt a feladatuk, hogy egy szobában, adott időre megoldjanak egy matematikai feladványt. A szobában volt egy álrésztvevő, aki csak úgy tett, mintha a csoport tagja lett volna. A valódi résztvevőknek azt mondták, hogy minden egyes, időre megoldott probléma után pénzjutalmat kapnak; az álrésztvevő szerepe pedig az, hogy amikor az idő lejár, értékelje a munkájukat. Az egyik csoportban az álrésztvevő csalt, felülértékelte a csoport munkáját, a másik csoportban pedig részrehajlás nélkül értékelt. A csalást egyetlen résztvevő sem jelentette, és általában jobban érezték magukat a teszt elvégzése után, mint azok, akiket pontosan értékeltek.

„A csalás után tapasztalt jó érzés megmagyarázhatja azt, hogy az emberek miért csalnak még olyankor is, amikor nagyon kevéssé kifizetődő” – mondta el Ruedy. A jövőben a kutatócsoport azt vizsgálja majd, hogy a csalás fölött érzett öröm arra sarkalja-e az embereket, hogy megismételjék az etikátlan tetteket.