Ciki a pártoknak a szegénység?
A szegénység nem csak a szegényeknek rossz. A pártok sem mindig foglalkoznak szívesen a kérdéssel. A téma a Fideszt általában nem érinti meg, a baloldal pedig akkor foglalkozik vele, amikor épp fontos neki valamiért.
Meghökkentő kép rajzolódik ki abból a felmérésből, amit a GVI készített a szegénységgel kapcsolatos cikkek vizsgálatával. E szerint ugyanis a 2010-es kampányidőszakban szinte senki sem beszélt a szegénységről – és így a szó is szinte eltűnt a vezető hazai internetes hírportálokról is. Pártállásra való tekintet nélkül.
(Forrás: Habitat for Humanity /CC BY-SA 3.0)
A GVI nyolc vezető hírportál cikkeit vizsgálta 2000 eleje óta. Azért csak nyolcat, mert a mintegy 3 millió cikket (azaz a magyar online hírportálok tartalmának túlnyomó részét) felölelő adatbázisukból csak azokat a portálokat vizsgálták, amelyeknél legalább 100 cikk tartalmazta a „szegénység” és a „rászoruló” szavakat. A vizsgálatba végül a következő portálok kerültek be: hvg.hu, index.hu, mno.hu, nol.hu, hir24.hu (fn.hu, fn.hir24.hu), origo.hu, vg.hu és a hetivalasz.hu
Első pillantásra is egyértelmű, hogy a 2010-es parlamenti választási kampány környékén a szegénységgel foglalkozó cikkek száma egészen elképesztő mértékben zuhan le – valahova a nulla köré. Míg a nyolc portálon összesített cikkgyakoriság 2010 előtt ötven körül, 2011 közepére pedig már 120 környékén alakul, addig 2010-től, nagyjából a választási kampány élesedésétől kezdődően 2011-ig egészen meredeken zuhan. 2011 év elején szinte egy cikk sem említi a szegénység vagy a rászorultság témáját.
(Forrás: textplore.org)
Azt, hogy a szegénység és a rászorultság kifejezések között a politika szívesen tesz megkülönböztetést, a nemrég nyilvánosságra került erőforrás-minisztériumi szójegyzék óta tudjuk: ennek készítői is úgy vélték, hasznosabb rászorultságról beszélnie egy minisztériumi dolgozónak, mint szegénységről. Valóban kevésbé zavaró úgy gondolni, hogy valaki csupán rászorul valamire, mint hogy sem egyenesen szegénységben él. Ez az eufemizálás (szépítő szóhasználat) ebben a vizsgálatban is visszaköszön: a választások környékén egyszerűen lecserélődött a két kifejezés.
Az alábbi ábrán látható ugyanis, hogy a teljes vizsgált időszak alatt a szegénység szó fordul elő leggyakrabban (és ennek a trendjét követi a szegény kifejezés is) – a rászoruló viszont szoros, ráadásul ellentétes irányú összefüggést mutat az előbbi kettővel: ha a szegénység/szegény szó gyakorisága csökken, akkor a rászoruló növekszik – és fordítva. A finomkodó, eufemisztikus rászoruló szó a 2010-es parlamenti választások környékén teljesen átveszi a terepet a zavaróbb szegény/szegénység kifejezésektől:
(Forrás: textplore.org)
A kutatók – megfelelő professzionális távolságtartással – nem vontak le messzemenő következtetéseket a fenti adatokból, elsősorban az adatok bemutatására szorítkoztak. Mi úgy gondoljuk, hogy adódik egy meglehetősen kézenfekvő magyarázat – és ez a kampánytémákkal kapcsolatos. Míg általában a baloldali pártoknál hangsúlyosan jelenik meg a szegénység kampánytémaként, addig a konzervatív pártok általában nem foglalkoznak kiemelten ezzel a társadalmi problémával.
2010-ben kicsit más volt a helyzet: míg a kormányon lévő baloldaltól nem várhattuk, hogy nyolc év kormányzás után kampánytémává teszi a szegénység kérdését, ez a lehetősége a Fidesznek volt meg. Ők azonban – az adatok szerint – nem kívántak foglalkozni a szegénységgel, és ezért ez a téma egyik nagy párt kampányában sem jelent meg. Ennek köszönhető a szegénységgel kapcsolatos cikkek drasztikus visszaesése, és a szóhasználat drámai változása is. Ellenzékből már bátrabban nyúl a baloldal is a szegénység kérdéséhez, talán ezzel indokolható az is, hogy 2012-re újra szóba került a téma.
Az elemzést részletesen a GVI oldalán lehet megtekinteni, ahol további izgalmas grafikonok is találhatók a témában.