Azonosították Broca páciensét
Ki volt az a rejtélyes páciens, akinek a Broca-terület felfedezését köszönhetjük? Mára ez is kiderült.
Százötven év után azonosították, hogy ki volt a tulajdonosa a leghíresebb 19. századi agynak, amelynek köszönhetően Paul Pierre Broca francia anatómus és sebész (1824-1880) behatárolta az agy motoros beszédközpontját. Kutatásait Cezary Domanski, a lengyelországi Maria Curie-Sklodowska Egyetem orvostörténésze a Journal of the History of the Neurosciences legújabb számában ismertette.
Egy párizsi külvárosi kórházba 1840-ben szállítottak egy afáziás, azaz beszédképtelen férfit, aki egyetlen szót, a tant volt képes kimondani, így Tan úrként tartották nyilván. Az évek során a férfi állapota fokozatosan romlott, megbénult és gangréna miatt sebészeti beavatkozáson esett át – olvasható a LiveScience tudományos hírportálon.
Paul Pierre Broca nem sokkal a páciens 1861-ben bekövetkezett halála előtt ismerte meg a beteget. A férfi elhunyta után felboncolta a halottat, és felfedezte a domináns agyféltekéje homloklebenyének alsó részében lévő kiterjedt károsodást. Az agynak e részét a francia anatómus tiszteletére Broca-területnek nevezik.
(Forrás: Wikimedia Commons / Jimhutchins / GNU-FDL 1.2)
„A korabeli anatómusok azon vitáztak, hogy az agy egyes területei »szakosodnak-e«, azaz meghatározott funkciókért felelnek, avagy miként a máj esetében tapasztalható, az egész állomány ugyanazt a feladatot végzi. Tan úr volt az első beteg, kinek esete bizonyította, hogy az agy meghatározott területének sérülése specifikus beszédzavart okoz” – magyarázta Marjorie Lorch, a Londoni Egyetem kutatója, aki nem volt részese a vizsgálatnak.
Tan úr személyazonossága azonban mostanáig rejtély maradt. A legtöbb történész írástudatlan munkásnak vélte, míg mások úgy gondolták, hogy szifilisz okozta az agykárosodást. Cezary Domanski régi orvosi és anyakönyvi feljegyzések sokaságát vizsgálta át, míg felfedezte a halotti bizonyítványt, amelyet egy bizonyos Louis Victor Leborgne számára állítottak ki, aki 1809-ben a franciaországi Moretben látta meg a napvilágot.
Levéltári adatok segítségével a lengyel kutató kiderítette, hogy a férfi egy hétgyermekes tanár fiaként látta meg a napvilágot, és minden testvére tanult ember volt. Louis Victor Leborgne gyermekkora óta epilepsziában szenvedett, a rohamok ellenére mesterséget tanult és 30 éves koráig dolgozott, míg el nem veszítette a beszédkészséget. „A felfedezésnek köszönhetően az orvosi szakirodalom egyik leghíresebb páciense végre visszakapta személyazonosságát” – hangsúlyozta Marjorie Lorch.