Árnyékszékkészítők a Váczi körúton
Úgy látja, néha ellentmondásos a helyesírási szabályzat? Igaza van. Ennek bizony hagyománya van nálunk, a szabályozás már 100 éve is ellentmondásos volt. Az utcanevek helyesírása kapcsán régi szabályzatokban kutatunk.
A Budapesti Czim- és Lakásjegyzékben keresgélve felfigyeltünk arra, hogy az utcaneveket a 20. század első harmadában meglehetős gyakorisággal írták kötőjellel. Ilyen példákat találtunk:
egyszerű szavas: Sugár-út, Hermina-út, Hegedűs-köz, Görög-utcza, Csepel-rakpart
összetett szavas: Aranykacsa-utcza, Holdvilág-utcza
kétszavas: Horthy Miklós-út, de Ferencz-József-rakpart, Ferencz-József-tér
Emellett ha megnézzük, hogy írták azokat a több tagból álló szavakat, amelyeknek leírása ma is gondot okoz, akkor azt látjuk, hogy nagyon sok esetben nem egyezik a mai helyesírás az akkor szokásossal. Lássunk néhány példát!
1881 árnyékszék-készítők
1901 árnyékszékkészítők
2014 árnyékszékkészítők
1881 ásványvíz-kereskedők
1898 ásványvízkereskedők
2014 ásványvíz-kereskedők
2014 tükörgyártók és -raktárak
1881 faárú-gyárak
1901 (Hirschler-féle) faárugyár
2014 faárugyárak
A fenti példák között szerepel a raktárok szó is. Ez nem egy gyakori írásmód az adatbázisban, mindössze öt előfordulása van – mi véletlenül pont beletrafáltunk. De most nézzük, mit mondanak a szabályzatok az egybeírás, különírás, kötőjelezés kérdéséről!
(Forrás: Wikimedia Commons / Cgoodwin / GNU-FDL 1 2)
Egybe, külön vagy kötőjellel?
Korompay Klára a helyesírás történetét áttekintő írásaiban arra mutat rá, hogy az összetett szavak esetében az 1700-as években egyesek a különírást, mások – elsősorban német mintára – az egybeírást, megint mások pedig a kötőjeles írást tartották követendőnek (pl. teg-nap, öszsze-tett szók). Azonban már ekkor felismerhető volt az a tendencia, hogy az olyan összetételeket, amikben nem jelzi toldalék a két szó viszonyát (például húsevő) inkább egy szóba, míg a toldalékos szókapcsolatokat (például húst evő) inkább két szóba írták.
Korompay szerint a teljesen egységes helyesírási szabályozás csak a szabályzat 1954-es, 10. kiadásával jött létre. Az összetett szavak írását szabályozó mozgószabályt ekkor vezették be, a sok problémát okozó 6:3-as szabályt pedig csak a most is érvényben lévő, 1984-ben kiadott 11. kiadásban. Azt azonban tudjuk, hogy manapság is vannak olyan szókapcsolatok, amit sokan egy szónak éreznek, mégis kettőbe kell írni az Akadémia szabályzata szerint – ilyen például a nyitva tartás.
Kötőjelek – az 1899 szabályzat
Az alábbiakban a példákat az éppen tárgyalt helyesírási szabályzatból idézzük, az eredeti írásmódot megőrizzük.
Először tüzetesebben az akadémia 1899-es szabályzatát vizsgáltuk meg. Ebben meglehetősen sok kötőjeles formát találtunk – akárcsak a Czim- és Lakásjegyzékben.
A szabályzat 18. §-a foglalkozik a kötőjel használatával. Néhány ma is érvényben lévő eset mellett – pl. megy-e, fő-fő, dérrel-durral, Racine-ként – találunk a maitól eltérő alakokat is jócskán a kötőjelesként megadott szavak között. Ekkoriban a mainál gyakrabban használták a kötőjelet, például többértelműség kiküszöbölésére: fa-ló ’fából készült ló’ míg faló ’gyorsan evő’, alap-ok ’alapvető ok’, míg alapok ’alap többes alakja’. Ma ezeket a szavakat egybeírjuk. Ez a két szópár valószínűleg nem is okoz problémát, hisz a faló egyik jelentése főnévi, a másik igei, az alapok egyik jelentése pedig egyes számú, a másik meg többes.
Más esetekben azonban jól jönne ma is egy kötőjel, mint arról már korábban írtunk.
(Forrás: Wikimedia Commons / Nino Barbieri / GNU-FDL 1 2)
Emellett például a közterületek nevét is kötőjellel kellett írni, ellentétben a mai különírással. Érdekes módon ezek a szókapcsolatok is az egybeírandó szavak között vannak felsorolva a szabályzatban – azt sugallva, hogy a kötőjeles írás tulajdonképpen az egybeírás egy fajtája.
„I. Az első osztályba eső összetettek előtagja jelző gyanánt áll; egyesűlnek pedig e viszonynál fogva:
a) a főnevek ; pl. cserfa, almafa [...]
József-utcza, Czegléd-utcza, Péterfia-utcza [...]
Ha a kötőjeles összetettek melléknevekké válnak, elmarad a kötőjel: czeglédutczai”
A magyar helyesírás elvei és szabályai (1899: 18)
(Forrás: Wikimedia Commons / Csörföly D / GNU-FDL 1 2)
A melléknévi előtagot tartalmazó közterületnevekre ugyanezek a szabályok vonatkoznak.
„e) Egygyé alakúl a melléknév és említett jelzőtársai a főnévvel is ; de csak kivételesen, midőn együttvéve különös fogalmat támasztanak: jólét, újév, álarcz [...]
Váczi-útcza, Üllői-út, Kerepesi-út, Fő-út”
A magyar helyesírás elvei és szabályai (1899: 21)
Mit mutatnak ezzel szemben a tények? A vizsgált címjegyzékben azt találtuk, hogy ez utóbbi típusú, mellékneves utcaneveket gyakrabban írták külön, mint kötőjellel. Ezek a szabályok a fent felsorolt összetett főnevek kötőjeles, illetve egybeírt alakjára sem adnak magyarázatot (pl. árnyékszék-készítő ~ árnyékszékkészítő), és a vonalzó-intézet típusú szavakra sem, amik ugyancsak gyakran szerepelnek a címjegyzékben. Az 1899-es szabályzat ez utóbbiakra a különírást javasolja:
„Számosan egybeirják az efféléket is: írótoll, iróasztal ivópohár, evőkanál, varrótű ; sütőteknő stb. De minthogy a részesülő a főnévnek csak elsőrendű jelzője, mint a melléknév, helyesen teszünk, ha a fentebbi kivételekre (kötőjel, jegyzőkönyv stb.) szorítkozva, a részesülőt a rendszerint külön választjuk a főnévtől : iró toll, ivó viz, varró tű, kötő fék, mosdó tál, mosó konyha, sütő teknő, faragó szék stb. – szintúgy : vető mag, vágó marha, eladó búza stb.”
A magyar helyesírás elvei és szabályai (1899: 21)
Talán változtak a szabályok az évek során?
Az iskolai szabályzat
1903-ra elkészült Simonyi Zsigmond helyesírási szabályzata az iskolák számára, melyet az 1903. március 14-én kelt 862. számú miniszteri rendelet értelmében az iskolákban használni és tanítani kellett. Tehát miniszteri utasításra mást tanítottak az iskolákban, mint amit az Akadémia javasolt. Miben állt a különbség?
Simonyi sok mindent egyszerűsített. Például a gyakoribb, több tagból álló városneveket egybeírja (pl. Budapest, szemben az akadémiai Buda-Pest változattal). Ha egy közterület neve kettőnél több tagból áll, az iskolai helyesírás szerint nem kell kitenni a kötőjelet (ma egyik esetben sem kötőjelezünk):
„Ha az utcanévben többtagú tulajdonnév szerepel, a Közokt. Tanács külön írja az összetétel részeit, tehát az egész nevet csak jelzőnek tekinti: Arany János utca, Deák Ferenc tér, Ferenc József part [...]; az Akadémia kötőjelet alkalmaz : Arany-János-utca, Deák-Ferenc-tér,mások pedig csak egy kötőjellel írják: Arany János-utca. [...] A kötőjeles írásmód a német írásmódhoz hasonlít, a kötőjel nélküli az angolhoz (p. ném. New-York-Palais, ang. New York palace) ”
Simonyi Zsigmond: Az új helyesírás. (1903: 58)
(Forrás: Wikimedia Commons / Dezidor / CC BY-SA 3 0)
A számunkra ma nagyon furcsának tűnő akkori akadémiai czeglédutczai írásmód helyett Simonyi kötőjeles változatot javasol. És jó pedagógus módjára meg is magyarázza, miért teszi ezt:
„Az utcák és terek nevét azért nem szoktuk teljesen egybeírni, mert a mai divat szerint legtöbbször személynév az első szó, személynévvel pedig különben nem szoktunk összetételeket alkotni, tehát ilyenkor furcsa volna egyesíteni az utca v. tér szóval (p. Petőfiutca, Petőfitér stb.). Azért nem írjuk teljesen egybe, hanem csak kötőjellel, az ilyen utcanevekből való mellékneveket : a Petőfi-utcai boltok, a Kálvin-téri szökőkút stb., s ezek szerint a többit is: király-utcai, kerepesi-úti, oktogon-téri”
Simonyi Zsigmond: Az új helyesírás. (1903: 58)
Sajnos azonban maga Simonyi is ellentmondásokba keveredik, pont a különírás-egybeírás-kötőjel ingoványos talaján. Úgy tűnik, az időszakos önellentmondás a magyar helyesírási szabályzatok örök jellemzője. Az iskolai szabálykönyvben a fentiek után két oldallal, a nagybetűket tárgyaló részben ezt olvashatjuk – a kötőjelek tekintetében teljesen az akadémiai szabályozást követő írásmóddal, a fentiekkel teljes ellentmondásban:
„Nagy betűvel írjuk a tulajdonneveket.
[...]
Így az összes utcanevek, akár tulajdonnév, akár köznév az előtagjuk: az Andrássy-út, a Király-utca, a Váci-körút (a melléknevekben különbséget teszünk: Andrássy-úti, de királyutcai, váciutcai)”
Simonyi Zsigmond: Az új helyesírás. (1903: 60)
Figyeljük meg a fenti két idézetben azt, hogy akkoriban hogy is kellett írni azt, ami ma Király utcainak írunk! Ezek alapján nem csodálhatjuk, hogy a 20. század elején megjelenő címjegyzékek helyesírása ingadozó, sok esetben az akadémiai szabályokat követi, de gyakran el is tér tőlük.
Az Akadémia esete a korrektorokkal
A kettős szabályozást hamarosan az Akadémia is megelégelte, s 1922-ben kiadta a ma érvényben lévő helyesírási szabályzat első kiadását. Ez máig 11 kiadást ért meg, és számos lényegi változtatás történt az első kiadáshoz képest. Ez az 1922-es szabályzat azonban – a maival ellentétben – meglehetősen megengedő volt, többféle írásmódot is elfogadott.
Így a korrektoroknak is elegük lett a többszörös szabályozásból – és a tettek mezejére léptek. Ennek eredményeként született meg a Magyar Nyelvőr szerkesztőjének, Balassa Józsefnek a szerkesztésében, a Budapesti korrektorok és revizorok körének kiadásában 1929-ben a nyomdai helyesírás néven is emlegetett szabályzat, mely elveiben az akadémiai normára támaszkodott, ám megszüntette a többféle elfogadható írásmódot. Néhány esetben pedig saját feje után ment – mint például a minket érdeklő utcanevek esetében is. Hosszabban idézünk most a műből, mert ez a bekezdés jól mutatja a két szabálykönyv különbségét.
„Külön szóba írjuk az uccák, terek, tengerek neveit, mégpedig kötőjel nélkül: Erzsébet körút, Váci ucca, Ferenc József tér, Atlanti óceán, Földközi tenger, Fekete tenger, Vörös tenger. A városrészek, hidak, szigetek, hegyek nevét rendesen egyszóba írjuk: Belváros, Víziváros, Józsefváros, Lánchíd, Margithíd, Erzsébethíd, Margitsziget, Csepelsziget, Gellérthegy, Sashegy, Hármashatárhegy; de külön írjuk a több tulajdonnévből álló elnevezést: Ferenc József híd. Az ezekből a nevekből alkotott mellékneveket kisbetűvel és egy szóba írjuk: váciuccai, margitszigeti, józsefvárosi; de külön szóba, nagybetűvel írjuk, ha az első rész a családnév: Petőfi téri, Deák Ferenc uccai. [Az akadémiai helysírás kötőjellel kapcsolja össze az uccák, terek, tengerek stb. neveit: Erzsébet-körút, Váci-utca, Ferenc József-tér. Atlanti-Óceán, Földközi-tenger, Fekete-tenger, Vörös-tenger, József-város, Margit-híd, Erzsébet-híd, Margit-sziget, Ferenc József-híd. ]
Az összetett szavak írásmódjában mindig arra törekszünk, hogy amit a nyelvtudat egységes fogalomnak érez, azt egybeírjuk. Minden kétes esetben a Szótár legyen irányadó.”
Dr Balassa József (szerk.) Az egységes magyar helyesírás szótára és szabályai. (1929: XVII)
(Forrás: Fejes László)
Balassa a közterületnevekből teljesen elhagyja a kötőjeleket, különírást, illetve egybeírást alkalmaz, míg az akadémiai szabályozás a kötőjelek tömegét pártolja. Nem csoda, hogy az 1880 és 1928 között publikált Budapesti Czim- és Lakásjegyzék című kiadványokban többféle megoldással találkozunk.
És azon sincs mit csodálkoznunk, hogy Budapest utcáin járva megjósolhatatlan, hogy a lakcímjegyzékben vonalzó-intézet ~ vonalzóintézet ~ vonalzó intézet ~ vonalozó intézet és üzleti-könyvgyár ~ üzletikönyvgyár ~ üzleti könyvgyár ~ üzletikönyv-gyár változatokban szereplő szavak hogy kerülnek a szemünk elé. Jó keresgélést kívánunk olvasóinknak – mind a Czim- és Lakásjegyzékben, mind a házfalakon!
(Forrás: Fejes László)
Források
A magyar helyesírás elvei és szabályai (1899) Hatodik, változatlan kiadás. MTA.
Simonyi Zsigmond (1903) Az új helyesírás. Budapest: Athenaeum.
Dr Balassa József (szerk.)(1929) Az egységes magyar helyesírás szótára és szabályai. Budapest: A Budapesti korrektorok és revizorok köre.
Korompay Klára: Helyesírás-történet. In: Kiss Jenő – Pusztai Ferenc (szerk.)(2003) Magyar nyelvtörténet. Budapest: Osiris. pp. 697–709, 781–788.
Ezek szerint az 1899-es akadémiai helyesírás sokkal logikusabb volt, mint a mai.