Akik azt akarják,
hogy eltűnjön a nyelvük
A majdu utolsó beszélői nem szeretnék, hogy nyelvüket mások megőrizzék.
Mostanában sokat hallunk a kihaló, veszélyeztetett nyelvek megmentéséről, felélesztéséről (revitalizációjáról), sőt kihalt nyelvek feltámasztásáról is. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a nyelv utolsó beszélői azt szeretnék, ha a nyelv velük együtt eltűnne. Egy hasonló esetről számol be a BBC honlapja.
A majdu nyelvcsalád egy néhány nyelvből álló kis nyelvcsalád Észak-Kaliforniában: névadója a majdu nyelv. Már csak öt beszélője van, a legfiatalabb is 87 éves. A nyelv egy jóval fiatalabb beszélője, Farrell Cunningham tavaly halt meg 37 éves korában. Ő korábban tanította is a nyelvet, de tanítványai nem a törzs leszármazottai közül kerültek ki.
Az egyik ok az, hogy a nyelv a régi nehéz időkre emlékezteti az öregeket. Kaliforniát a 16. század elején kezdték meghódítani az európaiak, az első századokban valósággal vadászták az indiánokat: skalpjaikért az állam fizetett. 1860-tól az Indán Ügyek Hivatala (Bureau of Indian Affairs) bentlakásos iskolákat állított fel abból a célból, hogy az asszimilációt segítse. Indián gyerekek ezreit kényszerítették arra, hogy angolul beszéljenek, európai neveket vegyenek fel, és felejtsék el őseik örökségét. Ilyen iskolák a 20. század közepéig működtek. 1956-ban meghozták az Indán átköltözési törvényt (Indian Relocation Act), mely abban támogatta az őslakosokat, hogy a rezervátumokból a városokba költözzenek. Bár a program anyagi biztonságot ígért, a bennszülöttek jelentős része a szegénynegyedekben kötött ki.
(Forrás: Wikimedia Commons / George Eastman House)
Nem csoda, ha mindez a kormánnyal, illetve általában a kívülállókkal szembeni bizalmatlansághoz vezetett. Az indiánok elszigetelődtek, és el is akarnak szigetelődni. Úgy vélik, az általuk felhalmozott kulturális tudás felelősséggel jár, és ha ismereteiket olyanokkal osztják meg, akik visszaélnek velük, akkor ez az ő hibájuk is. A nyelv pedig tükrözi a közösség gondolkodását, hajlamait, értékrendszerét. A közösségek magukba fordulnak, és a nyelvi elszigetelődés az egyik eszköz, mellyel megvédhetik saját világukat.
Lehet, hogy rossz hasonlat, de hallottam már olyan, külföldre települt magyar családról, akik úgy gondolták, hogy nem fogják már magyarul megtanítani a gyerekeiket, mert "minek, azt úgysem érti/használja senki Magyarországon kívül". (Szóval nem kell ehhez még indiánnak sem lenni.)