Nyelvmentés indián módra
Gyakorta hallani, hogy egyes becslések szerint a ma élő nyelveknek akár 90 százaléka is eltűnhet a föld színéről a következő egy évszázad alatt. Pedig talán nem mindegy, hogy egy ősrégi indián törzs fiai angolul vagy anyanyelvükön szólalnak-e meg.
Egyes nyelvészek szerint a nyelvek kihalása nem csak hogy elkerülhetetlen folyamat, hanem még hasznos is. Mégis van számtalan szakember és lelkes laikus, aki a földkerekség különböző pontjain nap mint nap a kihalófélben lévő nyelvek megmentésén fáradozik. Közéjük tartozik Dorene Wiese is.
Kislányként Wiese gyakran és szívesen hallgatta családja történeteit, amint a rokonok a konyhaasztal körül összegyűlve olyasmikről meséltek, mint a rizs betakarítása, szétválogatása és tisztítása, vagy a mód, ahogyan az indiánok kenuja siklik a vízen...
Felnőttként Wiese később rájött, hogy ha nem tesz valamit anyanyelve, az ojibwe megőrzése érdekében, ezek a történetek örökre feledésbe merülnek, hiszen családja is angolra váltotta már anyanyelvét. Az Észak-Illinoisi Egyetemen doktorált asszony ezért az elmúlt 30 évben azon fáradozott, hogy újjáélessze ősei nyelvét – számol be a Chicago Tribune.
Ez nem egyszerű kihívás, mert ma már csak 60 ojibwe törzs él Kanada és az Egyesült Államok területén. A nyelvnek többnyire nincs írásos változata, és a dialektusok régiónként erősen eltérnek egymástól. A helyi nyelvet ma már egyre kevesebben beszélik: a legtöbb szülő arra biztatja gyerekét, hogy az angolt használja, mert így boldogulhat jobban. Arról nem is beszélve, hogy az 1800-as évek végén sok indián fiatalt szakítottak ki otthonából, és vittek bentlakásos iskolába, ahol egészen 1940-ig szigorúan büntették őket, ha az angolon kívül más nyelven szólaltak meg.
„Pedig a nyelv az, ami egy kultúrát összefog” – vallja Wiese, példáként felhozva az angol medicine (gyógyszer) szót. „Ha angolul mondjuk azt, hogy gyógyszer, az nem jelent nekünk semmit. Ha viszont ojibwe nyelven – midewin – említjük, akkor az szó szerint azt jelenti: a földtől. Apró különbségnek látszik, mégsem mindegy, hogy pirulákra vagy szirupokra gondolunk, amikor gyógyászatról beszélünk, vagy a Teremtő növényeinek bőségszarujára” – magyarázza a professzor.
A nyelv megőrzése érdekében Wiese megalapította Chicagóban az első városi amerikai indián főiskolát – az intézmény azonban anyagi okokból elvesztette akkreditációját, és be kellett zárnia 2007-ben. Ezért pótlásképpen létrehozta az Amerikai Indiánok Illinoisi Szövetségét, amely együttműködésben az Illinoisi egyetemmel általános kurzusokat és nyelvórákat kínál. Emellett azoknak, akik nem az egyetemi diplomára hajtanak, Wiese ingyen foglalkozásokat is tart. Így történik, hogy havonta egyszer összegyűlnek az érdeklődők egy műhelymunka keretében, ahol éneklés és szerepjátékok útján igyekeznek mélyebben elsajátítani az ojibwe-t. Hosszú távú céljuk, hogy írásban is dokumentálják a nyelvet, amit aztán az oktató programokon használni lehet majd.
„Ha volt egyetlen történés, ami erre a pályára indított – idézi fel Wiese –, az talán egy mise volt az 1970-es években, amikor a lelkész azt mondta; ha nem tudsz a saját nyelveden imádkozni, Isten nem hall jól. Én meg akartam tanulni az anyanyelvemen imádkozni. És történeteket mesélni.”