Aggódnak a jövőért a tankönyves szakemberek
A tankönyvválasztást rá kellene bízni a pedagógusokra, a tankönyvek sokszínűsége érték, az ingyenes tankönyveket pedig csupán a valóban rászoruló gyereknek kellene kapniuk...
Többek között ezek a megállapítások hangoztak el a Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete (TVOT) által rendezett „Színvonalas oktatás – a tankönyv mint nemzeti érték” elnevezésű szimpóziumon, november 9-én. Az eseményen oktatásirányítók, tankönyves szakemberek és pedagógusok vitatták meg a tankönyveket érintő aktuális kérdéseket.
A rendezvény célja az volt, hogy a résztvevők rámutassanak: a pedagógusok módszertani szabadsága és a tankönyvválaszték, a tankönyvválasztási szabadság szorosan összefügg, és a színvonalas oktatás biztosításának fontos eleme a megfelelő tankönyvkínálat. A gyermekek és a pedagógusok különfélesége miatt jó, ha a módszerek és a tankönyvek többfélék, s az a célravezető, ha ezek kiválasztását rábízzák az iskolákra, a pedagógusokra.
Szarvas-Ballér Judit, TVOT elnöke megnyitó beszédében hangsúlyozta: a tankönyvpiacon tapasztalható sokszínűség egyértelműen érték, hiszen választási lehetőséget kínál a pedagógusok számára, és így megtalálhatják a számukra – és a gyerekek számára – legmegfelelőbb tankönyvet. „Éppen ezért e sokszínűség megszüntetésének lehetősége aggodalommal tölt el minket” – összegezte az elnök.
A nyitóelőadást Pokorni Zoltán, az Országgyűlés Oktatási, Tudományos és Kutatási Bizottságának elnöke tartotta, aki elmondta: az elmúlt húsz évben torz oktatási rendszer alakult ki, melynek következtében óriási esélyegyenlőtlenségek tapasztalhatók települések között. Egy nemzetközi felmérés szerint Magyarország az utolsó helyen áll az esélyteremtés tekintetében, azaz élen jár az esélykülönbségek fenntartásában. Az iskolák „államosítása” tehát egyfajta kiegyenlítődést jelente, habár nem minden intézményt érintene. „Azon dolgozunk – mondta Pokorni Zoltán –, hogy a nagyobb önkormányzatok továbbra is fenntarthassák iskoláikat, és csak a kisebb településekét vegye át az állam. A legideálisabb azonban az lenne, ha az üzemeltetéshez szükséges anyagi forrást a nem államosított intézmények is a központi költségvetésből kapnák. Ezt akarjuk beépíteni a törvénybe.” Az egész napos iskola ötletét Pokorni elfogadhatónak és jó lehetőségnek tartja. „Széthúznánk a közismereti órákat, de például délelőtt beiktatnák sportot. Ez azonban nem vezethető be kötelezően, egyik napról a másikra, ez öt-nyolc éves fejlesztési folyamat része.”
A pedagógus életpályamodellel kapcsolatban megjegyezte: négy alappillérre kell építeni ennek kidolgozását. „Tartalmában át kell alakítani a pedagógusképzést és –továbbképzést, a pedagógus minősítéseket pontosan definiálni kell, illetve a bérezési rendszert kell radikálisan javítani: nem a gyakorlati idő végén, hanem már bemenetkor ösztöndíjat kellene adni a fiataloknak” – foglalta össze Pokorni Zoltán. A politikus a tankönyveket a pedagógia rendszer részének tekinti, és véleménye szerint a sokszínűség érték: „a kevesebb nem jelenti azt, hogy jobb”.
Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatója A tankönyvek változásai az elmúlt 20 évben címmel tartott előadást, melyben a tankönyvek világát érintő új fogalomként jelölte meg a tankönyvértékelést, –jóváhagyást, –kutatást és a tankönyvpolitikát. Mint mondta: a 2009-ben készült tankönyvpolitikai projektből kiderült, hogy javultak a tankönyvek (míg 2006-ban 4306 tankönyvet hagytak jóvá, addig 2009-ben 5430-at), garantált a tankönyvellátás biztonsága, illetve a kiadók és a tartalmi szabályozók közt létrejött az együttműködés. „A változás rendkívül sokoldalú és sokszínű volt mind a tankönyvkínálatot, mind pedig a kiadókat érintően, valamint a tankönyvírás és –kiadás is professzionalizálódott” – fűzte hozzá Kaposi József.
Bella Tibor, a Közoktatási Szakértők Országos Egyesületének elnöke A pedagógiai módszerek és a tankönyvválaszték összefüggése című prezentációja kapcsán elmondta: egyértelmű, hogy változás kell az elmúlt két évtizedhez képest. Meg kell találni az ismeretátadás, a képességfejlesztés és a normakövetés közti egyensúlyt, és a tankönyvnek segítenie kell az ismeretek mindennapi életben való alkalmazását. „A pedagógusra kell bízni a tankönyvválasztást, akinek tekintettel kell lennie a tanuló életkorára, mentális fejlettségére. Emellett fontos, hogy gyakorlatorientált, továbbgondolásra ösztönző, kreativitást serkentő tankönyveket válasszon” – hangsúlyozta Bella Tibor.
A délutáni szekcióban tankönyves szakembereké (kiadóké, terjesztőké), oktatásirányítóké, valamint pedagógusoké volt a főszerep, akik kerekasztal-beszélgetés formájában vitatták meg a tankönyveket érintő aktuális kérdéseket. A kormány oldalán olvasható köznevelési törvénytervezet csökkentené a tankönyvek számát, és „fokozatos áttérést ír elő az általános iskolai térítésmentes tankönyvellátásra”. Emellett célja egy egységes és áttekinthető tankönyvpiac létrehozása „állami irányítású terjesztéssel, az alternatív engedélyezett (finanszírozott) tankönyvek számának minimalizálásával, tartós tankönyvvé és az általános iskolában ingyenessé tételével”. A beszélgetés résztvevői a tervezet e passzusaihoz fűzték hozzá megjegyzéseiket.
Dr. Karlovitz János, a Tankönyvesek Országos Szövetsége elnöke elmondta: az általa ismert kutatások szerint a pedagógusok 98 százaléka elégedett a jelenlegi tankönyvpiaccal, a vélemények alapján nincs szükség változtatásra. Safranek László tankönyvterjesztő úgy véli, a kormány pusztán a gazdasági érdekeket veszi figyelembe, a szakmai szempontokat pedig mellőzi a szabályok megfogalmazásakor, illetve – a beszélgetés résztvevőivel egyetértve – nehezményezi a tankönyvjóváhagyás igen magas díját: Németországban egy 1500 forintos tankönyv esetében 30 ezer forint eljárási díjat kell fizetni, míg Magyarországon ennek tizenötszörösét, 450 ezer forintot.
Szontagh Pál középiskolai tanár szerint a mindenki számára ingyenes tankönyv pazarlás, csupán a valóban rászoruló gyerekeket kellene ilyen módon támogatni. Hozzátette: a tartós tankönyv bevezetése akár szegregációhoz is vezethet, hiszen lesznek olyanok, akiknek a szülei megveszik az új tankönyveket, a többieknek pedig a régi, használt tankönyvekből kell majd tanulniuk. Pálfi Erika, az Oktatási Hivatal Tankönyvosztályának munkatársa kiemelte: nagyon kevés az elutasított tankönyv, ebből következően túl sok van a piacon. Éppen ezért Szarvas-Ballér Judit a tankönyvjóváhagyási rendszer átgondolását szorgalmazná, szerinte ugyanis „nem minden benyújtott tankönyv alkalmas még a szakértői javításokkal sem”. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői kifogásolták a tankönyvek számának csökkentését, valamint kétségbeejtőnek tartották, hogy egy Hoffmann Rózsával történő korábbi egyeztetésen elhangzott: kerettantervenként mindössze egyetlen tankönyv maradhatna.
Mindannyian egyetértettek abban, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztériumnak (NEFMI) és a tankönyves szakembereknek együtt kellene működniük, és „nem ellenséget kellene látniuk egymásban”. Halász Tibor tankönyvszerző az új, készülő Nemzeti Alaptantervvel (NAT) kapcsolatban megjegyezte: képtelenség, hogy a tervezett időpontra, 2013-ra az új NAT-nak megfelelő tankönyvek készülhessenek, hiszen túl rövid rendelkezésre álló idő. „A kiadókat kizárva készül a NAT, de a kormány elvárja, hogy ehhez igazodó tankönyvek szülessenek. Ahelyett, hogy a NEFMI titkolózik a készülő tervről, inkább partnernek kellene tekintenie minket” – mondták a tankönyves szakemberek.
Szarvas-Ballér Judit zárszóként leszögezte: sokkal fontosabb, hogy a változás jó legyen, mintsem gyors. Mint elmondta: habár meghívták a NEFMI illetékeseit, egyikük sem jelent meg a szimpóziumon, „így nem kaptuk igazi választ kérdéseinkre, érdemi egyeztetés most sem történt”.