A zenészeknek jobban megy a multitasking
Egy új kanadiai kutatásból az derült ki, hogy sokkal jobban teljesítenek a „multitasking”-ot kívánó feladatokban azok, akik professzionálisan zenélnek. Érdekes, hogy a kétnyelvűek ugyanebben nem teljesítenek jobban az átlagnál.
Magyarul is multitasking-nak nevezzük azt a képességet, amikor valaki egyszerre többfelé tud figyelni, egymással párhuzamosan több dolgot tud csinálni. A pszichológusok azonban amellett érvelnek, hogy az elnevezés hibás: a képesség lényege nem az, hogy egyszerre több dologra figyelünk, hanem az, hogy könnyen át tudjuk kapcsolni az agyunkat az egyik dologról a másikra. Tehát valójában ilyenkor egyszerre csak egy dologra figyelünk, csak nagyon gyorsan tudunk váltani. Egy új kanadai kutatás most azt bizonyította be, hogy a tanult zenészeknek messze jobb ez a képességük, mint másoknak – olvasható a The Week magazin összeállításában.
A York Egyetem munkatársai – Linda Moradzadeh, Galit Blumenthal, és Melody Wiseheart – azt találták, hogy a zenészeknek különleges érzékük van ahhoz, hogy egyszerre több információt tároljanak a munkamemóriájukban, és ezekkel párhozamosan műveleteket végezzenek. Ennek a képességüknek az az eredménye, hogy az agyuk egységként képes kezelni egy bonyolult, sokféle információból álló halmazt.
A vizsgálatban két kitüntetett csoport szerepelt: a zenészek és a kétnyelvű beszélők. A kutatók ennek a két csoportnak a „multitasking” képességét hasonlították össze az átlagemberével. A kétnyelvűeket azért választották, mert ők a mindennapjaik során sokszor rákényszerülnek arra, hogy az általuk beszélt két nyelv között rövid időn belül váltaniuk kell. Így természetesen adódott az a föltevés, hogy számukra is könnyebb a feladatok közötti váltás.
A kísérletben 153 egyetemi hallgató vett részt; őket négy csoportba osztották. Voltak közöttük (1) kétnyelvű zenészek, (2) egynyelvű zenészek, (3) kétnyelvűek, akik nem zenészek és (4) egynyelvűek, akik nem zenészek. A kísérletben részt vevő zenészek átlagosan 12 éve zenéltek, 88 százalékuk hangszeres zenész volt.
Elsőként a résztvevők olyan teszteket töltöttek ki, amelyekkel az intelligenciájukat és a szókincsüket mérték föl. Ez után pedig olyan feladatokat kaptak, amelyekben „multitaskolniuk” kellett. Az egyik ilyen feladat például az volt, hogy a képernyőn követniük kellett egy fehér pontot, eközben különböző betűk villantak fel a képernyőn – akkor kellett megnyomniuk az egér gombját, ha az X-et látták fölvillanni.
A kutatás eredményeit azt mutatták, hogy a zenészek minden esetben jobban teljesítettek ezekben a feladatokban a nem zenészeknél. Ez pedig azt sugallja, hogy ők könnyebben, gyorsabban és zökkenőmentesebben tudnak váltani az egyes mentális feladatok között. Ugyanakkor a kutatók legnagyobb meglepetésére a kétnyelvűek nem mutattak az átlagosnál jobb teljesítményt ezekben a feladatokban.
A zenészek jobb teljesítményét az magyarázhatja, hogy zenélés közben egyszerre sokféle dologra kell figyelniük, több információt kell a munkamemóriában kezelni: a kottát, a dallamot, a hangerőt, a ritmust, a dinamikát stb. Zenélés közben tehát folyamatosan edződik az a képességük, hogy komplex ingerekre tudjanak pontosan reagálni.
Forrás