A testedzés megvéd a szorongástól
A fizikai aktivitás olyan agyi változásokat is előidéz, amelyek csökkentik a stresszre adott reakciókat és a szorongást, amely akadályozná a normál agytevékenységet. Ezt mutatták ki a Princeton Egyetem kutatói egerekkel végzett kísérleteik alapján.
A kutatási eredmények a Journal of Neuroscience-ben jelentek meg; e szerint azok az egerek, amelyek számára lehetővé tették, hogy rendszeresen eddzenek, másként reagáltak arra, ha hideg vízbe tették őket. A stresszor megjelenésekor az állatok agyában a neuronok egy aktivitáscsúcs hirtelen elérése után kisebb izgalmi állapotot mutattak ventrális (hasi oldali) hippokampuszban; azaz azon a területen, amely felelős a szorongás szabályozásáért – számolt be az eredményekről a Science Daily.
Az újabb eredmények válaszolni látszanak a korábbi kutatások ellentmondásaira azzal kapcsolatban, hogy milyen hatása van a fizikai munkának az agyra. A korábbi ellentmondásos tapasztalatok szerint a testedzés valóban csökkenti a szorongást, ugyanakkor elősegíti a ventrális hippokampuszban az új neuronok fejlődését. Ezek a fiatal neuronok pedig jellemzően sokkal könnyebben izgalomba jönnek, mint a kifejlettebbek. E szerint végső soron a testedzés még a szorongás magasabb fokához is vezethet, nemhogy csökkentené azt. A Princeton Egyetem kutatása most azt is megmutatta, hogy a testedzés azokat az agyi mechanizmusokat is erősíti, amelyek megakadályozzák, hogy ezek a neuronok izgalomba jöjjenek.
Evolúciós szemszögből nézve az új kutatási eredmények azt is megmutatják, hogy az agy milyen elképesztően adaptív, és képes úgy átalakítani a saját folyamatait, ahogyan a környezeti hatások megkívánják. . Az szorongásos viselkedés nagyobb valószínűséggel való megjelenésének előnye lehet a fizikailag kevésbé rátermett élőlények számára. A szorongás ugyanis többnyire az elkerülő viselkedésben, a veszélyek elkerülésében nyilvánul meg. Ez pedig egy fizikailag kevésbé fitt élőlény számára a túlélést jelentheti.
A kísérletekben részt vevő egerek egyik csoportjának korlátozás mentesen lehetővé tették, hogy hozzáférjenek a mókuskerékhez. Ezek az egerek körülbelül négy kilométert szaladtak éjszakánként a mókuskerékben. Hat hét elteltével ezeket az egereket hideg víz hatásának tették ki egy rövid időre. A kontrollcsoportban szereplő egereknek nem volt lehetőségük hozzáférni a mókuskerékhez; hat hét után azonban ugyanannak a stresszornak voltak kitéve.
A fizikailag aktív és a passzív egerek agya egészen más reakciót adott: gyakorlatilag már a stresszor megjelenésének első pillanatától kezdve. A passzív egerekben azonnal megnőtt a neuronok bizonyos génjeinek (IEGs; immediate early genes) aktivitása a neuronok izgalmi állapotának következtében. Az aktív egerek neuronjaiból azonban hiányoztak ezek a gének, így nem jöttek azonnal olyan izgalmi állapotba, mint a passzív egerek agysejtjei. Ehelyett a kutatók azt tapasztalták, hogy ezeknek az egereknek az agya olyan mértékben kontrollálja a reakciót, ahogyan a passzív egereké nem képes.
Az aktív egerek agyában a gátló neuronok aktivitása nőt meg, ez tette lehetővé azt, hogy a folyamat kontroll alatt maradjon. Ezalatt ezekben az egerekben megnőtt egy bizonyos neurotranszmitter (igerületátvivő-anyag; gamma-amino-vajsav; GABA) kibocsátása, ami csökkenti a neuronok izgalmi állapotát.
Ezzel magyarázható, hogy a fizikailag aktív egerek jobban kezeltél a stresszhelyzetet. Azzal, hogy a szorongás agyi hátterének megértéséhez közelebb kerültek a kutatók, lehetőség nyílik arra, hogy az emberi szorongásos zavarok kezelése is hatékonyabbá váljék
Forrás
Exercise Reorganizes the Brain to Be More Resilient to Stress