Színes számok és hangos formák
Az emberek nemcsak szexuális életüket nem szeretik a tudományos kutatókkal kitárgyalni, hanem érzékelésük sajátosságait sem. Így a tudósok sokáig azt gondolták, a szinesztézia nagyon ritka jelenség, pedig korántsem... Ön ismer szinesztétákat, netán maga is közéjük tartozik?
A szinesztézia orvosi szakkifejezés arra a jelenségre utal, amikor különböző érzékszervi benyomások összekapcsolódnak: a hangoknak színe van, vagy épp a szagok keltenek tapintásérzetet. Cikkünkben összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat a szinesztéziáról és néhány tévhitet is eloszlatunk!
(Forrás: Wikimedia Commons / Nethercutt-089 / CC BY-SA 2.0)
Cikcakkos számegyenes
A görög eredetű szinesztézia szó jelentése ’együttérzékelés’. A szin- előtag nem a színekre utal, hanem az együttességre; hasonlóan, mint például a szinkron vagy a szimpátiaszavakban. A szinesztézia szó ismerős lehet középiskolai tanulmányainkból, így neveznek ugyanis egy költői képet. Most azonban nem erről a stilisztikai eszközről lesz szó, hanem az idegrendszeri jelenségről. A szinesztézia nem betegség, a mindennapi életet nem akadályozza. Ha valaki szinesztéta, nem minden érzékszervi benyomása keveredik össze minden mással, hanem csak néhány konkrét érzéke érintett, és azokból sem minden. Leggyakrabban számok, betűk látása vagy dátumok felidézése vált ki színérzékletet, de akár az érzelmek is kiválthatnak ízeket, vagy a fájdalomérzet vezethet formák tapasztalásához. (A kutatók érthető etikai okokból egyelőre nem igazán vizsgálták a fájdalom által kiváltott szinesztéziát.) Jellemző típus még, amikor a dátumok vagy számok térben helyezkednek el.
Egy személy több különböző fajta szinesztéziát is átélhet, például kapcsolhat a dátumokhoz színt és térbeli elhelyezkedést, vagy társíthat a szavakhoz és a zenéhez színeket. Ezek a kapcsolódások állandóak; nem arról van szó, hogy valaki csak időnként kapcsol a zenéhez színeket, de a szavakhoz mindig. Igaz ugyan, hogy szinesztézia idegrendszeri sérülés következtében vagy bizonyos módosult tudatállapotokban ideiglenesen is megjelenhet, de ilyenkor az állapot megszűntével elmúlik. A valódi szinesztéták ezzel szemben gyakorlatilag mindig tapasztalják ezeket az érzékleteket.
(Forrás: Wikimedia Commons / Dankonikolic / CC BY-SA 3.0)
Rendszerint egyszerű, alapvető érzeteket lehet átélni ilyen módon: nem képek jelennek meg, hanem színek, nem dallamok, hanem hangok. A formák is egyszerűek: kúpok, kockák. Általában elég a kiváltó okot elképzelni és már ettől megjelenik a hozzá kapcsolt érzéklet is, nem kell ténylegesen tapasztalni.
Gyakran felmerül a kérdés, pontosan hol jelennek meg ezek az érzékletek? A személy ténylegesen a külvilágban tapasztalja őket, vagy saját tudatán belül? Van, aki így, van, aki úgy érzékeli őket; mindenesetre az a gyakoribb, amikor az illetőnek a tudatában jelennek meg, nem vetülnek ki a külvilágra. Olyan esetek is léteznek, amikor nehéz eldönteni, miről van szó – például amikor valaki a szájában érez ízeket, az a külvilághoz számít?
Rejtőzködő válaszadók
Mennyire gyakori a szinesztézia? A tudósok sokáig úgy gondolták, nagyon ritka – ez valószínűleg azért alakulhatott így, mert a legtöbb szinesztéta vagy tudatában sincsen annak, hogy érzékelése a tipikustól eltér, vagy csak nem szeretne erről vadidegenekkel beszélgetni. Az első olyan vizsgálatok, amelyekben a kutatók nagyobb mennyiségű embert teszteltek, váratlan eredményt hoztak. Egyetemi hallgatók körében 4,4 százaléknyi szinesztétát találtak, egy természettudományos múzeumba ellátogató emberek között pedig 1,1 százalék volt szinesztéta. (Ez utóbbi számadat csak azokat tartalmazta, akik színeket társítottak betűkhöz és számokhoz, mert ezt a típust volt a legegyszerűbb kísérletileg vizsgálni.) Ráadásul az is kiderült, hogy a korábbi elképzeléssel szemben nem a nők körében gyakoribb ez a jelenség, hanem mindkét nemben nagyjából egyforma arányban fordul elő.
(Forrás: Wikimedia Commons / Osmar Arouck / CC BY-SA 2.5)
Más vizsgálatokból azt is tudjuk, hogy a szinesztézia családi halmozódást mutat – az érintettek körülbelül negyven százalékának van olyan családtagja, aki maga is szinesztéta. Ez arra enged következtetni, hogy ennek a tipikustól eltérő észlelési módnak valószínűleg genetikai alapja van.
Viselkedéses kísérletek
Hogyan lehet megállapítani valakiről, hogy szinesztéta? Legegyszerűbben úgy, hogy megkérdezzük – de mi van, ha az illető nem mond igazat, vagy nem tudja, mi az a szinesztézia? Ma már több olyan teszt is létezik, amelynek a segítségével megbízhatóan el lehet különíteni a szinesztétákat az átlagnépességtől. A szinesztéták által tapasztalt érzékletek az idő múlásával nem vagy csak kissé változnak, így ha megkérjük őket, hogy rendeljenek érzékleteket néhány kiváltó ingerhez, majd később újra megkérdezzük őket, gyakorlatilag ugyanolyan listát fogunk kapni. (Értelemszerűleg a személyhez kell igazítani a kiváltó ingereket: ha valaki kimondottan a számokhoz társít színeket, annak hiába játszunk le zenét.) Az átlagnépességre nem jellemző a hasonló állandóság, a tipikus válaszadók hamar elfelejtik, miket választottak első alkalommal.
Emellett számos rafinált kísérletet kiöltöttek a kutatók. Az alapgondolat legtöbbször az, hogy ha a szinesztetikus benyomások mások, mint amit a személy aktuálisan érzékel, az lassítja a feldolgozást. Például ha valaki az U betűt kéknek látja, és egy piros U betűt mutatnak neki, lassabban fogja megállapítani, hogy az valóban egy piros U betű. Ha viszont épp olyan színűek a betűk, mint amilyennek a személy látja őket, az gyorsítja a feldolgozást. Ha beszélünk angolul, néhány kísérletet az interneten magunk is kipróbálhatunk.
(Forrás: Wikimedia Commons / lylamerle / CC BY 2.0)
A szinesztézia és az agy
Heves vita dúl arról, pontosan mi okozhatja a szinesztéziát. Más kapcsolatok jönnek létre az agyban, mint a tipikusan fejlődő emberek esetében? Vagy éppenséggel mindenki potenciális szinesztéta, csak az emberek többségében egy gátló folyamat megakadályozza ezeknek a további érzékleteknek a megjelenését?
Az eltérő idegrendszeri felépítés mellett szól, hogy valóban vannak olyan adatok, melyek szerint a szinesztéták agya anatómiailag eltér a többiekétől. Viszont a gátló folyamat mellett is vannak érvek: a szinesztézia hipnózis segítségével időlegesen megszüntethető vagy létrehozható, márpedig azt senki sem állítaná, hogy a hipnózis percek alatt megváltoztatja az agy felépítését... Ráadásul a szinesztézia megjelenéséhez figyelemre van szükség, nem zajlik le teljesen automatikusan; ebből pedig tudható, hogy viszonylag magasabb szintű kiértékelő folyamatokra van szükség hozzá.
(Forrás: Wikimedia Commons / John A Beal, PhD / DavoO / CC BY 2.5)
Régi és mai hírességek
A szinesztéziát először a Biblia említi! A Kivonulás könyvében (20:14, más számozás szerint 20:18) olvashatjuk, hogy „az egész nép látta a hangokat”, amikor Isten látványos hang- és fényjelenségek kíséretében átadta a Tórát Izrael népének. Van-e olyan ismert magyar ember, aki szinesztéta? A Megasztár legutóbbi szezonjában volt döntős Farkas-Jenser Balázs, aki a hangokhoz társít színeket – mint a műsorból kiderült, a zsűritagok egyáltalán nem ismerték ezt a jelenséget, de érdekesnek találták:
A végül a tehetségkutatóban negyedik helyen végzett énekes nincsen egyedül: felmérések szerint a szinesztéták jóval nagyobb eséllyel lépnek művészi pályára, mint az ilyen benyomásokat nem tapasztaló emberek. A nem kortárs magyar hírességek közül Liszt Ferenc és Ligeti György zeneszerzők voltak szinesztéták. Liszt hangokhoz színeket, Ligeti hangokhoz színeket és formákat is társított.
Külföldi hírességet rengeteget találni – akit érdekel a kérdéskör, végigböngészhet akár egy részletes listát is. Többek között szinesztéta volt Duke Ellington világhírű dzsessz-zenész és Richard Feynman fizikus, a természettudományok nagy népszerűsítője, a mai celebvilágból pedig Lady Gagát, a formabontó énekesnőt és dalszerzőt érdemes kiemelni.
Végezetül még egyvalamire térnénk ki. A témában gyakran idézik Rimbaud francia költő híres versét, a Magánhangzókat:
Szurok Á! hó É! rőt I! zöld U! kék O! – csak egyszer
Lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!(Tóth Árpád ford.)
Ezzel csak az a bökkenő, hogy Rimbaud maga nem volt szinesztéta; saját bevallása szerint sokat gondolkozott azon, a versben melyik magánhangzóhoz melyik színt rendelje...
További olvasnivaló, felhasznált irodalom (angolul)
Összefoglaló a szinesztézia genetikájáról
Szinesztézia előidézése hipnózissal
A képeket köszönöm.
Azért abban sem vagyok olyan biztos, hogy a művészek között ennyivel gyakoribb a szinesztézia. Művészként sokkal könnyebb előrukkolni vele, mint pincérként, zöldségesként vagy fizikusként, mert a művészek amúgy is excentrikusak. Egy hétköznapibb foglalkozás művelője akár le is tagadhatja, hiszen igencsak furán nézne rá a környezete, talán még azt is hinné, hogy be van szívva, vagy egyszerűen megbolondult.Úgysem látnak az agyába.