0:05
Főoldal | Rénhírek

A portugál nem spanyol!

Nevezik a legszebb szláv nyelvnek, de mások szerint inkább franciásan ejtett spanyol. Az igazság persze mindkét állítástól távol áll. A spanyol és a portugál írásban nagyon hasonlít egymásra, de a portugál neveket sem spanyolosan kell ejteni. Hát akkor hogyan?

El Mexicano, Et Al | 2011. január 19.

A magyarok általában tanácstalanok, amikor a portugál vagy brazil közéleti személyiségek, politikusok, sportolók neveit kell kimondaniuk. Ezeket a magyar médiában is különbözőképpen ejtik: ahány bemondó vagy riporter, annyiféleképpen. Ronaldo, José Manuel Barroso, Vasco da Gama: vajon hogy kell őket helyesen ejteni?

A Portugáliától északra fekvő terület a portugál nyelv „őshazája”
A Portugáliától északra fekvő terület a portugál nyelv „őshazája”
(Forrás: Wikiemdia commons)

Mindenekelőtt egy kis portugál nyelvtörténet. A mai portugál nyelv legközelebbi őse az ún. galaikoportugál vagy óportugál, amelyet a Pireneusi-félsziget északnyugati részén, a mai spanyolországi Galicia területén beszéltek. Az óportugál Hispaniában beszélt latin nyelvjárás volt, akárcsak a spanyol őse, az ókasztíliai, illetve a leóni vagy az aragóniai. Az ezektől a nyelvjárásoktól eltérő legfeltűnőbb vonása az volt, hogy orrhangú (nazális) magánhangzókat is tartalmazott – akárcsak ma a francia. A középkori hódítások során a nyelvterület dél felé kezdett el terjeszkedni, akárcsak a spanyolé, miközben természetesen különböző hatások érték, és több nyelvjárása is kialakult. Az északi nyelvjárásokra – melyek ma a Spanyolországban hivatalosan elismert és önálló helyesírással is rendelkező galiciai nyelvet (gallegót) alkotják – főként a spanyol, míg a déliekre a mozarab nyelv hatott (ez viszont erős arab hatást tükröző újlatin nyelv volt). A modern galiciaiból kivesztek az orrhangok és a zöngés sziszegőhangok (azaz a [z] és a [zs]), viszont sok régiességet megőrzött; míg a modern portugál alapját képező déli, coimbrai nyelvjárás megtartotta azokat, viszont több hangváltozás is végbement (pl. a szó(tag)végi [sz], [z] magyar [s]-ként való ejtése is viszonylag kései fejlemény).

A portugál egyik szembetűnő jellemzője, hogy elvesztette a magánhangzók közötti [l] és [n] hangokat: latin color(em) 'szín' > portugál côr (vö. spanyol color, olasz colore), latin caelu(m) 'ég(bolt)' > portugál céu (vö. spanyol és olasz cielo). A magánhangzórendszerben megtartotta a nyílt és zárt vulgáris latin e és o közötti különbséget (a spanyolban viszont a nyíltabbak ie, illetve ue kettőshangzóvá alakultak) – ezek mindig hangsúlyosak, így a helyesírásban a nyíltakat éles (é, ó), zártakat kalapos ékezettel (ê, ô) jelölik.

Az alábbiakban elmeséljük, hogyan is kellene igazán portugálosan kiejteni a portugál neveket. Mivel ezekkel általában írásban találkozhatunk (vagy az írott alak alapján ellenőrizhetjük mások kiejtésének autentikusságát), az írott alakból fogunk kiindulni. Kifejezetten a portugáliai portugálról lesz szó, a brazíliai kiejtésről majd egy másik alkalommal szólunk.

A magánhangzók

A helyes kiejtéshez először is meg kell állapítanunk, hogy hol van a hangsúly. Ha nincs jelölve, akkor a szó végét kell figyelnünk: ha a szó a-ra, e-re, o-ra, s-re vagy m-re végződik, akkor a hangsúly az utolsó előtti szótagon van, minden egyéb esetben az utolsón. Az ettől eltérő esetekben, akárcsak a spanyolban, a hangsúlyt ékezet jelöli (az éles ékezet nyílt, a kalapos pedig zárt ejtést jelent): José [zsuze], você 'ön' [vuszé]. A hullámvonal (tilde) azonban nem csupán a hangsúlyt jelöli, hanem egyben az orrhangú ejtést is: erre még lejjebb visszatérünk. (Szomorúan kell azonban megállapítanunk, hogy ha a hangsúly jelöletlen, akkor az o-ról és e-ről nem tudjuk eldönteni, hogy nyíltan vagy zártan ejtendő-e.)

Porto [portu]
Porto [portu]
(Forrás: Wikimedia commons / Georges Jansoone)

A spanyollal és az irodalmi olasszal ellentétben azonban a hangsúlytalan magánhangzók (főleg az e) a portugálban meglehetősen instabilak és rövidek, gyors beszédben alig vagy egyáltalán nem hallatszanak – ezért, valamint a lágyítások és az orrhangok miatt sokan úgy vélik, hogy hangzása inkább egy szláv nyelvre (konkrétan az oroszra) hasonlít. (Viccesen azt is szokták mondani, hogy a portugál a legszebb szláv nyelv.)

A hangsúlytalan a-t a magyar [ö]-re emlékeztető hangnak ejtik (ez olyan, mint a román ă, azaz mintha hátrahúzott nyelvvel ejtenénk az e-t, vagy úgy mondanánk o-t, hogy közben nem kerekítjük az ajkunkat). A hangsúlytalan e-t ki sem ejtik, vagy igen rövid [ü]-szerű hangot mondanak helyette (ez az orosz ы-höz, ill. a román î-höz hasonlít, olyan, mint a hátrahúzott nyelvvel ejtett i, vagy mintha ajakkerekítés nélkül mondanánk u-t), pl. noite [nojtü] 'este', vagy verdade [vürdád] 'igazság'. A hangsúlytalan o-t [u]-nak ejtik (kivéve, ha m, n vagy nh követi), főleg a szó végén: pl. Ronaldo [ronáldu] , Rio de Janeiro [ríu dü zsönájru]. Kivétel az e 'és' kötőszó, illetve ha magánhangzó mellett áll: mindkét esetben rövid [i]-nek olvasandó.

A mássalhangzók

A spanyolhoz hasonlóan a c-t i és e előtt [sz]-nek, egyébként [k]-nak olvassuk. Szintén az [sz]-t jelöli a ç, szó elején az s-, illetve magánhangzók között az -ss-. A magánhangzók között álló -s-t és -z-t [z]-nek ejtjük: ugyanez az ejtésmód akkor is, ha szó végén állnak, és a következő szó magánhangzóval kezdődik. A spanyollal ellentétben a ch nem [cs]-t, az x pedig nem [ksz]-t jelöl, hanem mindkettőt [s]-nek ejtik.

A b, a d és a g magánhangzók között nem úgy hangzik, mint a magyarban: ugyanott képezzük őket, de nem „pattannak”, hanem a levegő folyamatosan áramlik a szűkületen keresztül. A spanyolban minden helyzetben így ejtjük őket, de hasonló hangokat más nyelvekből is ismerhetünk: a -b- az angol w-re emlékeztet (pl. widow), a d az angol zöngés the (pl. the) ejtéséhez áll közel, a -g- pedig a török ğ-höz hasonló.

A híres coimbrai egyetem
A híres coimbrai egyetem
(Forrás: Wikimedia commons / Wigulf)

Az r-t a szó elején a francia r-hez hasonlóan, „raccsolva” kell ejteni. Ugyanígy ejtjük a szó belsejében írt rr-t (ez tehát nem hosszú!). Ha a szó belsejében csak egy r van, ennek ejtése különböző lehet: ha n, m, l vagy s után áll, akkor ejtése szintén „franciás”, egyébként viszont „amerikaiangolos” – na nem olyan mint az amerikai angol r, hanem olyan, mint pl. a butter 'vaj' szó közepén ejtett (a -tt- betűkapcsolatnak megfelelő) mássalhangzó (vagy a spanyol magánhangzóközi r). Ha valaki nem ismerné ezt a hangot: olyan, mintha magyar [r]-t akarnánk ejteni, de nem pörgetjük a nyelvünket, csak egyetlen egyet csapunk vele. (Valójában a magyarban is ejtünk ilyeneket, amikor nem igyekszünk „szépen”, artikuláltan beszélni. Sőt, magánhangzók között – például az óra szóban – a magyar beszélők jelentős része nem perget!)

Szintén fontos, hogy a portugálban a j-t, továbbá az e és az i csoportokban a g-t) nem [ch]-nak ejtik, ahogy a spanyolban, hanem [zs]-nek, így tehát a José nem [choszé], hanem [zsuze]; vagyis José Manuel Barroso nevének helyes kiejtése [zsuze manuel börózu] (hangsúlyos, nyílt e-kkel és „franciás” r-rel).

További jellegzetesség, amely megkülönbözteti a nyelvet a spanyoltól, hogy a szótagvégi – vagyis a mássalhangzó előtt vagy szóvégen álló – s-t és z-t hangokat [s]-nek (zöngés mássalhangzó, pl. l előtt [zs]-nek) ejtik. Vasco da Gama felfedező neve tehát portugálul kb. [vásku dö gámö]-nek hangzik.

Az n és l lágy megfelelőjét az nh [ny] és az lh (palóc [ly]) betűcsoportokkal jelölik: Ronaldinho [ronaldínyu], Batalha [bötáljö].

Az orrhangú magánhangzók

Mint már említettük, jellemzőek a portugálra az orrhangok, azaz nazális magánhangzók, amelyek kiejtése általában a legtöbb gondot okozza a nyelvtanulók számára. A portugálban minden magánhangzót orrhangon kell ejteni m és n előtt, a szóvégen pedig vagy az -m végződés, vagy hullámos ékezet jelzi, melyet a hangsúlyos a és o betűkre tesznek. A nazális magánhangzókat úgy kell kiejteni, mintha utánuk egy [m] vagy [n] hang következne, melyet azonban nem mindig ejtünk ki tisztán (a magyarban hasonló hangot ejtünk pl. a tizenhat, színház szavakban, csak nem vesszük észre): São Paulo [száuN páulu], São Tomé e Príncipe [száuN tome i príNszipü]. (Az ão orrhangú kettőshangzó.)

A lisszaboni sikló
A lisszaboni sikló
(Forrás: Wikimedia commons / Pedro Simões)

A „franciás” r , a [zs] és az [s] gyakorisága, továbbá az orrhangú magánhangzók miatt a portugál első hallásra inkább a franciára, mint a spanyolra emlékeztet. Persze azt azonban legfeljebb viccből mondhatjuk, hogy a portugál spanyol francia kiejtéssel.

Hogyan ejtsük?

A fentiekből nyilvánvaló, hogy a portugál nevek többsége olyan hangokat is tartalmaz, melyeket a magyar nem. Ezeknek az ejtése folyamatos magyar beszédben könnyen tűnhet affektálásnak. Az orrhangú magánhangzók vagy az r pontos ejtését viszont aligha érdemes erőltetni, és a hangsúlytalan a-t és e-t  is nyugodtan ejthetjük „spanyolosan” (különösen, ha nem tudunk portugálul, és kiejtésünk amúgy sem lesz autentikus). Nem érdemes utánoznunk a magánhangzóközi -b-, -d- és -g- ejtését sem, és modoros a nazális magánhangzók utánzása is.

Egyértelműen hibának minősül, ha a j-t vagy az i és e előtt álló g-t nem [zs]-nek, a nh-nem [ny]-nek, a lh-t nem [ly]-nek, [j]-nek vagy legalább [l]-nek ejtjük (hanem például [lh]-nak). Talán nem kifejezetten hiba, de nem szerencsés, ha az rr-t hosszú [r]-nek olvassuk: ejtsük nyugodtan röviden!

Bizonyos vonások átvétele azonban egyáltalán nem természetellenes a magyar beszédben, így például a hangsúlytalan o-t nyugodtan ejthetjük [u]-nak – igaz, bizonyos régóta ismert nevek esetében ([szaó paoló] helyett [szau paulu], [vaszkó da gama] helyett [vásku da gáma]) ez is furcsának tűnhet. Itt tulajdonképpen két felfogás ütközik: az egyik szerint a neveket illik az eredetihez minél közelebbi formában ejteni, a másik szerint megvannak a hagyományai, hogy portugál neveket hogyan mondunk magyarul, és ehhez illik tartani magunkat. Ebben az esetben tehát nem tudjuk megmondani, melyik a „helyes”, a hangsúlytalan o-nak sem az [o] (szó végén [ó]) sem az [u] ejtése, a szótagvégi [s]-nek és [z]-nek sem [sz], sem [s] ejtése nem hibáztatható. Arra azonban érdemes figyelnünk, hogy lehetőleg ne keverjük a hagyományos és a portugalizáló ejtésmódot, a [vaskó da gáma] vagy [vaszku dö gámö]-szerű keverékek egyik szemléletnek sem velelnek meg!

Ne felejtsük azonban el, hogy azon ismerőseink számára, akik valóban tudnak portugálul, sokkal természetesebbnek tűnhet a teljesen portugálos ejtés: ők nem feltétlenül azért ejtik autentikusan ezeket a neveket, hogy ismereteiket fitogtassák! Az ilyenért senkit sem illik megszólni!

Hasonló témájú cikkek a társszerző blogjából:

Az sem mindegy, mikor raccsolunk!

Az újlatin nyelvek felosztása

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (29):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
8 éve 2011. július 9. 08:57
29 El Mexicano

@Evelinha: Épp ma jelent meg a blogomban egy cikk portugáltémában, ha esetleg érdekelné:

elmexicano2010.blogspot.com/2011/07/homens-da-luta-vesztes-harcosok.

Nyugodtan fűzzön hozzá megjegyzést, ha valami nem stimmel, javítom.

8 éve 2011. július 3. 17:52
28 Evelinha

@El Mexicano (27): Wikipédia kontra Cunha-Cintra és Gósy Mária... Feladom.

8 éve 2011. június 28. 12:17
27 El Mexicano

@Evelinha: Egyébként még figyelmébe ajánlom a Portugál Wikipédia portugál fonológiáról szóló szócikkét. Valószínű, hogy ezt portugál anyanyelvűek írták, és ebben sem találok semmiféle svát:

pt.wikipedia.org/wiki/Fonologia_do_portugu%C3%AAs

8 éve 2011. június 28. 11:25
26 El Mexicano

@Evelinha: Én úgy gondolom, nem vagyok abban a helyzetben, hogy igazságot tegyek a kérdésben. Legegyszerűbb az lenne, ha egy fonetikus nyelvész meghallgatná pl. a "que" kiejtését. Ön szerint az svá, szerintem nem.

8 éve 2011. június 28. 10:17
25 Evelinha

@El Mexicano: Én sosem állítottam azt, hogy a hangsúlytalan e és az a ugyanaz a hang volna!! És legjobb tudomásom szerint nincs olyan portugál dialektus, ahol a kettő egyforma lenne. A hangsúlytalan e az a svá, a hangsúlytalan a pedig... a hangsúlytalan a. A hallása helyett pedig, javasolom, használja inkább a fonetikai szakirodalmat.

8 éve 2011. június 23. 09:15
24 El Mexicano

@Evelinha: A 21-es hozzászólásához még annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy pl. a spanyol szakirodalomban is leírják, hogy történetileg a nyílt /e/ és /o/ azért vált [ie] és [ue] diftongusokká, "mert a baszkok csak így tudták kiejteni", ami egyértelmű hülyeség... :) (hiszen a diftongizáció éppen a portugál és a katalán kivételével az összes többi újlatin nyelvben végbement, a hangtanilag legkonzervatívabb olaszban is, csak éppen a spanyol nyelvészek nem látnak tovább a Pireneusi-félsziget határainál).

8 éve 2011. június 22. 18:45
23 El Mexicano

@Evelinha: Viszont én is felteszem a kérdést, hátha meg tudunk egyezni. :) Ha Ön a hangsúlytalan /e/-t nevezi svának, akkor hogyan nevezi a hangsúlytalan /a/-t? Mert remélem, abban azért egyetértünk, hogy a két hang nem ugyanaz.

8 éve 2011. június 22. 18:14
22 El Mexicano

@Evelinha: Nem azonosítom, mert nem az. Nem azt vitatom, hogy a nyelvkönyvek mit írnak, hanem egyszerűen a hallásomra hivatkozom. Lehetséges, hogy Önnek igaza van abban, hogy bizonyos portugál nyelvjárásokban egyformán sváként ejtik a hangsúlytalan a-t és e-t, de én eddig ezt valahogy nem hallottam portugál anyanyelvi beszélőktől. A "que" kiejtése sem [kə], hanem [kɨ]. Az "e" mint 'és' pedig [i], amely aztán igencsak távol áll a svától.

8 éve 2011. június 22. 17:53
21 Evelinha

@Fejes László (nyest.hu): 19.

Igaz, sietve írtam, ezért pongyolán. Úgy értettem, hogy azok a szavak, amelyek hangsúlytalan helyzetben nyílt e-t vagy o-t tartalmaznak, kivételek, és erre történeti magyarázat van. Új szavaknál ez a jelenség már nem működik, csak egy zárt szócsoporton belül. De igenis lehet nyílt e és o hangsúlytalan helyzetben. Ha nekem nem hisz (El Mexicano-val egyetemben), akkor higgyenek a portugál szakirodalomnak. Teyssier: História da Língua Portuguesa 1982. Példák: esquecer 'elfelejt', corar 'fest, színez', director, ado(p)tar.

8 éve 2011. június 22. 17:44
20 Evelinha

@El Mexicano: Köszönöm, hogy felhívja a figyelmemet a fonetikai háromszögre... :)

Elsősorban az a problémám, hogy a hangsúlytalan e-t nem azonosítja a svá-val. Pedig az az! Ld. a 4. hozzászólást.

8 éve 2011. június 22. 11:23
19 Fejes László (nyest.hu)

@Evelinha: "Hangsúlytalan helyzetben nyílt e és o azokban a szavakban van, amelyekben történetileg alakult így."

Hát, érdekes is lenne, ha olyanban lenen, ahol történetileg nem úgy alakult...

"Ezekben két e vagy o "olvadt össze" (a jelenség portugálul crase) azután, hogy közülök kiesett az intervokális mássalhangzó. De ez csak egy kis szócsoportot érint." Lehet, de több forrás is állítja, hogy nyílt és zárt e és o közötti megkülönböztetés kizárólag hangsúlyos helyzetben van. Tehát nyílt e és o nem is lehet hangsúlytalan helyzetben.

8 éve 2011. június 22. 09:51
18 El Mexicano

@Evelinha: Igen, elnézést kérek, utólag jöttem rá, hogy az oldal valóban nem érhető még el, csak egy hónap múlva lesz kint. (Akartam is töröltetni azt a hozzászólást, de sajnos erre itt nincs lehetőség.)

8 éve 2011. június 22. 09:44
17 El Mexicano

@Evelinha: Ezt nem én állítom, hanem ha megnézi a magánhangzó-"háromszöget" a fonetikában, akkor láthatja, hogy a hangsúlytalan helyzetben lévő /a/ hang a portugálban [ɐ]-nak felel meg, ez a magánhangzó pedig a svához, vagyis a [ə] hanghoz áll közelebb. Vagy Ön hogyan értelmezi a svá hangot? Ez egy középállású, a magyar e~á~ö közötti magánhangzó, mint amilyen az angol "about" szó első a-ja (így ejtik a hangsúlytalan portugál /a/-t), míg a hangsúlytalan /e/ ejtése (nem magánhangzó mellett) olyan, mint az angol believe szó első e-je, márpedig az nem svá, hanem [ɨ], amely leginkább a magyar ö~ü~u között van.

De Ön is egyszerűen megygőződhet róla, ha megnézi az alábbi linken lévő fonetikai háromszöget, ahol meg is lehet hallgatni mindegy egyes magánhagzó kiejtését: en.wikipedia.org/wiki/IPA_vowels_chart_with_audio

Az [ɐ]-val és az [ɨ]-vel jelölt hangokat hasonlítsa össze elsősorban.

8 éve 2011. június 22. 09:13
16 Evelinha

@El Mexicano: 9:

Még mindig azt állítja, hogy a hangsúlytalan a az, ami svá-szerű? De miért?

8 éve 2011. június 22. 09:12
15 Evelinha

@Fejes László (nyest.hu): 8.-hoz

Hangsúlytalan helyzetben nyílt e és o azokban a szavakban van, amelyekben történetileg alakult így. Ezekben két e vagy o "olvadt össze" (a jelenség portugálul crase) azután, hogy közülök kiesett az intervokális mássalhangzó. De ez csak egy kis szócsoportot érint.