A nyelvről okosították ki az írókat
(Forrás: Wikimedia Commons / Derzsi Elekes Andor / CC BY-SA 3.0)
Csengődi Péter számol be arról, hogy milyen előadások hangzottak el az idei Tokaji Írótalálkozón. A rendezvényen előadott Balázs Géza, az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszékének vezetője, az Anyanyelvápolók Szövetségének alelnöke is. Előadását Csengődi így foglalja össze:
Említette, hogy a nyelvészeket sok kritika éri, mert a nyelv egy konstrukció, és emiatt sokan úgy vélik, nem érdemes vele különösebben foglalkozni. Elmondta, szerinte is igaz, hogy a nyelv maga mesterségesen jön létre, mi alakítjuk, de ezzel nincs semmi gond, sőt, így természetes. Példának hozott olyan szavakat, mint az „iskola”, ami annak idején is egy megkonstruált szó volt, de nekünk – generációkkal később – már az anyanyelvünk része. Rámutatott, hogy ezzel szemben a jellegzetes magyar pesszimizmus valóban egy kreált dolog, megzavart nemzeti identitástudatunk származéka. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a nyelv folyamatosan fejlődik (nem romlik, hanem fejlődik, legfeljebb abban az irányban, ahogy az nekünk nem tetszik), még ha erről a pedagógusok sem akarnk tudomást venni. A szóbeliség és írásbeliség mellett új kategóriák jöttek létre, amiket másodlagos szóbeliség és másodlagos írásbeliség néven említett, gondolva például az interntes beszélgetés, a chat nyelvére, ami jelen van, funkcionál, de a korábbi nyelvészeti szabályoknak teljes mértékben ellentmond. Több példát is melített azokra a megfigyelhető folyamatokra, amik a nyelvben jelenleg is zajlanak, formálják azt, ezek közül a politikai korrektség (PC) káros hatásáról szóló mondata ütötte meg igazán a fülem, ahol elmagyarázta, hogy bár egy jogos és kedves törekvés, hogy a közzétett szöveg ne bántson, de ha tiltjuk a bántó szavakat, akkor más szavak lépnek a helyükre, azok is megtelnek negatív töltéssel, és a folyamat kezdődik előről.
Nem tudjuk, mennyire pontos az összefoglaló, de valószínű, hogy Balázs nem nyelvészeti, hanem nyelvi vagy nyelvtani szabályokról beszélt. Csak remélni tudjuk, hogy Csengődi félreértette az előadást. Eleve érthetetlen, mi az, hogy a nyelv egy „konstrukció” (felépítmény? – ez vitatott). A nyelvet természetesen az ember hozta létre, és ilyen értelemben nevezhetjük mesterségesnek, de ilyen elven mesterséges a lábnyomunk vagy az általunk kilélegzett széndioxid is – ezzel szemben a nyelvet az ember nem tudatos tervezéssel hozta létre, ezért nem hasonlítható pl. egy mesterséges tóhoz vagy a műanyaghoz (a megzavart nemzeti jelenségeket meg inkább hagyjuk). A nyelv fejlődéséről beszélni félreérthető: a nyelvészek ugyan beszélnek ilyenről, de ez csak ritkább esetben jelenti azt, hogy a nyelv valamilyen értelemben javul, általában csak arra utal, hogy a nyelv változik – sosem árt, ha erre figyelmeztetjük a laikus közönséget. Bár vannak olyan jelenségek, melyek inkább jellemzőek az internetes nyelvhasználatra, mint más körökre, az már egyáltalán nem igaz, hogy ezek teljesen mások lennek, mint a máshol használtak – éppen ellenkezőleg: a sms-nyelvben használt rövidítésekre évszázadokkal ezelőtti írásművekben is rábukkanunk. A politikai korrektség pedig nem arról szól, hogy valakinek megtiltunk valamit, hanem arról, hogy nem vagyunk seggfejek egymással.
A Tokaji Írótalálkozón Balázs Géza mellett a nyelvről adott elő Czakó Gábor író is:
Czakó magyarázata szerint a magyar nyelv és a magyarok mindennapi élete számos olyan vonást tartlamaz, ami tipikusan bal agyféltekés folyamat, és olyat is, ami jobb agyféltekés folyamat. Úgy véli, a titkunk, amivel a magyar észjárás ki tud emelkedni, ennyi: „két agyféltekét egyszerre” használni.
Természetesen készek vagyunk elismerni, hogy Czakó úrnak igaza van. Előbb azonban szeretnénk látni azokat a műszeres vizsgálatokat, amelyek igazolják, hogy a magyarok ugyan mindkét agyféltekéjüket használják, de mások csupán az egyiket. Vagy akár azokat, melyek feltárják, hogy ugyanaz az ember mindkét agyféltekéjét használja, amikor magyarul beszél, ám az egyiket lekapcsolja, ha más nyelvre vált. Addig azonban még kételkednénk egy kicsit.
