Marr és a történeti nyelvészet 1.
Nyikolaj Jakovlevics Marr egykor abszolút szaktekintély volt a Szovjetunióban. Aztán maga Sztálin mutatott rá tévedéseire. Onnan kezdve Marr volt az ördög. És most? Rövid áttekintés következik Marr nyelvészeti nézeteiről.
Vajon mond-e valamit a nyelvészet iránt érdeklődőknek Nyikolaj Jakovlevics Marr neve? Az idősebbekben talán felrémlik a marrizmus-vita, felrémlik, hogy Marr nyelvészeti iskoláját személyesen Sztálin taszította a felejtés örvényébe. De hogy is van ez? Hiszen mi Sztálint sem szeretjük…
Életrajzi adatok, Marr tudományos életműve
A fiatalabbak legkönnyebben Havas Ferenc könyvéből tájékozódhatnak Marr nézeteiről és a körülöttük forrt vitáról. Marr munkásságába belepillantva mindannyiunk számára elrettentőek a szerző áttekinthetetlenül hömpölygő, értelmüket ügyesen rejtegető mondatai. A témakör tudnivalóit azonban érdemes egy rövid Rénhír keretében összefoglalni, mivel a történeti nyelvészet, s benne a finnugrisztika köreit is érintik. Marr ugyanis nem volt túl jó véleménnyel a történeti nyelvészetről. A nyelvről szóló új tanítása szerint ezt az egészet dobhatjuk a szemétdombra.
Gyermekkor, tanulóévek
Nyikolaj Jakovlevics Marr valamikor 1863 és 1865 között született Grúzia Kutaiszi nevű városában. Saját önéletrajza szerint 1865. január 6-án. A hivatalos dokumentumokban azonban más dátum szerepel, és megint más időpontra emlékeznek kortársai. Édesapja skót származású volt. Ezt neve alapján mi is kitalálhatjuk: Skócia Aberdeenshire nevű tartománya 6 kisebb közigazgatási egységének (committee area) egyike Marr. James Marr Grúziában kertészettel foglalkozott, Kutaisziban botanikus kertje is volt. Nyikolaj Jakovlevics édesanyja grúz származású volt.
A gyermek élete első tíz évét grúz családja körében töltvén, még oroszul sem tudott, mikor megkezdte középiskolai tanulmányait. Ezt a lemaradását azonban hamarosan pótolta, sőt néhány más nyelvet is viharos sebességgel sajátított el. Mire a szentpétervári egyetemre került, már tudott – természetesen az orosz mellett – németül, angolul, olaszul és franciául is. Az egyetemen tovább folytatta a nyelvek habzsolását: a keleti nyelvek fakultásán egyszerre kezdett el arabul, perzsául, törökül, héberül, szanszkritul és örményül tanulni. A különös diákra természetesen felfigyeltek professzorai, többen támogatták. Akadt köztük azonban egy ellenlábasa is – A. A. Cagareli –, aki természetesen grúz volt… Egyetemi tanulmányai során Marr egyrészt a nyelvészet iránt érdeklődött, mivel nagyon foglalkoztatta a grúz nyelv eredetének kérdése, másrészt pedig a középkori grúz szövegek keltették fel figyelmét. Legfőbb mentora, V. R. Rozen orientalista professzor is a filológia irányába terelte.
Marr, a filológus
Nyikolaj Jakovlevics Marr 1888-tól, első kaukázusi kutatóútjától kezdve 1899-ig, magiszteri értekezésének megvédéséig grúz és örmény filológiával foglalkozott. Régi kéziratok után nyomozott, a publikált szövegek vándormotívumait kutatta. Magiszteri értekezésének címe: Vardar példabeszédeinek gyűjteménye. E művében a középkori örmény mesék arab kapcsolatait vizsgálta. Nem sokkal később Marr doktorált is. Értekezésében egy 10. századi grúz kézirat alapján a grúz–örmény irodalmi kapcsolatokat elemezte. Tudományos teljesítménye vitán felül állt, ezért 1902-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. A számára elismerést hozó műveiben azonban már benne rejlettek későbbi különös gondolatainak csírái, sejthető volt, hogy ha igazán belemerül a nyelvészetbe, abból meghökkentő dolgok születhetnek. Ekkor használta először a „jafetikus nyelvek” terminológiai meghatározást, és értekezett az örményről, mint „kereszteződött” nyelvről.
Jafetikus nyelvekAz elnevezés Noé harmadik fiára utal. A keresztény kultúrkörben általános volt minden népet valamely bibliai szereplőtől eredeztetni. Ez a szokás a tudományban is megjelent: ma is használják pl. a sémi nyelvek elnevezést. Sém szintén Noé gyermeke volt. A jafetikus nyelvek elnevezés azonban nem gyökeresedett meg a tudományban.
Mielőtt azonban erre rátérnénk, ismerkedjünk meg Marr régészeti tevékenységével is.
Marr, a régész
1892-es kaukázusi expedíciója során Marr megkezdte az egykori örmény főváros, Ani romjainak feltárását. A 19-20. század fordulója az oroszországi régészet nagy korszaka. A hatalmas birodalom minden szegletében kutatnak, ásnak valamit. Az ásatók Marrhoz hasonlóan régészként amatőrök, általában helyi tanítók, földbirtokosok, de az egész tevékenységet összefogja, szervezi az orosz archeológiai társaság: tanácsokat ad, ügyel az ásatások szakszerűségére, a leletek múzeumba juttatására és közzétételére. Marr 1917-ig majd minden évben egykori települések és kolostorok nyomait kutatta a Kaukázusban, sokszor saját jövedelmét is erre áldozván. Kortársai filológusi tevékenysége mellett régészeti munkásságát is nagyra értékelték. Marr 1912-től az orosz akadémia rendes tagja, 1915-ben pedig az archeológiai társaság Uvarov-díjjal tüntette ki.
Nyikolaj Jakovlevics Marr
Marr, a nyelvész
Régészeti munkássága mellett Marr a szentpétervári egyetemen változatlanul a keleti nyelveket tanította, s 1908-ban a filológiától elkanyarodva visszatért az őt leginkább foglalkoztató kérdéshez, a kaukázusi nyelvek tanulmányozásához. E tevékenységéből nőtt ki nyelvészeti munkássága, s fogalmazta meg a nyelvről szóló új tanítását. Ennek legfőbb elemei a következők voltak:
- A nyelv a gondolkodás terméke, az pedig a társadalmi kapcsolatokból származik. Az állati gondolkodás nem hoz létre nyelvet.
- Az állatok jelrendszere és az emberek hangnyelve között létezett még egy nyelvfejlődési fokozat, a kéznyelv, vagyis a mutogatással való érintkezés, amely igen fejlett, önálló nyelv lehetett, saját nyelvtannal (vagy inkább „kéztan”-nal).
- A hangnyelv, a hangzó beszéd a társadalmi-gazdasági fejlődés egy meghatározott fokán jelent meg, a mágikus szertartások környezetében.
- A hangnyelv négy, ősi hangcsoportból származik. Ezek: sal, ber yon, roš. E jeleknek jelentésük nem, csak funkciójuk volt – a mágikus szertartások során. (E négy hangcsoporthoz Marr fokozatosan jutott el, eleinte tizenkét hangcsoportra gondolt, majd ezek számát fokozatosan csökkentette újabb publikációiban. Történeti nyelvészek figyelmébe ajánlom: ez nem azt jelenti, hogy a világ minden nyelvének minden szava szabályos hangmegfelelésekkel visszavezethető lenne e négy hangcsoportra.) Ezt a tanítást emlegetik „négyelemes analízis”-ként.
- A nyelv a marxi terminológia szerint az alap és felépítmény ellentétpárjaként értelmezhető emberi társadalom felépítményéhez tartozik. (E két fogalom használata annyira kezd feledésbe merülni, hogy tisztességes magyarázatát se igen találjuk meg az interneten.) A nyelv amellett, hogy a felépítményhez tartozik, osztályjellegű képződmény, vagyis a társadalmi egyenlőtlenségek által hajtott fejlődés során (lásd osztályharc), annak hatására változik.
- A nyelvfejlődés szakaszosan zajlik, e szakaszok felhalmozási folyamatok és robbanásszerű változások láncolatát adják. A nyelvfejlődés stádiumai, szakaszai a történelem során egyre rövidülnek. A nyelvfejlődés a sok önálló nyelv létezésétől vezet az emberiség egyetlen egységes nyelve felé.
- Az emberi nyelv fejlődésének bölcsője a mediterraneumban volt. A jafetikus nyelvek a történelem előtti nyelvi állapot maradványai. Legjelentősebb csoportjuk a Kaukázusban található (dagesztáni, cserkesz/abház, grúz, mingrel, láz/csán). Az indoeurópai nyelvek a jafetikus nyelvek következő (történelmi) állapotát mutatják, azok folytatásai.
Marr történelemszemlélete nagyon közel állt a marxista történelemszemlélethez. Ennek folytán a vonzódás kölcsönös volt. Marr azonnal, habozás nélkül az 1917-es forradalom mellé állt. Egyike volt azon kevés tudósoknak, akiknek szakmai karrierjét a forradalom nem törte ketté. Már a cári rendszerben a Keleti Nyelvek Fakultásának dékánja volt a szentpétervári egyetemen, a forradalom után pedig az általa alapított leningrádi Jafetidológiai Intézet vezetője lett, belépett a kommunista pártba, sőt a párt 16. kongresszusán a szovjet tudósok nevében fel is szólalt.
Habár gondolatai már az új ideológia államában, az 1920-as évek Szovjetuniójában álltak össze rendszerré, a nyelvről szóló új tanítássá, nézetei fejlődésében Marr nem tulajdonított szerepet a marxista eszmerendszer hatásának.
Nyikolaj Jakovlevics Marr 1934-ben elhunyt, így a sztálini terror legsötétebb évét (1937) nem érte meg – ki tudja, mi lett volna vele…
És vajon mi lett azokkal, akik nem tudták elfogadni Marr nyelvészeti gondolatait? Erről majd legközelebb.
Felhasznált irodalom:
Havas Ferenc: A marrizmus-szindróma. Sztálinizmus és nyelvtudomány. Bp. 2002.