A fordító ajándéka,
avagy mit adott a pap Júliának?
Hol is lehetne érdekesebb egy fordítási probléma, mint éppen egy olyan mű kulcsmondatában, mely éppen a megértési és fordítási nehézségekről szól?
Az Arrival (Érkezés) című film mindenképp érdemes a nyelvtudomány iránt érdeklődők figyelmére, hiszen egy széles körben terjedő mű középpontjában egy nyelvész áll – ilyesmire talán Higgins professzor óta nem volt példa. Számos sajtóorgánum rácuppant arra a témára, hogy mennyire reális a film nyelvészképe (akit érdekel a téma, keressen rá az arrival és a linguist szavakra – magyarul a témáról semmi értelmeset nem találtunk). Mindezeknél azonban a magyar olvasó számára mégis csak a magyar fordításban szereplő probléma lehet érdekes. Mielőtt azonban erre rátérnénk, kis kitérőt teszünk egy másik történet felé.
Amikor e sorok írója egyetemre járt, a reneszánsz világirodalmat egy vajszívű előadó tartotta. Már az első előadáson biztosította a hallgatóságot arról, hogy nem kell komolyan félni a vizsgától, ő még életében csak egyszer buktatott meg valakit – el is mesélte, hogyan. Miután az illető hallgató Shakespeare Rómeó és Júliáját húzta, de a tanár hiába faggatta hosszan, semmire nem tudott válaszolni. Végül az oktató felajánlotta: feltesz egy utolsó kérdést, ha arra válaszol, elengedi egy kettessel, de ha nem, megbuktatja. A kérdés így hangzott:
– Mit adott a pap Júliának?
Mire a hallgató rávágta:
– Ajándékot.
A történet nem csupán azért érdekes, mert rámutat arra, hogy a bölcsészképzés színvonaláról (l. „büfészak” stb.) terjengő elképzelések, ha egyoldalúak is, nem teljesen alaptalanok (és a történet régi, a helyzet pedig nem javul). Ennél is érdekesebb a a válasz tulajdonképpeni szellemessége. Hiszen bármi olyat adunk, amiért nem várunk viszonzást (és amit nem valami ellenértékeként adunk), az nevezhető ajándéknak. A hallgató tehát tulajdonképpen helyes választ adott, és a tanárt talán nem is a tudatlanságának foka bosszantotta annyira, hogy minden szokásával szemben mégis a buktatás mellett döntsön, hanem az az arcátlanság, hogy a diák ehhez a trükkhöz fordult.
A történet az Érkezés kulcsmondatáról jutott eszünkbe. Ha valaki nem ismeri a Rómeó és Júliát, nem spoilerezzük el, hogy mi volt a pap ajándéka (azoknak azonban, akik tudják, a cikk még tartogat meglepetéseket), akik viszont még nem látták a filmet, és nem szeretnének belőle előre megtudni részleteket, azt javasoljuk, hogy tegyék félre a cikket, és csak a film megtekintése után vegyék újra elő.
A filmben a főhős nyelvésznőt arra kérik fel, hogy segítsen az idegen lényekkel kommunikálni: fejtse meg nyelvüket, működjön közre tolmácsként. A beszélt nyelv helyett azonban írásukat kezdi el megfejteni: ezek valamiféle szabálytalan(nak tűnő) körvonalakra emlékeztetnek. Végül azonban nem csupán ezek jelentését fejti meg, hanem azt is, hogy aki ezeket megérti, látja a jövőt: az idegenek azért jöttek, hogy átadják ajándékukat, és a jövőbelátás az idegenek ajándéka. Az angol eredetiben itt a gift szerepel: csakhogy a gift nem csupán ’ajándék’, hanem ’képesség, tehetség’ jelentésű is lehet, és itt célszerűbb lenen utóbbi jelentésében fordítani – a gift of seeing the future ’a jövőbelátás képessége’. A fordítási hiba azonban éppen azért nem feltűnő, amiért a fent említett hallgató válasza tulajdonképpen helyes volt: az idegenek végül is nem kértek semmit a jövőbelátásért cserébe, márpedig az ellentételezés nélkül adott dolgokat minden további nélkül nevezhetjük ajándéknak is.
Ahhoz azonban újra kellene néznünk a filmet, hogy egyértelműen kimondhassuk: félrefordításról van szó. Ha ugyanis a filmben már korábban elhangzik, hogy az idegenek giftet hoztak, azt az angol anyanyelvű néző is elsődleges jelentésében, ’ajándék’-nak fogják értelmezni. Ebben az esetben azonban a néző csak később jön rá, hogy a gift itt ’képesség’-ként értendő, azaz a filmben egy lefordíthatatlan szójáték szerepel – a fordítónak pedig nincs lehetősége ezt a szójátékot visszaadni. Az persze külön pikáns, ha éppen egy olyan mű él ilyen szójátékkal, mely számos pontján szól a nyelvek különbözőségéről és a szavak (nyelvi elemek) jelentéseinek esetlegességéről.
Azt persze ne gondoljuk, hogy tényleg létezhet olyan nyelv vagy írás, melyet megtanulva a jövőbe láthatunk. Ez az elképzelés a film kapcsán sokat emlegetett Sapir-Whorf hipotézisen alapul, melyről már többször írtunk – többek között annak a regénynek a kapcsán is, mely ihletője lehetett az Érkezés alapjául szolgáló elbeszélésnek is.
Nyelvészeti szemszögből ennél sokkal érdekesebb, hogy a történet milyen pontosan ábrázolja a nyelvészettel kapcsolatos félreértéseket. A kormány képviselői azzal keresik meg a nyelvésznőt, hogy tolmácsoljon. Csakhogy tolmácsolni olyan nyelvről lehet, amelyet az ember már ismer: egészen más tudást igényel egy ismeretlen nyelvet visszafejteni, beletanulni, és az így megszerzett ismeretanyagra támaszkodva tolmácsolni. Nem véletlen, hogy a filmkészítők által alkalmazott nyelvész szakértő is kifogásolta (hiába), hogy a főszereplő a történet szerint korábban fárszi (azaz modern perzsa) tolmács volt. A fárszit bárki megtanulhatja, inkább olyan háttértörténetre lett volna szükség, melyben a nyelvész korábban egy szótárakkal, nyelvtanokkal nem rendelkező nyelvvel dolgozott.
Az ismeretlen nyelvek megfejtésének megvan a maga módszertana. Hiteles a filmben a főhősnő magyarázata, miszerint először alapfogalmakat (’én’, ’te’, ’megy’, ’eszik’ stb.) kell tisztázni, és később ezekre építve az összetettebb fogalmakat. Más kérdés, hogy ebben is érhetnek minket meglepetések. Például a magyar és a magyarok körében ismertebb nyelvek alapján feltételezhetjük, hogy minden nyelvben hat személyes névmás van: ’én’, ’te’, ’ő’, ’mi’, ’ti’, ’ők’ (legfeljebb ezek közül egyeseknek lehetnek különböző nemeik). Vannak azonban olyan nyelvek, ahol kétféle ’mi’ van: ’én és mások, de ti nem’, illetve ’én és ti (meg esetleg még mások is)’. Vannak nyelvek, ahol nincs olyan széles jelentésű ’megy’, mint a magyarban, hanem más igét kell használni a gyalog, és mást a járművön közlekedésre; vagy külön igét kell használni a ’kimegy’, ’bemegy’, ’felmegy’, ’lemegy’ stb. jelentésekben. Még az emberi nyelvek körében is számtalan ilyen buktató van, mi lehet akkor, ha teljesen más biológiai felépítésű lényekről van szó. Honnan tudjuk, hogy esznek-e, vagy hogyan fejezik ki a helyváltoztatás különböző módjait? A filmben ráadásul pont ezek a lépések maradnak el: már csak olyan kérdésekkel szembesülünk, hogy egy „szó” vajon ’fegyver’ vagy ’szerszám’ jelentésű-e. Márpedig ennek tisztázása inkább gyakorlati, mint elméleti kérdés: azt kell tisztázni, hogy milyen célra használatos tárgyakra használják az adott nyelvi elemet. Ehhez azonban persze először e tárgyak neveit kell tisztázni. Az olyan fogalmak azonban, mint az ’ajándék’ vagy a ’képesség’, már meglehetősen összetettek, és csak viszonylag későn tisztázható pontos jelentésük.
Most pedig zárjuk be a Rómeó és Júliával nyitott kört. Az angol gift egyébként a give ’ad’ igével függ össze, eredeti jelentés ’adás’ vagy ’adott dolog’. Utóbbiból érthető meg mai ’ajándék’ jelentése (a hollandban ’adomány’ jelentésben van meg), de a ’képesség’ jelentés is: gondoljunk csak a magyar adottság szóra! Az óangolban még megvolt ’esküvő’ jelentésben is – ez nyilván a lány (át-, oda-)adására utal –, de jelentette a lányért fizetett menyasszonypénzt is. Melléknévként a skandináv nyelvekben ’házas’ jelentésben is használatos. Ami azonban számunkra a legérdekesebb, hogy a németben ’méreg’ jelentésben használatos – ez a jelentése megvan a skandináv nyelvekben is, korábban pedig a hollandban is megvolt.
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (27):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@suburru: Ja, a lényeg: a legelső találkozásról beszélek, amikor a nyelvész felírja, h HUMAN, majd mindkét kezét (v az egyiket, most elbizonytalanodtam, mert a táblát is tartania kellett vhogy...) a melléhez ütögetve mondja, h human. És az idegenek megértik. :))))
Nekem a film nagyon nagy csalódás volt azok után, ahogy beharangozták: végre tudományos alapú kommunikációs kísérlet, igazi nyelvészet stb-stb. ehhez képest az idegenek ábrázolása tényleg új volt, de a többi a szokásos ostoba hollywoodi klisé. Nyelvész az, aki sok egzotikus nyelvet beszél, és persze pillanatok alatt megtanul bmely másikat. A rossz katonák egy csoportja el akarja pusztítani a jó idegeneket. Kína is rossz, de azért van jó emberük is, aki segít, ha meggyőzi egy még jobb amerikai stb-stb.
A legszörnyűbb az volt, h miután a nyelvész elmondta a nagyon találó történetet a kengururól (ebből a szempontból lényegtelen, h igaz-e v sem), pont úgy kezdett el viselkedni az idegenekkel, akik viszont, lévén hollywoodi idegenek, tökéletesen megértették. Ha egyáltalán úgy látnak, ahogy mi, elvileg csak azt látnák, h a bennszülött krikszkrakszokat ró egy táblára, majd a 4 nyúlványa közül kettőt hozzáérint magához, miközben a kis nyúlványán mozog a testnyílása. Ez gyakorlatilag bmit jelenthet: lehet, h azt üzeni, h takarodjunk, lehet, h csak köszön, lehet, h a krikszkrakszokat magyarázza, de simán lehet, h a krikszkrakszok ÉS a nyúlványokkal való ütögetés együtt jelent vmit, mert ha más lenne a táblán, de ütögetne, az is mást jelentene, ha uaz lenne a táblán, de csak az egyik nyúlvánnyal ütögetne, annak is más értelme lenne stb-stb. Rendben, egy közönségnek szóló film nem adhatja vissza egy tudományág bonyolultságát sem, de azért ne feltételezzük, h csupa gondolkodni képtelen, enyhén értelmi fogyatékos kíváncsi egy ilyen filmre...
@El Vaquero: „A kengurús sztori jópofa volt, elsőre el is hittem, míg nem mondta be a nőci, hogy csak kitalálta.”
www.nyest.hu/hirek/nyelvunk-megis-erosen...hat-gondolkodasunkra
www.nyest.hu/hirek/szotagok-es-szojelentesek
@nadivereb: most hogy láttam, azon a véleményen vagyok, hogy mindegy, hogy képességnek vagy adománynak fordítják, mert utána azonnal elhangzott az is, hogy mit ért alatta. Semmilyen csavar nincs lelőve a képességes fordítással sem. Azt nem tudom, hogy valóban ajándéknak fordították-e a magyar verzióban, mert ugyan 2 hangsávos (magyar-angol), 3 feliratsávos (magyar háttérfordításos, azaz nem az angolul elhangzó szövegek voltak magyarítva, normál magyar, és angol felirat) verzióban töltöttem, de angolul néztem, mikor meg ilyen helikopterzaj vagy igénytelen beszéd miatt elvesztettem a fonalat 2-3-szor egy félmondatnál, akkor meg az angol feliratot kapcsoltam be egy pár másodpercre.
@Pesta: összegeznéd ezt a mélyebb kifejtést?
Megnéztem én is a filmet végre. Jobbra számítottam, de nem volt rossz. Vontatott volt és lassú, de erre fel voltam készülve a kritikák alapján.
A továbbiakban SPOILER-esen folytatom, aki nem látta még, ne olvassa tovább!!!
Szóval az a része nem volt rossz, hogy végre az idegenek nem leigázni jöttek minket, meg nem elrabolni és rajtunk kísérletezni, ahogy minden ufós filmben elsütik. Az is tetszett, hogy végre nem humanoidok a földönkívüliek. Viszont a megvalósítás kicsit olcsó volt, mutattak két farönköt, vagy polipot vagy micsodát, hallottunk néhány kopogást meg szarvasbőgést, meg volt 12 óriási kőtojás, ez egy kicsit túl volt egyszerűsítve meg túlsterilizálva.
Ezeket a köröket sem értem, átugrottak nyelvileg jó pár lépést. Ilyen széfolyó tintával voltak a gyűrűalakú jelek, honnan tudták, hogy az időben is változó alakulás közben melyik cirombát kell nézni rajta? Meg azt értem, hogy a nyelvtanulás átdrótozza az ember agyát, az idegen nyelv megváltoztatja a gondolkodását, de csak néhány napot kommunikáltak az idegenekkel, meg néhány jelet tanultak, erre mindjárt átmegy a főhősnő perfektbe? Kicsit körülményesnek éreztem ezt a 18 óránként felmennek, session van, aztán lépnek hercehurcát. Persze, próbáltak rá magyarázatot adni, hogy az idegenek légköre biztosan más, lehet kell nekik a nyomáskiegyenlítés, de akkor is úgy éreztem, hogy csak az időhúzást segítette. Lehetett volna a többi 11 leszállási helyről is pár jelenet, hogy az ottani szakemberek hogy kommunikálnak velük, mit fejtettek meg a jelekből.
A végén meg a családi érzelgőzésbe felesleges volt elvinni, hogy látta a gyereke jövőjét előre. Ez ilyen tipikus jenki szentimentalizmus volt, amit egyik filmből sem tudnak kihagyni szegény amerikaiak. Lehet már a regényben is ez van, de oda is felesleges volt betenni akkor.
A kengurús sztori jópofa volt, elsőre el is hittem, míg nem mondta be a nőci, hogy csak kitalálta.
@lpttlm: látom erről a gift=ajándék témát nehéz elengedni. Nem is értem, hogy miért elvárás, hogy egy szónak csak egy jelentése legyen, és mindenáron azt kelljen erőltetni.
@Untermensch4: a humanistot ebben a mondatban, ebben az értelemben emberbarátnak vagy jótét léleknek fordítanám. A magyar angolszótárakban csak a humanista jelentés van feltüntetve, de pl. a Merriam-Webster nagyszótára szerint: 2. a person who is devoted to human welfare : one who is marked by a strong interest in or concern for man : humanitarian.
Képesség mint ajándék:
"1.
Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.
2.
Mert a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat.
3.
A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vígasztalásra.
"
@El Vaquero: Hasonló "egymondatos" fordítás ami zavar (és lehet hogy a hiba az én készülékemben van, ez esetben segíthet rájönni hogy az "Érkezés" kapcsán hasonló-e a helyzet), "Az ördög ügyvédje" végén Al Pacino monológjában az I'm a humanist. The last humanist." ami "Humanista vagyok. Talán az utolsó." lett. Nem tudnék rá jobbat de úgy érzem kellene rá jobb mert nem ugyanaz a mögöttes tartalma, a mondatból kibontható gondolatsorok. Tükörfordítással is "ugyanilyen rossz" lenne.
@Untermensch4: nem annak a függvénye, hogy láttad-e. Sose jó túlzottan ragaszkodni a tükörfordításhoz, a szerkezetek megtartásához. Mondjuk még én sem láttam, a virágbolt polcán csak akkor lesz fent, ha már lement a mozikban.
@nadivereb: Lehet hogy nem ragaszkodnék ha olvastam volna vagy láttam volna a filmet... :)
@Untermensch4: nagyon ragaszkodni látszol az eredeti szerkezethez. Nem muszáj megtartani az "Ez nem fegyver. Ez [valami]" szerkezetet, sőt.
Lejjebb már javasoltam az "Át akarnak adni valamit. De nem fegyvert." megoldást, nekem továbbra is ez tetszik.
@nadivereb: Ha a kétértelműség elhagyása hiba (szerintem is az), akkor egy másfajta kétértelműségre lenne jó cserélni.
"Ez nem fegyver. Ez egy kép..." (főleg ha a filmben dramaturgiailag elfér hogy kissé tanácstalan hangsúllyal "félbehagyja" a mondatot, úgy értem, a hangsúly). A "kép" amiatt is fenntartja a zavart a nézőben mert ugye a főszereplőnek vannak álom/emlékképei. A "kép"-pel kapcsolatos kifejezésekkel eléggé sokat lehet bűvészkedni magyarul.
@El Vaquero: nem így értettem a spoilert. Eredetiben a "gift" szó több jelentése miatt a néző itt még nem tudja, hogy nem tárgyról, hanem képességről van szó. Ha a magyar szöveg ezt a kétértelműséget elhagyja, akkor idő előtt lelövi a film egyik fő csavarját.
Úgyhogy valójában lényegtelen, hogy amúgy a beszélő 'képesség' jelentésben használja a szót, a fordításban ezt használni - szerintem - hiba volna.
@nadivereb: nem értünk egyet. Az eredeti mondat a filmbeli kontextusban egyértelműen képességre utal. Nyilván, aki nem látta a filmet (ahogy én sem még), annak spoiler.
@Untermensch4: "Képesség. Nem feltétlenül harci."
Na ez viszont a másik irányba leng ki. Az eredeti mondat egyáltalán nem utal a "gift" egyik jelentésére se, és ha a magyar szöveg itt a "képesség" szót használná, azzal gyakorlatilag spoilerezne.