A dingó „érti” az embert
Harminckét évvel ezelőtt egy táborból eltűnt a kilenc hetes Azaria Chamberlain valahol az ausztrál vadvidéken, és az anyja állítása, amely szerint egy dingó rabolta el, dühös indulatokat és hitetlenséget váltott ki országszerte. Az esetnek Ausztrálián kívül is híre ment, 1988-ban filmre is vitték Kiáltás a sötétben címmel Meryl Streep főszereplésével. A film egyik elhíresült mondata – „Egy dingó megette a babámat!” – a humorista Jerry Seinfeld tévésorozatába és a Simpson-családba is bekerült.
A történet természetesen azért vált olyan széles körben ismertté, mert sosem derült ki, hogy valóban dingó vitte-e el a kisbabát. A következő évtizedek folyamán az emberi dráma és a rejtélyes ausztráliai vadkutya alakja egybefonódott. Akárcsak a farkas Amerikában, az ausztráliai dingó is szimbólum, amely mást jelent a vadászoknak és birkatenyésztőknek, és megint mást a tudósoknak és természetbarátoknak.
Fordulópont
Azaria édesanyját, Lindy Chamberlaint nem sokkal a baba eltűnése után gyermeke meggyilkolásáért életfogytiglanra ítélték, de három év múlva szabadon engedték, miután a kislány kabátkáját megtalálták egy dingófészek mellett.
A csecsemő eltűnése idején általánosan elfogadott nézet volt, hogy a dingó fél az embertől, és mivel senki se tudott olyan esetről, hogy dingó embert támadt volna meg, nehéz volt elhinni, hogy egy állat képes volt bemenni a kempingbe, és elragadni a kisbabát a sátorból.
Az utóbbi évtizedben azonban több támadásról is hír érkezett, és ezek közül az egyik végzetes volt. Adrian Peace, a Queenslandi Egyetem antropológia-professzora úgy fogalmazott a The New York Timesnak: „Lindy Chamberlain démonizálását felváltotta a dingó démonizálása.” Szerinte a változás egyik fő oka, hogy a Fraser-sziget Nemzeti Parkban, amelyet évente turisták százezrei keresnek fel, többen is találkoztak dingóval. A park vezetőit már az 1990-es években nyugtalanították a kisebb incidensek, majd 2001-ben két dingó megölte a kilencéves Clinton Gage-et és megsebesítette a bátyját. „Az volt a fordulópont” – vélekedett Peace.
Felhívások hangzottak el azért, hogy irtsák ki a dingókat a szigeten, ami nem történt meg, ám a vadőrök végeznek bármelyik dingóval, amelyikről úgy gondolják, hogy veszélyt jelent.
Nem ugatnak, de értik az embert
A dingót, latin nevén a Canis lupus dingót ma a farkas alfajának tekintik, bár a múltban volt, hogy a kutya alfajának, illetve külön fajnak tartották. Külsőre egy közepes méretű kutyára emlékeztet, körülbelül 18 kiló a súlya, sárgásbarna színű, felálló füllel és lompos farokkal. Hiányzik belőle több, a kutyáknál a háziasítás során kialakult tulajdonság, például nem ugat. Évente egyszer ellik, akár a farkasok, és falkában él, amelyet egy hím-nőstény pár vezet – az egyetlen a falkán belül, amely utódokat nemz.
Bradley Smith, az adelaide-i Flinders Egyetem munkatársa viselkedéstani kutatások eredményei alapján állítja, hogy a dingók intelligenciájuk megnyilvánulásai tekintetében közelebb állnak a farkasokhoz. „Mind a dingók, mint a farkasok rendkívül hatékony ragadozók, jó a problémamegoldó képességük, remekül dolgoznak együtt csapatban, és önálló problémamegoldásra is képesek” – festette le őket.
A farkasoktól eltérően azonban az embert is „értik”. Megértik, ha valaki rámutat valamire, míg a farkasok vagy nem értik a dolgot, vagy nem érdekli őket, vagy mindkettő. A dingók ugyanakkor nem tudják olyan jól követni az emberi pillantást, mint a kutyák.
Smith szerint a dingókon jól lemérhető, hogy milyenek lehettek az első kutyák. Nem a mai, háziasított formájukban ismertek, hanem a valóban korai kutyák, amelyek azonban már képes voltak kapcsolatba lépni az emberrel.
A dingók 3500-5000 évvel ezelőtt kerültek Ausztráliába, valószínűleg Ázsiából érkeztek a tengeren az emberekkel együtt, már valószínűleg részben domesztikáltan. Ausztráliában akkor már majdnem 50 ezer éve éltek emberek, és a dingók hamar lényeges részévé váltak az őslakosok életének és történeteinek.
Helyük van a tábortűznél – vagy mégsem?
Deborah Rose, a sydneyi Macquarie Egyetem bennszülötteket tanulmányozó professzora, az A dingó tesz bennünket emberré című könyv szerzője szerint a vadkutyák mélyen beágyazódtak az őslakosok életébe. „A dingóknak más ausztráliai állatoktól eltérően nevet adtak, és számon tartották rokoni kapcsolataikat. Helyük van a tábortűznél” – fejtette ki.
Az európaiak, akik juhokat vittek magukkal Ausztráliába, nem osztották a bennszülöttek dingók iránti vonzalmát. Irtották az állatokat, és 5310 kilométer hosszan kerítést építettek, hogy kirekesszék őket Délkelet-Ausztráliából. Az eredmény az lett, hogy a dingók jogi státusa is összekuszálódott. Ausztrália egyes részein dúvadnak tekintik őket, máshol viszont védelem alatt állnak. Státusuk a közvéleményben bekövetkező változásokkal együtt módosulhat.
Ernest Healy, az Országos Dingóvédelmi és Helyreállítási Program megalapítója elmondta például, hogy Victoria államban 2009-ben egyetlen éjszaka alatt változott meg a dingók státusa. „Kártékony állatnak minősült a disznókkal, kóbor kutyákkal és rókákkal együtt, most viszont már védett állat” – közölte.
Hiába születnek azonban olyan tudományos eredmények, amelyek a dingók hasznosságát bizonyítják, populációjukra egész Ausztráliában nyomás nehezedik.
Arian D. Wallach, a queenslandi James Cook Egyetem munkatársa szerint a kutatások bebizonyították, hogy csúcsragadozóként a dingóknak létfontosságú szerep jut abban, hogy olyan könnyen alkalmazkodó állatok, mint a vadnyulak és elvadult macskák, amelyek hatalmas pusztítást vittek végbe a földrészen, ne szaporodjanak el túlságosan – ezért békén kellene hagyni őket.
De még a védelem alatt álló populációk nagyságát is szabályozzák kilövéssel, csapdával és méreggel. A felnőttek megölése Wallach szerint szétzúzza a falka szerkezetét, és ahhoz vezet, hogy a fiatalabb egyedek haszonállatokra támadnak vagy más problémát okoznak.
A kutya "vetése" germanizmus ;-)
@seta92:
A nagyapám a disznóra is azt mondta, hogy "ellik", pedig ott sem egy kismalac jön a világra...
A kutyaféléknél inkább a "vetnek" szót használják, a fialás pont inkább az apró lábasjószágokra használatos.
Szerepel a szövegben az "ellik". Ez biztos baromi szakszerűen hangzik a városiaknak, és ezért használják, de engem meg baromira zavar: elleni a nagy testű jószág ellik, amelyik rendesen egy utódot hoz a világra. Tehát pl. a tehén ellik. De a kutya és a kutyafélék, meg azok az állatok, amelyeknek egyszerre sok kölykük születik, azok fialnak. Így a dingó is fial, évente egyszer.