A fókák is megtanulják a jelnyelvet
A cirkuszokban, állatkertekben és aquaparkokban leggyakrabban látható fókafajta a kaliforniai oroszlánfóka. Ezek az állatok nemcsak az orrukon képesek labdákat egyensúlyozni, hanem általános intelligenciájuk révén könnyen taníthatók, és a nyelvi és logikai kommunikáció elsajátításában is jeleskednek. Ők az elsők az állatvilágban, akiknél igazolták bizonyos logikai fogalmak intuitív használatát.
A fókákról – és különösképpen a kaliforniai oroszlánfókáról (Zalophus californianus) – már régóta tudják, hogy intelligensek és könnyen idomíthatóak. Az Egyesült Államok tengerészete olyan összetett feladatokra is használja őket, mint a víz alatti aknák felderítése, elveszett felszerelések begyűjtése, vagy éppen ellenséges búvárok észrevétlen megjelölése. Ez utóbbit úgy hajtják végre az oroszlánfókák, hogy a búvárokat hátulról megközelítve a békalábaikra másodpercek alatt egy madzagban végződő kapcsot erősítenek anélkül, hogy a búvárok észrevehetnék azt.
(Forrás: MTI/Rózsahegyi Tibor)
Az oroszlánfókák a füles fókák családjába tartoznak, és abban különböznek a valódi fókáktól, hogy hosszabb melluszonyaiknak és előre fordítható hátsó úszólábaiknak köszönhetően a fókáknál sokkal ügyesebben mozognak a szárazföldön. Az inkább tengerhez kötött és csak morgó hangokat kiadó fókákkal ellentétben az oroszlánfókák hangos, ugatásszerű hangokkal kommunikálnak. A méretükhöz képest a fókák agya nem nagyobb, mint más ragadozó emlősöké, de barázdáltabb annál. Intelligenciájukat a kutyákéhoz hasonlítják.
A jelnyelvtanítás sikerei és korlátai
A 80-as években Ronald Schusterman megpróbálta oroszlánfókákkal megismételni Louis Herman jelnyelvtanítási eredményeit. Herman 60 jelet sajátíttatott el sikeresen az Akeakamai nevű delfinnel, amely ezek kombinációiból legalább 2000 mondatot tudott megérteni. Schusterman két nőstény oroszlánfókának, Rockynak és Riónak tanított módosított jelnyelvet a kaliforniai egyetem Long Marine nevű laboratóriumában. Az oroszlánfókák különleges tulajdonsága, hogy a felnőtt egyedek is könnyen taníthatóak. Ellentétben Rióval, aki kölyökként került Schusterman programjába, Rocky már 10 éves volt az első jelnyelv-kísérletek idején. A tárgyak (karika, kúp, korong, ütő, labda), módosító szók (kicsi, nagy, fehér, fekete) és felszólítások (hozd ide, érintsd meg uszonnyal vagy lábuszonnyal) jeleit a két oroszlánfóka a delfinekhez és a főemlősökhöz hasonlóan sikeresen elsajátította, és a fenti sorrendben feltett utasításokat szinte tökéletesen végrehajtotta. Idővel egészen bonyolult, legfeljebb hét jelből álló mondatokat is megtanultak értelmezni, mint például: „nagy fehér kúp, fekete kicsi labda hozd”, amire a kis fekete labdát a nagy fehér kúphoz kellett vinniük.
Volt azonban egy fontos különbség abban, ahogy az oroszlánfókák, illetve a delfinek/csimpánzok a jelnyelvet megértették. Ellentétben az emberi nyelvvel vagy a delfineknek és csimpánzoknak tanított jelnyelvvel, ahol a jelek folytonosan áramlanak, az oroszlánfókák számára szünetet kellett tartani az egyes jelek bemutatása között ahhoz, hogy sikeresen értelmezni tudják azokat.
Schusterman és társai mindezt azzal magyarázták, hogy az oroszlánfókáknak gyengébb a rövid távú memóriájuk, mint a sokkal nagyobb aggyal rendelkező delfineknek vagy csimpánzoknak. Hipotézisük szerint az oroszlánfókák nem annyira igazi nyelvfelismerést, mint inkább egyszerű ha...akkor... logikát használtak. Ezzel a kutatók megfordították a nyelv és a logika korábban feltételezett összefüggését. Míg korábban úgy gondolták a tudósok, etológusok és a nyelvészek, hogy a nyelv a szükséges feltétele a logikának, Schustermanék szerint inkább a logika a feltétele a nyelvi képességeknek.
A gyermek pszichológiától az egyenlőségosztályokig
Schusterman következő kutatási iránya a gyermekpszichológiából vette az inspirációt. Murray Sidman massachusettsi kutató 1971-ben dolgozta ki az azóta „Sidman egyenlőség”-ként ismert elméletét. A tudós egy súlyosan értelmi fogyatékos fiúnak tanította meg, hogy a kiejtett angol „chair” (szék) szóra egy szék képének vagy a nyomtatott C-H-A-I-R szónak a kiválasztásával reagáljon. Ezek után a fiú már meg tudta tenni a végső logikai lépést, és a leírt szóra a megfelelő kép kiválasztásával válaszolt.
A nyelv használatához az embereknek képesnek kell lenniük arra, hogy a szavakhoz jelentést rendeljenek. Az egyik elmélet szerint a nyelvhasználat legmélyén az a törvényszerűség húzódik meg, hogy a verbális és a vizuális reprezentációk egymásnak megfeleltethetők. Ezeknek a szimbolikus kapcsolatoknak a hálózata képezi a nyelv alapját. Schusterman és kutatótársai következő lépésként az egyenlőségosztályok fogalmának taníthatóságát tesztelték az oroszlánfókákon.
A logikus oroszlánfókák
Schustermanék a „próba és tévedés” módszerével, illetve jutalmazással megtanították Rockynak és Rionak, hogy bizonyos képekhez más képeket rendeljenek hozzá: például egy golfütő képéhez egy pizzáét. Kilencven különböző képet 3 harmincas csoportba (A, B és C) osztottak be, és a csoportok elemeit véletlenszerűen hármasával egymáshoz rendelték. Majd az oroszlánfókáknak megtanították, hogy például az elefánt (A csoport) képéhez mindig a hangya (B csoport) tartozik. Az állatok gyorsan megértették azt is, hogy a hozzárendelések szimmetrikusak, azaz a hangya képéhez is sikeresen társították az elefánt képét. Ezek után a B és a C csoport egyenlőségeit sajátították el: azt például, hogy a hangyához a Szaturnusz bolygó (C csoport) képe tartozik.
Az A-B és a B-C párok sikeres elsajátítása után Rio és Rocky előzetes gyakorlás nélkül is tökéletesen az elefánthoz (A) rendelték a Szaturnusz (C) képét.
Logikai nyelvre fordítva: az oroszlánfókák ösztönösen megértették az egyenlőség szimmetrikusságát és tranzitivitását. Az „A egyenlő B” és „B egyenlő C”-ből ki tudták következtetni, hogy A egyenlő C. A harminc darab hármas egyenlőség társításból az első tizenkettő A-C kapcsolat volt, és Rio közülük 11-et sikeresen azonosított. A maradék 18 darab egyenlőségtársítás pedig fordított, C-A típus volt, és ezekből 17-re válaszolt helyesen Rio. Ezzel az eredménnyel az oroszlánfókákról bizonyosodott be először az állatok közül, hogy képesek az egyenlőségosztályok fogalmának intuitív logikai megértésére.
Az oroszlánfókák mint társas lények
Schusterman szerint az oroszlánfókák logikai képességei nem egyediek. Valószínűleg a delfinek és a csimpánzok is hasonlóan teljesítenének, ha ugyanezzel a módszerrel tesztelnék őket. Schustermanék további kísérleteket is folytattak Rioval és Rockyval egyre absztraktabb jeleket, a végén pedig csak betűket és számokat használva. Az egyik legutolsó kísérletük az volt, hogy – a hosszútávú memória tesztelése céljából – egy éves szünet után újra megismételtették a feladatokat az oroszlánfókákkal. A kutatók meglepetésére Rocky és Rio jelesen teljesített. Szinte semmit nem felejtettek az egy éves kihagyás alatt.
Korábban a tudósok úgy gondolták, hogy nagy kolóniáik ellenére a fókák kevésbé társas lények, mint a delfinek vagy a csimpánzok. Nagyszerű logikai képességük és jó memóriájuk azonban azt látszik igazolni, hogy pontosan a társadalmi élet bonyolultsága játszhatott közre agykapacitásuk ilyen szintű kifejlődésében.
Források:
Wikipédia
Marc Bekoff: The cognitive animal: empirical and theoretical perspectives on animal cognition
Science Notes cikk: http://scicom.ucsc.edu/SciNotes/0101/sealion.htm