12 dolog, amit sose mondj tanárnak
Mielőtt még mindenki belefeledkezne a nagy nyaralásba, emlékeztetjük olvasóinkat arra, mit nem érdemes mondani egy tanárnak.
A nyárban például az is jó, hogy a ragyogó napsütésben, a forróságban egyáltalán nem kell az iskolára gondolnunk. Elfelejthetjük a tanulást, az órákat, a dolgozatokat és a feleléseket. Mondjuk ki: a nyár nem a tanárok évszaka. Júliusban talán nincsenek is tanárok, vagy legalábbis jobbára ártalmatlanok! Mi most mégis megemlékezünk róluk tizenkét olyan mondás erejéig, amellyel egészen biztosan kikészíthetjük majd őket, ha esetleg szeptemberben újra találkozunk velük. Készüljünk az iskolaidőre az Upworthy gyűjteménye alapján!
Mit ne mondjunk soha egy tanárnak?
1. „Dehát mindnyájan voltunk iskolások, a tanításhoz mindenki ért!”
(Forrás: wallsave.com)
2. „Amikor nyugdíjas leszek, szeretnék majd valami hasznosat is csinálni, azt hiszem, tanítani fogok.”
(Forrás: Wikimedia Commons / Ewald Friesacher / GNU-FDL 1.2)
3. „Gondoltál már arra, hogy valamivel földobd az óráidat?”
(Forrás: Wikimedia Commons / Rick Dikeman / GNU-FDL 1.2)
4. „Ha igazán a gyerekek számítanának neked, talán nem kéne annyit foglalkozni a fizetéssel.”
(Forrás: Wikimedia Commons / Mstyslav Chernov / CC BY-SA 3.0)
5. „Ha jól beosztod az idődet a suliban, biztosan nem kell hazavinned a munkát...”
(Forrás: Wikimedia Commons / Edward Steichen)
6. „Soha nem válhatsz igazán jó tanárrá, amíg nincsenek saját gyerekeid.”
(Forrás: Wikimedia Commons / Martin van Meytens (1695–1770))
7. „Miért kell annyit olvastatni azokat a szegény diákokat? Miért írjanak annyi fogalmazást? Miért kell őket ilyen nehéz feladatok elé állítani?”
(Forrás: Wikimedia Commons / Tim Pierce / CC BY 2.0)
8. „Az én adómból kapod a fizetésed, tehát, ha úgy vesszük, a főnököd vagyok.”
(Forrás: Wikimedia Commons / Ordianarypeople / CC BY-Sa 3.0)
9. „Óvodában dolgozol? Az nagyon szuper lehet! – Egész nap csak éneklés és játék!”
(Forrás: http://fssba.org/)
10. „Jaj, miért kell olyan szigorúnak lenni?! Ezek csak gyerekek!”
(Forrás: Wikimedia Commons / Tarek / GNU-FDL 1.2)
11. „Tanítani szép dolog, de nem akarsz inkább pénzt keresni, sikeres lenni?”
12. „Ugyan már, mennyire lehet nehéz tanárnak lenni?! Ott van az egész nyári szabadság!”
(Forrás: Wikimedia Commons)
Forrás
@BRAIN STORMING:
30 éve tanítok. alsó tagozattól főiskoláig, minden szinten tanítottam már de ennek nincs jelentősége, csak jól hangzik. olyan szakemberes, tekintélyt adó. :)
Szeretném kijavítani az előttem szóló csecsemő (csak két évtizede dolgozik a szakmában;)) néhány tévedését.
1. Az igazi tanár mindig nagyon jól ismeri az oktatás intézményi követelményrendszer minden kis részletét, és pontosan ezért tudja, hol lehet/kell tőle eltérni.
2. A jó pedagógus valóban művész, de szüksége van a képzésre is. A pedagógia, szerintem, 30% egyéniség, 30% tárgyi és pedagógiai ismeret és 40% felkészülés és szervezés. Nem emlékszem, hogy melyik írótól idézek, de passzol: Jobb órát tud készíteni egy tanult órásmester, mint egy tehetséges, de tanulatlan.
3. Sokkal több energia ...r tanárnak lenni, mint jó tanárnak. A rossz tanár ideje és energiája fegyelmezéssel megy el. A jó tanár energiáit a felkészülésre fordítja. Az érdekes, sokszor személyre szabott órák elvarázsolják a diákokat, akik egymást fegyelmezik, mert részesei akarnak lenni az órának. Tény, hogy mire középiskolába, főiskolára jár a diák, addigra sok rossz tanárral találkozott, és nehezebb megfogni, de nem lehetetlen.
4. Kíváncsi vagyok, miért gondolja tanult kollégám, hogy főiskolán, egyetemen minden tanár a módszertanilag kevésbé képzett kategóriába sorolandó.
5. A szaktanároknak fontosabb a tudományukat magas szinten művelni, mint az, hogy középiskolában tanítsanak. Csak az tudja jól tanítani a tárgyát, aki azt nagyon mélyen ismeri, és ez már a tanítókra is érvényes. Akiktől elvárnám ezt, azok a módszertant oktató kollégák.
6. A rendszert meg meg kell változtatni, aki erről lemond, az nem lesz jó tanár soha. Sajnos. ;-)
(két évtizede a szakmában dolgozó) Tanárként mondom, hogy a pedagóguspályát tényleg csak hivatásként lehet rendesen űzni - a legtöbben úgy vannak a pályán, hogy ismerik az oktatás intézményi követelményrendszerét (bár ez éppen a hivatástudattal rendelkezőknél sokszor nem így van :D ) és nagyon jól értenek ahhoz a tárgyhoz, amit tanítanak, de pedagógiai érzékük nulla. És itt nem arról beszélek, hogy "mennyire jó a hangulat az órákon", mert sokszor a hangulat marad meg a tanulók fejében, nem pedig a tananyag... míg a másik véglet a "leadtam a tananyagot, az ő bajuk, ha nem tanultak belőle semmit"... Ebből a szempontból a jó pedagógus művész - művészeket meg nem lehet főiskolán kiképezni, ha az már nincs meg az emberben akkor is. És azt sem értik meg sokan, hogy egy jól működő oktatási folyamathoz a tanuló hajlandósága is kell, mert nem lehet pusztán olyan idomítható kisállatként kezelni a diákokat, hogy csak a megfelelő módszer kell, és majd tanulnak, mint a kisangyal - aki nem hajlandó, az nem is fog tanulni. A tény, h sokak szemében nem igazi meló tanárnak lenni - tény, h szar tanárnak nem is az, és pusztán attól, h vki pöpecül ismert egy ismeretterületet, az még nem teszi jó tanárrá, és az alapprobléma, hogy a főiskola és az egyetem sem erre törekszik, hanem arra, hogy a területről az illető minél többet tudjon - merthogy a felsőoktatásban sem pedagógiai érzékkel rendelkezők oktatnak, mivel ha azok lennének, akkor nem ott tanítanának , hanem a terepen. Én mondjuk nem engednék a tanárképzőbe oktatni senkit, aki nem dolgozik párhuzamosan olyan diákok oktatásában, akiknek az oktatására tanít a felsőoktatásban... de ez a rendszer miatt nincs így, és nem is lesz így. Sajnos.
13. dolog lehet az a szitu, amikor a tanár megkérdezi az órai rendzavarót, hogy folytathatja-e az órát. Az amatőrök ilyenkor igeneznek, aztán jól rápacsálnak a nagylelkűségük folytán :D