Zegernyei Magna Hungariában
Julianus barát után mi is útra keltünk, hogy földerítsük őseink hazáját, megtaláljuk keleti testvéreinket. Láttuk a Nagy Magyar Alföldet Tatársztánban, és találkoztunk az őshazában élő magyarokkal is.
Feledékeny őseink alig néhány nemzedékkel a honfoglalás után már nem emlékeztek, hogy Árpád vezér honnan, merről indult, midőn a Kárpátok bérceitől ölelt új hazájába vezette népét. Emlékezetükben csak Szkítia neve maradt meg. Ez nem sok, habár, ha belegondolunk, a Marsot vagy a Szíriuszt is őshazájuknak tarthatták volna. De nem tették. Akkoriban józanabbul gondolkodtak, mint sok mai őshazakereső. IV. Béla király expedíciókat küldött Szkítiába, megtalálni az otthon maradt magyar testvéreket, és a felderítők másodjára sikerrel jártak. Julianus, domonkos rendi szerzetes úti jelentésében ezt olvassuk:
[Nagy-Bolgárország] „egyik nagy városában, mely állítólag ötvenezer harcost tud kiállítani, a barát egy magyar nőt talált, aki a keresett földről erre a vidékre ment férjhez. Ez megmagyarázta a barátnak az utat, hogy merre menjen, s azt állította, hogy kétnapi járóföldre biztosan megtalálja azokat a magyarokat, akiket keresett. Így is történt.” (Julianus barát és napkelet felfedezése. Vál., bev. és jegyz. Györffy György. Budapest, 1986: 68.)
Egykor komoly tudományos vita zajlott arról, hogy merre lehetett a Julianus által említett nagy város, a Volga jobb vagy bal partján, vajon átkelt-e a barát a nagy folyón? Manapság eldőlni látszik a vita: az orosz őskrónika a volgai bulgárok fővárosát, Biljart nevezi „Nagy Város”-nak, tehát Biljar lehetett az a bizonyos nagy város, amely Julianus jelentésében szerepel. Hozzá hasonló méretű másik város nemhogy a volgai bulgároknál, de egész Európában nem akadt.
Hogyan jussunk el Biljarba, s vajon találunk-e ott még magyarokat? Vagy esetleg távolabb, két napi járóföldre kell keresni őket? Zegernyei nagy utazása Budapesten kezdődött: az első feladat a ferihegyi repülőtér bejáratának a megtalálása volt. Hát… nem egyszerű. A bolyongás majd rátalálás után jött az újabb próbatétel: zegernyei gyanúsnak találtatott. A hatósági közegekkel csevegve kiderült, hogy az átvilágító gép agyában a redőzött ruházat kiüti a biztosítékot, és ott is gyanús tárgyakat lát, ahol nincs is semmi elrejtve. Végre feljutván az Aeroflot légitársaság Airbus A320-as típusú repülőgépére, elindultunk Moszkva felé. Moszkva nagy város, így szükségképpen repülőtere is nagy. Mind a három. (És van még egy-két kisebb is.) Annak idején Julianus hat hónapig bolyongott a Kaukázusban, míg rátalált a helyes irányra, és nekünk is alig telt kevesebb időbe (hat órába), míg a repülőtéri terminálok között tévelyegve rátaláltunk a minket Kazany városába elröptető Szuhoj Superjet 100 típusú repülőgép indulási helyére.
Tatárország fővárosa, Kazany is nagy város (1 200 000 lakos), Oroszországban a tizedik legnagyobb, de történelmi-kulturális jelentősége miatt az ország harmadik fővárosának nevezik. Kazanyban a repülőtér betonjára lépve még mindig nem az ősi magyar földet taposta lábunk, ahhoz még egy kicsit tovább kellett utaznunk. Így hát Julianus domonkos barát példájától fellelkesülve, vállaltuk az újabb megpróbáltatásokat, vállaltuk, hogy autóbuszba ülve Bolgar városába utazzunk.
(Forrás: www.magyarkurir.hu)
Bolgar is szép város (volt), de erről majd később. Az autóbuszos utazás előtt még elidőztünk Kazanyban. Az őshazát kereső kicsiny, ámde lelkes, elszánt stb. csapatunk vezetője, Szuromi Szabolcs Anzelm premontrei barát (kanonok), egyház- és jogtörténész, az MTA doktora, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora a Kazanyi (Volgai) Szövetségi Egyetem dísztermében egyetemközi szívélyes barátsági és együttműködési szerződést kötött, mely szerződés által reméljük, hogy a magyar őshaza kutatása mégis csak lendületbe jöhet, ha már az MTA fura bírálói itthon sehogy sem akarják Lendület pályázatba hozni a magyar őstörténet fiatal kutatóit. A ceremónia alkalmával Szuromi Szabolcs Anzelm rektor úr orosz nyelvű beszédet mondott. Véleményünk szerint a római katolikus egyháznak még egyetlen pápája sem beszélt olyan jól magyarul, mint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora oroszul. A szerződés megkötésével egy időben az egyetem dísztermének előterében kicsiny kamarakiállítás nyílt a Bolsije Tyiganiban talált ősmagyar temető legszebb régészeti leleteiből.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
A rektor urak ünnepélyes kézrázása után tatár, kazah, orosz és magyar tudósok tartottak előadást a magyar őstörténetről. A szeánsz végeztével az őshaza elfáradt kutatóit csapdába csalták: az ősi bulgár főváros, Biljar helyett a Kazanyban található Bilyarsk Palace nevű keleties hangulatú hotelbe fuvarozták őket, ahol meg kellett enniük a szálloda szakácsának specialitását, a cipőtalpból készített marhasültet. Hiába, a mai felfedezők étele sem fenékig tejfel.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
Elnehezedett gyomorral érkeztünk az expedíció újabb állomására, a kazanyi múzeumba. Ott is megnyílt egy kiállítás az ősmagyarok tiszteletére, voltak beszédek, játszott egy zenekar, és végre elindultunk Magna Hungariába, vagyis a Bolgarban található régészeti bázisra.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
Már sötétben érkeztünk szállásunkra, és egyből asztalhoz ültünk, hogy egy meleg hangulatú tovariscseszkij uzsin (nem elvtársi, hanem bajtársi vagy kollegiális vacsora) résztvevői lehessünk. A meleg hangulatról a vodka gondoskodott. Volt mit enni is. Még. (De ne szaladjunk előre.) Másnap reggel világot láttunk és elámultunk. A Gazprom támogatásával felépített régészeti bázis az egykori Bolgar városának területén, a fennmaradt épületek közvetlen szomszédságában található.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
A szobája ablakából zegernyei a Volgára látott, az épület másik oldala pedig a négytornyos mecsetre, a kupolás síremlékekre és a kán palotájára nyílt (meg egy pravoszláv templomra).
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
Bolgar városa két birodalom életében is szerepet játszott. Először a volgai bulgárok egyik fontos kereskedőbázisa volt, a volgai vízi utat ellenőrizte, A tatár időkben pedig Szaraj városának megalapításáig Batu itt tartotta a székhelyét. 1361-ben Bulat-Timur emír fölégette a várost, de lakói újjáépítették. A végső pusztulást II. Vaszilij (Vaszilij Tyomnij) moszkvai nagyfejedelem csapatai hozták a városra 1431-ben. Bolgar romjai évszázadokig fennmaradtak, tudósok, utazók számoltak be a város megtekintéséről. A Volga parti maradványokat meglátogatta I. (Nagy) Péter, orosz uralkodó is. A látható romok mindegyike a város tatár időszakából származik.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
Minket azonban a volgai bulgár korszak érdekel, hiszen valamilyen módon ahhoz kötődött a magyarság őstörténete, elődeink a birodalom határán, talán a területén belül is éltek. A Magna Hungaria elnevezést a keleti magyarokat megtaláló Julianus még nem használta, azt a tatárokhoz küldött, diplomáciai feladatot teljesítő szerzetes utazók terjesztették el Európában. Híreik a keleti magyarságról azonban minden bizonnyal Julianus úti jelentéseiből származtak. A magyar őstörténet-kutatás Magna Hungaria területét a mai baskír és tatár köztársaság földjén képzelte el, a térképek e köztársaságok területét fedték le. Újabban olyan térképeket láthatunk, amelyek Magna Hungariát a korábban elképzelt terület északi és keleti peremén helyezik el. Ez az elképzelés a régészeti lelőhelyek alapján alakult ki. A volgai bulgár állam etnikai sokszínűségével, a környező finnugor népekre gyakorolt hatásával korábban már foglalkoztunk A nagy volgai kavarodás című írásunkban. Ideje volt, hogy zegernyei lássa is a helyszínt, ne csak irkáljon róla.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
Bolgar területén napjainkban is aktívan dolgoznak a régészek: hol itt, hol ott ásnak ki valamit. Aztán jönnek az építészek, akik hol itt, hol ott ráépítenek a romokra valamit. Vagyis napjainkban éppen az ellenkezője zajlik annak, ami az elmúlt évszázadokban történt. Az elhagyott, elpusztult Bolgarba betelepülő lakosság elbontotta az épületmaradványokat, hogy saját építkezéseihez használja fel a köveket. Széthordtak mindent. Napjainkban viszont nagy építkezés folyik Bolgarban: összehordanak mindent, épül a tatár nemzeti múlt. A romok évről-évre magasabbak lesznek.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
A növekedésben lévő műemlékek közelében, a Volga magas partjába belevájva elkészült a hajókikötővel egybeépített hatszintes múzeum, mellette pedig egy új mecset áll, szintén történeti-régészeti kiállítással.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
A mecset alsó szintjén megtekinthető egy nagy méretű mozaik, amely azt a pillanatot ábrázolja, midőn Álmos (Almis) volgai bulgár fejedelem ünnepélyesen fogadja a bagdadi kalifa követségét, és áttér az iszlám hitre. Ez a jelenet Ibn Fadlán útleírásán alapul, és nyomokban valóságot is tartalmaz. A mecset birtokában van egy óriási méretű Korán is, melynek fedele fél- és egészen drága kövekkel van kirakva. Olasz mesterek munkája, miként az előbb említett mozaik is.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
Az elmúlt évek során Bolgar tatár nemzeti és vallási emlékhellyé vált. Az egykori város területén szétszórtan található nevezetességek között mikrobuszok szállítják a turistákat.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
A város peremén egy hatalmas mecset is épült, a közelében pedig szintén új épületben működik a muszlim tudományok egyeteme. A bulgár kor faépítészetéből nem sok emlék maradt fönn: itt-ott gerendákkal körbekerített négyzet alakú területek jelzik a lakóházakat. A hajdani multikulti kereskedőváros területén egyébként több temetőt is feltártak, például egy mordvint is.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
Bolgar elhelyezkedése, a Volga látványa és az épületmaradványok felidézik az egykori város nagyságát és jelentőségét.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
Szinte otthon éreztük magunkat, a romok között az ősi rokonság szelleme kísértett. Az orosz-tatár konyha azonban váratlan megpróbáltatások elé állította az elődök nyomait kutató magyar utazókat. Reggelenként kásának nevezett, tapétaragasztóra hajazó ételeket tálaltak fel, délben pedig először orosz szokás szerint jött egy előétel (zakuszka), majd tatár szokás szerint egy leves. Mi pedig magyar szokás szerint vártuk, hogy akkor most mit fogunk enni. De ennyi volt, az ebéd befejeződött, mielőtt elkezdődött volna. Jól csak egyszer laktunk, midőn a magunkkal vitt szakács és paleogenetikus, Mende Balázs pörköltet főzött vacsorára.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
Másnap reggel gyomrunkban a magyar vacsora emlékével, de a reggeli kását elkerülve hagytuk el Bolgart, midőn ismét az ősmagyarok nyomába eredve, Biljar városába indultunk. Útközben gondosan megművelt, nagy és lapos szántóföldeket láttunk. Magna Hungariában még a pusztaság is nagyobb, mint a mi kis Magyarországunk Nagyalföldje. Petőfi Sándornak nagyon tetszett volna (esetleg úton Barguzin felé látta is…).
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
Julianusnak úgy mesélték, hogy a „nagy város” ötvenezer harcost tud kiállítani. Ez két és félszerese az Ibn Ruszta által írt húszezer magyar harcosnak. A húszezer magyar harcosra vonatkozó adat alapvető jelentőségű a honfoglalók lélekszámának kiszámításában. Györffy György szerint a honfoglalók ötszázezren voltak, míg Kristó Gyula szerint százezren. Amennyiben komolyan vesszük a két tudós spekulációit, akkor Biljar lakossága 250 000–1 250 000 fő között lehetett. Igazi nagy város. Mára azonban nyoma sem maradt. Végzetét a tatárok okozták. Érthető, ha a mai tatár állam nem Biljarszkba képzeli el a nemzeti emlékhelyet. A magyar kutatókat vendéglátóik fölvitték egy dombra, majd körbemutatva a semmit, közölték, hogy íme, Biljar.
Persze, ahogy részben az egykori Bolgar területén, de főleg mellette ma is létezik Bolgar települése (több mint 8000 lakos), ugyanúgy Biljar felett is találunk egy mai települést, Biljarszkot (több mint 2000 lakos). Biljar néhai nagyságát egy múzeum próbálja felidézni. A tárlókban bemutatják az egykor virágzó város kereskedelmi emlékeit, a borostyánnal teli cserépkorsókat, a pénzérméket, és a városi iparosok eszközeit, használati tárgyait.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
Vajon mekkora lehetett Biljar, hányan laktak benne? Tényleg ötvenezer harcost tudott a város kiállítani? Biljar területe a sáncokon kívüli váralja jellegű településekkel együtt kb. 8 km2 volt. Ez a középkori Európa legnagyobb városai közé emeli. Londonnál például nagyobb volt. Becsült lakossága százezer fő. Ennyi emberből azért nehezen telt ki ötvenezer harcos, de az is elképzelhető, hogy Julianus adatközlője a Biljar környékén nomadizálókat is számításba vette (vagy tévedett). Biljar kereskedelmi kapcsolatban állt Észak- és Nyugat-Európával, valamint a Távol-Kelettel is. A város a Selyemút északi kiágazásának végpontja volt. Gazdasági erejét a környezetéből begyűjtött árucikkek, legfőképpen az állatbőrök, a prém alapozták meg. A nyugatról, keletről és délről érkező utak találkozásánál fekvő Biljar a szárazföldi kereskedelmet ellenőrizte és szervezte, míg a Volga parti Bolgar a folyami útvonalat uralta. A biljari múzeum egy szent forrás és pogány áldozóhely, valamint a rátelepült infrastruktúra (szuvenír- és vizesflaska-árusítóhely) közelébe épült fel. A helyszín alapvetően a hely szellemével eltelni kívánó sokaság kiszolgálására jött létre. A „nagy város”, Biljar ezen a helyen nincs jelen. Fel lehetett volna itt is építeni a nemzeti emlékhelyet, de Bolgar adottságai jobbak voltak erre a célra.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
Biljarszk utcáin autózva itt-ott kereszteztük az egykori település városfalait, a határban bukdácsolva pedig megtekinthettük egy mecset és egy karavánszeráj maradványait, valamint láthattuk az átvágott sánc izgalmas rétegeit. Ez régészek számára összeállított szakmai program volt. A turistákat nem viszik el ezekre a helyekre. Biljar csipkerózsika-álmát alussza, valószínűleg már nem is lehet életre kelteni.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
Biljar után a magyar ősöket kutató csapat Bolsije Tyigani felé kormányozta mikrobuszát. E település határában került elő az 1970-es években az a temető, amely bizonyosan a magyarsághoz köthető, de nem a 895-ös honfoglalókhoz: a temetőbe a 10. század elején is temetkeztek. Bolsije Tyigani települése a tatár köztársaság középvidékén, a Káma mellékfolyója, a Tiganka mellett található, 2010-ben 597 lakosa volt.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
A falunak van helytörténeti múzeuma, a szokásos néprajzi gyűjteménnyel, berendezett konyhával, szobával, és a helyi hősök táblájával. A hősök sokfelé harcoltak a világban, Nurgajev Barijevics Szadikov például 1956-ban Magyarországon… A vendégkönyv szerint nem mi voltunk az első magyarok a múzeumban.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
A falu határába kibuszozva nagy áhítattal léptünk a magyar temető földjére. Áhítatunkat vodkába fojtottuk. A temető feltárása az 1970-es–80-as években folyt, Jelena Halikova, később Alfred Halikov vezetésével. A magyar régészek az Archaeológiai Értesítő 1976-os évfolyamában olvashattak először a tatárföldi magyar vonatkozású leletekről. A további leletekről a Régészeti Füzetek sorozatában jelent meg Jelena és Alfred Halikov publikációja (E. A. Chalikowa – A. H. Chalikow: Altungarn an der Kama und im Ural: das Gräberfeld von Bolschie Tigani. RégFüz 2/21. Budapest 1981.). Ez a német nyelvű kiadvány tele volt fordítási hibákkal és pontatlanságokkal, ezért most a tatár régészek a hibákat kijavítva orosz nyelven is kiadták. Bolsije Tyigani ügyében nemcsak ez az újdonság. Fölmerült a temető feltárásának folytatása is. Ennek érdekében meg kell találni az egykori feltárás helyét, és műszeres vizsgálattal be kell lesni a föld alá, hogy van-e ott még valami. Jelenleg úgy tűnik, hogy annak idején a temetőt sikerült teljesen feltárni, újabb sírok nem várhatók.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
A volgai bulgár–tatár múltba tett utazás során zegernyei a meglátogatott helyek egyikén sem bukkant az őshazában élő magyarokra. Biljarban egyetlen magyar asszony sem szolgált útmutatással. A keleti magyarok végleg eltűntek volna a történelem süllyesztőjének mély bugyraiban? Biljarból visszatérve már csak napjaink nagyvárosában, Kazanyban lehetett reménykedni: hátha élnek még ott magyarok. A Kazanyi Tatár Kánság fővárosa a tatárok 1552-ben történt kiűzése során lényegében elpusztult. Újjáépítése az orosz állam keretei közé történt meg.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
A vár az orosz Kreml-szabvány szerint épült újjá, kapott egy nagy templomot is (Blagovescsenszkij szobor – Az angyali üdvözlet temploma).
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
A tatárokat a város közeléből is elüldözték. A Kreml falainál az orosz kereskedők telepedtek le, a belváros képét ma is az ő klasszicista stílusú házaik határozzák meg.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
Az orosz hatalom megerősödése után a tatárokat visszaengedték a városba. A tatár kereskedők negyede a Kremltől biztonságos távolságra, a Kazanka folyó túlsó partján jött létre. A Kreml mellett ezek a házak a mai Kazany legfőbb nevezetességei.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
A Szovjetunió megszűnése után a több függetlenséghez jutott Tatársztán gyors fejlődésnek indult.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
A szovjet időszakban épült középületeket modernizálták, és nagyon sok új épületet emeltek. Kazany arculatát a posztszovjet posztmodern neoklasszicizmus határozza meg. Ez a stílus és a vele járó anyaghasználat jellemzi a Kreml közepébe beleépített mecsetet is.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
Tatárország fejlődését az erős ipar és a nyersanyagbőség generálja. A gazdaság erejét mutatja Bolgar nemzeti emlékhelyének gyors ütemű kiépítése is.
(Forrás: zegernyei fotóstúdió)
A kazanyi egyetemet 1805-ben alapították. A 19. század végére Európa egyik legjobb egyetemévé vált, kiemelkedő tudósok tanítottak Kazanyban (pl. a nyelvész Baudouin de Courtenay, a kémikus Butlerov). Napjainkban több felsőoktatási intézmény van a városban, a diákok létszáma kb. ötvenezer fő.
Kazany megtekintése után már-már elveszett a remény, hogy magyar emberekkel találkozzunk Magna Hungariában, midőn végre megtörtént a csoda: Kazanyban magyar konzulátus működik, és Stifter Ádám főkonzul úr meghívta az őshazakutató expedíció tagjait az 1956-os forradalom emlékére rendezett fogadásra. Magna Hungaria magyar főkonzuljának és a konzulátus minden munkatársának beszédét jól értettük (a főkonzul úr nagyon jól beszél oroszul), miként annak idején Julianus a megtalált keleti magyarokat. Az ünnepségen virtuálisan megjelent Szijjártó Péter magyar külügyminiszter is. A falra vetítve beszélt – állítólag magyarul. Egy-egy szavát értettük, de egyébként beszéde elég zavarosnak tűnt.
Az ünnepség után zegernyei és expedíciós társai hazaindultak Magyarországra. A Magna Hungariába tett utazásra a Kazanyban és Bolgarban megrendezett 4. Nemzetközi Magyar Szimpózium alkalmából került sor. Az őstörténeti konferencia előadásairól következő írásunkban számolunk be.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (16):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@bloggerman77: "Mivel az emberiség társadalmi fejlődésének központjai nem a közép-afrikai dzsungelben és nem az északi sarkköri régióban voltak, hanem a kettő között, ott, ahol lehetőség volt az élelemtermelő gazdálkodásra..."
Afrikában a civilizációk/kultúrák közti interakciókat hátráltatta az erősen elszigetelő környezet (ahogy amerikában is), nem volt egy olyan, azonos (tehát azonos) éghajlati sáv kelet-nyugati tengelyen mint eurázsiában.
Kultúra "fejlettségét" mivel méred? Nekem annyi jutott eszembe ami objektív lehet hogy a természeti hatások ingadozásának mennyire kitett az adott gazdaság és társadalom.
@bloggerman77: Amúgy régészeti bizonyítékunk is van arra, hogy a voloszovói kultúra technológiailag kevésbé fejlett ősfinnjei megállították és megverték a fatyanovói technológiailag fejlett ősbaltikat:
aquilaaquilonis.livejournal.com/388428.html
Vagy legalábbis hátráltatták az előrenyomulásukat. Mindkét párhuzamos kultúrát járványok sújtották, egész falvak néptelenedtek el az egykorú sírokat tartalmazó temetők alapján és végül nem a fatyanovóiak nyertek, igaz a voloszovóiak se tudták megvédeni azt az életformát, amiért eredetileg fegyvert fogtak. A győztesek ott folytatták a fatyanovóiak technológiájával ahol azok elbuktak.
@bloggerman77: A történelem dinamikája ennél nagyságrendekkel bonyolultabb. Lehet, hogy száz évvel ezelőtt vaskori tribalizmust igázott le a francia civilizáció Közép-Afrikában, de azóta a világ úgy megváltoztot, hogy ugyanaz a dzsungel már Párizsban is jelen van!
Ez az alacsonyabb-magasabbrendű ez nem működőképes narratíva. Hatalmi pozíciókról van szó, népmozgásokról, nyelvek terjedéséről, aminek nincs mechanikus képlete, mert a humánfaktor olyan szubjetivitást visz a rendszerbe, hogy az objektív modellalkotás történelmi léptékben lehetetlen. Kizárólag azok a történészek és filozófusok értek el némi sikerült a történelem dinamikájának feltárásában, akik eleve az ember felől közelítettek és minden mást, különösen a kultúrák relatív fejlettségét mellékes, lényegtelen tényezőnek tekintettek. Spengler, Toynbee így tettek és az ő narratívájuk legalább részben használható, mivel az ember teremtette világ szabályait igyekeztek feltárni, ahol a tegnap leigázottjából a holnap győztese is lehet és a történelem tanúsága szerint lett is számtalanszor.
@Fejes László (nyest.hu):
Kedves László
Ha épeszű érvekkel megmagyarázod nekem, hogy egy tajgaövezetben kóborló, sarkvidéki halász-vadász, gyűjtögető nomád kultúra miért egyenrangú egy letelepedett, társadalmilag szervezett földműves-állattenyésztő népességgel, akkor meghajlok érveid előtt.
Mivel az emberiség társadalmi fejlődésének központjai nem a közép-afrikai dzsungelben és nem az északi sarkköri régióban voltak, hanem a kettő között, ott, ahol lehetőség volt az élelemtermelő gazdálkodásra, azt hiszem pontosan érted, miről is beszéltem...
@Fejes László (nyest.hu): Vagy a saját őstörténetünkből ismert model egyikével van dolgunk. Árják vándorolnak Nyugat-Szibériába, kiszorítják az északi perifériájukra az egykor talán a botaji kultúráig élő úsugorokat, ezen a periférián végül kialakulnak az ún. andronoid kultúrák, amik brutális iráni hatás alatt álló, de még ugor nyelvet beszélő kultúrák, majd ez így magyarad nagyon sokáig. Egészen addig, amíg az andronovói kultúra össze nem omlik és az andronoid kultúrákra nem virrad a nap, hogy előrenyomuljanak a cserkaszkul kultúra képében az Aral tóig is, meghódítva mindent, ami egykor andronovói volt a térségben.
Ennek van egy keleteurópai lehetősége a zsinegdíszesek kapcsán. Azok eljutnak a Volgáig és nem asszimilálódnak a helyi lakosságba -ahogy tényleg nem, régészetilag masszív populációk érkeztek- hanem élik a maguk ősbalti életét a meghódított területeken. Az északi perifériáikon létrejönnek az erős zsinegdíszes hatás alatt álló, de ősfinn nyelvű gyarmati kultúrák, ahol az elit és a népesség egy része szintén ősbalti eredetű, de ebben a közegben kisebbségben van és beolvad nyelvilg az ősfinnek közé, akiket minden más szempontból a maga képére formál. Aztán felvirrad az ő napjuk is! Meghódítják a baltiak településterületét az ókori balti területekig és innen kiindulva, az indoeurópai technológiát, részében a rasszokat és géneket, de a finn nyelvet hordozva végül elfoglalják a mai észt és finn területeket.
Ez nagyon szép és kerek magyarázat lenne a finn népek őstörténetére a Volgától Finnországig. A lapp nyelv bejövetelére azonban nem ad választ. Én úgy tudom, hogy a finn nyelvnek van egy ősbalti szubsztrátuma, de a lappnak nincs, viszont Finnország területén van egy lapp szubsztrátum a finn nyelvben. Legalábbis legjobb tudomásom szerint. Tehát a lappok nem vettek részt a baltiakkal való erős kulturális kapcsolatokban, nem vettek részt az ellentámadásban a Dvináig, de ott voltak, azon a területen, ahol ilyen események zajlottak, amikor az ősfinnek végül megérkeztek.
Ez így nekem egy nagy talány, de lehet, hogy csak elavultak az információim ezeknek a nyelveknek és a térség régészetének a történetéről.
@bloggerman77: „Kérdés akkor miért vették át az alacsonyabb kulturális szintű őslappok (ősbaltifinnek??) nyelvét?”
Olyan szinten beszélsz butaságokat, hogy az már eszméletlen. Miért gondolod, hogy 1. a kultúrák magasságuk szerint összemérhetőek egymással; 2. a nyelvek átvételkének az irányát csak ez a magasság határozhatja meg?
Ha feltételezzük, hogy minden más, amit írsz, igaz, akkor is tök egyszerű magyarázat, hogy az indoeurópai nyelvet beszélő népesség északra vonul, de ott olyan természeti körülményeket talál, ahol a saját kulturális tapasztalatával nem élne meg; ezért aztán átveszi az ott korábban élő népesség számos gyakorlatát, s vele együtt nyelvüket is; miközben persze a két népesség összeolvadása megváltoztatja a terület genetikai összetevőit.
@bloggerman77: Melyik régészeti kultúráról beszélsz, amit egyikünk FU-nak, másikunk IE-nek nevezett? Az egyetlen régészeti kultúra, ami meg van nevezve mindkettőnk hozzászólásában, a zsinór/zsineg díszes kerámia, és azt mindketten indoeurópainak feltételeztük a hozzászólásunkban.
Az, hogy nem egyenesen a szigorúan vett Észtországból indultak, nem jelenti azt, hogy nem voltak finn nyelvűek. A finneknek az az "oldala", amelyik nem számi, szinte azonos az észtekkel. A nyelvük is nagyon közel áll egymáshoz, miközben:
1. nincs nyoma annak, hogy Észtország Finnországból népesült volna be
2. nincs nyoma számi jellegű népességben Észtországban vagy a közvetlen környezetében semmilyen időpontban.
Ennek alapján az elképzelés, hogy a finnek azért beszélnek FU nyelvet, mert azt a számiktól vették át, nagyon gyenge lábakon áll.
@bloggerman77: A mai lappok, embertanilag két népesség keveredése: egy mongoloid jellegű kisebbségé, valószínűleg ők hozták a lapp nyelvet és az észak-keleti neolitikumot és egy tisztán europid, ún. lapponoid többségé, akik pedig mezolitikus vadásznép lehettek. Ez utóbbinak a nyelvi öröksége, mint szubsztrátum benne van a lapp nyelvben.
A mai Finnország területén négy hullámban érkezhettek nyelvek az azokat hordozó népekkel, emberekkel együtt:
1. hullám volt a mezolitikus vadászok a holocén idején, akik biztosan nem uráli nyelvet beszéltek a lapp nyelvben meglévő szubsztrátum alapján.
2-3. hullám voltak a lappok keletről és az ősbalti zsinegdíszesek délről. Nem tudom a sorrendet és az időbeni különbséget sem.
4. hullám voltak az ősfinnek akik már biztosan lappok lakta területre érkeztek a finn nyelv lapp szubsztrátuma szerint.
@blogen: @Mackósajt:
Azért humoros, hogy ugyanazt a régészeti kultúrát egyikőtök indoeurópainak tartja, másikotok meg finnugornak :))
A friss finn kutatás azt mondja, hogy az "őslappok" az eddigi feltételezéssel szemben nem a visszahúzódó jeget követő mezolit maradványnépesség, hanem éppenséggel Nyugat-Szibériából vándoroltak be azon az úton, ahová eddig a nyelvészek a finn nyelv "vándorlását" rajzolták hipotetikus módon a szibériai őshazából.
Tehát az "europid" dél-finnországi népesség,akik a Balti-tenger déli partjáról érkeztek (és nem Észtországból, mint eddig vélték), azok nem lehettek finn(ugor) nyelvűek, hanem IE népesség voltak. Kérdés akkor miért vették át az alacsonyabb kulturális szintű őslappok (ősbaltifinnek??) nyelvét? Amit a genetikai útvonal szerint az őslappok hozhattak, tehát az eddigi teóriával szemben a lappok nemhogy átvevői voltak a FU nyelvnek, hanem éppen átadói!
@bloggerman77: Nem egészen. Az történt, hogy a zsinegdíszes edények népe csinált egy nagy trekket és egész Dél-Finnországot, meg a Volgáig a mai Oroszországot meghódította. Aztán jött az ellentámadás és előrenyomultak a meghódítottak azokra a területekre, amiket az ókorban és kora-középkorban finnugorok laktak. A Baltikumban ez Dvina folyóig tartott, ami az európai kontinens legősibb nyelvhatára lett, mert ott azóta nem történt semmi (maga a nyelvhatár csak az elmúlt két-háromszáz évben távolodott el kinyit északt felé néhány déli finnugor törzs ellettesedésével). Vagy lehet, hogy mégis történt és az indoeurópai-északkeleteurópai őslakó nyelvhatárt az utóbbiaktól átvették a finnek, míg a baltiak ősei maradtak a helyükön.
Nem tudjuk pontosan milyen modell szerint zajlott ez. Az biztos, hogy a Finnországot elfogaló zsinegdíszesek keveredtek a helyi népességgel és számos helyi kulturális hagyomány továbbélt. Lehetséges, hogy alapvetően itt olyasvalami történt, mint a XVIII-XIX. századi gyarmatosítás, ami már visszájára fordult. Kulturálisan a régészet úgy látná a gyarmatosítást, hogy megjelent a nyugati anyagi kultúra mondjuk Afrikában és egyeduralkodóvá vált. Tudjuk, hogy a gyakorlatban igen csekély népességmozgással járt. De ez a modell nem feltétlen stimmelne, mert jelentékeny antropológiai és lassan genetikai anyag is van arra, hogy a zsinegdíszesek igen számosan vándoroltak.
Az biztos viszont, hogy az általuk leigázott helyi kultúrák túlélték őket végül. Legalábbis a legtöbb helyen. Az is lehet ugyanis, hogy a finnek később érkeztek és szükségszerűen hódították meg a posztzsinegdíszes, immár nem indoeurópai területeket a Dvináig, ahol beleütköztek egy fejlettebb indoeurópai világba. Ez olyan modell lenne, hogy a fejlettebb indoeurópaiakat egy gyenge pillanatukban a Dvináig visszavetik ugyan és az adott korban nincs több expanziós képességük, de ettől még a győztesek a Dvinától északra nem biztos, hogy fejlettebbek és ha csak egy kicsivel jobbak voltak valamiben a hódító finnségiek, akkor leigázhatták őket.
Számos modell lehetséges. Az biztos, hogy voltak őslakók. Igen ősi őslakók, ugyanis a tiszta lapponoid típus csak a lapp nyelvet hordozó finnugorok révén keveredett a mongoloid népességgel. Eredetileg a lappnoid típus legközelebbi rokona az alpesi tájak (refugiom?) egyik jellegzetes típusa: az alpinid, ez a lappo-alpinoid rassz pedig a cromagnoid után a második legősibb europid típus a kontinensen egészen a mezolitikumig visszamenően. A neolitikum elsöpörte ezeket az őslakókat a kontinens javáról, de Fennoskandiában szintbe biztos, hogy megérték az északi bronzkort és a finn vándorlást. Tehát a lapp nyelv szubsztrátuma a mezolitikum európai ősnyelvének a finnugor terjeszkedést megélő utolsó változatához tartozhat. Talán.
@bloggerman77: Gyors válasz, úgyhogy nem tudok forrást megadni, de a régészeti genetika adatai alapján Finnország nagy részét még a vaskorban is genetikailag a számikra hajazó népesség lakta. A mai finnek meghatározó ősei délről, tulajdonképpen az észt területekkel határos vidékről terjeszkedtek észak felé, és asszimilálták ezt a népességet. Ennek a terjeszkedésnek a jelentős része már a középkorban zajlott le. Azonban valószínűleg nem vették át a számik nyelvét. Az új jövevények eleve finn nyelvűek lehettek (értve ez alatt nem a finn nyelvet a mai formájában, hanem általánosabban a balti-finn ágát a finn-ugor nyelveknek).
Az más kérdés, hogy a mai Finnország tengerparti régióiban a indoeurópai népek régóta jelen voltak. A skandináv germánok egyes helyekre előbb odaérhettek, mint a szigorúak vett finnek, de a déli tengerparti helynevekben állítólag felfedezhető egy jóval régebbi réteg is. Ez utóbbi nem meglepő, már ha elfogadjuk azt az elképzelést, hogy a zsinórdíszes kerámia régészeti kultúra népessége nagyrészt indoeurópai lehetett. Ez a régészeti kultúra kiterjedt a mai Finnország déli részére is. (És más régészeti genetikai adatok azt sejtetik, hogy az ősszámi népesség később érkezett ide, mint ők.)
Mivel éppen nincs más frissebb őstörténeti cikk, ide linkelem be:
mult-kor.hu/a-finn-es-a-szami-nepessegne...HSjJaZO0iEyc_bIOojpc
Ez eléggé nem vág össze azokkal a régészeti eredményekkel hogy Finnország területére nem volt idegen etnikum beáramlása a rézkort követően (már ami régészeti nyomot hagyott volna)
A genetikai vizsgálatok szerint a lappok Nyugat-Szibériai rokonsággal bírnak, és a feltételezett FU őshaza felé mutatnak a rokoni szálak... Ezek szerint az rézkori/bronzkori europid népesség rátelepült a "szibériai" eredetű "őslapp" népességre, és átvette annak nyelvét (ez utóbbi saját feltételezésem :) )
Köszönöm az észrevételeket, kijavítottam a hibákat.
Karol Wojtyla kiválóan beszélt oroszul. Ezt a képességét pápaként is birtokolta. Erről pl. itt írnak: tarhaz.avkf.hu/sites/default/files/szent...8ydlPlRrpRXwDd_xSf4l
"Julianusnak úgy mesélték, hogy a „nagy város” ötvenezer harcost tud kiállítani. Ez másfélszerese az Ibn Ruszta által írt húszezer magyar harcosnak."
2,5 (harmadfél) lesz az a szorzó, nem másfél (1,5)...